Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sorozatunkban az MNB Pénzügyi Békéltető Testülete által az alternatív vitarendezés tárgykörében, tudományos kutatás támogatására kiírt, 2018-as pályázatán díjazott tanulmányokat közöljük – szerkesztett formában. Ezúttal a szerző a fogyasztóvédelemben megfigyelhető egységesítési törekvéseket veszi górcső alá, különös tekintettel az online vitarendezésre és a sharing economy jelenségre.
„The goal of politics in the twenty-first century should be to create societies which maximize knowledge, the well-spring of economic growth and democratic self-governance. Markets and communities, companies and social institutions should be devoted to that larger goal. That will make us better off, put us more in charge of our lives and make us better able to look after ourselves.” (Charles Leadbeater)
A dolgozat első része itt olvasható; második részében a vállalkozás és a fogyasztó közötti igényérvényesítés helyett egy 21. századi tendenciával, a magánszemély és magányszemély (a továbbiakban: peer-to-peer, P2P, C2C) közötti igényérvényesítéssel foglalkozunk. A digitális technológia és az ezen alapuló speciális peer-to-peer platformok egyre számottevőbb szerepet töltenek be a mindennapjainkban. A fájlmegosztó oldalaktól kezdve a közösségi szállásmegosztáson és telekocsi-rendszereken át egészen a kriptovalutákig. Az ilyen elven felépülő oldalak között különbséget tehetünk aszerint, hogy a kereskedelmi tranzakciók lebonyolítása elsődleges célként jelenik-e meg. A Facebook, a YouTube és a különböző fájlmegosztó, illetve torrent oldalak nem ama célból jöttek létre, hogy a felhasználók közötti kereskedelmi értelemben vett áru-, illetve szolgáltatáscsere lebonyolításában vegyenek részt, így ezek bővebb ismertetésére a dolgozatban nem kerül sor.
A sharing economy, avagy magyarul: közösségi gazdaság egy olyan gazdasági és szociális rendszer, amely közösségi hozzáférést tesz lehetővé az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz, így a felhasználók akkor juthatnak hozzá a forrásokhoz, amikor épp szükségük van rá.(24) A továbbiakban a peer-to-peer plaformok eme elgondoláson alapuló példákkal, felépítésükkel, működési elvükkel, illetve aktuális és jövőbeli szabályozási kérdéseivel foglalkozom.
A peer platformok jelentős előnyöket nyújtanak a fogyasztók számára, ezért népszerűségük folyamatosan növekszik és szerepük is egyre nő a piac egyre több szegmensében. Az anyagi előnyök mellett növelhetik a választékot és javíthatják a fogyasztói élményeket. Hozzájárulhatnak számos olyan közpolitikai célkitűzés megvalósításához, mint például a termékek és szolgáltatások megfizethetőbbé tétele a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára, az erőforrások fenntarthatóbb felhasználása, vagy az innováció és a verseny ösztönzése. Emellett a társadalmi kohéziót is erősíthetik, hiszen a platformok működésének elengedhetetlen hozzávalója az emberek egymásba vetett bizalma. (25) A megfelelően működő P2P platformok a fogyasztói jólét előmozdításának eszközeiként szolgálhatnak.(26)
A sharing economy jelenség rohamosan növekszik, és ezzel egyidejűleg jelentős hatást gyakorol a hagyományos üzleti (B2C) szektorra is. Éppen ezért az EU digitális egységes piaci stratégiájának egyik kulcsfontosságú pontja. A Bizottság megállapította, hogy a megosztásra épülő online platformok olyan digitális értékteremtést tesznek lehetővé, amely a digitális egységes piacon gazdasági növekedéshez vezet, ezért stratégiai célként lett megfogalmazva a versenyképes EU-központú platformok létrehozásának elősegítése és támogatása.(27)
A szabályozási keret kialakítása azonban – a P2P platformok rohamos térnyerése és többnyire még ismeretlen természete miatt – nem könnyű feladat. A sharing economy ugyanis nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalomban is változásokat eredményez. Érdekkonfliktusok, ideológiai viták, tüntetések járnak együtt az ágazat térnyerésével.(28) Az európai közösségi szintű szabályozás hatékony keretet szolgálhat a tagállamok számára. A jelenlegi szabályok kiindulópontját a hagyományos B2C kereskedelmi kapcsolatok adták, ezért szükséges a szabályozás új alapokra helyezése.(29)
A digitális gazdaság számára megfelelő szabályozási keretnek a fenntartható fejlődést és a platform üzleti modellje európai népszerűségének növekedését kell szolgálnia. Ahhoz, hogy az európai közösség kihasználhassa a platformok működéséből származó pozitív externáliákat és ösztönözhesse az induló platformok növekedését Európában, szükség van a szabályok harmonizálására. Az online platformokra vonatkozó eltérő nemzeti regulák a gazdasági szereplők számára bizonytalanságot teremtenek, korlátozzák a digitális szolgáltatások rendelkezésre állását, a felhasználók és a vállalkozások körében pedig zavart keltenek.
