Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2019/75–79. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a kúriai gyakorlatból válogattunk.
A munkáltató azon magatartásával, hogy a munkavállalót indokolás nélkül, mindenfajta tájékoztatás hiányában, a korábban ellátott, a munkaköre jellegét meghatározó tevékenységétől meghatározatlan ideig eltérő módon foglalkoztatja, és ezáltal bizonytalan helyzetben tartja, a munkaszerződés szerinti foglalkoztatási kötelezettségét szegi meg, amely a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet.
A Kúria szerint azonnali hatályú felmondás esetén a 15 napos szubjektív határidő betartásának elmulasztását eredményezi, ha a körülmények kivizsgálását a munkáltató haladéktalanul nem kezdi meg.
Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy azonnali hatályú felmondás esetén egyetlen valós és okszerű indok is elég arra, hogy a munkáltatói intézkedés jogszerű legyen.
A munkáltató nem tudta bizonyítani az eljárásban, hogy a veszélyeztetett terhes kismama munkaviszonyát nem a várandóssága miatt szüntette meg.
Ha a munkavállaló kárt okoz a munkáltatójának, akkor egyrészt kötelezettsége keletkezik az okozott kár megtérítésére, másrészt megszegte a munkaviszonyból eredő kötelezettségeit, amiért sor kerülhet a munkaviszony megszüntetésére. Vajon kell-e választani a két szankció között? Lehet-e kárigényt érvényesíteni, akár a munkaviszony felmondása után?
Az azonnali hatályú felmondásra okot adó kötelezettségszegés gyanújának felmerülését követően haladéktalanul meg kell kezdeni a körülmények tisztázását.
Abban az esetben, amikor a bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy a munkavállalóra nézve sérelmes, állítása szerint személyiségi jogát sértő, az azonnali hatályú felmondásban szereplő okoknak a munkáltató magatartása miatti nyilvánosságra kerülése és a munkavállaló lakókörnyezetének a felmondásról való tudomásszerzése, a sérelemdíj iránti igény nem megalapozott.