Az alternatív vitarendezésben rejlő lehetőségek – különös tekintettel a Pénzügyi Békéltető Testület tevékenységére III. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felsőoktatásban a jogászképzés az egyetlen terület, ahol a hallgatók valamilyen szinten megismerkedhetnek az alternatív vitarendezési módszerekkel.
V. Javaslatok a magyar alternatív vitarendezési módok fejlesztéséhez
1. Oktatás
Számos országban a jogalkalmazás talált rá elsőként az alternatív vitarendezés módszerére, hogy a bíróságok túlterheltségét mérsékelje, költségeket megtakarítva ezzel. Már korán felfedezték, hogy a módszer elsődleges előnye a bíróságok tehermentesítése mellett az, hogy a felek között egy kompromisszumos megoldás, győztes-győztes helyzet alakulhat ki. A jogalkalmazás során pozitívnak bizonyult módszer alkalmassá vált, hogy a szélesebb körben alkalmazzák. Magyarországon az alternatív vitarendezés jelenleg ezen a szinten áll, a módszert alkalmazók már felismerték annak létjogosultságát, azonban annak hazai ismeretsége rendkívül alacsony. Az ausztrál igazságszolgáltatás az elsők között fedezte fel, hogy a felsőoktatás egy olyan lehetséges terület, ahol a hallgatók – elsősorban a jogászok – képzésén keresztül megvalósulhat a kultúraváltás, elkezdhet terjedni az alternatív vitarendezés. Katherine Douglas 2012-es PhD dolgozatában [44] a jogászképzésben megvalósuló AVR vonatkozású kísérletek kapcsán számos komoly nehézséget azonosított, mely szerint a jogászképzésben az elméleti tananyag szerepe játszik fő szerepet, a plenáris előadások és a hagyományos szemináriumok dominálnak, így készségfejlesztés a tapasztalati tanulás megerősítését igényli. [45]
Magyarországon – a tanulmányban foglaltakhoz hasonlóan – a jogászképzésben a tantervek az elméleti oktatásra helyezik a fő hangsúlyt, a diákok gyakorlati tapasztalatot sajnos csak elenyészően szerezhetnek az egyetem falai között. A felsőoktatásban a jogászképzés az egyetlen terület, ahol a hallgatók valamilyen szinten megismerkedhetnek az alternatív vitarendezési módszerekkel, így az AVR elterjedésének elvi lehetősége megteremtődött. A probléma elsősorban abban rejlik, hogy az alternatív vitarendezés oktatása még mindig nem képezi a jogászképzés szerves alkotórészét, a tanulók általában csak szabadon választható tárgyak keretében találkozhatnak a módszerrel. [46] Ez azonban nem tekinthető igazi jogformáló tényezőnek, hiszen a szabadon választható tárgyak keretében megszerzett ismeretek sajnos könnyen marginalizálódhatnak, a hallgatók nem tekintik ezeket olyan fajsúlyosnak, mint a kötelező tárgyak keretében megszerzett tudást.
A fentiekre tekintettel javasoljuk az alternatív vitarendezés kötelező tananyagba történő integrálását, hiszen véleményünk szerint csakis ez járhatna együtt az alternatív vitarendezési módszerek átfogó terjedésével. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez szakképzett oktatók szükségesek, azonban – tekintettel arra, hogy a jogi egyetemek többségében már folyik szabadon választható tárgyak keretében alternatív vitarendezés oktatás – megfelelő megoldásnak találnánk azt, ha egyszerűen az eddig kiegészítő tárgyként tanított AVR-t – annak oktatójával együtt – áthelyeznénk a jogászképzés kötelező tananyagába. Ha pedig az oktatást eggyel még magasabb szintre emelnénk, akkor érdemes lenne már gyakorlott, jelenleg is praktizáló, alternatív vitarendezésben járatos szakemberek bevonása is a képzési folyamatba, így elősegítve azt is, hogy a hallgatók több gyakorlati tapasztalattal gazdagodjanak az egyetem falai között. Ha pedig a jogászképzésben az alternatív vitarendezés oktatása az említett módon megvalósulna, elképzelhetőnek tartanánk az AVR megismertetését a felsőoktatásban más – elsősorban a gazdaságtudományi, a bölcsészettudományi, valamint a gyermeknevelési és felnőttképzési – karokon tanuló hallgatókkal is.
