A felejtés joga
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha úgy hozza kedvünk, felszámolhatjuk-e virtuális létünket? Eltörölhetünk-e minden nyomot magunk mögött az interneten? Napjaink adatvédelmi botrányai nyomán az Európai Bizottság a „felejtés joga” mellett tör lándzsát – a világháló nagy cégei azonban megindították az ellentámadást.
Idén áprilisban sokatmondó közlemény jelent meg az egyik brit napilap online változatán Hogyan kezeli a Guardian az online profilokat címmel. A kiskátészerű felsorolásban az olvasók, illetve a website-on regisztrálók a következő kérdésekre kaphattak választ. 1. Milyen információkat gyűjtünk a guardian.co.uk felhasználóiról? 2. Kitörölhetem-e a guardian.co.uk-on létrehozott fiókomat? 3. Miért nem törlik az összes kommentárt, miután megszüntettek egy fiókot?
A válaszokból – illetve a lap adatvédelmi szabályzatából – kiderül, hogy a Guardian négy fő okból gyűjt adatokat olvasóiról. 1. Hogy a felhasználókat személyre szabott szolgáltatásokkal láthassa el. 2. Hogy a kiadó figyelemmel kísérje és javítsa szolgáltatásainak minőségét. 3. Hogy a kiadó hirdetéseknek adhasson teret a honlapon, aminek következtében a website ingyenes maradhat. 4. Hogy a felhasználók beleegyezésével szolgáltatásokat reklámozhasson nekik.
A megfigyelési ügy nyomán
A személyes információkat a honlapon való regisztráció és böngészés során, a felhasználók preferenciáira emlékező fájlokkal (internetes „sütikkel”), önkéntesen megadott adatok útján, illetve a kereskedelmi célú vagy játékokra való regisztrálással szerzik be. Ezenkívül bizonyos szolgáltatásokhoz a gép további információt gyűjt a felhasználóról, például rögzíti a tartózkodási helyét. Ha pedig valaki tudni szeretné, hogy a Guardian pontosan mit is tárol róla, felkeresheti személyes fiókját, ahol tételesen megtekintheti a rögzített adatokat.
Internet, avagy az információs önrendelkezés dilemmái
A lap ezt a közleményt azon cikksorozat részeként tartotta fontosnak közzétenni, amelyet az internetes adatvédelemről indított tavasszal. A téma akkor sem volt érdektelen, de napjainkra, amikor az Egyesült Államokban kirobbant megfigyelési ügy tartja lázban a világot, különös jelentőséget nyert. Olyannyira, hogy az Európai Unió, részben válaszként az amerikai botrányra, most jogszabályban akarja erősíteni a világhálót használók adatainak védelmét. A tengerentúlon az a tény okozott felhördülést, hogy kiderült: a washingtoni nemzetbiztonsági szervek – a szolgáltatócégekkel való megállapodás értelmében, és a terrorizmus elleni harc jelszavával – tömegével fértek hozzá internetes felhasználók adataihoz.
A szövevényes ügy egyik szála földrészünkön a „felejtés joga” mottóval emlegetett uniós rendelettervezet körüli vitában gombolyodik tovább. Az Európai Bizottság javaslata szerint ugyanis a felhasználóknak a jövőben jogukban állna azt kérni a web- és közösségi oldalak üzemeltetőitől, hogy töröljék adataikat az általuk üzemeltetett felületekről, sőt az érintettek kérelmezhetnék az első közlés helyére mutató linkek törlését is a keresőmotorokból és más honlapokról.
Anorexiás tornászlány?
Mindez persze kiverte a biztosítékot az internetes cégeknél – elsősorban a Google-nál és a Facebook-nál –, ezért minden követ megmozgatnak a tervek megakadályozására. Nem is csoda, hiszen a reform alaposan megzavarná az üzletmenetet. Egyrészt a várható sok törlési kérelem miatt jóval többet – és drágábban – kellene adminisztrálni, másrészt az EU tervezete a kérés nemteljesítése esetére a világszintű éves árbevétel két százalékáig terjedő bírságot helyez kilátásba.
A Guardian most ezért is tartotta fontosnak leszögezni: külön kérelem esetén van mód megszüntetni a honlapján létrehozott fiókot. Hozzátették azonban: csak ritka esetben, és egyénre szabott döntés alapján tüntetik el egy felhasználó valamennyi korábbi hozzászólását. „Azt reméljük, hogy az emberek gondolkodnak, mielőtt közzétesznek egy bejegyzést – és mindenkit arra biztatunk: használja az Előnézet gombot, melynek megnyomásával lehetőséget és időt kap, hogy közzététel előtt átírjon valamit, amit esetleg félre lehetne érteni. Ráadásul úgy gondoljuk, hogy egy hozzászólás összes előzményének törlésével sérülne a honlapon folyó beszélgetés íve” – fogalmaztak.
