Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem tagadható meg a héa visszaigénylése arra hivatkozással, hogy az adózó nem folytatta le a megfelelő kiviteli vámeljárást, ha a termék kivitele igazolt.
A Bakati Kft. főtevékenysége 2015 áprilisáig dísznövény‑nagykereskedelem volt. Ezt követően egyéb nem bolti, piaci kiskereskedelemmel foglalkozott. A 2015. évtől kezdődően éves üzleti forgalma jelentős mértékben, 50 millió magyar forintról (HUF) (hozzávetőleg 140 000 euró) 1 milliárd HUF‑ra (hozzávetőleg 2 784 000 euró) emelkedett. 2016‑ban tevékenysége 95%‑ban különböző élelmiszeripari termékek, valamint kozmetikai és tisztítószerek húsz olyan magánszemély részére történő értékesítéséből állt, akik három családhoz tartoztak. E vásárlásokra, amelyekről telefonon állapodtak meg, több száz alkalommal került sor.
A termékeket a Bakati Kft. megbízásából annak a Szegeden található raktárából a vevők által a szerb‑magyar határ közelében, Tompán bérelt raktárba fuvarozták, ahol a Bakati Kft. részéről a vevők által megadott adatok alapján kiállított számlákat és a külföldi utasra vonatkozó áfa‑visszaigénylő lapokat az érintett termékekkel együtt a vételár ellenében átadták a vevők részére.
A vevők ezt követően e termékeket személygépkocsikkal, személyi poggyászként szállították ki Szerbiába. A termékek után a külföldi utasokat a személyi poggyászban szállítható termékek tekintetében megillető áfamentességet a vevők oly módon érvényesítettek, hogy visszaküldték az áfa‑visszaigénylő lapnak záradékolt példányát a Bakati Kft. részére, amelyen feltüntették, hogy a termékek Tompánál elhagyták az Európai Unió területét.
A Bakati Kft. a nyomtatvány kézhezvételét követően visszatérítette a részükre a vásárlás során megfizetett áfa összegét.
A Bakati Kft. a 2016‑os adóévre vonatkozó áfabevallásában az áfatörvény 99. §‑ának (9) bekezdése alapján fizetendő adót csökkentő tételként szerepeltette az ugyanezen vevők részére visszatérített, összesen 339.78. 00,- Ft összegű áfát.
A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Csongrád Megyei Adó‑ és Vámigazgatósága adóellenőrzést folytatott le, amely során megállapította, hogy a szóban forgó beszerzések túlmutattak a személyes szükséglet és a családi használat körén, és azokra a beszerzett termékek továbbértékesítése céljából került sor.
A NAV álláspontja szerint ez kizárta, hogy a termékeket az alkalmazandó jogszabályok értelmében útipoggyásznak lehessen minősíteni. A NAV azt is megállapította, hogy a Bakatit export jogcímén sem illeti meg az adómentesség, mivel e társaság az említett termékek kapcsán nem kezdeményezte az exporthoz kapcsolódó vámhatósági kiléptető eljárást, és nem rendelkezett az ahhoz szükséges dokumentációval. Erre tekintettel az adóhatóság a 2018. június 27‑i határozatával 340.598.000,- Ft áfakülönbözet, 163.261.000,- Ft adóbírság és 7.184.000,- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a Bakati Kft-t.
Mivel a NAV Fellebbviteli Igazgatósága 2018. október 31‑én hozott határozatával helybenhagyta e határozatot, a Bakati Kft. a határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz.
A kérdést előterjesztő Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság szerint, mivel a Bakati Kft. tudott arról, hogy az érintett vevők csalárd magatartást tanúsítanak, és hogy a külföldi utasok tekintetében előírt áfamentesség feltételei nem álltak fenn, e társaság megalapozatlanul állította ki a külföldi utasra vonatkozó áfa‑visszaigénylő lapokat. Annak megállapítása, hogy e vevők ténylegesen megkerülték‑e a szerb adójogszabályokat, nem bír jelentőséggel.
