Okosórák az állami társadalombiztosítási rendszerben és a biztosítási piacon
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született, és 42. helyezést ért el.
Karbantartani mindig kifizetődőbb, mint javítani. Sokszor ismételt megállapítás az autószerelők, de az orvosok szájából is. A magyar társadalomra jellemző, hogy az emberek életük egy bizonyos pontjáig szinte soha, egy bizonyos életkortól kezdődően pedig egyre nagyobb rendszerességgel látogatják a háziorvosokat, illetve a kórházakat. Ez a hozzáállás költséges kezelésekhez és hirtelen sokat romló egészségügyi állapothoz vezet. Ennek elkerülése állami és állampolgári feladat. Az egészséges életmód legalább annyira az állam érdeke, mint az egyéné, hiszen az egészségbiztosítási rendszerben rengeteg pénzt költünk egy-egy beteg gyógykezelésére.
A magyar egészségbiztosítás úgynevezett „konzervatív” kategóriába sorolható, amelynek az a jellemzője, hogy a méltányossági szintje magas, míg a minősége az alacsonyabb kategóriába tartozik. Megkülönböztetünk ezen kívül „skandináv” típust, ahol mind a méltányossági szint, mind pedig az ellátás kategóriája magas, „dél-európai” típust, ahol az ellátás és a méltányosság is alacsony, valamint „liberális” típust, ahol az ellátás meglehetősen magas, azonban a méltányossági szint nagyon alacsony.
Az okosórák felhasználása a „liberális” (amerikai) rendszerben a legkézenfekvőbb, hiszen a hatalmas, piaci alapon szerveződő egészségbiztosítók nagyon rugalmasan alakítanak ki személyre szabott szerződéseket, melyeket azokkal az egyénekkel kötnek meg, akik anyagi helyzetükből fakadóan a legtöbb pénzt költik egészségbiztosításukra, és így a legmagasabb ellátásban részesülnek. Ezen ellátások sokszor hihetetlen nagy összegű vizsgálatok és kezelések sorát jelentik, így a liberális rendszerben található biztosítóknak nagyon is sok érdekük fűződik az okosórák bevezetéséhez. A cikk későbbi szakaszában elmondom miért. A magyar állami egészségbiztosítási rendszerben nem sok esélyét látom hasonlóan drága eszköz bevezetésének, de kicsit a hazai viszonyokba szeretném beültetni a szóban forgó technikai eszközt.
Állam vs. állampolgár
Meddig mehet el az egyén saját egészségének rombolásában, és hol kezdődik az állami kényszer az egyén önmagától való megóvásában? A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvénnyel az állam gyakorlatilag különadót vet ki a magas só- és cukortartalmú élelmiszerekre. Étkezési szokásainkat és életünket egy ilyen jogszabály nagy mértékben érinti, azonban senki sem gondolta a jogszabály hatályba lépésekor, hogy az állam túlment azon a ponton, ahol már sérti az egyén önrendelkezési jogát. És tényleg nem találkoztunk olyan tüntetésekkel vagy megmozdulásokkal, melyek ezen törvény ellen ágáltak. Mindenki egyetért abban, hogy az állam nem a polgárait akarta korlátozni a rendelkezéssel, hanem közvetett módon vissza akarta szorítani a só- és cukortartalmú élelmiszerek fogyasztását. Ha azonban olyan törvény születne, mely azt mondaná ki, hogy minden állami társadalombiztosítási ellátásból részesülő személynek meghatározott időt kellene egészséges testmozgással töltenie, akkor máris túlzónak éreznénk az állami beavatkozást. Mindezt annak ellenére, hogy tanköteles korunkig egyébként is jogszabályi úton köteleznek minket a rendszeres napi mozgásra.