Kérdés persze, mennyire lehet bízni a világ összes internetezőjének ítélőképességében és előrelátásban – vagy éppen abban, hogy senki nem fog rólunk olyan tényeket, állításokat közhírré tenni, aminek mi a legkevésbé sem örülünk. Épp a Guardian idézi egy spanyol tornászlány, Marta Bobo esetét. A sportoló 1984-ben ígéretes karrier előtt állt, és élete első olimpiájára készült, a Los Angeles-ire. Nyilvánvaló, hogy azt szeretné, ha a világ egy olyan tornászként emlékezne rá, aki díjakat szerzett, nemzeti és nemzetközi bajnokságot nyert, s akinek mozgása páratlanul kecses. Ehhez képest, ha nevét beütjük a Google-ba, a kereső hamarosan kidob egy 1984-es cikket az El País nevű spanyol újságból, a következő címmel: „Marta Bobo anorexiás”.
A digitális korszak előtt
„Sosem voltam anorexiás, és az orvosok sem állítottak fel rólam ilyen diagnózist. Ezt azok terjesztették el a szövetségben, akik nem akarták, hogy én induljak el az olimpián, mert megvolt a maguk jelöltje” – mondja ma a sportoló. Az egész probléma arra vezethető vissza, hogy az internet 1984-ben még gyerekcipőben sem járt, utóbb viszont az El País digitalizálta archívumát, így mindenki számára olvashatóvá vált az egykori cikk. Amikor a lap akkori ombusdmanját két éve megkérdezték az ügyről, Milagros Pérez Oliva azt mondta: nem áll módjukban megváltoztatni az archívum tartalmát, mert azzal meghamisítanák a történelmet. Szerinte az egész problémát a keresőmotorok megjelenése okozta, ezért megoldást is itt kellene találni.
A világháló szövődményei
Ugyancsak az El Paísban jelent meg 1991-ben egy cikk a plasztikai műtétek kockázatairól, melyben említést tettek egy lány esetéről, aki Hugo Guidotti Russo sebész kése alá feküdt, ám a műtét nem sikerült. Ezután a lány feljelentést tett, és az orvost őrizetbe vették. A későbbi perben azonban a doktor tisztázta magát, ennek ellenére az őt rossz fényben feltüntető cikk a Google jóvoltából ma is olvasható. Russo ezért pert indított a Google ellen, mondván, az 1991-es írás sérti a jó hírnevét, és azt akarja elérni, hogy a cég törölje az adatbázisából. A Spanyol Adatvédelmi Hivatal az orvos mellé állt, a Google azonban vitatja a döntést, mondván, ő csak linket helyez el az eredeti cikkre, melynek tartalmáért nem felel. Álláspontja szerint csak akkor kellene eltávolítani a kifogásolt hivatkozást, ha annak tartalma törvénysértő lenne, például rasszista, pornográf vagy szerzői jogokat sértő oldalra mutatna. Az ügyet tárgyaló spanyol bíróság nemrég az Európai Bírósághoz fordult tanácsért, mert a korábbi szabályozás alapján elbizonytalanodott, hogy milyen döntést is kellene hozni.
Az Európai Bizottság mindezen anomáliákra való tekintettel a következő módon akarja megalapozni a „felejtés jogának” érvényesülését. (A rendelet főbb kitételeit Ormós Zoltán infokommunikációs szakjogász szedte listába.) Az érintett kérheti az adatkezelőtől a rá vonatkozó személyes adatok törlését, ha az adatokra már nincs szükség az adatgyűjtés/feldolgozás céljából; ha az érintett visszavonta a feldolgozáshoz adott hozzájárulását; ha lejárt az engedélyezett adattárolási időtartam; ha a személyes adatok feldolgozásának nincs más jogalapja; ha az érintett kifogásolja a személyes adatok feldolgozását; ha az adatfeldolgozás a rendelettel egyéb okokból nem áll összhangban. Az adatkezelőnek késedelem nélkül el kell végeznie az adattörlést, kivéve például, ha a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása miatt vagy a népegészség területén közérdekből vagy tudományos/történelmi/statisztikai célú kutatások miatt szükséges az adatok megőrzése.
A személyes adatokra vonatkozó uniós adatvédelmi szabályozás alapját a Lisszaboni Szerződés 16. cikkelye teremti meg. Az új adatvédelmi szabályozás rendelet formájában fog megjelenni. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak nem kell és nem is szabad a benne foglalt rendelkezéseket a magyar jogszabályokban megjelenítenie, mert azok közvetlenül alkalmazhatóak lesznek hazánkban. Magyarországnak csak abban lesz mozgástere, hogy az újságírás és irodalmi/művészi kifejezés céljából végzett adatfeldolgozásokra kivételeket határozhat meg annak érdekében, hogy biztosítsa az egyensúlyt az adattöröltetés joga és a véleménynyilvánítás szabadságának joga között.
A cikk az Ügyvédvilág 2013 július-augusztusi számában olvasható.