Az uniós szintű rendeletek, mint például a GDPR(30) a fogyasztók védelmének és ezzel bizalmának növelésével egy időben ösztönözhetik őket a digitális egységes piacon való részvételre, mely a peer-to-peer platformok működésére is kedvező hatást gyakorolhat. Fontos kiemelni, hogy az online platformokra jelenleg is kiterjednek a hatályos uniós szabályok olyan területeken például, mint a versenypolitika, a fogyasztóvédelem, a személyes adatok védelme és az egységes piaci szabadságjogok.
Az EU fogyasztói jogokról szóló irányelve a 3. cikk alapján kereskedők és fogyasztók között kötött szerződésekre alkalmazandó.(31) Ez megfordítva azt jelenti, hogy két fogyasztó (C2C/P2P) közötti megállapodásokra nem terjed ki a hatálya, tehát nem alkalmazható a P2P platformokon kötött szerződésekre. Azonban kérdésként merül fel, hogy hol van az a pont, ahonnan már a szolgáltatás nyújtóját kereskedőnek kell tekinteni. Erre a szakirodalomban nem található egységes vélemény. A tranzakció véletlenszerű jellege, száma, szervezettségi szintje, a tevékenység hossza, az ebből elért bevétel értéke és a profitorientált részvételi szándék a szolgáltatás nyújtója részéről olyan faktorok, melyek segíthetnek ennek a kérdésnek a megválaszolásában.(32)
Az Airbnb egy 2008-ban alapított online peer-to-peer platform, amin keresztül szálláshelyeket, az eredeti elképzelés alapján otthonokat lehet megosztani, elsősorban rövidebb időtartamra. Az oldal mára több millió hirdetéssel rendelkezik a világ szinte minden országában. A sharing economy egyik óriás cége, ezért amikor a témáról hallanak, sok embernek az elsők között jut az Airbnb neve. A szállásmegosztó oldalak képezik a sharing economy legnépszerűbb szegmensét az Európai Unióban; a P2P platformokat használók csaknem kétharmada vett már igénybe ilyen módon szállást.(33) A sharing economy szegmenseinek átfogó vizsgálata egy ehhez hasonló dolgozat keretei között lehetetlen vállalkozás, így a vizsgálódásomat a közösségi szállásmegosztásra irányítjuk. Az ezt kínáló platformok közül egyértelműen kiemelkedik az Airbnb, ezért a továbbiakban ezt a vizsgáljuk.(34)
A közösségi megosztáson alapuló oldalak decentralizált, új típusú fogyasztóvédelmi eszközök alkalmazásával igyekeznek elérni a fogyasztók szimpátiáját és bizalmát. Ezek a platform által működtetett, többségükben decentralizált eszközök. A legfontosabbakat az alábbiakban ismertetjük.
– Értékelési rendszer – a felhasználók egymással kapcsolatos tapasztalataikról az értékelési rendszeren keresztül számolnak be. Ez a többi felhasználó számára is elérhető. A rendszer véleményünk szerint az emberek pszichológiai jellemzőire alapozva működik. A viszonosság normájából kiindulva az emberek felelősséget éreznek olyankor, amikor valamit mások előtt kell értékelniük, illetve emiatt hajlamosak mások véleményében megbízni.(35) Ezen kívül azok, akiket értékelni fognak – a szállásadók –, a társas kívánatosság normájának megfelelően igyekeznek jó benyomást kelteni másokban.(36) A rendszert tehát a felhasználók aktivitása tartja fent, a láthatatlan hajtómotor azonban a személyközi bizalom.(37) Minél több az értékelés, annál informáltabb döntést tudnak hozni a felhasználók.
