A digitális és a fizikai világ határain: kísérleti alapú szabályozási eszközök és szabályozási tanulás
Jelen cikkünk elméleti bevezetőt ad a kísérleti alapú szabályozási eszközök hátteréhez, majd a következő részben igyekszünk majd az elméleti bevezetőt lefordítani a gyakorlat nyelvére és a szabályozási homokozók példáján arra keressük a választ, mit jelenthetnek a szabályozási homokozók a vállalati mindennapokban.
Innováció és szabályozás
A digitalizációs folyamatok nyomán napjainkra már gyakorlatilag szinte minden vállalkozás digitális vállalkozásnak minősül.2 A digitális vállalkozások köre ugyanis egyrészt felöleli mindazon vállalkozásokat, amelyek üzleti modellje, azaz magának a monetizálható értékteremtésnek a folyamata és logikája már az adatvezérelt digitális technológiákra épül. Másrészt az előbbiekkel párhuzamosan, vagy akár attól függetlenül a vállalkozások napi operatív tevékenységük során a munkafolyamatok és munkakörnyezet hatékonyságának növelése érdekében az operatív modellben is mind szélesebb körben digitális technológiát alkalmaznak, ami sok esetben a vállalati folyamatok új, technovatív eszközök bevonásával történő lebonyolítását jelenti.3
A digitális vállalkozások fogalma (a szerző saját szerkesztése)
A digitális vállalkozások fogalma folyamatosan fejlődik. A Gartner (globális információtechnológiai kutató és tanácsadó vállalat) például már úgy definiálja a digitális vállalkozás fogalmát, mint amely a digitális és a fizikai világ határainak lebontásával alakítja ki üzleti működését.4 Ennek fényében már nem meglepő, hogy az olyan határbontó alkalmazásoknak, mint az avataroknak a vállalati marketingben betöltött szerepén (így különösen az influencer avatar személyiségek megjelenésén) túl mára a vállalati napi gyakorlatban is megjelenik az avatarok használata, és ennek kapcsán felmerül, hogy miért van arra társadalmi és gazdasági igény, hogy saját avatarunkat küldjük az online megbeszélésekre magunk helyett. A vállalati operatív hatékonyság és erőforráselosztás szempontjából vizsgálható, hogy mit végez a vállalati döntéshozó, illetve a munkavállaló az alatt az idő alatt, amíg az avatarja tárgyal, interjút ad vagy ügyintéz. Jogi-szabályozási szempontból azonban sorjáznak a további kérdések: (i) hogyan kontrollálhatóak az avatar döntései, amelyeket a megbeszéléseken hoz és a kijelentései, amelyeket például a vele folytatott interjúkban tesz, (ii) milyen felelősségi szabályok tudjuk ezeket elhelyezni, (iii) milyen bizonyítási szabályok vonatkoztathatók az avatarok használatára.
Szintén a digitális és a fizikai világ határvidékeit jelzik a digitális ikertechnológia, melyek révén a lekövetett termelési folyamatokban megbízhatóan előrejelezhetőek a karbantartási igények, hiszen a valóságos gépek digitális másolatai valós idejű információk, illetve a korábban összegyűjtött adatok alapján működnek és teszik lehetővé a meghibásodások előrejelzését. A digitális ikrek ipari-gazdasági felhasználása mind szélesebbé válik, és olyan komplex rendszerek és ökoszisztémák modellezését is jól ellátják, mint akár a regionális vagy országos energiaellátó rendszerek vagy okosvárosok működése.5 Ahogyan azonban bármilyen fizikai tárgy vagy környezet digitális leképezhető, ugyanúgy lehetséges azonban magának az emberi testnek, illetve annak működésének digitális tükrözése, sőt az egészségügyben például „digitális páciens” létrehozása is. Ez tulajdonképpen az emberi test digitális modellje, amely a test különböző méréseit reprezentálja, így a beteg élethosszig tartó, személyre szabott modelljét nyújtja. A digitális ikertechnológiát már most is ígéretes eredménnyel alkalmazzák egyes testrészek és szervek működésének modellezésére, ami megnöveli az eredményes preventív beavatkozások valószínűségét.6 A digitális páciens, illetve az ALS-betegség miatt kommunikációs képességüket fokozatosan elvesztő betegek számára kifejlesztett avatartechnológia7 és az elektronikus levelezőrendszerekben használt spam-szűrők között nagyon széles a spektruma a mesterséges intelligencia használatának, ami jól jelzi a szabályozási keretrendszerrel szembeni kihívások nagyságrendjét.