2. Képzés
Az alternatív vitarendezési eljárásokat lefolytató személyeknek komoly szakképzettséggel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy a kérelmezők bizalommal fordulhassanak hozzájuk. A Pénzügyi Békéltető Testület megalakításakor, tagjainak kiválasztása során a jelentkezőknek komolyan szakmai felkészültséggel kellett rendelkezniük. A számos jogász és közgazdász benyújtott pályázati anyagát a bíráló bizottság egy többkörös kiválasztási eljárás keretében értékelte, vizsgálva a pályázók szaktudását és képességeit. Az elbírálásnál előnyt jelentett a banki, a biztosítási és az európai jogi szakjogászi végzettség, a tőzsdei szakvizsga, a könyvvizsgálói képesítés, a hároméves vezetői gyakorlat vagy az ötéves – felügyelt intézménynél töltött – szakmai gyakorlat. A Pénzügyi Békéltető Testület tagjainak kinevezési feltétele volt a Psztv.-ben rögzítetteken felül a „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés és a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség is.
A kiválasztási folyamat sikerességének köszönhetően a Pénzügyi Békéltető Testületben már annak megalakulását követően magasan kvalifikált munkatársak tevékenykedtek, a tagok jogi egyetemi végzettséggel és jogi szakvizsgával vagy közgazdasági egyetemi végzettséggel, magas szakmai tudással, felkészültséggel és több éves szakmai tapasztalattal rendelkeztek. Az alapképzettségen túlmenően egyes munkatársak olyan további kiegészítő képesítések birtokában voltak, mint a tőzsdei szakvizsga, aktuárius szakirányú szakközgazdász, biztosítási tanácsadó képzettség, európai jogi szakjogász, biztosítási szakjogász, bank szakjogász, társasági szakjogász végzettségek, valamint adótanácsadó képesítés. Szakmai tapasztalatukat tekintve már több szektorra kiterjedő ismerteket szereztek, gazdagítva a Testület szemléletmódjának többszínűségét. A testületi tagok felvételekor kiemelt jelentőséggel bírt, hogy magas szintű nyelvtudással rendelkező személyek is kiválasztásra kerüljenek a szakmai hozzáértés, valamint a több éves szakmai és vezetői gyakorlat mellett. [47]
Jelenleg a Pénzügyi Békéltető Testület tagja az lehet, „aki jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával vagy közgazdasági egyetemi diplomával rendelkezik. A Pénzügyi Békéltető Testület működési rendje meghatározhatja a békéltető testületi tag alkalmazásának további feltételeit.” [48] A PBT működési rendjében található is további feltétel, miszerint a Testület tagja az előbbieken túl „a pénzügyi szektor valamely területén és/vagy bíróságon gyakorlatot szerzett és tapasztalt munkatárs, és a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottja.” [49]
Egyértelműen láthatjuk, hogy az eljáró tanácsok tagjainak komoly szakképzettségi feltételeknek kell megfelelniük, maximálisan tisztában vagyunk vele, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület tagjai a munkakörük ellátásához szükséges, rendkívül széleskörű szakmai tudással rendelkező, proaktív szemléletű, munkájuk iránt elhivatott, folyamatosan képzett, sikerre motivált, kiváló kommunikációs képességgel rendelkező munkatársak.
A PBT hivatalvezetője – számos már feladatának ellátása mellett – gondoskodik jogszabályfigyelők készítéséről, szakmai és nyelvi képzések szervezéséről, [50] azonban a tagok számára szervezett képzésekkel kapcsolatosan konkrétabb információkhoz nem sikerült hozzájutnunk. Mindenesetre javasolnánk a PBT minden tagja számára különböző fejlesztő tréningeken, elsősorban mediációs történő részvételt.
A mediációs képzések keretében a békéltető testületi tagok elsajátíthatják az alternatív vitarendezési technikák – elsősorban a mediáció – alkalmazásához szükséges ismereteket és kompetenciákat, begyakorolhatják a különböző mediációs és facilitációs technikákat, konfliktus-feloldási és kezelési módokat, tárgyalási és kommunikációs készségeket, ezzel is erősítve empatikus és kapcsolatteremtő képességeiket. A minőségi képzés során megszerzett ismeretek és az értékálló tudás birtokában a PBT tagjai önismereti tapasztalattal, új szemlélettel, kommunikációs technikákkal, pszichológiai ismeretekkel és további készségekkel, tudással gazdagodnának, melyekkel még inkább alkalmassá válhatnak a Pénzügyi Békéltető Testület előtt folyó eljárások sikeres lefolytatására.