– Garanciák, biztosítékok – a csalásokért és más kellemetlen élményekért több peer-to-peer platform is úgy döntött, hogy felelősséget vállal. Az Airbnb például mind a vendéglátóknak, mind a vendégeknek azonnali megtérítést ígér lopás vagy vandalizmus esetére.
– Személyazonosság ellenőrzése – a platformhoz való csatlakozáshoz a legtöbb esetben, így az Airbnb-n is szükség van arra, hogy a felhasználók megadják olyan személyes adataikat, melyek alapján a későbbiekben beazonosíthatóak és elérhetőek lesznek. Ennek kiemelt szerepe van akkor, amikor vitára kerül sor a felek között, hiszen az ilyen helyzetek a felek közti kommunikációt, elérhetőséget kívánnak. Ezen kívül a csalókat, a visszaélőket a további károkozástól személyazonosságuk ismeretében lehet eltiltani.
– Biztonságos fizetési rendszerek – a biztonságos fizetési rendszerek elengedhetetlenek a felhasználók bizalmának megszerzéséhez. A legtöbb esetben a platformok külső fizetési rendszereket építenek be, amelyek központi ellenőrzés alá tartoznak.
A felhasználók elégedettsége arra enged következtetni, hogy az előbb ismertetett soft fogyasztóvédelmi eszközök megfelelőnek bizonyulnak biztonságérzetük és bizalmuk megszerzésére. (A peer-to-peer platformok felhasználóinak elsöprő többsége (88%) ajánlaná a használatot másnak is, és használná újra maga is.(38)) Ám a pozitív visszajelzések ellenére sem állítható az, hogy Európában széles körben elterjedt volna a közösségi megosztásban való részvétel. Az előbb hivatkozott felmérés szerint az európai polgárok mindössze 23%-a használt már bármilyen szolgáltatást nyújtó peer-to-peer platformot, azonban havi rendszerességről a megkérdezetteknek alig 4%-a számolt be. Azok körében, akik nem vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat, a felületek ismeretének hiánya volt a fő ok, de jelentős befolyást gyakorolt a bizalom deficit is.
Caroline Cauffmann meglátása szerint a sharing economy legfőbb problémája fogyasztóvédelmi szempontból az, hogy a fogyasztó nem tudja, a peer-to-peer platformokon ki felelős a szolgáltatás megfelelő minőségéért, illetve sok esetben azt sem, kivel köt szerződést.(39) Magával a platformmal, vagy valaki olyannal, aki egyszerű felhasználóként kínál szolgáltatást, esetleg olyannal, akinek üzleti tevékenységébe tartozik a platformon való szolgáltatásnyújtás? Ez a felhasználók belépésének is gátat szabhat. A bizonytalanság a felületek újszerű természete miatt nem meglepő. Új fogalmakkal operálnak az oldalak (pl. házigazda, vendég), amelyek a felhasználókban kétséget ébreszthetnek a jogviszonyok megértése kapcsán.(40)
Egy ez év októberében publikált Eurobarometer-felmérés adatai szerint a megkérdezettek fele (49%) a P2P platformok és a megosztáson alapuló gazdaság legnagyobb hátrányaként azt említette, hogy egy esetlegesen felmerülő probléma kapcsán nem biztos abban, ki a felelős, illetve kihez fordulhat segítségért.(41)
A 8. ábra a kapcsolatrendszer összetettségét szemlélteti(42)
A kapcsolatokat az írott és íratlan normák, illetve a technológia határozza meg elsődlegesen. Az olyan társadalmi konstuktumok mellett, mint a szociális normák és az írott jog, a működésükben egyre nagyobb önállóságot mutató és embertől függetlenedő technológia szerepe is jelentős. A mesterséges intelligencia új kérdéseket vet fel. Azokon a területeken, melyeken például árazó algoritmusokat alkalmaznak – így a legtöbb peer-to-peer platformokon is – az algoritmusok a kezdeti programozást követően öntanuló mechanizmussal rendelkezve (deep-learning) az online magatartások folyamatos változásait monitorozva árazzák be a szolgáltatásokat.(43) Az unió az új kihívások tudatában figyelmet szentel az algoritmusok fogyasztóvédelmi és versenyjogi hatásaira, és a mesterséges intelligencia jogsértéseiért való felelősség kérdésére. Margrethe Vestager versenyjogért felelős európai biztos több fórumon is deklarálta az algoritmusokat alkalmazó cégek helytállási kötelezettségét.(44) Ezen szabályozási terület azonban nem képezi a jelen dolgozat témáját.
