Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró-pályázat keretében született, és 30. helyezést ért el.
A cikk célja annak tisztázása, hogy a betéti társasággal szemben fennálló követelés érvényesítésére a társaság beltagjával szemben milyen módon lehet fellépni. Mivel az új Ptk.-ban a vonatkozó jogszabályi előírások lényegüket tekintve nem hoztak jelentős változást (csupán inkább formai szempontból a közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé nyilvánításával), így a korábbi bírósági gyakorlat ebben a kérdéskörben a jövőre nézve is iránymutató lehet.
A hitelező elsődlegesen a betéti társasággal szemben érvényesítheti követelését. Erre alapvetően kétféle jogi úton van lehetősége: a társaság ellen polgári peres vagy felszámolási eljárást indít. Míg a felszámolási eljárás a betéti társaság fizetésképtelenségének jogi vélelme alapján indul és a társaság jogutód nélküli megszűnéséhez vezet, addig a peres eljárásnak nem célja a társaság megszűnése. Amennyiben a hitelező a polgári peres eljárás lehetőségével él, a beltag mögöttes felelőssége nem gátolja abban, hogy a pert ne csak a betéti társasággal szemben indítsa meg, hanem egyúttal a beltag vagy beltagok ellen is. A felelősség mögöttessége a végrehajtási eljárás során fog érvényesülni azáltal, hogy a végrehajtást először a társasági vagyonra kell megkísérelni és csak ennek eredménytelensége folytán indulhat meg a végrehajtás a beltaggal szemben. A hitelező döntésén múlik tehát, hogy a betéti társaságon kívül alperesként a beltagot vagy beltagokat perbe hívja-e, de a jogszabály rendelkezése folytán marasztaló ítélet csak a perben alperesként szereplő beltaggal szemben hozható és ez a feltétele a beltag saját vagyonára vezetett végrehajtásnak. Ha kizárólag a betéti társasággal szemben folyik a peres eljárás és csak a társaság ellen születik marasztaló határozat, akkor ez alapján végrehajtás csak a társasági vagyonra vezethető. A hitelező azonban megteheti azt, hogy később újabb pert indít, ahol már a beltag(ok)at jelöli meg alperesként. A hitelező ugyan mellőzheti a beltagok perbe hívását, de magának a társaságnak a perben állása kötelező, hisz a követelés fedezetéül a társasági vagyon szolgál. A beltag mögöttes felelősségéből továbbá következik a sortartási kifogás lehetősége, ami azonban magát a pert nem gátolja. A bíróság a keresetlevelet erre hivatkozással nem utasíthatja el idézés kibocsátása nélkül és a pert erre tekintettel nem szüntetheti meg. Ilyen alapon az eljárás felfüggesztésének sem lehet helye. A sortartási kifogás tehát nem akadályozhatja meg a beltaggal szembeni marasztaló határozat meghozatalát, azonban a beltaggal szembeni végrehajtás tolódik mindaddig, amíg a társasággal szemben a követelés behajthatatlansága nem nyert igazolást.
A társaság perben állási kötelezettsége alól van néhány kivétel. Ilyen kivétel, amikor a hitelező utólag indít pert a beltaggal szemben arra tekintettel, hogy a már korábban külön perelt társasággal szemben nem vezetett eredményre a végrehajtás, illetve, amikor a betéti társaság már megszűnt és a beltagokat a hitelező a megszűnt társaság tartozásának behajtása érdekében perli. További kivétel, ha a betéti társasággal szemben felszámolás indult, mert ebben az esetben a társaság nem állhat perben, vele szemben igényt csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az, hogy a társaság és a beltagok együttesen is perelhetők, nem jelenti azt, hogy a bíróság őket egyetemlegesen marasztalhatná. A beltagok ugyanis a társasághoz képest mögöttesen felelnek és egyetemlegesség csak a beltagok egymás közötti viszonyában érvényesül. A marasztalás a beltaggal szemben a fent ismertetett rendelkezésekből kifolyólag csak feltételes lehet.
Perjogi szempontból még azt fontos kiemelni, hogy a betéti társaság és a beltag a Pp. 51. § a) pontja alapján egységes pertársaságot alkot. A betéti társaság beltagjának marasztalásával összefüggő problémák a jogalkalmazás során is jelentkeztek és számos iránymutató döntés született ebben a körben. Csak a betéti társaságot marasztaló határozat, fizetési meghagyás alapján a beltaggal szemben végrehajtási lap nem állítható ki, ő csak képviselőként tüntethető fel (BH1994. 260.). Amennyiben a jogosult olyan határozat hozatalát kívánja, ami a beltagok saját vagyona vonatkozásában is végrehajtható, úgy őket is személy szerint perelnie kell.
