A kártalanítás és a feltételes szabadságra bocsátás feltételei


A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a fogvatartási körülményekre tekintettel benyújtott kártalanítási igény kérdéseit vizsgálta a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban.


A joggyakorlat-elemzés tárgya

 A joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata a kártalanítás és a feltételes szabadságra bocsátás feltételeinek kérdéseire összpontosított.

A feladat elsődlegesen nem a hatályos jog kritikája, hanem az azt alkalmazó bv. bírói gyakorlat feltárása, és elemzése volt.

A vizsgálat tárgyköre

a) kártalanítás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt [a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 10/A. §, 10/B. §], kártalanítási eljárás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására [Bv.tv. 70/A. §, 70/B. §], az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz alapján megtett intézkedésről és az átszállításról hozott határozat felülvizsgálata (Bv.tv. 75/A. §);

b) a feltételes szabadságra bocsátás feltételei [Bv.tv. 188. § (1) bekezdés, (1a) bekezdés].

A panasz mint preventív jogorvoslat kapcsán a joggyakorlat-elemző csoport a következőket vizsgálta:

  • három hónapon belül újabb panaszt előterjeszteni nem kell, ebből következik-e, hogy
  • folyamatos jogsérelem esetén három havonta újabb panaszt kell előterjeszteni;
  • elszállítás esetén a már megtett panaszt ismételten elő kell-e terjeszteni a végrehajtást tovább folytató bv. intézetnél;
  • a panasz megelőzheti-e a kártalanítási igényt, avagy azzal egyidejűleg kell-e előterjeszteni;
  • ha az élettér állított hiánya már megvalósult, akkor valóban feltételt kell képezze az azon már változtatni nem képes, a fogalmilag a fogvatartást már csak a továbbiakban reparálható panasz előterjesztése;
  • amennyiben a jogszabályban előírt élettér aktuálisan biztosított, de a fogvatartott korábbi időszakra igényel kártalanítást, a panasz előterjesztése szükséges-e, melynek rendeltetése éppen a további kártalanítási helyzet megelőzése.

A kártalanítás kapcsán a Kúria azt vizsgálta, hogy:

  • a közvetlenül nem a bv. intézethez megküldött kártalanítás iránti kérelem kapcsán miként intézkedtek;
  • a bv. intézetek véleményei mindig tartalmazták-e az élettérre és az egyéb sérelmes elhelyezési körülményekre vonatkozó adatokat [Bv.tv. 70/A. § (2) bekezdés 2. mondat];
  • a bv. intézetek által közölt adatok kapcsán volt-e kifogás, és folyt-e ellenbizonyítás;
  • célszerű-e a bv. bíró kártalanítási illetékességének szabályozása;
  • a jogerőssé/véglegessé vált végzés támadása esetén lefolytatták-e az utólagos bv. bírói eljárást;
  • érvényesült-e a kérelemhez kötöttség;
  • mely okokból került sor a kérelem teljes vagy részleges elutasítására;
  • az előírt élettér hiánya hány négyzetmétert jelentett;
  • miként vették figyelembe az előírt légtér hiányát;
  • melyek a „különösen” kitétellel kiemelt más sérelmes, akceptált vagy negált elhelyezési körülmények, s az akceptáltak között történt-e súlyozás;
  • a jogszabályban előírt élettér megléte esetén, önmagában az egyéb sérelmes elhelyezési körülmények miatt állapítottak-e meg kártalanítást;
  • van-e kellő mérlegelési lehetőség az egynapi összeg meghatározására;
  • volt-e a kártalanítást meghaladó további kártérítés vagy sérelemdíj iránti igény, s arról miként döntöttek;
  • volt-e polgári bíróság előtti párhuzamos igény, s azt miként értékelték;
  • milyen arányban hoztak döntést iratok,14 meghallgatás vagy tárgyalás15 alapján;
  • milyen arányban és okból szerezték be az ügyészség véleményét;
  • a bv. bíró kapott-e értesítést a kártalanítások kifizetésről;
  • volt-e a kifizetéssel kapcsolatos panasz, s ha igen, kitől (terhelt, védő, sértett) és milyen okból.

A Büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat, különös tekintettel a reintegrációs őrizetre (2017) tárgykörű joggyakorlat-elemzés már foglalkozott a feltételes szabadságra bocsátással, az összefoglaló vélemény megállapította, hogy a tradicionális jogintézmények közé tartozó feltételes szabadságra bocsátás alapkérdései tekintetében nincs széttartó gyakorlat, s az esetleges eltérések felszámolhatóak az uralkodó többségi megoldások követésével.

A jelen – mintegy kiegészítő – vizsgálat a feltételes szabadságra bocsátásnak kizárólag a Bv.tv. módosításával 2019. január 1-től hatályos feltételeit érinti.

A módosító törvény javaslatának miniszteri indokolása a mérlegelési szempontok tekintetében a jogalkalmazás/bírói gyakorlat egységének hiányát állította.22 Ugyanakkor ezt az állítást nem

támasztotta alá egymással ellentétes bírói döntések bemutatásával, illetőleg a módosítás mögött álló – feltehetően elvégzett – vizsgálat a Kúria számára nem ismert.

