Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elektronikus forradalommal együtt lehetővé vált például a felhasználó adatainak, elektronikus eszközeinek azonosítása, mobil eszközeinek helymeghatározása és sok minden más. Eme adatok birtokában az adott személy magánélete igen pontosan ellenőrizhetővé válik. Ám joggal merülhet fel a magánélethez és a személyes szabadsághoz való jog sérelme. Kérdés, hogy az egyébként jogszerű célok érdekében, mint a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni harc, megengedhető-e az alapjogok korlátozása? Illetve, a biztonság fokozását szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan a társadalmak vajon képesek lesznek-e szigorítani a politika és a biztonságért felelős intézmények civil kontrollját.
E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda/Weil, Gotshal&Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró-pályázat keretében született.
Az alapjogok korlátozásának lehetőségei? – A probléma nem új keletű, talán József Attila sorai adják vissza legjobban a lényegét az 1935-ben megjelent, Levegőt! című versben. „Számon tarthatják, mit telefonoztam/s mikor, miért, kinek./Aktákba irják, miről álmodoztam/s azt is, ki érti meg./És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,/mely jogom sérti meg.” Ezek a sorok ma az alapjogok és az egyéni szabadság biztosítása valamint az egyén biztonsága között egyensúlyozó világban remekül értelmezhetőek. Az elektronikus úton továbbított adatok különös jelentőségűvé váltak és fontos eszközt jelentenek a bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése szempontjából. Uniós szinten a 2005-ös londoni terrortámadás után fogalmazódott meg a távközlési adatok minél szélesebb körű megőrzésének gondolata. Ma az Unió közérdekű céljai között találjuk a terrorizmus elleni küzdelmet a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében valamint a bűncselekmények üldözését a közbiztonság fenntartása érdekében. Az elektronikus forradalommal együtt lehetővé vált a felhasználó adatainak, többek között az általa használt elektronikus eszköz azonosítása, a kommunikáció címzettjének, időpontjának, hosszának, valamint a mobil kommunikációs eszköz helyének meghatározása. Előfizetői szerződések adatbázisából visszakereshető a felhasználó neve, címe, telefonszáma, IP-címe. Ezen adatok birtokában igen pontosan követhető az adott személy tartózkodási helye társadalmi kapcsolatai, lényegében a magánélete ellenőrizhetővé válik. Ebben az esetben joggal merülhet fel a magánélethez és a személyes szabadsághoz való jog sérelme.
Kérdés hogy az egyébként jogszerű célok érdekében, mint a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni harc, megengedhető-e az alapjogok korlátozása? Illetve, hogy a megvalósítás nem haladja meg a szükségesség és arányosság mértékét? A biztonság fokozását szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan a társadalmak vajon képesek lesznek-e szigorítani a politika és a biztonságért felelős intézmények civil kontrollját. Ráébredünk-e arra, hogy azok, akik a biztonságot hirdetik az emberi jogokkal szemben azok a demokratikus szabadságjogok minden korlátozásával a terroristák céljait teljesítik be önmagunkon.
A szabályozás egyik lehetséges alternatívája az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott Patriot Act. A patrióta törvény a 2001. szeptember 11.-i terrortámadást követően lépett életbe. Célja a terrorfenyegetettség elhárítása és a rendvédelmi szervek jogkörének kiterjesztése. Lényege, hogy felhatalmazta a Központi Nyomozó Iroda ügynökeit, hogy civilek személyes információit ellenőrizze, elolvassa az e-mailjeiket, lehallgassa a telefonbeszélgetéseiket, ha terrorizmus, tömegpusztító fegyverek alkalmazása vagy számítógépes zaklatás gyanúja merül fel. Továbbá azonnali intézkedések meghozatalára ad felhatalmazás, például elfogatóparancs kiadására vagy azonnali házkutatás elrendelésére. A törvény előtt az ilyenfajta információgyűjtés bírói engedélyhez volt kötve. Kérdések merülnek fel a személyi hatályt illetően. A törvényt eredetileg az országban működő terrorista sejtek felszámolására hozták. A terrorista fogalmát azonban sem a nemzetközi jog sem a biztonságpolitika nem határozza meg kielégítően. A törvény személyi hatálya ezért mindenkire vonatkozik, így az intézkedései mindenkivel szemben alkalmazhatók. A törvény számos területen megszünteti a bűnüldöző szervek korábbi szigorú ellenőrzését. Így a biztonság rovására valóban sérülhetnek az alapvető emberi jogok. Bizonyos esetekben megszüntette a bírói engedélyezést: a hatóságok saját jogkörükben dönthetnek a megfigyelés elrendeléséről. Kérdéses azonban hogy, az állam képes-e felszámolni a veszélyt, azáltal ha saját polgárai privát szféráját nem tartja tiszteletben.