3. Együttműködési kötelezettség, alávetési nyilatkozat
A Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás megindítását követően mindkét felet együttműködési kötelezettség terheli. Ennek keretében a fogyasztónak a Testülethez hiánytalan, a törvényi előírásoknak megfelelő kérelmet kell benyújtania, a szükséges iratokat és bizonyítási eszközöket szolgáltatnia kell, illetve meg kell jelennie a meghallgatáson. E kötelezettség fogyasztó részéről történő megszegése azzal a következménnyel jár, hogy a PBT a kérelmet elutasítja, az eljárást megszünteti, vagy döntést hoz a rendelkezésre álló iratok alapján. Az együttműködési kötelezettség természetesen terheli a pénzügyi szolgáltatót is, aki köteles teljesíteni a PBT-től kapott megkeresést, válasziratot kell készítenie, dokumentumokat kell szolgáltatnia, illetve meg kell jelennie a meghallgatásokon. Ezek elmulasztása esetén a Pénzügyi Békéltető Testület közzéteheti annak a pénzügyi szolgáltatónak az adatait, [51] amely felszólítása ellenére nem tett az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot és a kitűzött meghallgatáson nem jelent meg, ilyen módon megakadályozva az egyezség létrehozatalát. A PBT-nek lehetősége van arra, hogy – amennyiben a pénzügyi szolgáltató megsérti a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére vonatkozó rendelkezéseket – jelentse a Magyar Nemzeti Banknak, amely fogyasztóvédelmi intézkedést alkalmazhat, fogyasztóvédelmi eljárás keretében fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki vele szemben. A Pénzügyi Békéltető Testülettel történő együttműködés jól láthatóan mindkét félnek érdeke, hiszen a fogyasztó ügyének elvesztését, a pénzügyi szolgáltató szankciók kiszabását kockáztatná a kötelezettség elmulasztásával. [52] A gyakorlatban megfigyelhető, hogy – valószínűleg az előbbiekre tekintettel – a felek szinte maradéktalanul teljesítik együttműködési kötelezettségüket, a PBT-nek meglehetősen kevés alkalommal kellett kezdeményeznie fogyasztóvédelmi eljárás indítását az MNB-nél.
[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]
A Pénzügyi Békéltető Testületnél eltöltött gyakorlati időm alatt azt tapasztaltam, hogy a probléma nem is abban rejlik, hogy a pénzügyi szolgáltatók ne jelennének meg a meghallgatásokon, hanem sokkal inkább abban, hogy gyakran nem a legrátermettebb embert küldik a meghallgatásokra, vagy olyan ember érkezik a pénzügyi szolgáltatók képviseletében, aki önálló döntéshozatali jogkörrel nem, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben rendelkezik, egyezségkötésre felhatalmazása nincs. Véleményünk szerint ez az együttműködési kötelezettség bizonyos szintű „kijátszása”, mellyel a pénzügyi szolgáltatók a PBT előtt kötött egyezségek megszületését hátráltatják. Ezt látszik alátámasztani az az érdekes tapasztalat is, miszerint a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárások megszüntetésének hátterében gyakran „kvázi egyezségek” álltak, és az eljárást azért szüntették meg, mert a kérelmező azért vonta vissza a kérelmét, mert a szolgáltató a jegyzőkönyvben vállalást tett; vagy a felek közösen kérték az eljárás megszüntetését és a szolgáltató a jegyzőkönyvben vállalást tett. Sokat gondolkoztunk rajta, hogy vajon mi állhat annak a hátterében, hogy a pénzügyi szolgáltatók szívesebben tesznek vállalást arra nézve, hogy ha a kérelmező ismételten felkeresi őket, akkor közösen kidolgoznak egy megállapodást, mint hogy a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás során egyezségre jussanak, azonban erre logikus magyarázatot nem találtunk.
