A fedezetelvonó ügylet buktatói

Az egyik legkellemetlenebb szituáció egy megnyert per után, ha kiderül, a pervesztes fél nem tudja kifizetni a bíróság által megítélt összeget a pernyertesnek, mert nem rendelkezik semmilyen vagyonnal. Az ilyen esetekben is érdemes megvizsgálni az adós korábbi, ismert vagyontárgyait, ugyanis könnyen kiderülhet, hogy a kötelezett fedezetelvonó tevékenysége miatt nem képes kielégíteni a jogos követelést.

Elsődlegesen érdemes rögzítenünk, mi is az a fedezetelvonó ügylet, melyik szerződés „fedezetelvonó”. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:120. §-a szerint a fedezetelvonó szerződés olyan ügylet, amelyet az adós egy harmadik személlyel (más szóval a „Kedvezményezett”) azért köt meg, hogy a jogosult követelésének a kielégítési alapját elvonja.

Így a fedezetelvonó ügyletnek szükségképpen legalább három szereplője van. Az ügylet kapcsán az első két szereplő a kötelezett és a vele szerződő fél, a harmadik személy pedig az a jogosult, akinek kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja, amellyel megvalósítja a vagyonkimentést.

A jogosult kielégítési alapjának elvonása a kötelezett saját vagyonába tartozó dolog tulajdonjogának átruházásával valósul meg, de ugyanakkor megvalósulhat a kötelezettet illető követelés, illetve forgalomképes vagyoni értékű jog átruházásával, vagy elzálogosításával is. Tipikusan ilyen ügyletnek minősül az ajándékozás, az adásvétel vagy a gazdasági társaság részére történő nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása, újabban pedig a bizalmi vagyonkezelésbe adás is.

A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK-vélemény és a Ptk. alapján a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához törvényi előfeltétel, hogy a kontraktuskötés során a kötelezettel szerződő szerző fél rosszhiszemű legyen, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származzon.

A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához további előfeltétel az is, hogy az adóssal szembeni konkrét követelés már fennálljon, amikor a jogosult kielégítési alapjának elvonására irányuló kontraktust az adós megköti a kedvezményezettel. Amennyiben az adóssal szembeni követelés csak az után merül fel, hogy az adós átruházta vagyontárgyait, úgy abban az esetben nem beszélhetünk fedezetelvonásról.

Fontos megemlíteni, hogy rosszhiszeműségről akkor beszélhetünk, ha a kedvezményezett tudott arról, hogy a jogosult kielégítési alapjának elvonásában vesz részt. A Ptk. egyes esetekben vélelmezi a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet. Például, ha az adós a hozzátartozójával köt szerződést, ha az adós olyan céggel köt szerződést, amelyben többségi befolyással rendelkezik, illetve ha a cég a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével vagy ezek hozzátartozójával köt szerződést.

A fedezetelvonó jelleg megállapításának előfeltétele továbbá az is, hogy a szerződés meghiúsítsa a jogosult követelésének kielégítését. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a fedezetelvonó jelleget csak akkor állapítja meg a bíróság, ha az adósnak nincs más olyan vagyona, amelyből a követelést be lehetne hajtani.

Igényünk érvényesítése érdekében tehát fedezetelvonás megállapítása iránt kell pert kezdeményezni az illetékes bíróság előtt a kötelezettel szemben. Abban az esetben, ha a bíróság megállapítja a szerződés fedezetelvonó jellegét, úgy az azt eredményezi, hogy a szerződés a jogosulttal szemben a Ptk. alapján hatálytalan lesz, így a jogosult irányában nem fog kiváltani joghatásokat.

A hatálytalanság azt jelenti, az adóssal szerződő (vagyonszerző) fél köteles tűrni, hogy a jogosult végrehajtást vezessen az általa megszerzett vagyontárgyra, és abból a követelése erejéig kielégítést nyerjen. Ha azonban a szerződő fél időközben a megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen továbbadta vagy azt elvesztette, akkor a megszerzett vagyontárgy értékéig saját vagyonával felel a jogosult felé.

ecovis-banner

A cikk szerzője dr. Zalavári György partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

Kapcsolódó cikkek:


Változott a hozzáadottérték-adó irányelv
2019. január 14.

Változott a hozzáadottérték-adó irányelv

Mostantól a tagállamok kérelmezhetik, hogy a fordított adózást általános jelleggel alkalmazhassák a belföldi ügyleteikre vonatkozóan is - írja közleményében a Deloitte.