Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró-pályázat keretében született, és 47. helyezést ért el.
Értelem és érzelem. Ezek vagyunk mi: emberek. Az ember számára adott a gondolkodás képessége, mely lehetővé teszi, hogy előre lássa sorsát, így a jelenben tapasztaltakból képes a jövőre vonatkozó következtetéseket levonni. Az emberi természetnek van egy másik nagy adománya: a beleérző képesség. Segítségével át tudjuk érezni egy másik ember helyzetét. Amikor látunk egy beteg vagy egy balesetet szenvedett embert, működésbe lép az empátia. Megérezzük, hogy ez a mi életünkben is bekövetkezhet. Érdekes, de annak ellenére, hogy nem vehetjük biztosra, hogy a tragédiák velünk is megtörténhetnek, nyitottak vagyunk más ember sorsa iránt. Arról a törvényszerűségről pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy az esetek döntő többségében megéljük az időskort. Mégis, az idősekkel és jelenlegi helyzetükkel kapcsolatban ritkán hallani empátiát tükröző kijelentéseket. A mai magyar társadalom viselkedését az idősekkel kapcsolatban sokkal inkább az elszigetelődés, idegenkedés és a „problémakénti kezelés” jellemzi. Pedig, az élet rendje az, hogy megöregszünk, tehát nyitottabbnak kellene lennünk a szépkorúak irányában is.
Carpe diem mindenekfelett?
Magyarország lakosságának csaknem 30 százaléka (csaknem hárommillió ember) részesül nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban. Ennél fogva a témának különösen nagy jelentőséget kellene tulajdonítani, ezért is döntöttem úgy, hogy papírra vetem gondolataim. Szoktuk mondani, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Különösen igaz ez az idős emberek vonatkozásában, mert az ember követi az előtte lévő generációk magatartás-mintáit. Eddigi élettapasztalataim alapján annyit biztosan kijelenthetek, hogy nem ilyen körülmények között szeretném tölteni (majd körülbelül 40 év múlva esedékes) nyugdíjas éveimet.
Mutassunk jó példát! Elmélet és gyakorlat
Alaptörvényünk meghatározza a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jogot, a társadalmi szolidaritást és a rászorultakról való gondoskodást. Ennek időskorúakra vonatkozó része így szól: „Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.” Ehhez tartozik még az Alkotmánybíróság által megfogalmazott „minimális ellátási szint” elérésére vonatkozó kötelezettség. Ez a minimális ellátási szint nem veszélyeztetheti a személy életét, testi épségét, illetve nem sértheti emberi méltóságát. Az Alkotmánybíróság kimondja azt is határozatában, hogy a szociális biztonsághoz való jog olyan ellátórendszer kiépítésére, működtetésére irányuló állami kötelezettséget jelent, amely biztosítja az ellátáshoz való jognak azt az alkotmányos minimumát, amely az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen.
A magyar szociális ellátórendszerben keverednek a biztosítás és a segélyezés elvén alapuló ellátások. A segélyezés elvén működő nyugdíjszolgáltatások az öregségi nyugdíj és a különböző hozzátartozói nyugellátások (például özvegyi nyugdíj, árvaellátás). A nyugdíjrendszer fenntartása érdekében az aktív munkavégzést folytatók jövedelmének 10 százalékát befizetik nyugdíjjárulékként, melyet az állam visszaforgat a nyugdíjasoknak az újraelosztási feladatának köszönhetően. Ez a rendszer lassan „fizetésképtelenné” válik. Az Európai Bizottság „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” c. Fehér Könyvben összefoglalta javaslatait a probléma orvoslására, tekintettel arra, hogy becslései szerint 2025-re az európaiak mintegy 20 százaléka 65 éves vagy annál idősebb lesz. Javasolta a nyugdíjkorhatár emelését, a munkában töltött idő hosszabbítását, és – többek között – az egész életen át tartó tanulás ösztönzését. Mivel a rendszer még így sem hozza a várt eredményeket, ezért az állam az aktív korú gyermek vállára teszi azt a részben természetes kötelességet, hogy tartsa a rászoruló szülőjét. Ez, ha csak burkoltan is, de megvalósíthatja a kettős adóztatást annak ellenére, hogy a szülőről való gondoskodás adózásnak való felfogása nonszensz lenne, nem igaz? Viszont, amennyiben összevetjük a tartás jogi kikényszeríthetőségét és az adók behajthatóságát, húzható némi párhuzam.