Az előbbi példák jól mutatják, hogy az innovátorok ma fejlesztik a holnapot meghatározó technológiákat. Innovatív megoldásaikat – különösen, ha az EU által finanszírozott K+F projekteket valósítanak meg – már a fejlesztési és bevezetési szakaszban a jelenleg hatályos szabályozási keretekbe kell illeszteniük. Az uniós, nemzeti és regionális/helyi szintű jogszabályok, politikák, szabványok, szabályok és előírások megértése és betartása időt és erőforrásokat igényel, ami különösen a start-upoknak, kkv-knak jelent kihívást. Visszatérő kritika, hogy a jog nem tud lépést tartani a technológiai változásokkal: ha a diszruptív innovációk komplex és részben vagy egészben elavult szabályozási keretek közé kerülnek vagy még hiányzik a rájuk vonatkozó szabályozás, akkor az ebből adódó jogbizonytalanság egyrészt lelassíthatja (rosszabb esetben megakadályozhatja) az innováció fejlesztését és bevezetését, másrészt alááshatja a befektetők és a fogyasztók bizalmát.
A szakpolitikák és jogszabályok kialakítása és végrehajtása folyamatos egyensúlyozást jelent a különböző egymáshoz nem minden esetben harmonikusan illeszkedő célkitűzések (így például a környezetvédelem, a szociális és alapvető jogok védelme, a piaci hiányosságok kezelése, a versenyképesség és a nemzetközi kötelezettségvállalások) között. Mindeközben a szabályozóknak, a vállalkozások külső szabályozási környezetének kialakításáért felelős szerveknek lépést kell tartaniuk az innovációval és értékelniük kell annak hatásait, hogy lehetőleg így elkerülhető legyen a két fő jólétcsökkentő kockázat: az alul- és a túlszabályozás. A szabályozóknak továbbá szem előtt kell tartaniuk, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell kialakítaniuk és fenntartaniuk az innovátorok számára, valamint mérsékelniük kell a piac széttöredezésének kockázatát. A technológia tehát számos összetett döntést igényel a szabályozóktól: beavatkozzanak-e és mikor; milyen típusú szabályozási beavatkozást alkalmazzanak; milyen érdekelteket vonjanak be a szabályozás előkészítési folyamatába; és milyen időtávon tartson a szabályozási beavatkozás. A szabályozók felelősek az új technológiák társadalmi beágyazódásáért és az innováció gazdasági és társadalmi előnyeinek biztosításáért, így az új típusú kockázatokból adódó feszültségek kezeléséért is.8
A természetes személy végfelhasználók, fogyasztók és az üzleti alkalmazók (deployers) szintén kulcsszerepet játszanak az innovatív megoldások elfogadásában és elterjedésében. Az új technológiák, azok hatásai és irányítási mechanizmusai (governance mechanisms) mind kevésbé állnak a nyilvánosság ellenőrzése alatt, ami egyre nagyobb terhet ró a szabályozásra, és alááshatja mind magának az innovációnak, mind az innovációs politikáknak a legitimitását és fogyasztói, felhasználói, alkalmazói elfogadottságát.9
Hirdetés
Ha a szervezet a jogszabályi megfelelés biztosításához kapcsolódó összes feladatot egy felületen képes biztosítani, akkor gyorsan, hatékonyan tud reagálni a változásokra, csökkennek a megfelelés hiányából adódó kockázatok. A Complist, a jogszabályi megfelelést támogató szoftver ezt az igényt teljes mértékben lefedi. A szoftver hozzájárul a compliance tudatosság kialakításához, segítséget nyújt a jogi megfelelés biztosításához szükséges folyamat kialakításához.
