Fiatalok Kúrián innen és túl

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Vaskuti András a büntető- és a sportbíró lélektanáról, az első fok és a Kúria közti átmenetről, a diákság szeretetéről és saját honlapjáról

Magyarország egyes elemeiben hiányosan alkalmazza, esetenként pedig szembe is megy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének követelményeivel: amellett, hogy hiányzik egy speciális, fiatalkorúak bírósága, büntető törvénykönyve és büntetés-végrehajtási intézményhálózata, az új Btk. több ponton is sérti az említett chartát – fogalmaz az Ügyvédvilágnak adott interjújában Vaskuti András, akit a fiatalkorúak büntetőügyeinek specialistájaként tartanak számon. Az első felkérésre 20 éve még nemet mondó, ám 2012 óta mégis a Kúrián dolgozó bíró harminc évet ítélkezett első fokon a PKKB-n, majd a Fővárosi Bíróságon, s olyan nagy horderejű ügyeket tárgyalt, mint a ’90-es évek skinhead-perei, az oktogoni ámokfutó vagy épp a taxisgyilkos tinédzserlányok ügye. A jó kedélyű főállású ítész szabadidejében sportbíró is, aki tanári ajánlásra dönt a jogi pálya mellett: az elhatározást summa cum laude, majd egy töretlen, elismert pályaív követi, a hamarosan megszerzendő PhD-fokozat bár fontos állomás, de a szívet a kollégák és a diákok szeretete is erősen táplálja.

►Ön pályakezdő korától három évtizeden át ítélkezett fiatalkorú bűnelkövetők ügyeiben, a szakmában e terület specialistájaként tartják számon. 2012-től a Kúria bírája, 2008-tól kriminalisztikai szakjogász, idéntől pedig a fiatalkorúak ügyeinek szakjogásza. Ezért különösen érdekelne a véleménye Székely László ombudsman július elején a fiatalkorúak tököli börtönéről közzétett jelentéséről. A hivatal elképesztő állapotokat talált, a foglyok testi és verbális erőszaknak vannak kitéve, brutálisak az őrök, börtönstressztől szenvednek már a dolgozók is, mindezt tetézik a gyomorforgató higiéniás körülmények. A korábbi biztos, Szabó Máté is vizsgálta a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási helyzetét, hangsúlyozva: börtön helyett a javítóintézetre kell helyezni a hangsúlyt. Ön szerint milyen irányba tart és merre kellene tartania a magyar büntetőjog-politikának a fiatalkorúak esetében?

