Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Alábbi cikksorozatunkban speciális adózási kérdéseket veszünk górcső alá, vizsgálva az adótartozás miatti mögöttes helytállási kötelezettséget a kényszertörlési eljárásban.
Az Art. 6. paragrafusának (1) bekezdése szerint adózó az a személy, akinek adókötelezettségét adót vagy költségvetési támogatást előíró törvény vagy az Art. megállapítja, az adó megfizetésére pedig az köteles, akit a jogszabály adókötelezettséggel terhel. Ha az esedékes adót az adózó nem fizette meg és azt tőle nem lehetett behajtani, akkor az adóhatóság az egyéb anyagi jogszabályokban foglalt mögöttes felelősségi alakzatok alapján próbálja meg az adó behajtását megkísérelni. E tekintetben az adóhatóság vizsgálja, hogy más jogszabályokban (jelen esetben a Ptk.-ban, illetve a Ctv.-ben) foglalt helytállási kötelezettséget megalapozó normák alapján van-e az adó megfizetésére kötelezhető mögöttesen felelős magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet.*
NAV-illetékes a cégér árnyékában. Az adóhatóság a mögöttesen felelős személy marasztalását polgári perben köteles kérni a bíróságtól
Az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdésének f) pontja értelmében az adó megfizetésére hatósági határozattal kötelezhető a gazdasági társaság tartozásaiért helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel. Az Art. ugyanakkor nem nevesíti, hogy a tag, illetve a vezető tisztségviselő adótartozásokért fennálló mögöttes felelősségét az adóhatóság mely jogcímen, felelősségi klauzula alapján állapíthatja meg. A korábban kialakult adóhatósági gyakorlat szerint a Gt. 50. paragrafusában foglalt felelősség (a gazdasági társaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén alkalmazható felelősség-átvitel intézménye) az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdésének f) pontja alapján közvetlen adóigazgatási eljárásban érvényesíthető, kivéve, ha a törvény állapít meg speciális, csak bírói úton érvényesíthető felelősséget. Ilyen speciális helytállási kötelezettséget előíró norma a kényszertörlési eljáráshoz kapcsolt, szintén felelősség-átvitelre vonatkozó szabály a tag és a vezető tisztségviselő másodlagos felelősségét megalapozó rendelkezés a Ctv. 118/A. és a 118/B. paragrafusa alapján, amely kizárólag peres eljárásban érvényesíthető.** Az adóhatóság ez esetben a Ctv. 118/C. paragrafusa értelmében hitelezőként indíthatja meg a pert, ha az adótartozásra vonatkozó követelését a kényszertörlési eljárásban a vagyoni helyzet felmérésére vonatkozó felhívás közzétételét követően bejelentette, és az adótartozás tényét jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozat vagy más végrehajtható okirat igazolja. Kérdésként merül fel az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatályba lépésével, valamint a Ctv. ezen szakaszait érintő módosításokkal összefüggésben, hogy az adótartozás megfizetése érdekében az Art. 35. paragrafusának (2) bekezdésének felhatalmazása alapján a kényszertörlési eljárásban törölt cégek tekintetében sor kerülhet-e hatósági eljárásban a mögöttesen felelős személyek kötelezésére, vagy az adóhatóság a mögöttesen felelős személy marasztalását polgári perben köteles kérni a bíróságtól.
Elsőként meg kell állapítani, hogy az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdésének f) pontja a gazdasági társaságokra terjed ki, valamint a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozóra/vállalkozásokra. Nem határozza meg ugyanakkor a törvény, hogy mit ért a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozás alatt. Ezzel szemben a Ctv. 118/A. és a Ctv. 118/B. paragrafusa a cégek esetében alkalmazandó. A cégek fogalma tágabb kategória, mint a gazdasági társaságok köre, például magában foglalja a szövetkezetet is, amely nem minősül gazdasági társaságnak.
Az Alkotmánybíróság az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdése f) pontjának Alaptörvénnyel történő összeegyeztethetőségét a 9/2013. számú AB-határozatban vizsgálta, melynek során megállapította: az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a gazdasági társaság mögöttesen helytállni köteles tagja az adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa az adózót megillető mindazon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa. Az Alkotmánybíróság a rendelkezés Alaptörvénnyel fennálló összhangját csak a jogorvoslathoz való jog fényében vizsgálta, és állapította meg ehhez kapcsolódóan a feltételeket. A határozat bírói kezdeményezésre benyújtott normakontroll keretében született, ahol az alapul szolgáló tényállásban az adóhatóság egy betéti társaság mögöttesen felelős, a társasági tartozásokért korlátlanul és egyetemlegesen helytállni tartozó beltagját kötelezte határozatával a társaság vagyona által nem fedezett adótartozás megfizetésére. A kötelezés előfeltétele, hogy az adótartozás a gazdasági társasággal szemben behajthatatlannak minősüljön, illetve az a tag tagsági viszonyának fennállása alatt keletkezzen, vagy a törvény az utólag belépő tag helytállási kötelezettségét ex tunc jelleggel állapítsa meg.