Kizárólag az bír jelentőséggel, hogy a Bakati Kft. a magatartásával – a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint – tudatosan segítette az említett vevők csalárd tevékenységét, és szándékosan sértette meg az áfatörvény előírásait, jogosulatlanul csökkentve ezzel az adóalapját azon adó visszatérítésére alapozva, amelynek megfizetése alól a külföldi utasok mentesülnek.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság szerint, amennyiben ilyen körülmények között az adóhatóságnak a külföldi utasnak járó adómentességtől eltérő jogcímen, az érintett ügyletek átminősítésével kellene biztosítania az áfamentességet, a Bakati Kft. rosszhiszemű magatartása jogkövetkezmény nélkül maradna. Ez jogosulatlanul elért versenyelőnyt biztosítana részére, sértené az adósemlegesség elvét, és ellentétes lenne a tagállamoknak az adócsalás és adókijátszás elleni fellépésre vonatkozóan a héairányelv 273. cikkében előírt kötelezettségével. E tekintetben átültethető a 2018. május 17‑i Vámos ítéletben (C‑566/16, EU:C:2018:321) elfogadott megoldás, amely ítéletből az következik, hogy az adóalanyok nem választhatnak héamentességet azt követően, hogy az arra nézve előírt határidő lejárt.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felfüggesztette az és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult.
Az EUB döntése
Az áruk kereskedelmi célú kivitele személyi poggyászban
Az EUB szerint első és második kérdésével a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a héairányelv 147. cikkének (1) bekezdésében az „utasok személyi poggyászában szállítható termékek” tekintetében előírt adómentességet, hogy a nem az Unióban letelepedett magánszemélyek által kereskedelmi célból az Unión kívülre, harmadik államban történő viszonteladás céljából kivitt termékek annak hatálya alá tartoznak.
Az EUB főtanácsnoka emlékeztetett, hogy a 147. cikk az idegenforgalom ösztönzésére irányuló sajátos célt követ, amely a tagállamok számára biztosított azon lehetőség is mutat, hogy mentesíthetik az olyan termékek értékesítését, amelyek összértéke alacsonyabb az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában előírt összegnél. Márpedig az említett 147. cikkben előírt mentességnek az érintett termékek kereskedelmi célból, harmadik államban való viszonteladás céljából megvalósuló kivitelére történő alkalmazása nem áll összefüggésben az idegenforgalom ösztönzésének e céljával, amely cél a vevő nem gazdasági tevékenységével mutat szoros kapcsolatot.
Az EUB úgy ítélte meg, hogy a héairányelv 147. cikkének (1) bekezdésében az „utasok személyi poggyászában szállítható termékek” tekintetében előírt adómentességet úgy kell értelmezni, hogy az nem vonatkozik a nem az Unióban letelepedett magánszemélyek által kereskedelmi célból az Unión kívülre, harmadik államban történő viszonteladás céljából kivitt termékekre.
A termékek EU-ból való kivitelének héamentessége
A kérdést előterjesztő Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság abban is kérte az EUB állásfoglalását, hogy úgy kell‑e értelmezni a héairányelv 146. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 147. cikkét, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében, amennyiben az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az utasok személyi poggyászában szállítható termékek tekintetében előírt héamentesség feltételei nem teljesültek, azonban a vevő az érintett termékeket ténylegesen az Unión kívülre szállította, e hatóság még akkor is köteles megvizsgálni, hogy az e 146. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti héamentesség alkalmazható‑e a szóban forgó értékesítésre, ha az alkalmazandó vámalakiságokat nem teljesítették, és ha a vásárlás során a vevő nem kívánta alkalmazni ez utóbbi adómentességet.
Az EUB szerint a jelen ügyben nem vitatott, hogy a héairányelv 14. cikke értelmében vett termékértékesítések megvalósultak, hogy az alapügyben szóban forgó ügyletekkel érintett termékeket a vevőik az Unión kívülre szállították, és hogy e termékeknek az Unió területéről való tényleges kiléptetését minden egyes szóban forgó értékesítés esetében a kiléptető vámhatóság által az adóalany birtokában lévő formanyomtatványon elhelyezett bélyegző igazolja.