Az online P2P tranzakciók hárompólusúak. A szolgáltatást nyújtó és az azt igénybe vevő felhasználó között a platform közvetítő szerepet játszik. Amennyiben az online platformok nemcsak közvetítő szerepet vállalnak, hanem szállásszolgáltatást is, nem P2P, hanem B2C kapcsolatokról lenne szó.(45) A platform részéről a tranzakciók kapcsán tehát a közvetítő szerep definíciós elem.
Habár a platform főszolgáltatást nem, a legtöbb esetben valamilyen szolgáltatást nyújt a felhasználóinak. Ilyen a platform működésének alapját jelentő reklám- és marketingtevékenység – például a Google vagy a különböző közösségi médiafelületeken elhelyezett hirdetések –, a honlap értékelési rendszerének működtetése, adminisztrációja, ügyfélszolgálat fenntartása, szerepvállalás a vitarendezésben stb. Azokban a viszonyokban, ahol saját jogán nyújt szolgáltatást a platform, a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó (B2C) szabályok alkalmazásának nincs akadálya. A Bizottság ezen az alapon 2018 nyarán szólította fel az Airbnb-t, hogy a működését hozza összhangba az uniós szabályokkal. A platform árazási rendszerében ugyanis az árak nem voltak átláthatók, ami tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósít meg.(46) A platform néhány hét határidőt kapott arra, hogy az árazási rendszerét a 2005/29/EK irányelvnek megfelelően úgy működtesse, hogy a kezdeti kereséstől fogva a teljes ár legyen feltüntetve (annak minden előrelátható extra költségével együtt). A Bizottság ezen kívül előírta, hogy az Airbnb-nek az online vitarendezési (OVR) platformra mutató, könnyen hozzáférhető linket biztosítson a honlapján, illetve az OVR-rendeletnek megfelelően adja meg az alternatív vitarendezésre vonatkozó információkat.
A platformok azonban nemcsak saját tevékenységükért felelősek. A szolgáltatást nyújtó felhasználók tevékenységéért is helytállási kötelezettséggel tartoznak az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EC irányelv szerint. A platformoknak e szabályozás alapján addig nem kell felelősséget vállalniuk a felhasználók tevékenységéért, amíg nincsenek tényleges ismereteik a jogellenes tevékenységről. A tudomásszerzést követően akkor jár el az oldal szabályszerűen, ha gyors a fellépés a sérelmes helyzet megszüntetése érdekében. Ide tartozik egy felhasználójának pénzügyi csalása is.
A károsult felhasználó tehát a csakis a platform tájékoztatása után várhat segítséget. Egyesek szerint eme szabályozási modell nem ösztönzi a felületeket az aktív ellenőrzésre, ami a felhasználókat hátrányosan érinti.(47) Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy nemcsak azokat a felhasználókat, akik ilyen esetben az őket ért sérelemért nem kapnak kárpótlást, hanem a felhasználók összességét, akik nem értesülnek arról, hogy homok került a gépezetbe egy tisztességtelen felhasználó személyében.
A platform felelőssége mellett a főszolgáltatást ténylegesen nyújtó szereplők felelősségének kérdése is figyelmet érdemel. Bár e felhasználók hasonló szolgáltatást nyújtanak, mint az ágazat piacán működő kereskedők (hotelek, panziók, stb.), nem volna méltányos azonos feltételrendszert állítani számukra. A magánszemély felhasználók ugyanis nem rendelkeznek ugyanolyan erőforrásokkal és ismeretekkel, mint az előbbiek. Egy olyan szabályozási rendszer tehát, amely nem differenciálna a szolgáltatás nyújtói között, nemcsak méltánytalan volna, de el is lehetetlenítené a közösségi szállásmegosztásra épülő iparágat – vagy szürke zónába kényszerítené azt, mely a fogyasztóvédelmi szabályozást kikényszeríthetetlenné tenné. Az egységes reguláció tehát nem tekinthető járható útnak.
