A jogalap nélküli birtokos kiadási kötelezettsége


A birtoklásra jogosult számára a jogalap nélküli birtoklás szabályai a dolog kiadása iránti igényt biztosítanak minden olyan esetben, amikor más személy a dolgot erre jogosító jogcím hiányában tartja magánál.


A Ptk. szerint, aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni (Ptk. 5.9. § (1) bekezdés). A jogszerű birtokos e szabályok alapján nemcsak azoktól a személyektől követelheti vissza a dolgot, akik a birtokot jogellenesen szerezték meg, hanem bárkitől, akinek a birtoklásra vele szemben jogalapja nincsen, így azoktól is, akiknek a birtoklást megalapozó jogcíme (jellemzően az erre irányuló szerződés megszűnése miatt) megszűnt.

Ennek megfelelően a bérleti szerződés megszűnése esetén a bérbeadót is birtokvédelem illeti meg a volt bérlővel szemben (BH2001. 525.), a megbízót a bizományi szerződés megszűnésével a bizományossal szemben (BH1995. 511.) stb.

A jogalap nélküli birtoklót a dolog kiadása iránti kötelezettség csak a birtoklásra jogosulttal szemben terheli, tekintettel arra, hogy harmadik személyekkel szemben a jogalap nélkül birtoklót is megilleti a birtokvédelem. A Ptk. rögzíti azt is, hogy a jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik (Ptk. 5.9. § (2) bekezdés).

A jogalap nélküli birtokos jogállására a megbízás nélküli ügyvitelre (Ptk. 6:583. §) vonatkozó szabályok az irányadók, ugyanis a jogalap nélküli birtokosra nézve is igaz, hogy más személy, mégpedig a jogszerű birtokos helyett jár el anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult lenne.

A dolog birtoklása során úgy kell eljárni, ahogy azt a jogos birtokos érdeke és feltehető akarata megkívánja, hiszen a dolog birtoklásával az ő javára avatkozott be, és ebből ered a jogalap nélküli birtokos őrzési kötelezettsége is.

A birtokos birtokláshoz való jogosultságát mindig azzal szemben kell vizsgálni, aki tőle a dolog kiadását követeli, a dolgot pedig akkor köteles kiadni, ha a dolgot tőle követelő jogosulttal szemben nincs jogosultsága a birtoklásra.

Példának okáért, ha a szerződési láncolat, amelyre a birtokos a birtoklását is alapítja, megdől (mert egy korábbi szerződés érvénytelennek bizonyul), a dolgot az eredeti birtokosnak köteles kiadni, míg azzal szemben, akitől ő származtatja a birtokát, birtoklásra jogosultnak minősülhet.

Ez a helyzet akkor is, ha a birtokos a birtokot harmadik féllel szemben hatálytalan szerződés alapján szerezte. Ez esetben a birtokos jogalap nélküli birtokosnak minősül azzal a jogosulttal szemben, akivel szemben a szerződés hatálytalan (hitelező, elővásárlási jog jogosultja, elidegenítési és terhelési tilalom jogosultja), ezért a dolgot a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint köteles kiadni neki, azonban azzal szemben, akitől ő a szerződés alapján a dolog birtokát megszerezte, joga van a birtoklásra.

Fontos szabály ugyanakkor, hogy nem tagadhatja meg a dolog kiadását az a birtokos, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos, alattomos úton szerezte meg (Ptk. 5.9. § (2) bekezdés).

A jogalap nélküli birtokost a visszatartás joga az általa a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint követelhető kiadásainak a megtérítéséig illet meg, tekintve, hogy ezek a kiadások a jogos birtokos érdekét is szolgálták, mert a dolog megóvását eredményezték.

E megtérítési igény erejéig a visszatartási jog még a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokost is megilleti, ugyanis ezeket a kiadásokat a jogalap nélküli birtokos a jogos birtokos helyett fordította a dologra, ezért megtérítés hiányában a kiadásokkal a jogos birtokos jogalap nélkül gazdagodna.

Amennyiben a jogalap nélküli birtoklás ideje alatt a dolgot átruházzák, a megtérítésre a kiadási igényt érvényesítő jogos birtokos a jogalap nélküli birtoklás teljes időtartamára nézve köteles.

A jogos birtokos ugyanakkor a költségeknek a jogalap nélküli birtokos számára megtérített, a tulajdonjog megszerzését megelőzően keletkezett részét a dolog korábbi – a jogalap nélküli birtoklás kezdetét megelőző – tulajdonosaival szemben jogalap nélküli gazdagodási igényként érvényesítheti.

Tanácsos tehát ezeknek a megtérített kiadásoknak a sorsát a tulajdonátruházásra vonatkozó szerződésben rendezni, azonban nem indokolt kiterjeszteni a visszatartási jogot arra az esetre, ha a jogalap nélküli birtokos a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos, alattomos úton szerezte meg, tekintve, hogy a jog az ilyen magatartást – helyesen – semmilyen módon nem kívánja védelemben részesíteni.

A – már nem is annyira új – Ptk. a felelős őrzés szabályait nem tartotta fenn, aminek az elsődleges oka az volt, hogy a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak az alkalmazása mellett nem indokolt külön a dolog őrzését szabályozni.

A felelős őrzést a régi – 1959-es – Ptk. a jogalap nélküli birtoklástól elhatárolt jogintézményként szabályozta, elsősorban a szocialista együttélés követelményének az érvényesítése céljából. Ezekkel a rendelkezésekkel azt kívánták elérni, ha valakinek a birtokába másnak a dolga kerül, akkor a birtokos mintegy megbízás nélküli ügyvivőként legyen köteles óvni másnak az ő hatalmába került dolgát. A jogintézmény ezért a jogalap nélküli birtoklástól elhatárolt formájában csak annyiban kapcsolódott a dologi joghoz, hogy a felelős őrző is köteles volt a dolgot kiadni, egyébként nem hordozott dologi jogi jelleget.

A jogalkotó szerint ugyanakkor a jogalap nélküli birtoklás, és a megbízás nélküli ügyvitel szabályai most már megfelelően rendezik a jogalap nélküli és a jogos birtokos viszonyát.

Az új Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett felelős őrzésre azonban még a Ptk. hatálybalépése előtti rendelkezéseket kell alkalmazni (Ptké. 43. §).

A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor Ecovis társult ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2022. október 6.

Munkáltatói felelősségbiztosítás

A munkáltatói kárfelelősség ún. objektív felelősség, ami azt jelenti, hogy ha a munkaviszonyával összefüggésben valamely munkavállalót kár éri, akkor azt a munkáltatónak meg kell térítenie még akkor is, ha vétkessége nem megállapítható. Nagyobb volumenű károk esetén akár az is előfordulhat, hogy munkavállalóval szemben fennálló kártérítési kötelezettségét a munkáltató egyáltalán nem, vagy csak anyagi biztonságát veszélyeztetve tudná teljesíteni. Ennek kiküszöbölésére szolgálhat megoldásként, ha a munkáltató felelősségbiztosítással rendelkezik.