Az analógia zsákutcája?
A szülő tartására vonatkozó jogi szabályozás a francia Code Civile-ben már régebb óta megtalálható. A francia kormányt reformra sarkallták az öregedő társadalom és a felgyorsult, az emberi tényezőkre sokszor tekintet nélkül gépiesedett világunk okozta tragédiák. Az új évezred kezdetén ugyanis Franciaország magasan vezette az időskori öngyilkossági rátákat az átlagosan heti 62 öngyilkosságot elkövető nyugdíjassal. Majd 2004-ben az időjárás csapásait is az idősek sínylették meg, hiszen a hőhullámok csaknem 15 ezer áldozatának jelentős többsége nyugdíjas volt. Ami pedig talán felfoghatatlan, az az, hogy sokakat csak hetekkel a haláluk után találtak meg. A szülő tartása, gondozása a gyakorlatban is kikényszeríthető, mivel a tartást és/vagy gondozást elmulasztó gyermek felelősségre vonható, pénzbírsággal, adott esetben szabadságvesztéssel büntetendő.
Ez a korszerűsítés Magyarországon még elméletben sem működhet, amíg a fent vázolt kettős adóztatás-szerű helyzet fennáll, nem beszélve az Alaptörvény által meghatározott nyugdíjrendszer fenntartására vonatkozó állami kötelezettségről. Ebben a formájában a szülő tartása hatalmas terhet ró a jelenleg aktív munkavégzésre alkalmas (egyre csökkenő számú) korosztály vállára, ugyanis jelenleg eltartják a még nem munkaképes és a már nem munkaképes korosztályt is. Érdemes megvizsgálni, hogy más országok jogrendszerei hogyan oldják meg az idősekről való gondoskodást és az egyes kultúrák hogyan viszonyulnak az időskorúakhoz és az elöregedés jelentette új társadalmi helyzethez.
Egy cipőben, külön utakon
Több nemzettel is hasonló helyzetben vagyunk, azonban minden kultúra másképp kezeli az „idős-kérdést”. A keleti kultúrák a konfucianizmus teremtette „gyermeki jámborságot” közvetítik. Kínában ez ma az Idősek jogairól szóló törvényben ölt testet. A kódex kimondja, hogy a gyermekeknek gyakran és rendszeresen látogatniuk kell felmenőiket, tekintet nélkül arra, hogy milyen messze élnek egymástól. Amennyiben nem teszik, pénzbírságtól a szabadságvesztésig különféle büntetőjogi eszközökkel kikényszeríthető ez az odafigyelés. Érdekes, hogy a kultúrához és ókori hagyományokhoz tartozó elvárásokat a 21. században – amikor már a kultúra és a hagyomány gyengébb kötőerővel bír – a jog a védelme alá vonja, és ezáltal gondoskodik a hagyomány őrzéséről, az idősek tiszteletéről.
Koreában az idősek különösen nagy tiszteletnek örvendenek, a hatvanadik és hetvenedik születésnapon hatalmas ünnepséget tartanak az idős szülinapos tiszteletére. A jog pedig a megbecsülés nemes gesztusaként a gyermek kötelességeként határozza meg a szülőről való gondoskodást, bár kikényszerítésre a statisztikák alapján nincs szükség. Nepálban és Indiában a fiatal házaspár rendszerint odaköltözik valamelyik szülőhöz és kölcsönösen segítik egymást. Amennyiben ez nem megoldható, vagy nincs gyermeke az idős segítségre szorulónak, akkor részt vehet az állam által működtetett idősgondozó programban.