Mindazonáltal az a különbözőként való szabályozás sem jelent ideális megoldást, amely azon alapul, hogy peer-to-peer platformon került-e sor a felek közötti szerződésre vagy sem. Egyrészt azért, mert a kereskedelmi szereplőket hozná méltánytalan helyzetbe azzal, hogy azonos vagy szinte azonos szolgáltatás a számukra kötelező előírásokat kikerülve kínálható e felületeken. Másrészt a fogyasztók számára is hátrányos lenne az, ha egyes gazdasági szereplők annak ellenére, hogy üzletszerűen kínálnak szállást, nem kell, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozásoknak megfeleljenek. A szolgáltatás nyújtók nem bújhatnak ki tehát az előírások alól csak azért, mert peer-to-peer platformokon működnek. A szállásadóra vonatkozó felelősség csak akkor tisztázható, ha tudjuk, hogy B2C vagy P2P kapcsolatokról van-e szó. Ennek a kategorizálására a Bizottság elsősorban a vendégéjszakák számából való kiindulást támogatja, de lehetséges szempont lehet a forgalom értéke is.(48) Ennek tételes meghatározása azonban a tagállamokra van bízva.
Abban az esetben, ha vállalkozásnak (business) minősül a szolgáltatás nyújtója, az uniós és a nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok hatálya kiterjed rá attól függetlenül, hogy közösségi megosztó platformon jött létre a felek között a szerződés. Ezekben az esetekben a platform mögöttes felelőssége is kisebb.(49)
A valódi P2P kapcsolatokban a szerződő felek egyenrangúak. Mivel nem foglalkozási körükben járnak el, nem illeti meg egyikőjüket sem erősebb védelem.(50) Nem alkalmazható rájuk az egyenlőtlenül kétoldalú B2C kapcsolatokra íródott szigorú közösségi szabályrendszer, ahogy a tagállami fogyasztóvédelmi szabályozás sem. A nemzeti jogalkotó hatáskörébe tartozik a P2P kapcsolatok regulációja. Bár a P2P kifejezés új keletű, a mögötte álló szerződéses konstrukció egyáltalán nem az: szinallagmatikus kötelmekről van ugyanis szó, amelyeket a legtöbb országban a polgári törvénykönyvek szabályoznak.
Ahogy arra az előbbiekben utaltunk, annak eldöntése, hogy egyenrangúnak tekintjük-e a feleket, fontos egyrészt abból a szempontból, milyen védelem illeti meg a szolgáltatás igénybevevőjét. Másrészt a szolgáltatás nyújtójának is tisztában kell lennie kötelezettségeivel ahhoz, hogy megfelelhessen azoknak. (A fogyasztóvédelmen kívül a pénzügyi jogi szempontok is kiemelt jelentőségűek.) Elsőként néhány európai példát, majd a magyar szabályozási rendszert tekintjük át.
A szálláshely-szolgáltatás ágazatában a professzionális és nem professzionális szolgáltatók közötti különbségtételre a Bizottság javaslata a szolgáltatás gyakoriságán alapuló distinkció. Ez alapján a vendégéjszakák száma határozhatja meg, hogy vállalkozásnak tekintendő-e a szálláshely kínálója, vagyis hogy a B2C kapcsolatokra vonatkozó szabályoknak meg kell-e felelnie. Számos ország ezt a szabályozási módot vette alapul.
Amszterdam város önkormányzata 2017-ben 60 napban maximalizálta az Airbnb-n keresztül nyújtható vendégéjszakák számát. Akik ezt meghaladó mértékben nyújtanak szálláshelyet, azokra a kereskedelmi alapon működtetett szálláshelyekre vonatkozó B2C szabályozás alkalmazandó.(51) A jövő évtől azonban még szigorúbb, 30 napos maximum lesz érvényben.(52) Az Egyesült Királyságban egy naptári évben 90 nap vendégéjszaka alatt tekinthető csak magánszemélynek a szolgáltatás nyújtója. Franciaország megengedőbb, itt 120 nap a felső határ.(53)
A nemzeti olasz szabályozás csak a keretrendszert adja meg, a tartományok sajátosságaikat és gazdasági érdekeiket figyelembe véve állapíthatják meg, kit tekintenek üzletszerű szállásszolgáltatónak. Lazio tartományban a szabályozás 100 napot határoz meg azzal a további kikötéssel, hogy amennyiben a személy háromnál több ingatlant ad ki, a professzionális jelleg vélelmezett. A toszkán területi igazgatás 60 vendégéjszakánál húzta meg a határt, de megszorítások vonatkoznak az ingatlan méreteire is: a legfeljebb 4 szobáig, illetve 12 vendégágyig végezhető magánszemélyként a tevékenység.