TB karikatúra
A mai magyar rendszerben mindenki a jövedelmétől függően fizet az egészségbiztosítási kasszába, azonban ugyanazzal a minőséggel találkozik, amikor egy-egy egészségügyi ellátást kell igénybe vennie. Olyan ez, mintha az autópiacon mindenki csak egyféle személygépjárművet vehetne meg, azonban ugyanazon autóért a magasabb jövedelműeknek többet kellene fizetniük. A mai magyar egészségbiztosítási rendszer átfogó reform után kiállt. A reformok azért is sürgősek, mert az egészségbiztosítás állami finanszírozása a kedvezőtlen demográfiai változásoknak köszönhetően egyre kevésbé fogja tudni ellátni azokat a feladatokat, amelyeket most még kiosztanak rá. Szakértők egyetértenek abban, hogy csakis az egyének öngondoskodása eredményezhet 20-30 év múlva elfogadható egészségügyi ellátást.
A biztosítók kínálta út
A biztosítótársaságoknál persze egyre szélesebbek a lehetőségeink arra, hogy magasabb minőségű ellátást vegyünk igénybe baj esetén. Ezt rendszerint úgy biztosítják, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor a meghatározott összegű biztosítási összegből olyan orvost, ellátást vagy kórházi ápolást vehetünk magunknak, amilyenre vágyunk. Vannak persze olyan termékek is, amelyek szolgáltatása nem csak biztosítási pénzösszeg kifizetésében merül ki, hanem „nyugatibb” ellátást biztosít a betegnek. Jelenthet ez rövidebb MR-várólistát, vagy csak egy szebben kifestett, halkabb kórtermet.
A biztosítótársaságoknak alapvető érdekük, hogy sok életbiztosítást tudjanak eladni, azonban nem mindegy, milyen egészségi állapotban lévő embereknek tudják értékesíteni a terméket. A biztosítók álma egy olyan társadalom, ahol bár az emberek elővigyázatosságból sok biztosítást vásárolnak, azonban (különösen az életbiztosításoknál) a biztosítottak fiatal és nagyszerű egészségi állapotnak örvendő emberek. Az ilyen biztosítotti kört alacsony biztosítási díjakkal és jó szerződési feltételekkel igyekeznek kialakítani. Sok olyan termék van, ahol a biztosítottá válás feltétele egy megelőző egészségi állapotfelmérés. Ez sokszor egy vérvételt jelent, melyből rengeteg információt adnak meg szokásainkról és esetleges káros szenvedélyeinkről. A biztosítók korán belátták: sokat mozgó, nemdohányzó, kevésbé kicsapongó életet élő embereket alacsonyabb biztosítási díj mellett is kifizetődőbb biztosítani. Gazdasági társaság lévén, a biztosító szeme előtt természetesen nem a társadalmi igazságosság, hanem a nagyobb profit lebeg.
Az okosóra „színre lép”
Sok esetben azonban egy-egy állapot felmérést követően megváltozhat a biztosított személy életvitele, ez pedig növelheti vagy csökkentheti a biztosítók kockázatát, és a változást a biztosítási díjak nem követik. A biztosítók és a biztosítottak kölcsönös érdeke tehát az, hogy a biztosítók legalább havi rendszerességgel információt kapjanak a biztosított hogylétéről. A legtöbb már ma is kapható fitness karkötő képes arra, hogy mérje pulzusunkat, azonban már most vannak olyan tesztfázisban lévő termékek, melyek ennél jóval több információt tudnak közölni viselőjéről. Timothy Acuri, a Cowan & Co elemzője azt jósolja: az Apple az iWatch termék árusítása kapcsán hasonló tárgyalásokat fog folytatni a biztosítótársaságokkal, mint amilyeneket anno a mobilszolgáltatókkal. Ebben a felállásban nem a T-Mobil-Vodafone-Telenor trióval köthetünk többéves szerződést, hanem azokkal a magyar biztosítási piacon lévő biztosítókkal, akik az életbiztosítási üzletágukon belül rendelkeznek olyan életbiztosítási csomaggal, melynek kötelező vagy kiegészítő eleme egy folyamatos állapotmérést biztosító karkötő. Ez lényegében egy olyan műszer, amely folyamatosan figyeli életfunkcióinkat. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Kezdve attól a fentebb említett esettől, hogy egészségesebb életmódra váltva 10 000 Ft-ról 7-5 000 Ft-ra csökken a biztosítási díjunk, úgy hogy a biztosítási összeg változatlan marad. A biztosító és biztosított közös érdeke, hogy megelőzzenek egy-egy elhárítható életveszélyes szituációt, hiszen a biztosító így a tetemes biztosítási összeg kedvezményezetteknek történő kifizetésétől mentesül, míg a biztosított tovább élheti életét.