[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]A törvény érdeme, hogy felülvizsgálta a „nemzetközi terrorizmus” és megalkotta a „belföldi terrorizmus” fogalmát. Eszerint a belföldi terrorcselekmények olyan cselekmények, amelyek az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának hatáskörébe tartoznak, veszélyesek az emberi életre, céljuk hogy megfélemlítsék vagy kényszerítsék a civil lakosságot, befolyásolják a kormány magatartását tömegpusztító cselekményekkel, gyilkossággal vagy emberrablással.
Elfogadása ellen sokan szót emeltek mivel a törvény több helyen sérti az Egyesült Államok Alkotmányát. Többek között annak 4. kiegészítését, amely különböző biztosítékokat sorol fel bírósági eljárás esetén. A negyedik alkotmánymódosítás olyan szituációkban védi a polgárt a hatóságok zaklatása ellen, amikor ésszerűen elvárható a személyük és a tulajdonuk háborítatlansága. Az olyan bizonyítékok, amelyeket a hatóság az alkotmánymódosítást megkerülve szerzett meg, például házkutatás parancs kiadása nélkül, később nem használhatók fel a bírósági eljárás során. A Patrióta törvény azért is sérti a negyedik módosítás mivel kontrollálatlan hatalmat ad a szövetségi hatóságoknak, hogy privát információt szerezzenek. Például senkit nem lehet alapos ok nélkül házkutatásnak, lefoglalásnak alávetni, letartóztatni. Házkutatási parancsot csak bűncselekmény alapos gyanúja esetén lehet kiadni.
Magyarországon a közelmúlt európai terrortámadásait követően erősödött fel a biztonság iránti igény és vele együtt a törvényalkotási láz. Az Országgyűlés 2016. június 7-én szavazta meg az Alaptörvény hatodik módosítását, ezzel a különleges jogrendre vonatkozó szabályok kiegészültek a terrorveszélyhelyzet kategóriájával. A módosítás értelmében az Országgyűlés a kormány kezdeményezésére terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye vagy terrortámadás esetén meghatározott időre kihirdeti a terrorveszélyhelyzetet. Ezzel egyidejűleg felhatalmazza a kormányt rendkívüli intézkedések bevezetésére. Kihirdetéséhez, meghosszabbításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A kormány terrorveszélyhelyzet idején rendeletet alkothat, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezéstől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedést hozhat. Például ellenőrizhetik az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat, a járműforgalom korlátozását és kijárási tilalmat vezethetnek be. A kormány a terrorveszélyhelyzet kihirdetésének kezdeményezése után alkothat olyan rendeleteket, amely a közigazgatás, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetét, működését és tevékenysége ellátását érintő törvényektől eltér. Valamint sarkalatos törvényben meghatározott intézkedéseket vezethet be. Ezekről az intézkedésekről a köztársasági elnököt és az Országgyűlés tárgykör szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező bizottságát tájékoztatja. Ezen intézkedések hatálya a terrorveszélyhelyzet kihirdetéséig, de legfeljebb 15 napig tart. A módosítás lehetőséget ad a hadsereg bevetésére abban az esetben, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazása nem elegendő.
A törvényjavaslat indoklása szerint Magyarország biztonsági környezete az utóbbi időben jelentősen megváltozott. Olyan új típusú biztonsági kihívások jelentek meg amelyek, a korábbi klasszikus államközi fenyegetésre adott különleges jogrendi válaszokkal nem kezelhetők. Az Alaptörvény különleges jogrendi szabályainak kiegészítése szolgálja a terrorizmus jelentette újfajta kihívások megelőzését és kezelését. A módosítással több vonatkozó jogszabályt is módosítottak. Többek között a honvédelemről szóló törvény. Ez a törvény szabályozza részletesen, hogy a kormány milyen szabadságjogokat korlátozhat átmenetileg.
Az elektronikus eszközök adatainak birtokában az adott személy magánélete is igen pontosan ellenőrizhetővé válik
A szabadságjogok korlátozásának alkotmányos garanciáját az Alaptörvény Szabadság és Felelősség című része tartalmazza. Az I. cikk kimondja, hogy valamely alapvető jog csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, csakis a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A biztonság természetesen alkotmányos szinten elfogadott érték. Lényege annak hiányán keresztül ragadható meg. Az pedig fenyegetést, veszélyt, károsodást jelent és félelemmel, szenvedéssel jár. Az antiterrorista törvények legitimációja a biztonság jogi alapértéke. A terrorizmusból fakadó súlyos veszélyeztetettség a biztonsághoz való jogot olyan magas hierarchiai szintre emelte, amely megalapozhatja az alapjogokat korlátozó jogi normák megalkotását. El kell ismernünk, hogy a terrorizmus veszélyének erősödésével a demokratikus alapértékek megóvása érdekében szükségessé válhat azok korlátozása. Azonban megfelelő biztosítékként elengedhetetlen, hogy a közhatalmi szervek tartsák tiszteletben a rendkívüli körülmények között sem korlátozható alapjogokat. Folytonos körültekintéssel vizsgálják és alkalmazzák a szükségesség, az alkalmasság, az arányosság és ésszerűség mértékét. Ne sértsék meg az önkényesség tilalmát. Iktassanak alkotmányossági és törvényességi ellenőrzést a rendszerbe. Legvégül, azonnal oldják fel a szükségtelenné vált korlátozó intézkedéseket, ha a biztonsági helyzet nem indokolja fenntartásukat.