A spanyol szabályozás a folytonosságra helyezi a hangsúlyt. Ha a polgárok három egymást követő hónapban szállást nyújtanak (Madrid), illetve évente legalább kétszer 31 napra kiadják ingatlanjukat (Katalónia), professzionális szálláshely-szolgáltatónak minősülnek, és magasabb szintű B2C kapcsolatokra vonatkozó szabályozásnak kell megfelelniük.
Berlinben hozták a közösségi szálláshely-szolgáltatás legszigorúbb európai szabályozást. Rövidtávon csak előzetes engedély alapján lehet lakást kiadni, és legfeljebb a lakás 50 százalékában lehet vendégeket fogadni, de csakis abban az esetben, ha a tulajdonos abban a lakásban lakik, amit kiad.
A magyar jogalkotó az Airbnb jelenség fogyasztóvédelmi aspektusára még nem reagált olyan módon, mint ahogy az az előbb említett európai országokban történt
A szálláshelyek kiadása, üzemeltetése egyéni vállalkozói, illetve céges formában vagy adószámos magánszemélyként lehetséges. A szálláshelyek típusait a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet határozza meg. A megjelölt szálláshelyformák közül magánszemélyként (vagyis P2P konstrukcióban) a rendelet 2. § e) pontjában meghatározott egyéb szálláshely szolgáltatás nyújtására van lehetőség.(54)
Az egyéb szálláshely kategóriába tartozást a magyar jogalkotó az ágyak számához, az ingatlan méretéhez és felszereltségéhez köti. Amennyiben a 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 1. mellékletében meghatározott minimum négyzetméter számot eléri, illetve legalább egy vizesblokkal és kávékonyhával rendelkezik az ingatlan, a bejelentés után egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatható, amennyiben a szobák száma a nyolcat, az ágyak száma pedig a tizenhatot nem haladja meg, és az ingatlan nem kizárólag szálláshely-szolgáltatási célú. A továbbiakban az üzemeltetés követelményei: ügyelet biztosítása (a helyszínen vagy ügyeleti telefonszám megadásával); a helyszíni ügyeleti időszakon kívül a vendégek számára belépés biztosítása; a rendszeres takarítás.
Az önkormányzatoknak lehetőségük van a közösségi lakásmegosztásból következő rövidtávú lakáskiadás szabályozására, mellyel elsősorban a főváros belsőbb kerületei élnek (pl. településkép-bejelentési eljárás lefolytatásának előírásával), azonban ezek a szabályok a szolgáltatás nyújtójának és kapcsolatára vonatkozó szabályok, a vendéglátó és a vendég kapcsolatára nincsenek kihatással.
A magyar szabályozásból hiányzik a felhasználók magánszemélyből vállalkozásba való átmenet kérdésének rendezése. Az adózás szempontjából viszont alapos és differenciált a terület szabályozása.(55)
A dolgozat két főbb pontját az online vitarendezési és a közösségi szállásmegosztó platform, az Airbnb vizsgálata adja. Míg az előbbit a fogyasztóvédelmi igények könnyebb érvényesíthetőségének igénye hívta életre, az utóbbi számos új kérdést vet fel a területen. A kettő közti kapcsolatot a B2C viszonyokból fakadó jogviták érvényesítésének kérdése adja. Ezek a kapcsolatok a hagyományos online kereskedelemben nem differenciáltak, azonban a peer-to-peer platformok ezeken a kereteken túllépnek. A piacnak egyre több olyan szegmense van, ahol nem csak professzionális szereplőktől vásárolhatunk árukat, szolgáltatásokat, hanem egy másik magánszemélytől. Habár vannak olyan szolgáltatási ágazatok, ahol nem lehetséges a kínálati oldal magánszemélyekkel való bővülése, más ágazatokban egyre növekvő mértékben jelennek meg, és az ebből fakadó változásokat a jogtudománynak sem szabad figyelmen kívül hagynia. Jó példa az előbbire a légi közlekedés, utóbbira pedig a szállás- vagy a közlekedési szolgáltatások piaca. A fogyasztóvédelmi jog – legyen szó uniós vagy nemzeti szabályozásról – csak vállalkozás és fogyasztók kapcsolatában értelmezhető, alkalmazható. Éppen ezért gondosan kell eljárni annak meghatározásakor, hogy a fogyasztókat kiktől és hogyan, milyen eszközökkel védjük meg. E két kérdés szorosan összefügg, a „kitől” megválaszolása ugyanis kijelöli a „hogyan” módját.