A Kúria azonban elvi döntésként közreadott egy, még a módosítás előtt hozott törvényszéki határozatot: Az, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás eldöntésekor a büntetés-végrehajtási bíró nemcsak az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartását vonja a mérlegelés körébe, hanem az általa elkövetett bűncselekmény jellegét, az elítéltnek a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepét is, nem jelenti ezen körülmények kétszeres értékelését (EBD 2019.B.8.).

Az elvi döntés jól példázza, hogy a módosítás előtti helyzetben is lehetőség volt a módosítással célzott tartalmú határozat meghozatalára. Ettől függetlenül kifejezetten hasznos a szempontrendszer értelmező jellegű kiegészítése. Az elvégzendő vizsgálat feladata lesz a vonatkozó bv. bírói gyakorlat feltárásával megállapítani: mindenekben követi-e a módosított tartalmat, azaz a bv. bírák elvégzik-e a büntetés céljának biztosíthatóságára vonatkozó tények felderítését és mérlegelését, másként fogalmazva a bv. bírói gyakorlat megfelel-e az utalt elvi döntésben foglaltaknak.

A panasz

A vizsgált időszakban a kártalanítás iránti igény benyújtásának – amennyiben a sérelmes

elhelyezési körülmények között töltött napok száma meghaladta a harmincat – feltétele volt az is, hogy a fogvatartott a Bv.tv. 144/B. §-ában meghatározott panaszt terjesszen elő a bv. intézet parancsnokához azzal, hogy újabb panaszt a továbbiakban három hónapon belül nem kellett megismételni, illetőleg nem volt a terhére róható, ha azt rajta kívül álló ok miatt nem tudta előterjeszteni [Bv.tv. 10/A. § (6) bekezdés].

Abból, hogy három hónapon belül újabb panaszt előterjeszteni nem kell, az következik, hogy folyamatos jogsérelem esetén három havonta újabb panaszt kell előterjeszteni.

Noha a Kúria a büntető kollégiumvezetők országos értekezletén kétszer is felvetett kérdésre (2018. november 12-14., 2019. április 9-10.) mindkétszer ezt a választ adta, s ez – nem lévén az értekezlet döntéshozó fórum – formálisan elfogadottnak mutatkozott, továbbá így látja mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a Legfőbb Ügyészség, mégis megosztott maradt a bv. bírói gyakorlat.

A fogvatartott elszállítása esetén a már megtett panaszt ismételten nem kell előterjeszteni a végrehajtást tovább folytató bv. intézetnél, ha arra három hónapon belül kerül sor.

Amennyiben pedig a másik bv. intézetben a három hónap továbbra is sérelmes elhelyezési körülmények között telik, három hónap múltával újabb panaszt kell előterjeszteni. Ez az álláspontja az Igazságügyi Minisztériumnak és a Legfőbb Ügyészségnek is.

A panasz megelőzheti a kártalanítási igény 25 benyújtását, de legkésőbb azzal egyidejűleg terjesztendő elő.

A Kúria azt is vizsgálta, hogy a fogvatartott reintegrációs őrizetbe helyezése vagy szabadulása esetén egyáltalán van-e helye utólagos panasznak.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint mindkét nem tényleges fogvatartás kapcsán olyannyira kötelező a panasztétel, mint tényleges fogvatartás alatt, merthogy a törvény kivételt nem tesz, vagyis nincs helye contra legem értelmezésnek (azon az alapon, hogy a panasz meglévő sérelem orvoslását és további sérelem megelőzését célozza, ami utóbb okafogyottá válik).

A korábban a panasz előterjesztésének hiányában érdemi vizsgálat nélkül (miután a megnevezéséből is következően nincs érdemi elbírálás: véglegessé vált végzéssel) elutasított kártalanítás iránti igény/kérelem kapcsán számolni kell az ismételt benyújtásukkal.

E kérdésben eligazít az Alkotmánybíróság egyik döntése: „a Bvtv. a kérelem benyújtása feltételeinek elmulasztását kizárólag a határidő tekintetében szankcionálja jogvesztéssel.

Amennyiben tehát más, egyébként pótolható feltétel hiánya állapítható meg, – a Bvtv. kifejezett tiltó rendelkezése hiányában – nem zárható ki, hogy a jogvesztő határidőn belül az elítélt ismételt kérelmet adjon be. Amellett, hogy a Bvtv. ismertetett rendelkezései sem tiltják ezt, ez az értelmezés van összhangban a hatékony bírói jogvédelem alkotmányos követelményrendszerével is.” {3335/2019. (XII. 6.) AB határozat, indokolás [40]}

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 10.

Egy nap a jogi szakirodalom és a kiválóság jegyében

2021. szeptember 18-án a Károlyi-Csekonics-palotában kerül sor az Első Magyar Jogi Könyvszalonra a Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság közös szervezésében. A rendezvény záróakkordjaként adják át 2020-2021 legkiválóbb jogászainak az V. Wolters Kluwer Jogászdíjat 12 kategóriában.

2021. szeptember 10.

Az influenszer tevékenysége a német jog alapján

Azoknak az influenszereknek, akik pénzt kapnak a cégektől a termékek közösségi médiában való népszerűsítéséért, egyértelműen reklámnak kell címkézniük az ilyen bejegyzéseket – döntött csütörtökön a német bíróság.