Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született, és 27. helyezést ért el.
Van valami nyugtalanító a gyülekezési jogban. A demokrácia egyik alapvető joga, Bihari Mihály kifejezésével élve, konfliktust hordozó jog[i]. A hatalom a többség kezében van, egy gyülekezés pedig többséget hoz létre, legalábbis egy adott helyen és időben. A múlt században a tömegmédia lehetőségei folytán a gyülekezések szerepe felértékelődött. Majakovszkij a tömegszervezők poeta doctusa volt, 1920-ban írt ,,150 000 000” című versében – Szabó Lőrinc fordításában[ii] – ,,az emberekre ilyen plakátok, röplapok és hirdetések özöne szakadt:
MIND!MIND!MIND!HAJRÁ,
MIND, akit a csömör dühe hajt,a
fegyver!Indul a rajt:mindenki elő!
(Aláírás:)
Bosszú, ceremóniamester,
Éhség, főrendező.
(S nézd lent a titkár-neveket:)
Bomba.
Browning.
Bajonett.
Gyerünk!
Gyere-hé-ide-mind!”
2014-ben is beszámolt a sajtó olyan rendezvényekről, Magyarországon is, amelyek felvetik a békés jelleg kérdését.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről, az Európai Unió Alapjogi Chartája, és a magyar Alaptörvény nem a gyülekezéshez általában, hanem csak a békés gyülekezéshez biztosít jogot. A gyülekezési jogról szóló, többször módosított 1989. évi III. törvény (Gytv.), más európai országok törvényeihez hasonlóan, speciális jogintézményeket nevesít és szabályoz, nagyrészt a békés jelleg biztosítása érdekében. Ezek a bejelentés, a megtiltás és a feloszlatás, valamint a szervezői és a rendezői jogosultságok és kötelezettségek. Mindez a rendőrség klasszikus szerepe, valamint a büntetőjogi és szabálysértési szankciók, és a polgári deliktuális felelősség mellett. Engedélyezésről szó nincs, a főszabály a szabadság.
A Gytv. szerint a gyülekezési jog alapján tartandó ,,rendezvény szervezését” három nappal előre a szervező köteles a rendőrségnek bejelenteni – a kötelezettség megsértése szabálysértésnek minősül. Az intézmény nem új. A felelős minisztérium 1848. április 20-i rendelete 24 órával korábbi bejelentést írt elő bármely Budapesten összehívott népgyűlést megelőzően[iii]. A gondolat, hogy közterületen számot kelljen adni a csoportosulás céljáról, a legkorábbi politikai kultúráktól sem volt idegen. ,,De mért ma műhelyedben nem maradsz? Mért hordod e népséget fel s alá?” – kérdezi Flavius a feltételezett szervezőt a Julius Caesar első jelenetében.[iv]
A jelenleg hatályos Gytv. szerint a rendőrség a bejelentett rendezvényt kizárólag abban az esetben tilthatja meg, ha a ,,rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. Ha pedig a rendezvényt a tiltó határozat ellenére megtartják, akkor a törvény 14. § (1) bekezdése szerint ,,a rendőrség a rendezvényt feloszlatja”. Ez utóbbi rendelkezés feloszlatási kötelezettségként is értelmezhető.[v] A törvényhely ugyanis nem a megengedő ,,feloszlathatja” kifejezést használja, igaz, azt sem mondja, hogy a rendőrségnek a rendezvényt ,,fel kell oszlatnia”.
A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban |
|---|
|
Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is. |
A megtiltást mindenképpen megalapozza a népképviseleti szervek zavartalan működésének súlyos veszélyeztetése. Az ilyen veszélyeztetésre tanulságos történelmi példát nyújt másfél évszázad távlatából a Habsburg-ház trónfosztásának különös körülménye. Nyilvánvalóan megvalósulhat a veszélyeztetés, ha a tömegrendezvényt arra a helyre hívják össze, ahol a képviseleti szerv tanácskozik. (Ezért is írja elő a hatályos törvény többek között a rendezvény helyszínének és útvonalának bejelentését, például az 1848. április 20-ai rendelettel szemben, amely csak a gyülekezés idejét és célját rendelte bejelenteni.) Az adott történelmi helyzetben, 1849-ben,viszont az események szervezőjének egyszerűbb volt a népképviselet tanácskozásának helyét a tömeghez igazítani, és nem fordítva. 1849. április 14-én a trónfosztást indítványozó Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke ,,ismét elővette indítványát, immáron megfelelő közegben. A debreceni népet mozgósítva, a nagy tömegre hivatkozva, és annak jelenlétében, a képviselők tanácskozását áttette a Nagytemplomba, amely a kortárs visszaemlékezése szerint »nem országos ülés, hanem népgyűlés volt, hol lehetetlen bárminő ellentmondás«”.[vi] A hatályos gyülekezési törvényben mindenképpen mérlegelés tárgyává válik, hogy fennáll-e a zavartalan működés súlyos veszélyeztetése. Értelmezésre szorul továbbá a népképviseleti szerv fogalma is, amint erről Takács Albert országyűlési biztos helyettes 5205/2002. számú jelentése[vii], és Halmai Gábor erre közzétett reakciója[viii] is tanúskodik.