[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]
A pénzügyi szolgáltatók részéről az együttműködés tehát kötelező, azonban az alávetési nyilatkozat megtétele nem, arról a pénzügyi szolgáltató szabadon dönt. Fontos azonban, hogy az alávetés hiánya nem mentesít az együttműködési kötelezettség alól.
Az alávetés a pénzügyi szolgáltató írásban tett nyilatkozata, amelyben vállalja, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának, és egyezség hiányában az ilyen eljárásban hozott határozatnak aláveti magát. A pénzügyi szolgáltató az alávetési nyilatkozatában korlátozhatja kötelezettségvállalásának mértékét. [53] Megkülönböztethetünk eseti és általános alávetési nyilatkozatot. „Az eseti alávetési nyilatkozat esetében a pénzügyi szolgáltató, a kérelem ismeretében az ügyre vonatkozóan aláveti magát a PBT eljárásának és egyezség hiányában a kötelezést tartalmazó döntésének.” [54] A pénzügyi szolgáltató ebben az esetben korlátozhatja kötelezettségvállalásának mértékét és hatályát a jogvita tárgyának általa meghatározott értékben vagy egyéb módon. Az általános alávetési nyilatkozat értelmében „a pénzügyi szolgáltató a konkrét ügy ismerete nélkül vállalja, hogy egyezség hiányában a PBT kötelezést tartalmazó határozatának aláveti magát. Az ilyen alávetés a gyakorlatban ügykör és érték szerint korlátozott.” [55] Sajnos még napjainkban is rendkívül alacsony azon pénzügyi szolgáltatók száma, akik általános alávetési nyilatkozatot tettek.
A Pénzügyi Békéltető Testület elnökének nyilatkozata szerint 2014 végéig azt tapasztalták, hogy a pénzügyi szolgáltatók megegyezési hajlandósága egyre nőtt. 2015-ben ez a tendencia – valószínűleg az elszámolásból adódó veszteségek és jogviták miatt – megváltozott, a pénzügyi szolgáltatók megegyezési hajlandósága jelentős mértékben csökkent. Korábban az alávetési nyilatkozat megadása a szolgáltató részéről szabadon választható volt, nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely kötelezően előírná a pénzügyi szolgáltatók számára, hogy alávetési nyilatkozatot kell tenniük.
A Jegybanktörvény 2017. január 1-jén lépett hatályba módosítása következtében a magyar joggyakorlatban is megjelent a kötelező alávetés intézménye, melynek értelmében „a tanács egyezség hiányában akkor is kötelezést tartalmazó határozatot hozhat, ha a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet alávetési nyilatkozatot nem tett, de a kérelem megalapozott és a fogyasztó érvényesíteni kívánt igénye – sem a kérelemben, sem a kötelezést tartalmazó határozat meghozatalakor – nem haladja meg az egymillió forintot.” [56] 2017. január 1-je óta tehát nem a pénzügyi szolgáltató egyoldalú döntésén múlik az, hogy aláveti-e magát a PBT döntésének, hanem az előbbi feltételek fennállása mellett 1.000.000 Ft összeghatárig a PBT kötelezést hozhat. Természetesen a kötelező jogszabályi alávetésen túl a pénzügyi szolgáltatók továbbra is tehetnek általános és egyedi alávetési nyilatkozatot. [57] A Nyugat-Európában általános, de Kelet-Európában – például Csehországban és Lengyelországban – is sikeresen működő kötelező alávetés bevezetését a Pénzügyi Békéltető Testület kezdeményezte a Magyar Nemzeti Bankon keresztül abban a reményben, hogy a pénzügyi szolgáltatók megegyezési hajlandósága erősödni fog és visszatérnek majd korábbi „megegyezéspárti” gyakorlatukhoz. [58]
Megítélésünk szerint a kötelező jogszabályi alávetés olyan jelentős horderejű változtatás, mely a fogyasztói jogok hatékonyabb, gyorsabb és ingyenes jogérvényesítési lehetőségét fogja előmozdítani, és melynek köszönhetően a fogyasztók bizalma a Pénzügyi Békéltető Testület irányába fokozódhat. Valószínűleg a jövőben többen fognak a Testülethez fordulni kisebb értékű ügyeikkel kapcsolatosan, ezzel is elősegítve az alternatív vitarendezés módszerének terjedését. Érdemes lenne motiválni a szolgáltatókat általános alávetési nyilatkozatok megtételére, illetve hosszú távon célravezető lehetne, hogy a kötelező jogszabályi alávetést szélesebb körben kiterjesszék, végső célként pedig összegszerűségre tekintet nélkül alkalmazzák.