|
Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban |
|---|
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. |
A magánjogi, ezen belül is a jogi személyekre, gazdasági társaságokra irányadó általános és speciális szabályokkal – álláspontunk szerint – csak az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdése f) pontjának azon értelmezése egyeztethető össze, amely a mögöttesen felelős személyt hatósági határozattal csak olyan jogcímen kötelezi az adótartozás megfizetésére, amelyért a másodlagos kötelezett a polgári jogi szabályai szerint objektív jogalapon, a törvény erejénél fogva, a felróhatóság vizsgálata nélkül felel. Ide tartozik a Ptk. 3:137. paragrafusának (2) bekezdése alapján a közkereseti társaság tagjának (Ptk. 3:138. §), valamint a betéti társaság beltagjának (Ptk. 3:154. §) mögöttes, korlátlan és egyetemleges felelőssége a fenti feltételek fennállása esetén. Korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetén, ha a társaság megszűnésére kényszertörlési eljárásban a Ctv. 118. paragrafusának (6) bekezdése alapján eredménytelen felhívást követő vagyonfelosztással kerül sor, a Ptk. 3:48. paragrafusának (3) bekezdése az irányadó, amely szerint a jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai a felosztott vagyonból történő részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a jogi személy vagyona által nem fedezett tartozásokért. Az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdése f) pontjának, valamint a Ctv. 118/A. és a 118/B. paragrafusának személyi hatályával kapcsolatban felvetett probléma következtében nyitva marad annak a kérdése, hogy gazdasági társaságnak nem minősülő cégek, mint például az egyesülés tagjának mögöttes felelőssége tekintetében alkalmazható-e az adóhatósági határozattal történő kötelezés lehetősége. Polgári jogi megközelítésben – véleményünk szerint – nem tartozik az Art. 35. paragrafusa (2) bekezdése f) pontjának hatálya alá a tag vagy a vezető tisztségviselő mögöttes helytállási kötelezettségét megállapító azon normák köre, amelyek a felelősség kimondásához az elvárhatósági mérce, valamint az ehhez kapcsolódó mentesülési okok vizsgálatát, bizonyítását és az előterjesztett bizonyítékok pártatlan mérlegelését indokolja.
A korábban kialakult adóhatósági gyakorlat fényében, amely a Gt. 50. paragrafusa alapján, felelősség-átvitel jogcímén fennálló mögöttes felelősség tekintetében megengedhetőnek tartotta a mögöttesen felelős személyek adóhatósági határozattal történő kötelezését, az új Ptk. és a kapcsolódó jogszabályok összevetésével az alábbiakat állapíthatjuk meg:
A felelősség-átvitel [Ptk. 3:2. § (2) bek.] a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén a polgári jogban ismert joggal való visszaélés (Ptk. 1:5. §) társasági jogi/cégjogi leképeződése, melynek keretében a tag a cég elkülönült jogalanyiságával, illetve annak elkülönült vagyonával visszaél, azaz a tulajdoni elkülönülés alapelvét megsérti.*** A cég kényszertörlési eljárásban történő törlését követő felelősségi rendelkezésekről a Ctv. 118/A. és a 118/B. paragrafusa rendelkezik; az eljárási legitimációs kérdéseket, valamint a per megindítására szolgáló határidőt pedig a Ctv. 118/C. paragrafusa írja elő. A Ctv. e szabálya a cég kényszertörlési eljárásban bekövetkező törlését követően a tag, illetve a vezető tisztségviselők helytállási kötelezettségére irányadó anyagi jogi rendelkezéseket és a felelősség megállapításának feltételeit határozza meg, amelyet peres úton lehet érvényesíteni.
A Ctv. 118/A. paragrafusának (1) bekezdése rendszertanilag a Ptk. 3:2. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt, a tagot terhelő helytállási klauzula továbbfűzése, konkretizálása a kényszertörlési eljárásban törölt cégekre nézve. A két jogszabályhely egymáshoz való viszonyát tekintve megállapítható, hogy a Ptk. 3:2. paragrafusának (2) bekezdése keretjellegű szabályozást tartalmaz, amelyben garanciális jelleggel rögzíti a jogutód nélkül megszűnt jogi személyek tagjainak helytállási kötelezettségét abban az esetben, ha a tag korlátolt felelősségével visszaélt. A Ptk. a felelősség-átvitel tekintetében minden megszűnési eljárásra és valamennyi korlátozott tagi felelősséggel működő jogi személyre irányadó (helyesebben ahol a tag nem felel a jogi személy vagyona által nem fedezett tartozásokért), ugyanakkor nem tartalmazza a helytállási kötelezettség megállapításának további feltételeit. A Ctv. 118/A. paragrafusa a kényszertörlési eljárásban megszűnt cégekre nézve határozza meg a felelősség-átvitel részletszabályait a tag saját, visszaélésszerű magatartásáért fennálló, szankciós jellegű helytállási kötelezettségét megalapozva.