A Szabó Máté-féle jelentés sok más mellett egy új javítóintézet felépítését is javasolta, ami tudomásom szerint már el is kezdődött. Nos, a tököli börtön kétségkívül egyetlen szempontból sem nevezhető modernnek, míg ellenpéldaként ott van a kecskeméti intézmény, ahol – az oktatás mellett – egész napos sport- és szakköri foglalkozásokkal kötik le a fiatalkorú elítélteket. És ami nagyon fontos, esténként önálló zárkákban elkülönítik őket, ahol lehetőségük van a saját, intim világuk félelem és szorongás nélküli megélésére. Így a másutt óriási feszültségeket generáló szexuális energiáikat is kulturált módon tudják levezetni. De ha rendszerszinten nézzük a gyermekek és a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának aktuális kérdéseit, amiről több tanulmányban is értekeztem már, akkor ezt is a nemzetközi normákkal összevetve kell vizsgálni. Jóllehet az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye hazánkban általában jól érvényesül, de fontos részeit tekintve lemaradásban vagyunk. Hiányzik egy speciális, kimondottan fiatalkorúak bírósága, büntető törvénykönyve és büntetés-végrehajtási intézményhálózata, jellemzően leginkább a volt szocialista utódállamokban, miközben ezek Európa nagy részén már ma is működnek. Egyes elemeiben Magyarország még szembe is megy az egyezmény követelményeivel. Ezek teljesülését az ENSZ ötévente vizsgálja felül a részes államokban, ez nálunk tavaly ősszel történt meg. Konkrétan elmarasztalják az új Büntető Törvénykönyvet (Btk.) amiatt, hogy a büntethetőség sokáig érvényben lévő 14 éves korhatárát levitték 12 évre. Hazánk megsértette azt a jogi, illetve ENSZ-alapkövetelményt, miszerint, ha már van egy megállapított abszolút határ, tehát a 14 év, azt lejjebb vinni nem lehet. Hasonló hiba volt, hogy szabálysértések esetére a Btk.-ba bekerült a rövid időtartamú, a gyakorlatban néhány napos elzárás lehetősége. Ennek nevelő hatása egyáltalán nincs, ugyanakkor egy enyhe cselekményért is olyan bűnös közegbe kerülhet valaki, ami nagyon nagy traumát okozhat nála. Míg régen 14 és 19 éves kor között lehetett javítóintézetbe küldeni valakit, addig az új Btk. óta immár 12 és 21 év között. Ez a kilencévnyi különbség ebben a korosztályban szinte kezelhetetlen ellentmondásokat hozhat a felszínre. Számomra is megdöbbentő volt, hogy éveken át abban a meggyőződésben jártunk az óbudai Szőlő utcai javítóintézetbe, hogy ott minden rendben, szabályszerűen folyik. Nemrég pedig felmerült annak a gyanúja, hogy az egész intézményt szinte terrorszervezetként működtették, amiért most a korábbi vezetés ellen büntetőeljárás folyik. Az ENSZ-egyezmény szerint fiatalkorúakkal szemben csak kivételes esetben, például szándékos emberölésért alkalmazható szabadságelvonás. Ezzel szemben Magyarországon általában igen szigorú a büntetéskiszabási gyakorlat minden korosztályban. Kevés hasonló ország van, talán csak Ukrajna és Fehér-Oroszország ilyen, a fiatalkorúaknál pedig csupán Görögország említhető, ahol hasonló szigorral büntetik őket. Persze a fiataloknál gyakoribb a kegyetlenség, aminek az oka abban rejlik, hogy még nem olyan profi ölők, mint egy felnőtt. Utóbbi már sokkal célzottabban tör valaki életére, ami kevesebb véráldozattal jár.

►Hogyan lett a fiatalkorúak specialistája?

Lényegében már a pályám elején, egy debreceni kitérőnek köszönhetően. Az 1978-as diplomaszerzés után 1981-ben kaptam meg a bírói kinevezésemet a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Majd 1982-től 1983-ig kirendeléssel a Debreceni Járásbíróságra helyeztek át. Imádtam a cívisvárost, már diákkoromból jól ismertem. Iskolámban, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban erős volt az idegen nyelvi képzés, talán ennek is köszönhetem, hogy oroszból és németből is C-típusú középfokú vizsgám van. A nyelvi érettségihez járt egy idegenvezetői képesítés is, amivel egészen a bírói kinevezésemig vállaltam munkát. Legtöbbször Debrecenbe kellett mennem, mivel ott fogadtuk az orosz csoportokat. Az ottani járásbíróságon háromszáz ügye is volt egy-egy bírónak, nekem pedig elég sok fiatalkorúét szignálták, így szép lassan beledolgoztam magam e területbe. Persze a referádámba később is tartoztak személy elleni, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága, továbbá a közrend és vagyon elleni bűncselekmények. Gyakorlatilag az ítélkező tevékenységem legnagyobb részét első fokú bíróként, sokáig tanácselnökként végeztem, ritkán, másodfokú ügyeket is tárgyaltam.

►Nagyjából a Markó utcában volt az összes munkahelye, és a diákévei is ehhez a környékhez kötik.