A Testületnél töltött szakmai gyakorlatom során azt tapasztaltam, hogy a jóváhagyott egyezségek és az előbb említett „kvázi egyezségek” aránya fokozatosan növekszik, amely mutathatja a pénzügyi szolgáltatók megegyezési hajlandóságának kedvező növekedését is.
Az együttműködési kötelezettség tehát – mely 2015 szeptembere óta már a kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületekre is kiterjed – már önmagában jelentős mértékben hozzájárul az alternatív vitarendezési eljárások eredményességének növeléséhez, egyértelműen hatékonyabbá vált a fogyasztók és szolgáltatók közötti vitás ügyek rendezése a testületek előtt. A következő lépés a fent említett módon az alávetési nyilatkozatok számának növelése, illetve a kötelező jogszabályi alávetés fokozatosan történő kiterjesztése lehetne.
4. A Pénzügyi Békéltető Testület népszerűsítése
Véleményünk szerint nagyon fontos lenne az, hogy a PBT kiemelt hangsúlyt fektessen arra, hogy a hétköznapi emberek számára ismertté és elérhetővé tegye eljárását. Meglepetten tapasztaltuk ugyanis azt, hogy ismerőseink többsége előtt nem ismert a PBT, mint alternatív vitarendezési fórum léte, illetve a testülethez való fordulás lehetősége pénzügyi fogyasztói jogvita esetén. Ezért úgy gondjuk, hogy nagyon fontos lenne az, hogy a PBT eljusson a hétköznapi emberekhez is, akár a médián át, akár például bankoknál, pénzügyi szolgáltatóknál elhelyezett szórólapok, ismeretterjesztő prospektusok segítségével. Emellett a pénzügyi szolgáltatóknak is tájékoztatniuk kellene a fogyasztókat a PBT-hez fordulás lehetőségéről már a szerződés megkötésének időpontjában, akár Ászf-be foglalt kikötés által.
A Testülethez fordulás lehetőségének köztudatba emelése mellett nagyon fontos lenne az is, hogy a PBT eljárásának népszerűsítése mellett az eljárás igénybevétele is egyszerűsödjön. Jelenleg egyedül a fővárosban működik a Pénzügyi Békéltető Testület, azonban a hatékonyabb fogyasztói jogérvényesítést szolgálná az, ha a vidéki nagyvárosokban, megyeszékhelyeken is lehetőség lenne a Testülethez történő fordulásra. Bár kilenc megyeszékhelyen és további kilenc helyszínen a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete Pénzügyi Tanácsadó Irodahálózatot működtet, amely segítséget nyújt a fogyasztóknak abban, hogy hogyan tudnak a PBT -hez fordulni, [59] sok fogyasztó számára problémát jelenthet az, hogy egy jogvita békés rendezése érdekében a fővárosba utazzon, ezért egyszerűbb számukra a bírói utat választani. Ahogy azt már korábban említettük, a Pénzügyi Békéltető Testület a Magyar Nemzeti Bank által működtetett, szakmailag független testület. Az MNB azonban 2007 óta nincs jelen vidéken – főképp azért, mert a vidéki kirendeltségek ugyanazokat a hitelintézeteket, illetve postákat szolgálták ki, amelyek a jegybank budapesti logisztikáját is használják [60] – ezért arra sincs lehetőség, hogy a hozzá szorosan kapcsolódó PBT belátható időn belül megjelenjen a vidéki nagyvárosokban. A megyei és fővárosi kereskedelmi és iparkamarák mellett ugyan működnek független békéltető testületek, [61] azonban ezek a fórumok – a PBT-vel ellentétben – nem kifejezetten a pénzügyi fogyasztói jogviták megoldására specializálódtak. Hosszú távon azonban a fogyasztói jogérvényesítés minél hatékonyabbá tétele érdekében fontos lenne az, hogy a hagyományos kereskedelmi és iparkamarák mellett a PBT vidéki kirendeltségei is létrejöjjenek.