Az EUB már több alkalommal kimondta, hogy a „termékértékesítés” fogalma objektív jellegű, és az érintett ügyletek céljától és eredményétől függetlenül alkalmazandó, anélkül hogy az adóhatóság köteles lenne vizsgálatot indítani az érintett adóalany szándékának megállapítása iránt, vagy hogy figyelembe kellene vennie az ugyanazon értékesítési láncban részt vevő, ezen adóalanytól eltérő gazdasági szereplő szándékát.
Következésképpen valamely ügyletnek az e rendelkezés értelmében vett „exportértékesítésként” való minősítése nem tehető függővé az exportra alkalmazandó vámalakiságok tiszteletben tartásától, sem pedig attól, hogy a vevő a vásárlás során nem az említett rendelkezésben előírt adómentességet, hanem a héairányelv 147. cikke szerinti mentességet kívánta alkalmazni. E körülmények ugyanis nem zárják ki, hogy ezen objektív kritériumok teljesültek.
A fentiekre tekintettel a NAV még akkor is köteles megvizsgálni, hogy az e 146. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti héamentesség alkalmazható‑e a szóban forgó értékesítésre, ha az alkalmazandó vámalakiságokat nem teljesítették, és ha a vásárlás során a vevő nem kívánta alkalmazni ez utóbbi adómentességet.
A héamentesség automatikus megtagadása
A kérdést előterjesztő Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság arra is választ várt az EUB-tól, hogy úgy kell‑e értelmezni a héairányelv 146. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 147. cikkét, valamint az adósemlegesség és az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amelynek értelmében az adóhatóság automatikusan megtagadja az adóalanytól az e rendelkezések valamelyikében előírt héamentességet, amennyiben megállapítja, hogy ezen adóalany rosszhiszeműen állította ki azt a nyomtatványt, amely alapján a vevő az e 147. cikk szerinti adómentességre hivatkozott, jóllehet bizonyított, hogy az érintett termékek elhagyták az Unió területét.
Az EUB szerint nem tartja tiszteletben az arányosság elvét a kivitelre szánt termékek értékesítése utáni héamentesség nyújtásának azzal az indokkal történő megtagadása, hogy az érintett adóalany nem végezte el e termékek vámhatósági kiléptető eljárását, és nem rendelkezik a szükséges dokumentumokkal, jóllehet nem vitás, hogy az említett termékeket a jelen ítélet 56. pontjában hivatkozott kritériumoknak megfelelően ténylegesen exportálták, amit a kimenő vámhatóság pecsétje igazol, és ezen értékesítés az objektív jellemzőinél fogva tehát megfelel az adómentesség héairányelv 146. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltételeinek.
Ugyanakkor a héamentesség érdekében nem hivatkozhat a héasemlegesség elvére az az adóalany, aki szándékosan vett részt olyan adócsalásban, amely veszélyeztette a közös héarendszer működését. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el, és hozzon meg minden tőle észszerűen elvárható intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az általa végrehajtott ügylettel ne vegyen részt adócsalásban.
Amennyiben az érintett adóalanynak tudomása volt, vagy tudomással kellett volna lennie arról, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adócsaláshoz járult hozzá, és nem tett meg minden, tőle telhető észszerű intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza e csalást, meg kell tagadni tőle a héamentességhez való jogot.
Az EUB úgy foglalt állást, hogy magából az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegéből, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy a Bakati Kft. részt vett a héairányelv 147. cikke (1) bekezdésének a megsértésében. Ugyanakkor a héairányelv ilyen eseti megsértése, amely az Unió számára nem okoz adóbevétel‑kiesést, nem tekinthető úgy, hogy veszélyezteti a közös héarendszer működését.
Ebből következően, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy az ilyen jogsértés a nemzeti jog alapján arányos közigazgatási szankciókkal, így például pénzbírsággal sújtható, az nem szankcionálható a ténylegesen megvalósított kivitelek utáni héamentesség nyújtásának a megtagadásával.