A főszabály az, hogy a társaságnak is perben kell állnia, de ez alól kivételt jelent, ha a társasággal szemben felszámolási eljárás indult. A folyamatban lévő felszámolási eljárás nem akadálya a tagok elleni perindításnak. Ennek oka, hogy míg a felszámolási eljárás a társaságnak, a peres eljárás a tagoknak a magánvagyonára irányul. A beltagokat marasztaló ítéleti döntés alapján mindaddig nem vezethető végrehajtás, amíg nem bizonyosodik be, hogy a felszámolási eljárás során a hitelező követelésének kielégítésére nincs esély, mert az behajthatatlan. Erre a körülményre – ha a felszámolási eljárás még folyamatban van – a marasztaló érdemi döntés rendelkező részében utalni kell (BDT2006. 1369.). A hitelezőnek nem kell a társasággal szemben beindult felszámolási eljárás elhúzódó, bizonytalan eredményét bevárnia. Az ilyen igény nem minősíthető idő előttinek, így nincs akadálya, hogy a beltaggal szemben fizetési meghagyásos eljárás kerüljön lefolytatásra (BDT2002. 649.).
A Legfelsőbb Bíróság az egyik eseti döntésében rögzítette, hogy munkaügyi perben az a körülmény, hogy a beltag a mögöttes felelőssége alapján, a Gt. különös rendelkezése folytán a társasággal együtt perelhető, a pert ebben a részében sem változtatja olyan tárgyú perré, amelynek elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe (BH1997. 318.).
A hitelező dönthet úgy is, hogy felszámolási eljárást indít a betéti társasággal szemben. Értelemszerűen felszámolási eljárás kizárólag a főkötelezett társaság ellen folytatható. Amennyiben már megindult a felszámolási eljárás egy másik hitelező kezdeményezésére, úgy szűkülnek a hitelező lehetőségei, mert már a felszámolás körébe tartozó vagyonra vonatkozó pénzkövetelésekre polgári peres eljárást nem indíthat a társasággal szemben. A hitelező ekkor már nem dönthet a peres út mellett, igényét úgy tudja érvényesíteni, ha a felszámolási eljárásba hitelezőként bejelentkezik. Amennyiben a hitelező egy folyamatban lévő felszámolási eljárásban akarja igényét érvényesíteni, ennek módja, hogy azt bejelenti legkésőbb a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 180 napon belül a felszámolónak, aki nyilvántartásba veszi. A hitelezőnek nagyon fontos figyelemmel lennie erre a 180 napos jogvesztő határidőre. Ezen jogvesztő határidő azért is különösen jelentős, mert a hitelező nem csak a betéti társasággal szemben veszti el igényérvényesítési jogát. Ha ugyanis a felszámolási eljárásba a megadott időn belül nem jelentkezik be hitelezőként, a mögöttes felelősség járulékos jellegéből fakadóan a jogvesztés a beltagokra is kihat. A hitelező a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően már a társasággal szemben követelése érvényesítésére pert nem indíthat, de a felszámolási eljárás mellett arra lehetősége van, hogy a beltagok ellen az adott követelés vonatkozásában pereskedjen. A beltagokkal szembeni marasztaló határozat meghozatala érdekében erre szüksége is van. A hitelezőnek azonban nem csak a fenti jogvesztő határidőre érdemes figyelnie, de fontos tudnia, hogy a felszámolási eljárás hogyan hat ki a beltag vonatkozásában az elévülésre, meddig érvényesítheti bírósági eljárásban a követelést a mögöttesen felelős személlyel szemben. Ebben a tekintetben mutat irányt a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. PJE határozata.