Mindezek mellett nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a jövő jogászaiban is tudatosodjon az, hogy a klasszikus bírói út mellett az alternatív vitarendezési módszerek is igénybe vehetőek egy konfliktus feloldása érdekében. Ezt a célt elsősorban az oktatás vonatkozásában tett javaslataink szolgálnák, azonban arra jutottunk, hogy magát a Pénzügyi Békéltető Testületet is népszerűsíteni kellene a jogi egyetemeken. Jó módszernek tartanánk azt, ha a karok legkiválóbb hallgatói számára a PBT gyakornoki helyeket, vagy akár ösztöndíjakat is biztosítana, ezáltal az egyetemeken megszerzett tudást éles helyzetben is kamatoztatni lehetne.
5. A pénzügyi tudatosság erősítése
Sajnálatos módon több felmérés, közvélemény-kutatás is azt bizonyítja, hogy a magyar fogyasztók pénzügyi kultúrája [62] nem megfelelő, a fogyasztók többsége az alapvető pénzügyi fogalmakkal és mechanizmusokkal sincs tisztában. Ezt jól láthatóan tükrözik a meggondolatlanul felvett hitelek is. [63] A pénzügyi kultúra fejlesztése tehát elengedhetetlen. Ennek jegyében került megrendezésre például a Pénz7 elnevezésű rendezvénysorozat is márciusban. A Pénz7 többek között az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Bankszövetség, a Pénziránytű Alapítvány és a Junior Achievement Magyarország Alapítvány közreműködésével jöhetett létre, célja pedig elsősorban a diákok és fiatalok tudatosságra nevelése. A program keretében az NGM irányításával kezdetét vette egy, a pénzügyi tudatosság fejlesztését szorgalmazó kormánystratégia kialakítása is. [64]
Nagyon hasznosnak tartjuk azt, hogy az MNB, a Kormány, illetve a pénzügyi szolgáltatók mellett a PBT is jelentős szerepet vállal a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztésében. A Testület az egyes meghallgatásokon egyfajta oktató-nevelő munkát is végez, hiszen számos esetben tapasztalható az, hogy a fogyasztók pénzügyi kultúrája elmaradott, a szükségeshez képest jelentős mértékben alacsonyabb. A Pénzügyi Békéltető Testület éves jelentéseiben rendszeresen közzétesz javaslatokat, illetve tanácsokat a tudatos pénzügyi döntések meghozatalát elősegítendően. A teljesség igénye nélkül javaslatokat olvashatunk az éves jelentésben a hitel- és kölcsönügyletekkel, a lízingproblémákkal, vagy a pénzforgalommal kapcsolatban. Álláspontunk szerint ez kifejezetten hasznos, azonban az éves jelentés mellett egyéb fórumokat is fel lehetne használni a pénzügyi kultúra fejlesztésére. Célszerűnek tartanánk azt, ha például a pénzügyi szolgáltatóknál elhelyezett plakátokon, szórólapokon is olvasni lehetne a PBT tanácsait. Hasznosnak találnánk, ha a Testület egy országos népszerűsítő kampány keretében igyekezne megismertetni a működését és az eljárását, illetve tanácsokat adna a fogyasztóknak a felelős pénzügyi döntések meghozatala érdekében.
[42] Antalicz Gabriella: A mediáció szerepe a polgári eljárásban, 7. o.; http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazat-erdmenyek/MGyTP-P-J-3- Antalicz_Gabriella-A_mediacio_szerepe_a_polgari_eljarasban.pdf (2017. 07. 21.)
[43] Rúzs Molnár, 2007, i.m. 21-22. o.
[44] Douglas, Katherine: A Teaching of Alternative Dispute Resolution in Selected Australian Law Schools: Towards Second Generation Practice and Pedagogy; RMIT University, Melbourne, Victoria, Australia, 2012.; http://researchbank.rmit.edu.au/eserv/rmit:160218/Douglas.pdf (2017. 07. 25.)
[45] Kovács, 2012. i.m. 133. o.
