Az ICC-verseny változásai a felkészítő szemével
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Alapjaiban megváltozott szabályok mentén kellett megmérettetni magukat az ELTE hallgatóinak a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara idei mediációs versenyén. Interjú dr. Inzelt Évával.
Ismét szakmai elismeréssel tértek haza a magyar hallgatók a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC) idei mediációs versenyéről. Ez alkalomból adott interjút a Jogászvilágnak dr. Inzelt Éva (PhD), az ELTE Állam-és Jogtudományi Kara Kriminológiai Tanszékének adjunktusa, a Budapesti Békéltető Testület elnöke, aki harmadmagával a felkészítőcsapat tagjaként segítette az egyetem színeiben versenyző diákokat.
Az ICC idén februárban 18. alkalommal rendezte meg mediációs versenyét, Párizsban. Az eseményen a világ mintegy 30 országából gyűltek össze a legjobb egyetemi csapatok. AZ ELTE hosszú évek óta résztvevője a közvetítői megmérettetésnek, melyen a hallgatók komoly eredményeket értek el. Ön szerint minek köszönhető a sikeres szereplés?
Azt gondolom, hogy ez a csapattagok maximális elköteleződésén múlik, amely mind a versenyzőkre, mind a csapatot felkészítő oktatókra, coachokra vonatkozik. Idén az ELTE színeiben Gilly Zsófia Bernadett, Kádár Gellért, Vajda Luca Csenge és Zsakay Balázs versenyzett. A felkészítésüket dr. Horváth Dóra, Darcsi Barbara és jómagam végeztük. Dóra és Barbara ICC-alumnik, vagyis a korábbi években versenyzőként vettek részt a megmérettetésen, majd coachként örömmel tértek vissza segíteni a csapatot. Dóra ebben a támogató munkában már harmadik éve a társam. A csapattagok elköteleződése pedig azt jelenti, hogy csaknem fél éven át heti legalább 10 órát töltenek a felkészüléssel. Általában heti két alkalommal találkozunk, amikor egy-egy korábbi versenyesetet a közvetítés szimulációjával gyakorolunk. Ezen felül a hallgatóknak folyamatos kutatómunkát kell végezniük az adott versenyeset témájában, feladatokat kapnak, amelyek fejlesztik angol (szak-) nyelvi készségeiket, miközben megismerkednek a kommunikációs és moderációs technikákkal.
Már hosszú évek óta készíti fel az egyetemi hallgatókat az ICC-versenyre. Eltért-e bármiben a mostani „tréning” menete a korábbi évekéitől?
Idén tíz éve volt az első alkalom, hogy coach-ként belevágtam a versenyen való részvételbe az ELTE-s csapattal. Természetesen ez idő alatt évről évre rengeteg tudással gazdagodtunk csapat- és egyéni szinten egyaránt. Az elmúlt esztendők know-how-ját tudjuk beépíteni a következő évek sikeres szerepléseibe. E hosszú időszak munkája az eredményeinken is megmutatkozik: 2014-ben a 23., 2017-ben a 12., 2019-ben a 6. és 2020-ban a harmadik helyen végeztünk. Emellett számos alkalommal nyertünk el különböző különdíj-jelöléseket, mint például a Best Opening Statement-, a Best Creative Solution Generation-, a Best Interaction with the Mediator-, vagy az idei Best Mediation Plan-jelölés, amelyre szinte minden előselejtező esetbírája ránk adta a voksát.
Dr. Inzelt Éva: Az ELTE-sek sikeres versenyzése a csapattagok maximális elköteleződésén múlik, ez a versenyzőkre és felkészítő oktatókra egyaránt vonatkozik
Mi a tapasztalata a 2023-as versenyről? Az elmúlt éveket nézve módosultak-e bármiben a követelmények?
Idén alapjaiban változtattak a versenykiíráson, véleményem szerint nem hallgatóbarát módon. 2020-ig 66 egyetemi csapat indulhatott, és az előselejtezőkre négy esetből kellett felkészülni. Ezek nyertes-vesztes pontjai és további pontszámai alapján 16 egyetem csapata jutott tovább az egyenes kieséses fordulóba. És bár a világjárvány miatt 2021-ben és 2022-ben a versenyt online módon rendezték meg, amely természetszerűen maga után vont néhány szabálymódosítást, de 2023-ban már újra Párizsban, „élőben” zajlott a megmérettetés. Ezen pedig a pandémia előtti versenykiírás visszatérését vártuk, ám nem így lett. Idén négy helyett három előselejtezős eset volt (korábban online is megtartották a négy esetet), amely kevesebb szereplési és bizonyítási lehetőséget jelentett. Továbbá – számomra megdöbbentő módon – nem tizenhat, hanem mindössze négy csapat jutott az egyenes kieséses szakaszba. Azt gondolom, hogy ez nem szerencsés a hallgatókkal szemben, akik több hónapon keresztül készülnek a versenyre és e szabályok alapján nagyon kevés lehetőséget kapnak, hogy megmutassák, mi is van bennük. Egyébként a verseny alapfelállása idén sem változott, azaz írásbeli és szóbeli részekből állt. Ezt megelőzően a csapatok írásban küldték el az úgynevezett mediációs tervüket (mediation plan) az ICC-nek, amely tartalmazta a tervezett stratégiájukat a selejtezőkben tárgyalt esetekre vonatkozóan. Ennek határideje pár héttel előzi meg a versenyt. Ezt követik a Párizsban megszervezett valódi mediációs ülések szimulációi, amelyek során minden csapatból két versenyző törekszik arra, hogy a korábban kézhez kapott általános és bizalmas információkat felhasználva megegyezésre jusson a másik csapat két tagjával, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mediációs szabályait követve. Az egyik versenyző az ügyfelet alakítja, míg a másik a jogi képviselő szerepébe bújhat. Minden ilyen ülést egy tapasztalt, hivatásos mediátor vezet.