A mediterrán országokban a mai napig hagyomány, hogy több generáció él egy fedél alatt. Ilyenkor mindenkinek megvan a helye, kölcsönösen segítik egymást a generációk. A legfontosabb, hogy senki sem érezheti magát feleslegesnek, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata. Ezek a nemzetek büszkék az időseikre, tisztelik őket és nyitottak a tőlük kapható tudásra, életbölcsességre, az idősek pedig családi körben öregedhetnek meg. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban a fiatal-központúság jellemző. Azok, akik idős korukban segítségre szorulókká válnak, rendszerint különböző otthonokba költöznek. Vannak idős közösségek, idős otthonok és különféle életvitelt segítő létesítmények. Ezek között az intézmények között vannak különbségek mind a nyújtott ellátás minőségében, mind a lakók tulajdonságaiban. Amerikában különösen nagy „divattá vált”, hogy a generációk nemhogy egy fedél alá, de még csak egy államba is csak alkalmakkor kerülnek. A kontinensnyi távolságok pedig ellehetetlenítik a visszafelé való gondoskodást, ezért alakult ki ez a fejlett idős-ellátó intézményháló. Merre tartunk? Meglátásom szerint hazánkban egy vegyes rendszer alakult ki, amiben megtalálható mind a gyermeki gondoskodás, tartás, mind az intézményrendszer bizonyos szintje. Azonban egyik megoldás sem funkcionál megfelelően. Nálunk nincs olyan tradicionális alap, mint a keleti kultúrákban, és minden szükségletet kielégíteni tudó, több szintű intézményrendszer sincs, mint az USA-ba. A helyzetet nehezíti, hogy a magyarországi fizetések és nyugdíjak mértéke messze elmarad az amerikaiakétól, ennél fogva a rászorultak nem engedhetik meg maguknak, hogy egy idősotthonban töltsék életük utolsó szakaszát. Sőt mi több nagyon sok idős ember a nyugdíjminimumból próbál megélni, amely a létminimum alatti életszínvonal biztosítását teszi csupán lehetővé. Vajon a jelenlegi körülmények megfelelnek-e az Alaptörvényben megfogalmazott elveknek, továbbá az Alkotmánybíróság által meghatározott minimális ellátási szint követelményének? Vajon az emberi méltóság sérelmének nyilvánítható-e, amikor egy nyugdíjas ember önhibáján kívül „hajléktalanná válik” vagy „éhen hal”?
A nyugdíjas emberek számottevő többsége az egész életét végigdolgozta, építgette ezt az országot, igyekezett megfelelő feltételeket biztosítani a családjának. Amolyan „bűnös közömbösség” ez a társadalmi passzivitás, mely az emberi méltóság sérelmét, mi több, lábbal tiprását jelentheti.
De lege ferenda
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Természetesen radikális változásokat nem lehet egyik napról a másikra elérni, ezt a történelem során tett valamennyi sikertelen kísérlet tanúsíthatja a legjobban. Azonban tekintetbe véve a tovagyűrűző hatás elméletét, talán a kezdeti, apróbb változások magukkal vonzzák majd az egész rendszer reformját. A kulcs tehát a fokozatosság. Egyszerre kell azonban az aktuális „tüzet” eloltani és megkezdeni a hosszú távon működőképes modell kidolgozását. Az első lépések közé tartozik az időskorúak elszegényedésének megállítása és méltóságukat megőrző életkörülmények biztosítása. Ennek kezdeti jogi megjelenése lehetne az, ha alapjogként deklarálnánk, hogy egyik idős ember se válhasson önhibáján kívül hajléktalanná.