[46] Természetesen – ahogy az alternatív vitarendezési módok elterjedtsége az ország különböző területein más-más szintű – az AVR oktatása is egyetemenként eltérő szintű lehet. Van olyan jogi egyetem, ahol napjainkban olyannyira hangsúlyos az AVR oktatása, hogy az már a kötelező tananyag részét képezi, míg van olyan egyetem is, ahol az AVR még a szabadon választható tárgyak között sem jelenik meg.
[47] Pénzügyi Békéltető Testület – Tájékoztató a 2011. évi tevékenységről; 14-15.o., http://www.mnb.hu/letoltes/a-penzugyi-bekelteto-testulet-tajekoztatoja-a-2011-1 (2017. 08. 08.)
[48] 2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról; 97. § (3)
[49] A Pénzügyi Békéltető Testület működési rendje – Működési elvek 5. pont;
http://www.mnb.hu/letoltes/egysegesszerkmukodesi-rend-2017-julius-3-tol.pdf
[50]
A Pénzügyi Békéltető Testület működési rendje – A szervezet 3. pont;
http://www.mnb.hu/letoltes/egysegesszerkmukodesi-rend-2017-julius-3-tol.pdf
[51] Nevét, székhelyét és az eljárással érintett tevékenysége megjelölését.
[52]
Az MNB (PBT) honlapja – Amit a Pénzügyi Békéltető Testületről tudni kell;
https://www.mnb.hu/archivum/Felugyelet/root/fooldal/pbt/bal_menu/a_pbt_mukodese/altalanos_informa ciok (2017. 08. 08.)[53]
[53]
Az MNB (PBT) honlapja – Amit a Pénzügyi Békéltető Testületről tudni kell;
https://www.mnb.hu/archivum/Felugyelet/root/fooldal/pbt/bal_menu/a_pbt_mukodese/altalanos_informa ciok (2017. 08. 08.)
[54]
Az MNB (PBT) honlapja – Eseti alávetési nyilatkozat;
https://www.mnb.hu/bekeltetes/penzugyi- szolgaltatokrol/eseti-alavetesi-nyilatkozat (2017. 08. 08.)
[55]
Az MNB (PBT) honlapja – Általános alávetési nyilatkozat;
https://www.mnb.hu/bekeltetes/penzugyi- szolgaltatokrol/altalanos-alavetesi-nyilatkozat (2017. 08. 08.)
[56] 2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról; 113. § (2)
[57]
Az MNB (PBT) honlapja – Mit jelent az alávetés?;
https://www.mnb.hu/bekeltetes/penzugyi- szolgaltatokrol/mit-jelent-az-alavetes (2017. 08. 08.)
[58]
Kötelező békéltetést ír elő jövő évtől egymillió forint alatt az MNB-törvény;
http://magyarhirlap.hu/cikk/61598/Kotelezo_bekeltetest_ir_elo_jovo_evtol_egymillio_forint_alatt_az_M NBtorveny (2017. 08. 08.)
[59]
Jelentés a Pénzügyi Békéltető Testület éves tevékenységéről 2016; 14-15. o. https://www.mnb.hu/letoltes/pbt-eves-jelentes-2016-vegleges.pdf (2017. 08. 09.)
[60]
Nem lesz többé MNB-fiók vidéken;
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/nem_lesz_tobbe_mnb- fiok_videken.342677.html (2017. 08. 09.)
[61]
Pár szóban a békéltető testületekről;
http://www.fogyasztovedelem.kormany.hu/node/8579 (2017. 08.09.)
[62] Az MNB definíciója szerint a pénzügyi kultúra „
a pénzügyi ismeretek és képességek olyan szintje, amelynek segítségével az egyének képesek a tudatos és körültekintő döntéseikhez szükséges alapvető pénzügyi információkat azonosítani, majd azok megszerzése után azokat értelmezni, és ez alapján döntést hozni, felmérve döntésük lehetséges jövőbeni pénzügyi, illetve egyéb következményeit.”
[63]
Erősödik a pénzügyi tudatosság;
http://www.marketinginfo.hu/tanulmanyok/essay.php?id=2665 (2017.08. 10.)
[64]
Pénzügyi kultúra konferenciát rendeztek a Miskolci Egyetemen a páneurópai Pénz7 keretében http://www.penz7.hu/hirek/penzugyi-kultura-konferenciat-rendeztek-a-miskolci-egyetemen-a- paneuropai-penz7-kereteben (2017. 08. 10.)