„Ez még nem a vég!”

A szerző az alábbi cikkében azt a helyzetet járja körül, amikor a munkaviszony-megszüntetés módja nem egyértelmű.

Minden munkaviszonynak vége lesz egyszer. Habár a munka törvénykönyve (Mt.) a munkaviszony megszüntetésének és megszűnésének módjait pontosan, és egymástól jól elkülönítve szabályozza, nem ritka, hogy a gyakorlatban mégsem egyértelmű, egy adott munkaviszony milyen módon szűnt meg. Például utóbb vitás lehet, hogy egy viharos, ajtócsapkodással, meggondolatlan kijelentésekkel kísért jelenettel véget érő munkaviszony egyik vagy másik fél, netán mindkettőjük akaratából zárult-e le. Vagy: ha a munkahelyi vezető azzal a felkiáltással zavarja haza beosztottját, hogy „Többet ne is lássalak!”, s munkavállaló másnap nem jön be dolgozni, vajon ő lépett ki szabálytalanul (ti. írásba foglalt munkavállalói felmondás és felmondási idő letöltése nélkül), vagy csak tudomásul vette, hogy a munkáltató neki szóban, indokolás nélkül, azonnali hatállyal (vagyis jogellenesen) felmondott? Szintén gyakori, hogy a felek egyike azt állítja, közös megegyezéssel állapodtak meg a jogviszony megszüntetésével kapcsolatban, a másikuk pedig utóbb arra hivatkozik, hogy ez csak az előbbi fél akarata volt. Olyan is előfordul, hogy a munkaviszonyt megszüntető munkáltató a megszüntető okiraton több megszüntetési módra utaló nyilatkozatot tesz (pl. próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásra hivatkozik, de mégis megindokolja, vagy más jogszabályhelyet tüntet fel, mint az adott megszüntetési módot szabályozó törvényi paragrafus), és ezáltal zavarja össze a munkavállalót, aki nem tudja, végül is hogyan szűnik meg a jogviszonya, és milyen szabályok alapján kell megítélni a megszüntetés jogszerűségét.

Az ilyen, nehezen értelmezhető helyzetekből kialakuló jogvitákban sok esetben hosszú és bonyodalmas bizonyítási kérdés, hogy valójában hogyan történt a munkaviszony megszüntetése. Az eset egyedi körülményei, a felek valódi szándékait, nyilatkozatait feltáró magatartásuk rekonstruálása alapján lehet csak eldönteni. Néhány fontos tudnivalót azonban már kikristályosított a bírói gyakorlat az ilyen esetek tisztázásához. A Kúria gyakorlatát is felidézve összegyűjtöttünk néhány fontos igazodási pontot a nehezen tisztázható körülmények közt megszüntetett munkaviszonyokkal kapcsolatban.

  • Egy jogviszony egyféleképpen szűnhet meg

Elméletben egyszerű és logikus, de a gyakorlatban sokszor elhomályosuló tétel, hogy egy munkaviszony egyféleképpen szűnhet vagy szüntethető meg. Vagyis: lehet, hogy egy megszüntetésre irányuló eseménysorban több olyan körülmény feltárható, amely többféle megszüntetési módra is utalhat (ld. a fenti gyakorlati példákat), azonban végül minden esetben azonosítani kell tudni azt az egyetlen megszüntetési aktust, amely végül a munkaviszony végét jelentette. Ez az origója egy jogvita megoldásának, mivel az adott megszüntetési módra jellemző törvényi szabályok szerint kell majd azt megítélni, hogy a megszüntető fél szabályosan élt-e az adott megszüntetési móddal, vagy jogellenesen, így pedig a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeinek (pl. kártérítés) lehet-e helye, vagy sem. Ha például vitás, hogy – az egyik fenti példát nyomon követve – a munkáltató élt-e szóbeli, azonnali hatályú, indokolás nélküli felmondással, vagy a még munkaviszonyban lévő munkavállaló döntött úgy másnap, hogy egyszerűen nem megy be többet (vagyis ráutaló magatartással megszünteti munkaviszonyát), akkor a bizonyítás eredményére figyelemmel mindenekelőtt abban kell dönteni, hogy pontosan melyikük aktusa eredményezte a munkaviszony megszüntetését. Ha például igazolható, hogy a munkáltató élt szankciós jellegű azonnali hatályú (régebbi szóhasználattal: „rendkívüli”) felmondással, akkor ennek szabályai szerint kell elbírálni az esetet (amely első látásra is jogellenes lesz az írásba foglalás és az indokolás hiánya okán), és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei vele szemben alkalmazandók. Az viszont kizárt, hogy egy már ténylegesen véget ért munkaviszonyt még egyszer megszüntessenek a felek. Vagyis akármennyire is alkalmas lenne egy, a munkaviszony lezárását követő cselekmény a munkaviszony megszüntetésére, az utóbbit már nem lehet figyelembe venni.

  • Vagy mégsem?

Visszavonható-e a megszüntető jognyilatkozat? Van olyan, hogy a megszüntetéssel élő fél vagy felek meggondolják magukat. Ha egyoldalú megszüntetésről van szó (felmondás, próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás, szankciós jellegű azonnali hatályú felmondás stb.), akkor ezt vissza lehet vonni, de csak a másik fél hozzájárulásával. Vagyis: ha a munkáltató ráébred, hogy jogellenesen mondott fel az alkalmazottjának, és másnap megkeresi őt azzal, hogy visszavenné, akkor a munkavállaló nem köteles visszatérni a korábbi állásába. Ilyenkor a munkáltatón marad a jogellenes megszüntetés ódiuma, és annak jogkövetkezményei alkalmazhatók vele szemben.