Feloszlatni nem csak a megtiltott rendezvényt lehet. Erre jogszerűen kerülhet sor többek közt, ha a résztvevők fegyveresen vagy felfegyverkezve jelennek meg. A két hasonló elnevezésű fogalom nem azonos, és a gyülekezési törvény a fegyveres megjelenést a büntető törvénykönyvnél valamivel szűkebben, a felfegyverkezve megjelenést viszont az eszköz tekintetében szélesebben értelmezi. Az élet kioltására alkalmatlan, de testi sértés okozására alkalmas eszköz magánál tartása már felfegyverkezve megjelenésnek minősíthető a gyülekezési törvény értelmében, és a rendezvény jogszerű feloszlatását vonhatja maga után. A jogszerű feloszlatás eszközei pedig sokfélék. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) szerint általános – nem csak tömeggel szemben alkalmazható – kényszerítő eszközök a vegyi eszköz, az elektromos sokkoló eszköz, a rendőrbot, a kardlap, a gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló, az ingerlőgáz és a vízágyú. Tömeggel szemben szolgálati kutya is alkalmazható, és a tömegoszlatás lóháton vagy járműkötelékben is végezhető. A rendőrségi lőfegyverhasználat elé viszont az Rtv. számos korlátot állít. A gyülekezések feloszlatásának vonatkozásában a főszabályt az 57. § (1) bekezdése fogalmazza meg: ,,Lőfegyverhasználatnak tömegben, csoportosulásban lévő személlyel szemben nincs helye”. Ez a tilalom a tömegben lévő, de abban már részt venni nem akaró személyre való tekintettel is alapvető. Az adott helyzetben más alapvető jogok, a gyülekezési jogból pedig a jog ,,negatív tartalma”[ix] kerülnek előtérbe, a távozás és a rész nem vétel joga.
Tömegoszlatás esetén a kényszerítő eszközök alkalmazásának passzív alanya, az Rtv. szóhasználatában a ,,jogellenes magatartást tanúsító tömeg”. Mit jelent egy olyan ideiglenes entitás ,,jogellenes magatartása”, amelynek nincs jogi személyisége, se jogalanyisága, szervezetnek nem tekinthető, és a jogellenesség felismeréséhez szükséges saját tudattal nem rendelkezik? Ha komolyan vennénk Gustave Le Bon 1895-ben megjelent ,,A tömegek lélektana” című munkáját (magyar nyelven 1913-ban)[x], ez azt jelentené, hogy egy tudattalan társadalmi összességről – és nem annak az adott helyzetben az egyéniségüket már elvesztett tagjairól – kellene megállapítania a hatóságnak, hogy az jogellenes magatartást tanúsít-e.
De a huszadik század tömegeseményeivel szemben tehetetlennek bizonyult viktoriánus elméleteknél talán többet tanulhatunk napjaink esetjogából. A Kúria 2012-ben hozott határozata egy 2006. szeptember 18-án kifejtett gyülekezés-szervezői tevékenységgel kapcsolatban [xi] olyan jogi kérdéseket vet fel, amelyek a jövőben ismét felmerülhetnek: a szervezőnek minősülés, a rendezvény-azonosság, és a békés jelleg elvesztésének kérdését.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Az ügyben az alperes, aki ellen a felperes rendőrkapitányság közel 10 millió forint összegű kártérítési igénnyel lépett fel polgári eljárásban, 2006. szeptember 18-án egy petíció közzétételét kérte a Magyar Televíziótól (MTV), a médiaszolgáltató Szabadság téri székházánál, Budapesten. A petíció tárgya és indító oka a kormányfő balatonőszödi beszéde volt. Az őszödi beszédre reagálva egy spontán, szervező nélküli gyülekezés volt folyamatban a közeli Kossuth téren, és a petíció ezen gyülekezésben részt vevő emberektől származhatott. Miután az MTV a petíció átvételét megtagadta, az alperes a Kossuth téren békésen tüntető tömeget rábírta, hogy vonuljanak át a Szabadság térre, abból a célból, hogy ott a tömeg jelenlétének hatására az MTV a petíciót mégis átvegye. A Szabadság térre átvonult tömeg egy része megtámadta az MTV épületét védő rendőröket, sérüléseket és rongálást okoztak a rendőrségi felszerelésekben. Ezt már az alperes megkésett együttműködése a rendőrséggel sem tudta megakadályozni.
