A kártalanítás és a feltételes szabadságra bocsátás feltételei


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a fogvatartási körülményekre tekintettel benyújtott kártalanítási igény kérdéseit vizsgálta a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban.

A joggyakorlat-elemzés tárgya

 A joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata a kártalanítás és a feltételes szabadságra bocsátás feltételeinek kérdéseire összpontosított.

A feladat elsődlegesen nem a hatályos jog kritikája, hanem az azt alkalmazó bv. bírói gyakorlat feltárása, és elemzése volt.

A vizsgálat tárgyköre

a) kártalanítás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt [a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 10/A. §, 10/B. §], kártalanítási eljárás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására [Bv.tv. 70/A. §, 70/B. §], az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz alapján megtett intézkedésről és az átszállításról hozott határozat felülvizsgálata (Bv.tv. 75/A. §);

b) a feltételes szabadságra bocsátás feltételei [Bv.tv. 188. § (1) bekezdés, (1a) bekezdés].

fogvatartási körülmények

A panasz mint preventív jogorvoslat kapcsán a joggyakorlat-elemző csoport a következőket vizsgálta:

  • három hónapon belül újabb panaszt előterjeszteni nem kell, ebből következik-e, hogy
  • folyamatos jogsérelem esetén három havonta újabb panaszt kell előterjeszteni;
  • elszállítás esetén a már megtett panaszt ismételten elő kell-e terjeszteni a végrehajtást tovább folytató bv. intézetnél;
  • a panasz megelőzheti-e a kártalanítási igényt, avagy azzal egyidejűleg kell-e előterjeszteni;
  • ha az élettér állított hiánya már megvalósult, akkor valóban feltételt kell képezze az azon már változtatni nem képes, a fogalmilag a fogvatartást már csak a továbbiakban reparálható panasz előterjesztése;
  • amennyiben a jogszabályban előírt élettér aktuálisan biztosított, de a fogvatartott korábbi időszakra igényel kártalanítást, a panasz előterjesztése szükséges-e, melynek rendeltetése éppen a további kártalanítási helyzet megelőzése.

A kártalanítás kapcsán a Kúria azt vizsgálta, hogy:

  • a közvetlenül nem a bv. intézethez megküldött kártalanítás iránti kérelem kapcsán miként intézkedtek;
  • a bv. intézetek véleményei mindig tartalmazták-e az élettérre és az egyéb sérelmes elhelyezési körülményekre vonatkozó adatokat [Bv.tv. 70/A. § (2) bekezdés 2. mondat];
  • a bv. intézetek által közölt adatok kapcsán volt-e kifogás, és folyt-e ellenbizonyítás;
  • célszerű-e a bv. bíró kártalanítási illetékességének szabályozása;
  • a jogerőssé/véglegessé vált végzés támadása esetén lefolytatták-e az utólagos bv. bírói eljárást;
  • érvényesült-e a kérelemhez kötöttség;
  • mely okokból került sor a kérelem teljes vagy részleges elutasítására;
  • az előírt élettér hiánya hány négyzetmétert jelentett;
  • miként vették figyelembe az előírt légtér hiányát;
  • melyek a „különösen” kitétellel kiemelt más sérelmes, akceptált vagy negált elhelyezési körülmények, s az akceptáltak között történt-e súlyozás;
  • a jogszabályban előírt élettér megléte esetén, önmagában az egyéb sérelmes elhelyezési körülmények miatt állapítottak-e meg kártalanítást;
  • van-e kellő mérlegelési lehetőség az egynapi összeg meghatározására;
  • volt-e a kártalanítást meghaladó további kártérítés vagy sérelemdíj iránti igény, s arról miként döntöttek;
  • volt-e polgári bíróság előtti párhuzamos igény, s azt miként értékelték;
  • milyen arányban hoztak döntést iratok,14 meghallgatás vagy tárgyalás15 alapján;
  • milyen arányban és okból szerezték be az ügyészség véleményét;
  • a bv. bíró kapott-e értesítést a kártalanítások kifizetésről;
  • volt-e a kifizetéssel kapcsolatos panasz, s ha igen, kitől (terhelt, védő, sértett) és milyen okból.

A Büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat, különös tekintettel a reintegrációs őrizetre (2017) tárgykörű joggyakorlat-elemzés már foglalkozott a feltételes szabadságra bocsátással, az összefoglaló vélemény megállapította, hogy a tradicionális jogintézmények közé tartozó feltételes szabadságra bocsátás alapkérdései tekintetében nincs széttartó gyakorlat, s az esetleges eltérések felszámolhatóak az uralkodó többségi megoldások követésével.

A jelen – mintegy kiegészítő – vizsgálat a feltételes szabadságra bocsátásnak kizárólag a Bv.tv. módosításával 2019. január 1-től hatályos feltételeit érinti.

A módosító törvény javaslatának miniszteri indokolása a mérlegelési szempontok tekintetében a jogalkalmazás/bírói gyakorlat egységének hiányát állította.22 Ugyanakkor ezt az állítást nem

támasztotta alá egymással ellentétes bírói döntések bemutatásával, illetőleg a módosítás mögött álló – feltehetően elvégzett – vizsgálat a Kúria számára nem ismert.

A Kúria azonban elvi döntésként közreadott egy, még a módosítás előtt hozott törvényszéki határozatot: Az, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás eldöntésekor a büntetés-végrehajtási bíró nemcsak az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartását vonja a mérlegelés körébe, hanem az általa elkövetett bűncselekmény jellegét, az elítéltnek a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepét is, nem jelenti ezen körülmények kétszeres értékelését (EBD 2019.B.8.).