A szükségtelen jogalkotást akkor kerülhetjük el, ha felkészülünk a biztonságunkat fenyegető eseményekre. Egy sikeres terrortámadásra a politikusok általában megszorító intézkedésekkel reagálnak. Korlátozzák a szabadságjogokat és nagyobb hatalmat biztosítanak a rendvédelmi szerveknek. A sokkhatást pedig saját céljaik eléréséhez használják fel, újabb és újabb megszorító intézkedéseket vezetve be. Ez a szabadságjogok folyamatos leépüléséhez vezethet. Az ilyen elváltozásokkal szemben a hagyományos védelmet a bíróságok jelentik. Azonban erős és független szervezetrendszer nélkül e feladatukat nem tudják maradéktalanul ellátni. Bruce Ackerman, a Yale Egyetem jogi és politikatudományi professzora szerint a támadásokra egy „vészhelyzeti alkotmány” megalkotásával kellene felkészülni. A vészhelyzeti alkotmány lehetővé tenné olyan hatékony és rövidtávú intézkedések alkalmazását, amelyek mindent megtesznek egy második csapás megelőzése érdekében-, de amely alkotmány szilárd gátat emel a folyamatos szigorítások alkalmazása útjába. A felhatalmazottság nem jelentene problémát, hiszen az „alkotmányt” már a támadást megelőzően elfogadta az ország döntéshozó szerve, szemben az utólagos módosításokkal, kiegészítésekkel. Magyarország jogi berendezkedéséhez igazítva a vészhelyzeti alkotmány szigorú korlátokat állítana az egyoldalú hatalomgyakorlással szemben. Szükségállapotot csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján meghatározott időre lehetne elrendelni. A meghatározott idő leteltével a kivételes jogszabályok megszűnnének, kivéve, ha azok fenntartását többségileg megszavazták. Az ismételt szavazás már csak két hónapra adna felhatalmazást, majd ezt követően már 60 majd 70 százalékos abszolút többségre volna szükség. A lépcsőzetesen növekvő abszolút többség elve a különleges hatalomgyakorlási rendet viszonylag hamar megszüntetné, ugyanakkor a bűnüldöző szerveket a gyors felderítésre ösztönözné. A szükséghelyzetben fennálló hatalmi jogviszonyok körének meghatározása nehéz feladat. A második csapás megelőzése érdekében a terrorgyanús személyeket mindenképpen őrizetbe lehetne venni. A vészhelyzetre szóló alkotmány a szükséghelyzet egy pontos meghatározásán nyugszik: egy meglepetésszerű támadás utóhatása. Amikor nem tudható, hogy a terroristáknak csak szerencséjük volt vagy képesek további támadások végrehajtására. Az első támadást követően olyan rendkívüli hatáskörökkel kell felruházni a biztonsági szolgálatokat, amelyek az esetleges második támadás elhárításához szükségesek. A lépcsőzetesen növekvő mértékű abszolút többség elve garantálja a szokásos állapothoz való visszatérést, ha sikerült felszámolni a veszélyt jelentő tényezőket. Megfelelő kontroll nélkül mind többet és többet kellene feláldoznunk szabadságjogainkból ahhoz, hogy legyőzhessük a terroristákat. Az elképzelés a fékek és ellensúlyok rendszerén épül fel. Alkalmazása egy olyan új irányt jelentene, amely képes ellenállni a huszonegyedik században jelentkező tragikus merényleteknek és az ezeket követő, előre megjósolható pániknak illetve korlátlanná váló politikai cselekvéseknek. Végül egyensúlyt teremtene szabadságjogaink gyakorlása és a biztonsághoz való jogunk között.
Források, felhasznált irodalom:
Chronowski Nóra: Szabadság kontra biztonság – az Alapjogi Chartába ütközik az adatmegőrzési irányelv, http://hpops.tk.mta.hu/blog/2014/05/az-alapjogi-chartaba-utkozik-az-adatmegorzesi-iranyelv (2016.09.15)
Representative F. James Sensenbrenner. Jr. https://www.congress.gov/bill/107th-congress/house-bill/03162 (2016.09.17)
Ádám Antal: A jogi alapértékek harmóniája és versengése, Polgári Szemle 2006. július–augusztus – 2. évfolyam 7-8. szám, http://epa.oszk.hu/00800/00890/00017/EPA00890_Polgari_Szemle_120.html/(2016.09.20)
Bruce Ackerman: A terrorizmus és az alkotmányos rend, Miskolci Jogi Szemle, III. évfolyam, 2008/2. szám