A Ctv. 118/A. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt és példálózó jelleggel felsorolt tagi magatartások a Gt. 50. paragrafusának előírását, a tartósan hátrányos üzletpolitika tekintetében a Gt. 54. paragrafusának (2) bekezdését, a megszüntetési eljárás tekintetében ma már hatályát vesztett, a Ctv. 93. paragrafusának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat és a legfőbb szerv által hozott, a társaság érdekeit nyilvánvalóan sértő határozatokért fennálló felelősség szabályait, a Gt. 20. paragrafusának (7) bekezdését ötvözik. Kimentési lehetőségre az alapul veendő tagi magatartásoktól függően van lehetőség: ha a felelősség-átvitel alapjául szolgáló tényállás beleillik a Ptk. vagy más jogszabály által nevesített speciális felelősségi alakzatba, akkor az erre a tényállásra vonatkozó exculpációs feltételek alkalmazása és bizonyítása indokolt, ennek hiányában viszont a Ptk. joggal való visszaélés szabályának, valamint felelősségi rendelkezéseinek kimentési rendszere az irányadó.****
Ugyanez igaz a vezető tisztségviselő wrongful trading alapú helytállási kötelezettségére nézve is. A Ptk. 3:118. paragrafusa a vezető tisztségviselő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét deklarálja, amely szerint, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, akkor a kielégítetlen hitelezői követelések erejéig a vezető tisztségviselő helytállni tartozik a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint – feltéve, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. A kényszertörlési eljárásra nézve a Ctv. 118/B. paragrafusa szintén ezekkel a feltételekkel határozza meg a vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségét, ugyanezen paragrafus (4) bekezdése pedig konkretizálja a mentesülési okokat is.
A helytállási kötelezettség megállapítása és a kártérítésre kötelezés a kényszertörlési eljárás során törölt cégek tagjainak, vezető tisztségviselőinek a Ctv. 118/A. és a 118/B. paragrafusa alapján fennálló mögöttes felelősségét tekintve csak a Ctv. 118/C. paragrafusa szerint, tisztességes eljárást megkövetelve, a felek rendelkezési jogának szem előtt tartásával és perbeli egyenlőségével, részletes bizonyítási eljárást lefolytatva, valamint a kimentési lehetőséghez kapcsolódó bizonyítékok előterjesztésére és okszerű mérlegelésére is lehetőséget adva bírósági eljárásban, polgári perben történhet meg. Egy adóhatósági közigazgatási jellegű eljárásban a hatóság és az ügyfél alá-fölérendeltsége a domináns, amelyből fakadóan a bizonyítékok elfogulatlan mérlegelése az eljárást megindító, lefolytató, valamint a döntést is meghozó adóhatóságtól polgári jogi szempontból nem várható el. Az adóhatóság a kényszertörlési eljárást követően tehát per megindítására köteles, ahol az alperessel egyenrangú félként léphet fel, így hatósági határozattal a Ptk. 3:2. paragrafusa és a Ctv. 118/A. és a 118/B. paragrafusa alapján nem állapíthatja meg a mögöttesen felelős tag vagy vezető tisztségviselő felelősségét.
A mögöttes felelőssel szemben kizárólag adótartozás érvényesíthető, adók módjára behajtandó köztartozás nem. Amennyiben az anyagi jogszabályok esetén és a bizonyítandó tényeket is figyelembe véve van olyan mögöttesen felelős személy, aki az adótartozás megfizetésére kötelezhető, az adóhatóság a továbbiakban vizsgálja, hogy a rendelkezésre álló jövedelmi és vagyoni adatok alapján valószínűsíthető-e a mögöttes felelőssel szembeni végrehajtás eredményessége vagy sem. Ha az állapítható meg, hogy a mögöttesen felelős személy végrehajtás alá vonható vagyonelemmel nem rendelkezik, akkor el kell tekinteni az igényérvényesítéstől.*****
* dr. Veress Júlia: Csőd és felszámolás – Továbbá: a kényszertörlési eljárás esetén alkalmazott jogsértő technikák, illetve mögöttes személyi felelősség (Adó-kódex; 2014/9.; 57-66. pp.)
** Uo.
*** Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (Complex Kiadó; Budapest; 2013.); Kisfaludi András: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez – Harmadik Könyv – Jogi személyek (Wolters Kluwer; Budapest; 2014.)
**** Papp Tekla: Felelősségátvitel, felelősségáttörés – quo vadis ius societatum (In: Opuscula Civilia – Magángjogi látlelet; Lectum Kiadó; Szeged; 2014.; 244-261. pp.); Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (I. kötet; Ptk. 3:2. §-hoz; Opten Kiadó; Budapest; 2014.)
***** dr. Hodnik Ákos: Az adóhatóság a kényszertörlési eljárásban (Adóvilág; 2014. február; 11-15. pp.)