Családbarát adórendszer
Ki lehetne alakítani a családi együttműködést ösztönző jövedelemadózási rendszert, ahol az eltartott és a gondozott szülőre tekintettel a jövedelemből nem kerülne levonásra a nyugdíjjárulék, vagy a járulék mértéke igazodna a szülő tartásának mértékéhez. Ezzel párhuzamosan a biztosítási szerződések mintájára ki lehetne alakítani egyfajta oda-vissza gondoskodási rendszert, amely a különféle életbiztosításokat ötvözi, és családi kedvezményeket garantál, ezáltal érdekeltté téve a családokat az egymásról való gondoskodásban. A szülők gyakran kötnek életbiztosítást gyermekük részére, amikor megszületik. Az oda-vissza gondoskodás modelljében lehetne például a nagyszülő feladata az unoka részére biztosítást kötni annak születésekor, majd a szülőnek a nagyszülő részére egy időskori ellátási biztosítási szerződést kötni a munkavégzés megkezdésekor, amennyiben pedig erre nem lenne szükség, visszaforgatható lenne akár a gyermek, akár az unoka részére. Ez a modell mindig a következő generációról gondoskodna: nagyszülő az unokáról, gyermek a szülőről és mire a szülő nagyszülő lesz, addig az unokából szülő cseperedik. Minél több családtag venne részt ebben a rendszerben, annál nagyobb kedvezményt kaphatnának az államtól a befizetendő adóból, hiszen az egymásról való gondoskodással az állam válláról vesznek le terheket. Ez tartósan érdekközösséggé alakítaná az érintetteket és az államot.
Tripla I-modell
Vagyis, az Igényekhez Igazodó Intézményrendszer. Szükség van állami támogatással működő és „rászorultsági” alapon igénybe vehető létesítményekre, megteremtve az idősotthonok és a hajléktalanszálló közötti köztes megoldást. Mindezt a pozitív diszkrimináció elvének alkalmazásával, hiszen nem mindenki rendelkezik ugyanolyan anyagi feltételekkel, mint más – hasonlóan segítségre szoruló – nyugdíjas. Az otthon-rendszer kiépítésébe az egyházakat is be lehetne vonni, hiszen egyrészt szociális ellátó hálózatokat működtetnek, így van tapasztalatuk, másrészt pedig köztudott, hogy ahhoz, hogy a lakásból otthon legyen „nemcsak az OBI kell”, hanem egyfajta lélek és szellemiség is.
Navigare necesse est!
Hajózni kell, mondták már az ókorban is. Minden hajón vannak, akik húznak és vannak, akiket húznak. A hajóból nem lehet kiszállni, vannak idősek, betegek, fáradtak, gyerekek… Hibát követünk el akkor is, ha a nem húzót értéktelennek, ballasztnak tekintjük, és akkor is, ha a húzót túlterheljük. Mindkét esetben tartósan működésképtelenné válik hajónk, szárazdokkban vagy a hajótemetőben végzi.
A tanulmány szerzője: Kiss Lilla Nóra
| Források, felhasznált irodalom |
|---|
| Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdés 32/1998. (VI. 25.) AB határozat ABH 1998, 251, 254. Francia Ptk. (Code Civile) 206-207. §-ai rendelkeznek a hozzátartozói tartásokról, angolul elérhető: http://www.legifrance.gouv.fr (2014.08.20) VARGA Zoltán (2011): A nyugdíjfolyósítás szabályai, Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica GECSÉNÉ-JAKAB-PRUGBERGER-TÓTH-VARGA (2013): Szociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, 144. o. Európai Bizottság statisztikai adatai: http://ec.europa.eu/health/population_groups/elderly/index_en.htm (2014.08.19) Telegraph, The Age: http://www.theage.com.au/articles/2004/02/15/1076779835689.html?from=storyrhs (2014.08.20) Time and Date: http://www.timeanddate.com/news/holidays/france-solidarity-day.html (2014.08.22) The week: http://theweek.com/article/index/246810/how-the-elderly-are-treated-around-the-world (2014.08.24.) http://www.onyf.hu/ (2014.08.26.) http://hvg.hu/gazdasag/20140610_KSH_87_510_forint_volt_egy_egyszemelyes_h (2014.08.20.) http://khs.hu/ (2014.08.20.) |