A gyülekezési törvény szerint a rendezvény szervezője a rendezvény bármely résztvevője által okozott kárért egyetemlegesen felel. Az alperes álláspontja szerint a Szabadság téri gyülekezés a Kossuth téren kialakult spontán, szervező nélküli gyülekezés folytatása, és nem egy újabb gyülekezés volt, tehát sem ő, sem más a Szabadság téri gyülekezés szervezőjének nem minősülhet. Az elsőfokú bíróság ezt az érvelést elfogadta. A másodfokú bíróság és a Kúria szerint viszont nem egy és ugyanazon, hanem két külön rendezvény zajlott le a Kossuth téren és a Szabadság téren. Más volt az időpont, a hely és a cél, a résztvevők egy részének azonossága nem tette a két gyülekezést azonossá. A Szabadság téri rendezvény konkrét célja már a petíció átvételének kikényszerítése volt. A Szabadság téri rendezvény idejét, helyét és célját az alperes határozta meg, valamint a résztvevők várható létszámát is, mivel egy adott tömeget vonultatott át a Kossuth térről. Meghatározta a rendezvény olyan lényeges elemeit, amelyeket be kell jelenteni, tehát szervezőnek minősül, a bejelentés elmaradása – vagy akár lehetetlenülése a rövid idő miatt – a szervezői minőségen nem változtat. A szervező a bejelentendő elemek meghatározásával és nem a bejelentéssel válik szervezővé. A rendezvény-azonosság megbomlik és új rendezvény jöhet létre, akár ugyanazon résztvevőkkel, ha a hely és a cél megváltozik. A szervező által meghatározott cél pedig, ha kényszerítő célzatot tartalmaz, a békés jelleg elvesztését eredményezheti, ellehetetlenítve bármely mentesülést az elvárható magatartás tanúsítása alapján.
Befejezésül, a vizsgált jogeset kapcsán a ,,forradalom” kifejezésről kívánunk szólni. A Kúria által összegzett tényállás szerint az alperes a ,,forradalom kifejezés használatával a tömeg erőszakos cselekményeinek jogszerűségét támasztotta alá”. Mit is akarnak és mitől tartanak a társadalmi változások szervezői? Válasz híján engedtessék meg a példa, ismét idézve a felelős minisztérium 1848. április 20-án kelt rendeletéből.[xii]A rendelet szerint a hatóság ,,köteles ügyelni arra”, hogy bármely Budapesten szervezett és bejelentési kötelezettség alá eső ,,népgyűlés erőszakos kitörésekre át ne menjen, vagy annak kitűzött czélja más valamely törvényszegési czélra át ne változzék, s illy esetben a népgyűlés azonnal fel fog oszlattatni, s mind az, ki a népgyűlést összehítta, mind pedig azok, kik a kitörést vagy a kitűzött czélnak átváltoztatását szónoklataikkal s bíztatásaikkal eszközölték, feleletre s illetőleg törvényes büntetésre vonatnak.” Pesti Hírlap békés olvasója, nézd lent a titkár-neveket! Aláírás: ,,Pest, ápr. 20. 1848. Gróf Batthyányi Lajos, Deák Ferencz, b. Eötvös József, Klauzál Gábor, Kossuth Lajos, gr. Széchenyi István, Szemere Bertalan.”
Felhasznált irodalom:
[i] Bihari Mihály: Néhány szó a gyülekezési jogról: az Alkotmánybíróság határozata, a rendőrség joggyakorlata, a gyülekezők és a nem gyülekezők jogainak összefüggéseiről. Közjogi Szemle 2009/1. 24. o.
[ii] Majakovszkij válogatott művei, első kötet. Európa Könyvkiadó 1968.
[iii] A rendelet másnap, 1848. április 21-én került közzétételre a Pesti Hírlapban
[iv] William Shakespeare: Julius Caesar. Vörösmarty Mihály fordítása, www.mek.oszk.hu
[v] Szikinger István: Gyűléshatár. Fundamentum 2002. 1. szám, 90-97, ld. 91.o. és 75/2008 (V. 29.) AB határozat, Holló András alkotmánybíró különvéleménye, www.mkab.hu
[vi] Mezey Barna (szerk.): Magyar alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, 2003
[vii] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének 5205/2002. számú jelentése.
Javaslatok és ajánlások. www.ajbh.hu
[viii] Halmai Gábor: Jogvédelem vagy jogkorlátozás? Fundamentum, 2003, 1. szám, 116-121, ld. 118. o.
[ix] Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye az Alkotmánybíróság 75/2008 (V. 29.) AB határozatához. www.mkab.hu
[x] Gustave Le Bon: Psychologie des foules, 1895. Ford. Balla Antal, Budapest, Franklin-társulat,
[xi] BH2012. 264. (Pfv. 21 226/2011/6.)
[xii] Pesti Hírlap 1848. ápr. 21.