Lantos Edit a gazdasági társaságok mögöttesen felelős tagjaival szembeni igényérvényesítés lehetőségeinek vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy tipikusan a hitelezők felszámolás esetén csak a társaságtól való behajthatatlanság megállapítását követően érvényesítik igényüket a tagokkal szemben. Márpedig az elévülés szabályaira tekintettel könnyen lehet, hogy a hitelező a késedelem folytán már nem fordulhat eredménnyel a tagok ellen. A Legfelsőbb Bíróság alábbi eseti döntésében azt vizsgálta, hogy a felszámolási eljárás során a betéti társaság beltagjának saját vagyona felhasználható-e a hitelezők kielégítésére:
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során kifejtette, hogy a Csődtv. vonatkozó rendelkezései folytán a gazdasági társaság vagyonába nem tartozik bele a tag saját vagyona, arra a felszámolási eljárás nem terjed ki. A Gt. 75. § (2) bekezdése alapján a taggal szemben saját vagyonára nézve az igény érvényesítése csak peres eljárásban lehetséges (BH1996. 169.). Egy másik ügyben fontos eljárásjogi kérdés merült fel. Arról kellett döntenie a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy egy közkereseti társaság adós elleni felszámolási eljárásban fellebbezhet-e a társaság tagja az eljárás során hozott végzéssel szemben: a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzésében megállapította, hogy a társaság alapító tagja nem minősül félnek és a tagra nézve az elsőfokú határozat rendelkezést sem tartalmazott, így a Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében az alapító nem élhet fellebbezéssel az elsőfokú végzéssel szemben. A másodfokú bíróság ekként a fellebbezést elutasította. Megjegyezte azonban, hogy a közkereseti társaság vagyonából ki nem elégített követelésekért a Gt. 75. § (1) bekezdése alapján a tag felel. A Gt. 75. § (2) bekezdés folytán a közkereseti társaság tagjának saját vagyonára csak perben állása esetén hozható marasztaló ítélet, és vezethető végrehajtás. Egy ilyen perben van módja a megszűnt társaság tagjának arra, hogy vitassa akár azt a hitelezői követelést is, amit a társaság felszámolási eljárása során a felszámoló elismert (BH1996. 337.).
A Pécsi Ítélőtábla az alábbi esetben többek között azzal kapcsolatban foglalt állást, hogy mi a teendő akkor, ha a betéti társaság felszámolás alatt áll és a felperes a tag és a társaság ellen is egyúttal pert indít:
A per fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult, ahol I. rendű kötelezettként a felperes egy betéti társaságot jelölt meg, II. rendű felperesként pedig a társaság beltagját. Az ügyben a mögöttes felelősség kapcsán a Pécsi Ítélőtábla kifejtette, hogy a Gt. rendelkezései értelmében a betéti társaság tagjai a társasággal együtt is perelhetők, mögöttes felelősségük érintése nélkül. Jelen esetben azonban az I. rendű alperes társaság a perindításkor felszámolás alatt állt, ezért a pert csak a beltaggal szemben lehetett folytatni. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ilyen perindításra a Gt. előírásai lehetőséget adnak (BH2005. 27.). Nagyon sok eseti döntés foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a betéti társaság felszámolása során hogyan hat ki a mögöttesen felelős személyre az, ha a hitelező elmulasztja a követelésének nyilvántartásba vételére nyitva álló, jogvesztő határidőt. Az egyik ilyen döntést a Pécsi Ítélőtábla hozta:
A követelés behajthatatlanságának igazolása a főkötelezett gazdasági társasággal szembeni végrehajtás eredménytelenségének igazolását jelenti. Amennyiben a főkötelezett gazdasági társaság felszámolás alá került, a marasztalt beltaggal szembeni végrehajtás elrendelésének az a feltétele, hogy a végrehajtást kérő – az erre irányadó eljárási szabályok szerint – a felszámolás alá került gazdasági társasággal szemben a hitelezői igényét eredménytelenül érvényesítse, és ezt a tényt igazolja. A felszámolás alá került betéti társasággal szemben a végrehajtást kérők a jogerős ítéletben megállapított pénzkövetelést csak a felszámolás keretében érvényesíthették volna a Csődtv. vonatkozó szabályai alapján. Az igényérvényesítés módja pedig a követelés bejelentése a felszámolónak a nyilvántartásba vételi díj befizetése mellett. A Csődtv.-ben előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha pedig a főkötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat a mögöttes felelősre is. Tehát arra tekintettel, hogy a végrehajtást kérők elmulasztották követelésük érvényesítését a betéti társasággal szemben, annak beltagjával szemben sem léphetnek fel végrehajtási kérelemmel. A beltagot marasztaló jogerős ítélet végrehajtására vonatkozó igény elenyészett (BDT2010. 2285.).