Melyek voltak a verseny legérdekesebb, legizgalmasabb pillanatai?
Idén, az első napon a hanoi, a másodikon a quitói, a harmadikon pedig az indiai Jindal egyetem hallgatóival versenyeztünk. Mindhárom ülés során egyedülálló problémákkal és kihívásokkal néztünk szembe, amelyből sokat tanulhattunk és számos tapasztalattal gazdagodhattunk. A vietnámi Hanoi Law University hallgatóival mediált eset középpontjában a Speedy Burger nevű gyorsétteremlánc és a Sarkesia Spuds burgonyatermesztő cég közötti üzleti és jogi vita állt. A szerződés értelmében a Sarkesia Spuds évente fix mennyiségű burgonyát volt köteles leszállítani a Speedy Burger részére, amelyet az étterem köretként szolgált fel hamburgerei mellé. A jogeset értelmében a burgonyatermesztő cég az utóbbi évben a rossz időjárási viszonyok következtében képtelen volt a szerződés szerinti mennyiséget leszállítani a Speedy Burger részére, így a felek közös megegyezéssel áttértek az édesburgonyára, mint szállítandó alapanyagra, amely azonban a fogyasztók körében nem vált be, és a gyorsétteremlánc súlyos anyagi veszteségeihez vezetett. Az equadori quitói San Francisco University hallgatóival történt szimuláció során egy séf (Sing) és egy befektető (Bobo) elmérgesedett kapcsolata, illetve a közös vállalkozást övező jogi kérdések álltak az eset középpontjában. Az indiai Jindal egyetem esetében a jogeset a Traditional Telecom (Traditional) nevű integrált távközlési szolgáltató, illetve az Amazing Movies Incorporated (AM) nevű filmprodukciós vállalat közötti jogi és üzleti konfliktusról szólt, annak kifejezetten az AM Inc. AM Channel elnevezésű tévécsatornájával kapcsolatban. Összességében nagyon izgalmas üléseken vettünk részt, ahol a rendkívül eltérő elképzelések mellett kellett közös pontokat találni. Felkészültségünknek és a közvetítő tevékenységének köszönhetően jól tudtuk képviselni érdekeinket, amellett, hogy a másik fél aggodalmait nyitottan fogadtuk, javaslataikra pedig készséget mutattunk.
Idén, az első napon a hanoi, a másodikon a quitói, a harmadikon pedig az indiai Jindal egyetem hallgatóival versenyezett az ELTE-s csapat
Egy ilyen esemény hogyan tud hozzájárulni a mediáció nagyobb elterjedéséhez, szélesebb körű megismeréséhez?
Az eseménnyel a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara nem titkolt célja, hogy népszerűsítse a mediációt, mint alternatív vitarendezési módszert, valamint elősegítse az e területen dolgozó szakemberek közvetlen eszmecseréjét. A közvetítés a konfliktusok kezelésének, megoldásának hatékony eszköze, melynek során a felek egy független fél, mediátor társaságában próbálnak közös megoldást találni a vitás kérdésekre. A közvetítő nem a bíró szerepét hivatott betölteni, nem feladata eldönteni a vitát, a párbeszédet próbálja előmozdítani. A mediáció az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában széleskörűen alkalmazott módszer, hazánkban azonban még csak mostanában kezdik felismerni, hogy a hosszú, költséges és az üzleti kapcsolatokat károsító pereskedés alternatívája lehet. Az ICC-eseményt egyébként számos ügyvédi és tanácsadó iroda, alternatív vitarendezéssel foglalkozó intézmény szponzorálja, valamint több olyan nagyvállalat támogatja, amely gyakran veszi igénybe a mediációt.
Ha már említette, változott-e a közvetítés megítélése hazánkban az elmúlt években? A cégek valóban kezdik felismerni, hogy a pereskedés helyett az üzleti konfliktusok megoldásának alternatívája lehet?
Azt gondolom, hogy a különböző alternatív vitarendezési eszközök egyre nagyobb szerepet kapnak a magyar üzleti életben is, gondolhatunk akár a mediációra, a békéltetésre, a választottbíráskodásra vagy épp a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv működésére. A közvetítés szélesebb körű használatára az elmúlt évek társadalmi-gazdasági eseményei (mint például a pandémia vagy a háború okozta alapanyaghiány, ellátási láncok megszakadása) hatottak. A gazdasági mediáció alapvetően szolgálja a hosszútávon fenntartható üzleti kapcsolatokat, stabilizálja és erősíti a gazdaságot. A peres eljárásokhoz képest sokkal gyorsabb, költségkímélőbb és hatékonyabb megoldást nyújt a viták kezelésére. A megállapodás mindkét fél érdekét szolgálja, ők alakítják ki annak tartalmát, az ügyük feletti döntési képességet, a felelősséget nem adják át harmadik személynek, ennek köszönhetően pedig elégedettek is lesznek azzal. Az eljárás bizalmas légköre és a titoktartás – ami nemcsak a felekre, hanem a mediátorra is vonatkozik – hozzájárul ahhoz, hogy üzleti ügyekben népszerű megoldási módszer legyen.
A versenyről készült beszámolót itt olvashatják el.
A csapat felkészülését anyagilag és szakmailag támogatta a Wolters Kluwer Hungary Kft., a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az ELTE Tehetséggondozási Tanácsa, az Igazságügyi Minisztérium, a Frank Ignác Alapítvány, valamint az ELTE Állam-és Jogtudományi Kara.
A Jogászvilág kiadója a Wolters Kluwer Hungary Kft. (a szerk.)