A kitől alatt pontosabban azt értjük, hogy ki az, akit vállalkozásnak kell tekinteni a kínálati oldalon; milyen esetekben állítson fel a jogszabály megdönthetetlen vélelmet arra, hogy az első pillantásra magánszemélynek tűnő szolgáltatás nyújtója valójában vállalkozás, ami azt is meghatározza, hogy miért és milyen mértékben tartozik felelősséggel. Ez kijelöli a keresleti (fogyasztói) oldal igényérvényesítési lehetőségeit is.(56)
A dolgozat végén ezért az európai trendek alapján arra tettünk javaslatot, hogy az európai szabályozási környezetben milyen szempontokat vesznek figyelembe annak eldöntésekor, a szállást kínáló személyeket vállalkozásnak tekintsék-e.
Összefoglalóan, elemzésünk egy tavalyi kutatás(57) eredményeire épít és a B2C viszonyokból eredő online vitarendezés tükrében mutat rá a P2P viszonyokra jellemző, a fogyasztóvédelmi szabályozást illető hiányosságokra. A hiányosságok azt mutatják, hogy nincs egységesség a P2P viszonyokból eredő viták megfelelő rendezésére, ami pedig kötelezettséget állít mind az európai uniós, mind a nemzeti szintű jogalkotó számára.
Lábjegyzetek:
(24) Molnár I.(2015). Hálózati ismeretek I.–Sharing economy. ELTE-LIS Virtuális olvasóterem
(25) Botsman, R., & Rogers, R.(2011).What’s mine is yours: how collaborative consumption is changing the way we live
(26) Benjaafar, S., Kong, G., Li, X., & Courcoubetis, C.(2018).Peer-to-Peer Product Sharing: Implications for Ownership, Usage, and Social Welfareinthe Sharing Economy. Management Science
(27) Hatzopoulos, V., & Roma, S. (2017) Caring for sharing? The collaborative economy under EU law. Common Market Law Review, 54 (1), 81-127. és lásd. European Agenda for Collaborative Economy
(28) Schor,J.(2016). Debating the Sharing Economy. Journal of Self-Governance & Management Economics, 4(3)
(29) Busch, C., Schulte-Nölke, H., Wiewiórowska-Domagalska, A. & Zoll, F. (2016). The rise of the platform economy: a new challenge for EU ConsumerLaw?
(30) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/679 RENDELETE In: https://eur-lex.eu-ropa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32016R0679&from=HU
(31) 2011/83/EU-irányelv a fogyasztók jogairól
(32) Helberger, N., Guibault, L., Loos, M., Mak, C., Pessers, L. & Vander Sloot, B. (2013) Digital Consumersand the Law. Towards a Cohesive European Framework. Den Haag: Kluwer Law International
(33) Flash Eurobarometer 467 (2018) The use of the collaborative economy
(34) European Commission (2017). Exploratory study of consumer issues in online peer-to-peer platform markets – Cross Analysis of case studies of 10 peer-to-peer platforms
(35) E. R. Smith, D. M. Mackie, H. M. Claypool (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
(36) Crowne, D. P. & Marlowe, D. (1960). A new scale of social desirability independent of psychopathol-ogy. Journal of consulting psychology, 24 (4), 349
(37) Botsman, R. & Rogers, R. (2011). What’s mineisyours: how collaborative consumption is changing the way we live
(38) Flash Eurobarometer 467 (2018) The use of the collaborative economy
(39) CarolineCauffman,’TheCommission’sEuropeanAgendafortheCollaborativeEconomy–(Too)Plat-formandServiceProviderFriendly?'(2016)5JournalofEuropeanConsumerandMarketLaw,Issue6,pp.235–243.
(40) Ha a fogyasztó nem fogyasztóként tekint magára, kevésbé valószínű, hogy az őt P2P platformokon kötött szerződései esetén is megillető jogait érvényesítse. OECD (2016), „Protecting Consumers In Peer Platform Markets: Exploring The Issues”, OECD Digital Economy Papers, No. 253, OECD Publishing, Paris
(41) Flash Eurobarometer 467 (2018) The use of the collaborative economy
(42) Az ábra forrása: OECD (2016), „Protecting Consumers In Peer Platform Markets: Exploring The Issues”, OECD Digital Economy Papers, No.253, OECD Publishing, Paris
(43) Ezrachi,A.,&Stucke,M.E.(2017).Artificialintelligence&collusion:Whencomputersinhibitcom-petition.U.Ill.L.Rev.,1775-91.
(44) ‘businesses (…) need to know that when they decide to use an automated system, they will be held responsible for what it does, so they had better know how that system works.’ /Bundeskartellamt 18th Conference on Competition, Berlin, 16 March 2017. https://ec.europa.eu/commission/commissioners/2014-2019/vestager/announcements/bundeskartellamt-18th-conference-competition-berlin-16-march-2017_en
(45) A European agenda for the collaborative economy {SWD184}, 2016
(46) European Commission (2018). EU consumer rules: The European Commission and EU consumer authoritie spush Airbnb to comply
(47) Helberger, N., Guibault, L., Loos, M., Mak, C., Pessers, L. & Vander Sloot, B. (2013) Digital Consumers and the Law. Towards a Cohesive European Framework. Den Haag: Kluwer Law International
(48) Exploratory study of consumer issues in online peer-to-peer platform markets
(49) Helberger, N., Guibault, L., Loos, M., Mak, C., Pessers, L. & Vander Sloot, B. (2013) Digital Consumers and the Law. Towards a Cohesive European Framework. Den Haag: Kluwer Law International
(50) OECD (2016), „Protecting Consumers In Peer Platform Markets: Exploring The Issues”, OECD Digital Economy Papers, No.253, OECD Publishing, Paris
(51) OECD (2016), „Protecting Consumers In Peer Platform Markets: Exploring The Issues”, OECD Digital Economy Papers, No.253, OECD Publishing, Paris.
(52) https://www.engadget.com/2018/01/10/amsterdam-airbnb-rental-30-day-limit/?guccounter=1
(53) https://www.thelocal.fr/20180301/france-to-end-the-law-of-the-jungle-by-cracking-down-on-unde-clared-airbnb-listings
(54) Az egyéb szálláshely aszálláshely-szolgáltatás céljára hasznosítot, egyéb szálláshelytípus alá nem tartozó, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat
(55) A magánszemélyek számára elérhető egyegyszerűsített tételes átalányadó-fizetési lehetőség, amennyiben nem egyéni vállalkozóként–egyébszálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújtanak szálláshelyet az adóévben ugyanannak a személynek 90 napot meg nem haladó időtartamra. A tételes átalányadózás 2018.január1-jét megelőzően abban az esetben volt választható, ha a magánszemély e tevékenységét a tulajdonában, hasznonélvezetében levő egy, nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű lakásban vagy üdülőben folytatta. 2018.január 1-jétől az e célra használható ingatlanok száma háromra emelkedett, így a tételes átalányadózási mód akkor választható, ha a magánszemély maximum három ingatlant használ fizető-vendéglátó tevékenysége folytatására–melybe az Airbnb rendszerén keresztüli foglalások is beletartoznak
(56) Emiatt írta elő a Bizottság nemrégiben az Airbnb-nek, hogy tüntesse fel, hogy a szálláshely kínálója magánszemély vagy vállalkozás. European Commission (2018). EU consumerrules: The European Com-mission and EU consumer authorities push Airbnb to comply.57SteklerK., Alternatív vitarendezés a XXI. században – különös tekintettel az Európai Unió Online Vi-tarendezési platformjára. Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle
Szerzők: Szepesi Szonja, Stekler Klára, Berkó Attila