Nézze meg rövid videónkat a Complist szoftverről, amiben összegyűjtöttük a digitális megoldás legfontosabb jellemzőit >>
Kísérleti alapú szabályozási eszközök
A kísérleti alapú jogi szabályozási eszközök fogalma és terminológiája még nem teljesen kiforrott, közös elemként az emelhető ki, hogy ellenőrzött kockázatok és felügyelet mellett valamilyen tekintetben (teljes vagy részleges) eltérést engednek a hatályos szabályozáshoz képest, azzal a céllal, hogy új vagy más jellegű szabályok működését valós viszonyok között lehessen tesztelni, illetve ahol még nincsen kialakult szabályozási keret, ott a szabályozási tanulás számára inputot biztosítanak. 10 Ahhoz, hogy értékeljük a jog „teljesítményét” a technológiával való lépéstartás véget nem érő versenyében, a kísérleti jogalkotás eszközeit azon intézményi mechanizmusok rendszerében kell elhelyeznünk, amelyek szerepet játszanak a technológiai változások következtében felmerülő jogi dilemmák azonosításában és kezelésében. Hiszen számos olyan intézményi mechanizmus van, amelynek részben vagy egészben célja és feladata annak mérlegelése, hogy a jogi szabályozást hol és mennyiben szükséges megváltoztatni annak érdekében, hogy képes legyen a szabályozott életviszonyok változásából adódó bizonytalanságot kezelni, azaz naprakésszé, sőt „jövőállóvá” váljon.
E változás- és bizonytalanságkezelési mechanizmusok alakítói közé tartoznak jogalkotó mellett a technológiaértékelés módszertanát kidolgozó és tanúsítást végző szervezetek, az általános politikai szervek, a szakpolitikákat alakító szervek, a hatósági és bírósági szervezetrendszer, a tudományos szervezetek, a (jogi, tudományos és műszaki) szakmai testületek, az ad hoc szervek, a nemzetközi szervek (kiemelve az OECD-t) és a legkülönfélébb egyéb szervek, mint például az agytrösztök, lobbicsoportok és végül, de nem utolsó sorban a vállalkozások, a piaci szereplők. Gyakran érzékelhető probléma a jog „naprakészen tartásáért” felelős szervezeteknél, hogy mindegyikük egy-egy szakmai silóban működik, egy összetett probléma egy sajátos szeletével foglalkozik, holott a jobb eredmények általában az interdiszciplináris együttműködésből származnak. Különösen nagy az interdiszciplinaritás szükségessége a jog és technológia határterületén, hiszen a megfelelő jogszabályok megalkotásához mind a technológiát, mind annak felhasználását jól kell érteni. Ismert probléma az is, hogy sokszor egy adott területen egyszeri, nagy horderejű szabályozás bevezetésére vagy egyszeri átfogó reformra kerül sor, a folyamatos nyomon követéssel és kiigazítással szemben vagy ahelyett. Ha az új technológiák ellentmondásosak vagy gazdaságilag kívánatosak, az intézményi válaszok viszonylag gyorsak lehetnek, és ilyenkor kisebb annak a veszélye is, hogy a technológia tényleges kockázatait felszínre hozó korai figyelmeztető mechanizmusok elmaradnak.11
A jog és a technológia egyaránt pervazív jellegű, a gazdaság és társadalom működését átható és meghatározó szférák, melyek folyamatos változásban vannak úgy, hogy közben egymással is folyamatos kölcsönhatásban állnak. Az a széles körben elterjedt nézet, hogy a jog lemarad a technológia mögött, szükségszerű, de nem feltétlenül problematikus állapotot jelez. A Collingridge-dilemma felhívja a figyelmet arra, hogy a jognak nem feltétlenül szabad előre száguldania azáltal, hogy olyan technológiai fejlődési pályákat vetít előre és szabályoz le, amelyek talán soha nem valósulnak meg.