Az elvi döntés jól példázza, hogy a módosítás előtti helyzetben is lehetőség volt a módosítással célzott tartalmú határozat meghozatalára. Ettől függetlenül kifejezetten hasznos a szempontrendszer értelmező jellegű kiegészítése. Az elvégzendő vizsgálat feladata lesz a vonatkozó bv. bírói gyakorlat feltárásával megállapítani: mindenekben követi-e a módosított tartalmat, azaz a bv. bírák elvégzik-e a büntetés céljának biztosíthatóságára vonatkozó tények felderítését és mérlegelését, másként fogalmazva a bv. bírói gyakorlat megfelel-e az utalt elvi döntésben foglaltaknak.

A panasz

A vizsgált időszakban a kártalanítás iránti igény benyújtásának – amennyiben a sérelmes

elhelyezési körülmények között töltött napok száma meghaladta a harmincat – feltétele volt az is, hogy a fogvatartott a Bv.tv. 144/B. §-ában meghatározott panaszt terjesszen elő a bv. intézet parancsnokához azzal, hogy újabb panaszt a továbbiakban három hónapon belül nem kellett megismételni, illetőleg nem volt a terhére róható, ha azt rajta kívül álló ok miatt nem tudta előterjeszteni [Bv.tv. 10/A. § (6) bekezdés].

Abból, hogy három hónapon belül újabb panaszt előterjeszteni nem kell, az következik, hogy folyamatos jogsérelem esetén három havonta újabb panaszt kell előterjeszteni.

Noha a Kúria a büntető kollégiumvezetők országos értekezletén kétszer is felvetett kérdésre (2018. november 12-14., 2019. április 9-10.) mindkétszer ezt a választ adta, s ez – nem lévén az értekezlet döntéshozó fórum – formálisan elfogadottnak mutatkozott, továbbá így látja mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a Legfőbb Ügyészség, mégis megosztott maradt a bv. bírói gyakorlat.

A fogvatartott elszállítása esetén a már megtett panaszt ismételten nem kell előterjeszteni a végrehajtást tovább folytató bv. intézetnél, ha arra három hónapon belül kerül sor.

Amennyiben pedig a másik bv. intézetben a három hónap továbbra is sérelmes elhelyezési körülmények között telik, három hónap múltával újabb panaszt kell előterjeszteni. Ez az álláspontja az Igazságügyi Minisztériumnak és a Legfőbb Ügyészségnek is.

A panasz megelőzheti a kártalanítási igény 25 benyújtását, de legkésőbb azzal egyidejűleg terjesztendő elő.

A Kúria azt is vizsgálta, hogy a fogvatartott reintegrációs őrizetbe helyezése vagy szabadulása esetén egyáltalán van-e helye utólagos panasznak.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint mindkét nem tényleges fogvatartás kapcsán olyannyira kötelező a panasztétel, mint tényleges fogvatartás alatt, merthogy a törvény kivételt nem tesz, vagyis nincs helye contra legem értelmezésnek (azon az alapon, hogy a panasz meglévő sérelem orvoslását és további sérelem megelőzését célozza, ami utóbb okafogyottá válik).

A korábban a panasz előterjesztésének hiányában érdemi vizsgálat nélkül (miután a megnevezéséből is következően nincs érdemi elbírálás: véglegessé vált végzéssel) elutasított kártalanítás iránti igény/kérelem kapcsán számolni kell az ismételt benyújtásukkal.

E kérdésben eligazít az Alkotmánybíróság egyik döntése: „a Bvtv. a kérelem benyújtása feltételeinek elmulasztását kizárólag a határidő tekintetében szankcionálja jogvesztéssel.

Amennyiben tehát más, egyébként pótolható feltétel hiánya állapítható meg, – a Bvtv. kifejezett tiltó rendelkezése hiányában – nem zárható ki, hogy a jogvesztő határidőn belül az elítélt ismételt kérelmet adjon be. Amellett, hogy a Bvtv. ismertetett rendelkezései sem tiltják ezt, ez az értelmezés van összhangban a hatékony bírói jogvédelem alkotmányos követelményrendszerével is.” {3335/2019. (XII. 6.) AB határozat, indokolás [40]}

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2024. július 15.

Amikor a mesterséges intelligencia megmérgezi magát: a beazonosíthatatlan szintetikus adatok problémája

A generatív mesterséges intelligencia terjedése maga után vonta a nem ember által létrehozott képek, szövegek videók rohamos elszaporodását is. Egyes új kutatások arra utalnak, hogy az ilyen „szintetikus adatok felhasználása új GAI (Generative artificial intelligence, azaz generatív mesterséges intelligencia) modellek tanítása során katasztrofális következményekkel járhat. Ez még inkább sürgetővé teszi a mesterségesen generált tartalmak explicit jelölésének kötelezettségét, amennyiben a jövőben továbbra is profitálni szeretnénk az MI nyújtotta gazdasági és társadalmi előnyökből.

2024. július 12.

Augusztus 1-jén hatályba lép az EU AI Act

2024. július 12-én kihirdették az Európai Parlament Hivatalos Lapjában a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályt (AI Act), amely úgy ad lendületet az innovációnak, hogy közben garantálja biztonságunkat és alapvető jogainkat. A jogszabály 20 nap múlva, augusztus 1-jén lép hatályba, fokozatosan kell alkalmazni, de 24 hónap múlva már minden tagországban be kell tartani a rendelkezéseit.

2024. július 12.

Igazi vizsgán sem veszik észre a mesterséges intelligencia által írt válaszokat

Gyakorlott vizsgáztatók is nehezen veszik észre a mesterséges intelligencia által generált válaszokat – derült ki az angol Reading Egyetem friss tanulmányából. A kutatók az MI lehetőségeit és kockázatait vizsgálták a kutatás, a tanítás, a tanulás és az értékelés területén. Tanácsaikat el is küldték az érintetteknek.