Annak sincs akadálya, hogy a közös megegyezéses megszüntetést a felek közös akarattal visszavonják, de ehhez persze szintén megállapodás szükséges, az nem elegendő, ha az egyik fél utóbb visszaforgatná az idő kerekét, és kihátrálna a megállapodásból.

  • A felmondási idő alatt azonnali hatályú felmondással lehet élni

Mivel a felmondás következtében a jogviszony nem ér véget azonnal, hanem csak a felmondási idő elteltével, az a speciális helyzet alakul ki, hogy már megtörtént a munkaviszony megszüntetése, de a jogviszony még a felmondási idő végéig „életben van”. Meg lehet-e ilyenkor szüntetni a munkaviszonyt azonnali hatállyal?

A bírói gyakorlat az 1992. évi munka törvénykönyvének idejére visszanyúló idők óta következetes abban, hogy felmondási idő alatt a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek változatlanul fennállnak, ezért minősített kötelezettségszegés esetén – a korábbi törvény szóhasználatával – rendkívüli felmondással lehet élni. Így határozott a Legfelsőbb Bíróság egy, elvi határozatként is közzétett olyan esetben, melyben a felmondási idejét töltő szállodai alkalmazott számlaadási kötelezettségének felmondási ideje alatt nem tett eleget, s ezt a munkáltató – az ítélet szerint jogszerűen – rendkívüli felmondással szankcionálta (EBH2005. 1243.). A Legfelsőbb Bíróság egy másik határozatában (BH2002. 31.) elvi éllel mondta ki, hogy ilyen esetben a munkaviszony az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, ennél fogva a korábbi, rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már nem fűződik munkaviszonyt megszüntető joghatás. Ezért e jognyilatkozat miatt a munkaviszony jogellenes megszüntetése sem állapítható meg.

E gyakorlat a 2012. évi munka törvénykönyvének hatálya alatt is fennmaradt. Egy friss kúriai eset (BH2020. 154.) azzal toldotta meg a bírói gyakorlat által korábban kimunkált megállapításokat, hogy a felmondási idő alatt a másik fél is élhet azonnali hatályú felmondással. A perbeli esetben a munkavállaló indokolás nélküli felmondással szüntette meg a határozott idejű jogviszonyát, majd a felmondási idő alatt a munkáltató szankciós jellegű azonnali hatályú („rendkívüli”) felmondással élt arra hivatkozva, hogy a munkavállaló a határozott idejű munkaviszonyát – az indokolás hiánya miatt – jogellenesen szüntette meg, amivel munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte. Ilyenkor, ahogyan arra a Kúria is utalt, nincs akadálya az újabb, azonnali hatályú megszüntető nyilatkozatnak, és ez esetben az „irányadó” megszüntetési mód az utóbbi, azonnali hatályú felmondás lesz. A („rendes”) felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz pedig – ahogyan arra a korábbi bírói gyakorlat is rámutatott – már nem fűződik munkaviszonyt megszüntető joghatás. Ez esetben tehát a munkaviszonyt ténylegesen megszüntető jognyilatkozat a munkáltató utóbb kiadott azonnali hatályú felmondása volt, a jogviszony annak közlésével ért véget, ennek jogszerűségét lehetett tehát vizsgálni a perben. A korábbi, munkavállalói felmondás jogszerűsége vagy jogellenessége pedig irreleváns.

A fentiekből következően fontos tanulság, a munkaviszony megszüntetésének során kulcsfontossága van annak, hogy aki meg akarja szüntetni a munkaviszonyát, az törekedjen arra, hogy ezt az általa választható valamely megszüntetési mód szabályai szerint közölje a másik féllel. Amennyiben az eset körülményei többféle megszüntetési módra utalnak, ezek jogkövetkezményeit párhuzamosan sosem lehet alkalmazni. Fontos szerepe van a megfelelő előzetes tájékozódásnak a megszüntetés szabályairól, és a bizonyíthatóság kedvéért az események megfelelő dokumentációja is javasolt. A felmondási idővel történő megszüntetés alatt pedig nem kizárt az újabb, azonnali hatályú megszüntetés sem, ha ennek feltételei egyébként fennállnak.

Kapcsolódó cikkek:


Itt az új adócsomag
2021. május 13.

Itt az új adócsomag

Jövőre csökken a szociális hozzájárulási adó, megszűnik a szakképzési hozzájárulás, kevesebbet adóznak a tőzsdék és az energiaellátók, és az egyéni vállalkozóknak sokkal jobban megéri majd átalányadózni. A kormány integrálja az adórendszerbe a a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat. Megnéztük közelről a 2022-es adócsomagot.

Fogyasztói szerződések, avagy az ÁSZF-fel szembeni többletkövetelmények
2021. május 13.

Fogyasztói szerződések, avagy az ÁSZF-fel szembeni többletkövetelmények

Az általános szerződési feltételekkel (ÁSZF) való szerződéskötés jelentős mértékben egyszerűsíti és gyorsítja az ügylet létrejöttéig tartó folyamatot, ezért az üzleti életben általánossá vált, hogy a vállalkozások nem csupán a végfelhasználókkal való szerződéskötés során, hanem egymás közötti ügyleteik kapcsán is ÁSZF-ek segítségével szerződnek.

A GVH 4 milliárd jóvátételre kötelezte az eMAG-ot
2021. május 12.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 200 millió forintos bírságot szabott ki, és mintegy 4 milliárd forint összegű jóvátételre kötelezte az eMAG online áruház üzemeltetőit; az eMAG elfogadta a döntést.