Az új technológiák kezelése általában egyszerre jelent tudásbeli és időzítési problémát, melyek szorosan összefüggenek. A technológia várható következményeivel kapcsolatos jövőbeli fejleményekkel és következményekkel kapcsolatos tudás idővel felhalmozódik, de a jövőre nézve soha nem lehet teljes bizonyosságot szerezni, hiszen nemcsak a technológia fejlődik, hanem annak környezete is változik. A Collingridge-dilemma azt a jelenséget értelmezi, hogy az új technológiára reagáló jogi szabályozásnak kettős akadályt kell kezelnie: (i) a technológia fejlődésének korai szakaszában nem állt rendelkezésre elegendő információ a technológia várható hatásairól, (ii) a későbbi szakaszban pedig, amikor az adott technológia már beágyazódik, sőt akár pervazívvá válik, a szabályozói beavatkozás költségei nagyon megnőnek és kérdéses, hogy alkalmasak-e még a várt hatás kiváltására. A dilemma szociológiai hátterét az „értelmezési rugalmasság” (interpretive flexibility) adja, amely rugalmasság a korai szakaszban magas, de később már jelentősen csökken vagy akár meg is szűnik az értelmezési mozgástér, ahogy a felhasználók adott technológiáról alkotott kognitív keretei, és ezáltal a használat módjai megszilárdulnak. A jelenség másik megközelítése, hogy ahogy mind nagyobbá és összetettebbé válnak, a technológiai rendszerek úgy válnak egyre ellenállóbbá a szabályozási beavatkozással szemben. Ez azt sugallja, hogy ha a szabályozó befolyásolni kívánja már az új technológia tervezési szakaszát is (például az egészségügyi, környezeti és társadalmi károk kockázatainak elkerülése vagy minimalizálása érdekében), akkor a technológiai fejlődés korai szakaszában kell fellépnie, amikor a helyzet még jobban alakítható. 12
A kísérleti alapú szabályozási eszközök közös tulajdonsága, hogy befolyást gyakorolnak azokra a folyamatokra, melyek során egyrészt az innovatív megoldásokon alapuló termékeket, szolgáltatásokat, illetve az innovatív üzleti modelleket az innovátorok kikísérletezik és tesztelik. Ugyanakkor hatást gyakorolnak azokra a folyamatokra is, melyek során a felhasználók, köztük pedig nem csupán a természetes személy végfelhasználók, hanem az üzleti célú alkalmazók (deployers) is hozzájutnak az innovatív termékekhez és szolgáltatásokhoz. Szabályozási oldalról a megközelítés célja, hogy ellenőrzött kockázatok és felügyelet keretein belül tegye lehetővé az innovációt, és egyszersmind az ehhez kapcsolódó párbeszéd révén lehetőséget adjon a szabályozási tanulásra, javítsa a külső és belső szabályozás normák megalkotóinak új technológiákra vonatkozó ismereteit. Itt fontos hangsúlyozni, hogy a tanulási folyamat nem csupán a külső szabályozási dimenzióban zajlik, a digitális vállalkozások részéről a kísérleti alapú szabályozási eszközökkel szemben az várakozás is fennáll, hogy ezek két irányból is elősegítik a digitális vállalkozások számára a tanulást és visszacsatolást:
- az innovátorok számára az innovációk igazi élő környezetben történő, ugyanakkor jogi-szabályozási szempontból biztonságos és kiszámítható környezetben történő fejlesztését és tesztelését;
- az alkalmazók számára az innovációk használatával kapcsolatos tapasztalatok gyűjtését, és indokolt esetben a problémák és kockázatok korai jelzését az innovátor és a külső szabályozó felé.
Lábjegyzetek:
[1] A cikk a szerző Pro Bono Publico – Magyar Közigazgatás folyóiratban megjelenés alatt álló tanulmányának átdolgozott részlete.