Életem nagy részében a szomszédos Újlipótvárosban laktam, ott születtem, ott jártam általános iskolába, majd a Berzsenyibe, és egy kisebb kelenföldi megszakítást leszámítva, azóta is ott élek. A Markó utcát az egyetemnek köszönhetem. Mivel az ELTE-n summa cum laude végeztem és így benne voltam az első tízben, három lehetőséget megjelölhettünk „célmunkahelyként”. Én így lettem fogalmazó a PKKB-n egy meglehetősen erős egyetemi csapatból, hiszen az első tízben olyan nevek szerepeltek, mint Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, vagy Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője. A pályafutásom igazán a Fővárosi Bíróságon teljesedett ki, ez a 22 év a legszebb időszakom volt, nagyon szerettem ott lenni és szerintem engem is szerettek a kollégáim. Búcsúztatásomkor egy saját maguk által írt és szerkesztett szép, színes könyvvel leptek meg, mely végigkíséri a pályafutásom és a személyes életutamat. Nagyon hosszú ideig vezette az FB Büntető Kollégiumát Frech Ágnes, aki egyben a mentorom is volt. Mellette hoztam meg a végső döntést, hogy leginkább a fiatalkorúakkal szeretnék foglalkozni, mivel neki is ez volt az egyik kiemelt területe. Ráadásul akkoriban a fiatalkorúak bírája minden típusú ügyet tárgyalhatott, ami más kollégáknak nem adatott meg, emellett nem kellett nagyon szigorú ítéleteket hoznom. Tagja lehettem Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, miniszteri biztos felkérésére 2005–2006-ban az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Kodifikációs Bizottságának, majd 2012-2013-ben az OBH elnökének felkérésére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Gyermekbarát Igazságszolgáltatásért Munkacsoportjának, jelenleg pedig vezetője vagyok az OBH Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának.

►Több nemzetközi fórumon is részt vehetett. Említene közülük néhány fontosabbat?

1992-ben az Európa Tanács müncheni konferenciáján két előadást is tartottam a magyarországi kábítószerkérdésről. Az Európai Tanács ösztöndíjával 1994-ben Németországban, a koblenzi tartományi bíróságon tanulmányoztam a fiatalkorúak ügyeiben kialakított bírósági gyakorlatot. Az Egyesült Államokban 1995-ben az U.S. Information Agency (USIA) meghívása alapján – a szövetségi bíróképző központban – egy hónapig ismerkedtem a fiatalkorúakkal kapcsolatos, valamint az alapvető emberi jogokat érintő kérdésekben kialakított bírói gyakorlattal. A Francia Bíróképző Akadémia szervezésében 2004-ben Párizsban és Bordeaux-ban, majd 2005-ben Luxemburgban, az Európai Unió Bíróságán voltam egy-egyhetes tanulmányúton. Emellett tanulmányoztam a mediációs eljárások technikáit, először 2006-ban Prágában, majd 2007-ben Brémában. Végül 2013-ban Bécsben, az Európai Jogi Akadémia konferenciáján képviseltem a Kúriát.

►Ha ennyi szálon kötődött a Fővárosi Bírósághoz, hogyan került a Kúriára, ahová pályázattal, tehát végső soron saját elhatározásából jelentkezik az ember?

Több mint húsz évvel ezelőtt, 1991-ben a Legfelsőbb Bírósági akkori kollégiumvezetője hívott először az LB-re. Miután az FB-n éppen ekkor lettem tanácselnök és a legnagyobb ügyeket tárgyalhattam, nem igazán volt kedvem mindezt hátrahagyni. Még úgysem, hogy akkoriban a Legfelsőbb Bíróság sokkal inkább volt tárgyaló-ítélkező fórum, mint ma. Az akkori kollégiumvezetőm megkérdezte, akarok-e a Legfelsőbb Bíróságon dolgozni? Én pedig nemmel feleltem, amire Solt Pál csak annyit üzent: ennek természetesen nem lesz semmilyen negatív következménye. És valóban így lett, igaz, húsz évig többé fel sem merült a nevem lehetséges LB-bíróként. Amikor Frech Ágnes nyugdíjba vonult, megpályáztam a kollégiumvezetői állást. Nagy elismerés volt, hogy nemcsak a kollégium, hanem az összbírói értekezlet is engem támogatott. Ám Handó Tünde, a kinevezésben illetékes OBH elnöke azt mondta, inkább egy igazgatási típusú vezetőre van szükség, így végül nem engem neveztek ki. Viszont a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője arra ösztökélt, pályázzam meg az egyik kúriai bírói helyet, így kerültem ide 2012-ben.

 

Fotó: Rózsa Zsuzsanna

---