Ha például valaki egy magányos, reggeli kocogás közben szívrohamot kap, a karon lévő szenzor értesíteni tudja a biztosítót vagy akár közvetlenül a mentőket (pontos gps koordinátákat megadva), hiszen képes megkülönböztetni az egészséges szívdobogást a szívnek attól az állapotától, amikor az egyén infarktust él át. A közelmúltban megjelent iPhone alkalmazás arra enged következtetni, hogy az iWatch mérni fogja testünk vérnyomását, pulzusát, folyadékháztartását, vércukrát, alvásunk minőségét, így azt is, ha tartósan az elegendőnél kevesebbet töltünk alvással. Egy ilyen karkötő viselése hasznos információkat szolgáltathat nemcsak a biztosítónknak, de akár a háziorvosunknak is. A szakértők azonnal reagálni tudnak a kialakulóban lévő betegségekre. Ha van 3 évnyi adat arról, hogy hogyan működik testünk egészséges állapotában, akkor az orvos vagy akár a program is könnyen észlelheti, hogy a betegségünk kezdete óta milyen változások tapasztalhatóak. Ez persze nem küszöböli ki az alapos vizsgálatot és a beteg beszámolóját, de fontos pillére lehet egy-egy vizitnek.
|
|
|
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő.
Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről.
Feliratkozás >>
|
A társadalombiztosítási jogviszonyban is hasonló lenne a helyzet. Az állam érdeke az, hogy ismerje a társadalombiztosításban résztvevő állampolgárok egészségi állapotát, így legalább fel tud készülni egy-egy tömegesen felbukkanó egészségügyi jelenségre, és le tudja követni megfelelő egészségügyi szakpolitikával. A testünk egészségi állapotáról 0-24-ben adatokat közlő termék használatát sok más jogszabály mellett az adatvédelmi törvény is szabályozná, amennyiben rajtunk kívül másoknak is rálátásuk lenne az adatokra. Ahhoz, hogy a biztosító társaság az eszközről beérkező adatokat kezelje, természetesen az érintett írásbeli hozzájárulása szükséges. Az adatvédelmi törvény különleges adatnak minősíti a szóban forgó adattípusokat, mivel az eszköz az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adatokat fog másik félnek küldeni.
Az információs önrendelkezési jog azonban feltétel nélkül mindenkit megillet, így alkotmányos joga minden állampolgárnak, hogy egészségi állapotáról bármilyen információt kiadjon egy biztosítótársaságnak. Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy a biztosítási ajánlat aláírásakor egy másik formanyomtatványon beleegyezünk, hogy a karunkon hordott műszer naponta információkat küldjön a biztosítónak.
A rendszer infrastruktúrájának kiépítése egyébként nem jelent leküzdhetetlen akadályt, hiszen az okosórák telefonunkhoz kapcsolódva minden fontos adatot rögzíthetnek egy, a biztosító társaság által készített telefonos alkalmazásba. Már eddig is jellemző volt, hogy szinte mindegyik életbiztosítási ággal rendelkező biztosító elkészítette ilyen-olyan biztosítási alkalmazását.
Összegzés
Az okosórák használata, főleg, ha az ember egészségéről közvetít adatokat másoknak, eléggé megosztja az embereket. Legtöbbször nem a műszer kezdetleges fejlesztési fázisát vagy a mérés közben jelentkező esetleges pontatlanságokat szokták ellenérvként felhozni, hanem azt, hogy a 21. század embere a magánszféráért vívott csatában még egy bástyát elveszít. Véleményem szerint azonban az okosóra úgy fog „bekúszni” a mindennapjainkba, mint a mobiltelefon a 90-es években. Kezdetben ez is költséges státuszszimbólum lesz, 10 évvel később pedig elengedhetetlen technikai eszköz szinte minden ember karján.
Források, felhasznált irodalom:
2011. évi CIII. törvény a népegészségügyi termékadóról
news.investor.com
Timothy Acuri: Apple may seek health insurer subsidies for iWatch fitness bands
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról