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Egy korábbi esetben a tényállás nagyon hasonló volt az előzőekben kifejtettekhez, de ebben az ügyben a hitelező bejelentette igényét határidőben a felszámolónak. A regisztrációs díjat azonban nem fizette meg, ekként azt a felszámoló nem vette nyilvántartásba. A társasággal szemben azonban az igény érvényesíthetőségének feltétele a nyilvántartásba vétel volt. A jogvesztő határidő elmulasztása pedig a járulékos kötelezettel, az I. rendű alperessel szemben is jogvesztést eredményezett (BDT2006. 1501.). A felszámolási eljárás során nyitva álló jogvesztő határidő elmulasztásával kapcsolatban foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla is a korábban ismertetett érvelés szerint kimondva, hogy alaptalan a felperes hivatkozása a hitelezői igénybejelentés felesleges és ésszerűtlen költségeire is. A törvény e tekintetben nem teszi lehetővé a mérlegelést. A fent kifejtettek értelmében a hitelezőnek számos dologra kell odafigyelnie, ha követelése megtérülését a mögöttes felelősség alapján várja. Igényét elsődlegesen a társasággal szemben érvényesítheti, amit alapvetően kétféle módon tehet meg. Az egyik lehetőség felszámolási eljárás indítása, illetve ha már megindult ilyen eljárás az adós társasággal szemben, akkor igényét ezen eljárásban szabályszerűen be kell jelentenie. Ennek elmulasztása esetén a mögöttesen felelős személlyel szemben is jogvesztés következményével kell számolnia. A hitelezőnek szem előtt kell tartania az elévülés lehetőségét is, a végtelenségig nem várhat azzal, hogy a taggal, illetve beltaggal szemben is fellépjen. A felszámolási eljárással egyidejűleg a mögöttesen felelős személyekkel szemben pert indíthat, a végrehajtáshoz szükséges marasztaló határozat birtokába kerülhet.
Álláspontom szerint az elévülés szempontjából kulcsfontosságú kérdést, a behajthatatlan követelés fogalmát szükségtelen jogszabályban definiálni, de a hitelező védelmében feltétlenül fontosnak tartanám a biztosítási intézkedés lehetőségét kifejezetten lehetővé tenni arra az esetre, ha a társaság felszámolás alá kerül. [Jelenleg a Vht. 189. § (1) bekezdése tartalmazza a beltaggal szembeni biztosítási intézkedés különös feltételeit: „ha a közkereseti és a betéti társasággal szemben a követelés teljesítése érdekében végrehajtható okiratot állítottak ki, a közkereseti társaság tagjával és a betéti társaság beltagjával szemben az említett követelés érdekében biztosítási intézkedés rendelhető el.”] Abban az esetben, ha a hitelező az igényét a másik módon, peres eljárásban érvényesíti, akkor pedig minden szempontból célszerű a pert a társaságon kívül a tagokkal, beltagokkal szemben is megindítania. Felmerülhet az is, hogy ezen perindítás a feltétele legyen a biztosítási intézkedés elrendelésének, hiszen mindegyik fél érdekét szolgálná az ezáltal nyerhető idő.
A tanulmány szerzője: Szigeti Edit
| Források, felhasznált irodalom |
|---|
| – Lantos Edit Igényérvényesítés a gazdasági társaság mögöttesen felelős tagjával szemben II. Céghírnök XVIII. évf. 12. sz. 2008. december, 10. o. – Wellmann György: A közkereseti társaság tagjainak mögöttes felelősségéről, különös tekintettel annak elévülésére In: Pázmándi Kinga (szerk.) Sárközy Tamás ünnepi kötet. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2006. – Miskolczi Bodnár Péter (szerk.): A gazdasági társaságokról szóló törvény magyarázata. Budapest, KJK-Kerszöv, 2002. 327. o. – A Legfelsőbb Bíróság Pf.I.21806/1993. számú határozata – A Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 525/2004. határozata – A Csongrád Megyei Bíróság 1. Gpkf. 40 222/2000/2. határozata – A Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10 752/1996. határozata – Lantos Edit: Igényérvényesítés a gazdasági társaság mögöttesen felelős tagjával szemben II. Céghírnök XVIII. évf. 12. sz. 2008. december 11. o. – A Legfelsőbb Bíróság Fpkf. II. 31 449/1994. határozata – A Legfelsőbb Bíróság Fpkf. VI. 32 567/1994. határozata – A Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30 481/2003. határozata – A Pécsi Ítélőtábla Pkf. IV. 20 214/2010/2 határozata – A Pécsi Ítélőtábla Pf. IV. 20 194/2006/8. határozata – A Fővárosi Ítélőtábla Gf. 12. 40 130/2008/4 határozata – A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 189. §-a |