[2] A Központi Statisztikai Hivatal által a digitális gazdaságról 2020-ban közreadott felmérés alapján a hazai vállalkozások 94%-a már akkor is rendelkezett internet-hozzáféréssel, és 2/3-a volt már jelen online, és adatsorok értelmezéséhez hozzá kell tennünk, hogy ezek az adatok a pandémia hatásait még nem is tükrözik. A digitális vállalkozások számának alakulása és a digitális átalakulásra fordított kiadások globális mértékben is jelentős növekedési trendet mutatnak az elmúlt években. A globális digitális átalakulási piac (digital transformation market) vonatkozásában a 2021 és 2030 közötti időszakra évi 23,6%-os összetett éves növekedési rátát (compound annual growth rate, CAGR) prognosztizálnak. A vállalkozások körében a digitális átalakulás iránti elkötelezettség magas, a Gartner adatai szerint a vállalatok 91%-a foglalkozik valamilyen digitális kezdeményezéssel, és a vezetők 87%-a kiemelt prioritásként kezeli a digitalizációt.
Források:
KSH Digitális Gazdaság 2020. Központi Statisztikai Hivatal. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/2020/02/index.html#ahazaivllalkozsokktharmadavanjelenonline;
47+ Key Digital Transformation Statistics. https://explodingtopics.com/blog/digital-transformation-stats#dt-market-stats, https://www.prnewswire.com/news-releases/global-size-of-digital-transformation-market-forecasted-to-reach-usd-3-739-06-billion-by-2030–with-23-6-cagr-growth-polaris-market-research-301685062.html#:~:text=According%20to%20the%20research%20study,USD%203%2C739.06%20Billion%20By%202030;
Top 100 Digital Transformation Statistics & Trends To Help You Navigate it in 2024.
[3] Lyytinen, Kalle – Yoo, Youngjin – Boland, Richard J.: Digital product innovation within four classes of innovation networks. Information Systems Journal, 2015(1), 47–75. Online: https://doi.org/10.1111/isj.12093, Iansiti, Marco – Lakhani, Karim R.: Competing in the Age of AI: Strategy and Leadership When Algorithms and Networks Run the World. Boston: Harvard Business Review Press, 2020, 79-99.
[4] „Digital business is the creation of new business designs by blurring the digital and physical worlds.”
Digital Transformation: How to Scope and Execute Strategy (2024).
[5] Valk, Hendrik van der –Haße, Hendrik –Möller, Frederik – Otto, Boris: Archetypes of Digital Twins. Business and Information Systems Engineering, 2022(3), 375-391. doi:10.1007/s12599-021-00727-7.
[6] Marr, Bernard: How Are Digital Twins Used In Practice: 5 Real-World Examples Beyond Manufacturing. bernardmarr.com, 2021. július 2.
[7] A Lenovo és a DeepBrain AI együttműködésével létrehoztak egy hiperrealisztikus avatárt, hogy megőrizze egy 24 éves, ALS-ben szenvedő nő hangját és személyiségét, hogy arra az időszakra is biztosítható legyen a megfelelő kommunikáció, ha már a beteg maga már nem képes az önálló kommunikációra. AI-Powered Avatar Creates New Communication Possibilities for People with Severe Disabilities.
[8] Weimer, Maria – Marin, Luisa: The role of law in managing the tension between risk and innovation. European Journal of Risk Regulation, 2016–7(3), 469-474.
[9] Poncibò, Cristina – Zoboli, Laura: Sandboxes and Consumer Protection: the European Perspective. International Journal on Consumer Law and Practice, 2020(8), 1-22.
[10] Bauknecht, Dierk et al: How to design and evaluate a Regulatory Experiment? A Guide for Public Administrations.
Regulatory experimentation: Moving ahead on the agile regulatory governance agenda (2024). OECD Public Governance Policy Papers, No. 47. https://doi.org/10.1787/f193910c-en
[11] Bennett Moses, Lyria: Agents of Change: How the Law ʻCopesʼ with Technological Change. Griffith Law Review, 2011/4, 763-794. http://dx.doi.org/10.1080/10383441.2011.10854720
[12] Bennett Moses, Lyria: How to Think about Law, Regulation and Technology:
Problems with „Technology” as a Regulatory Target. Law, Innovation and Technology, 5(1), 1-20. http://dx.doi.org/10.5235/17579961.5.1.1
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
