Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azonnali hatályú felmondása


Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az alperes (az önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság) ügyvezetőjének a közgyűlés határozatlan időre a felperest választotta meg, a munkaviszonyára a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányadóak. A munkáltatói jogokat az önkormányzat közgyűlése és az elnöke gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, mely az önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozott. A munkaszerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt.-ben és a Ptk.-ban, valamint a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadóak. Utóbbi szerint a munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni. Az azonnali hatályú felmondás joga a munkavállalóval mint vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható. A közgyűlés 2016-ban a felperes munkaviszonyát visszahívással indokolás nélkül megszüntette.

A felperes keresete a jogellenes jogviszony megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem megfizetésére irányult. A munkaviszonya megszüntetését azért találta jogsértőnek, mert szerinte a megyei közgyűlés zárt ülést kizárólag az ő kérelmére tarthatott volna, a zárt ülés pedig ahhoz vezetett, hogy sérült az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel nem tudta előadni az észrevételeit, és nem tudta kifejteni az aggályait a belső ellenőrzés megállapításaival kapcsolatban, miszerint a felperes nem végezte jól a munkáját.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta, és sem a munkaszerződés, sem jogszabály nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről hozott döntése előtt a munkavállaló véleményét ki kellene kérnie. A közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására vonatkozó indítvány előterjesztésére. Ez azonban nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, és az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült. A felperes maga is elismerte, hogy a vezető állású munkavállaló felmondását a munkáltatónak nem kell indokolnia. A felperes álláspontja szerint azonban a közgyűlés elnökének az ülésen a frakcióvezető kérdésére előadott nyilatkozata a jogviszony megszüntetésének, visszahívásának indokolásaként értékelhető, ezért annak valóságtartalmát és okszerűségét is bizonyítania kell az alperesnek. A bíróság szerint azonban kizárólag az vizsgálható, hogy a megszüntetésről hozott határozat tartalmaz-e indokolást, a közgyűlés elnökének és tagjainak a döntés előtt elhangzott kijelentései nem értékelhetők. A felperes azon hivatkozása, hogy őt a belső ellenőrzés megállapításai miatt küldték el, feltételezés. A határozat pedig indokolást nem tartalmazott.

A fellebbezés folytán eljárt törvényszék megváltoztatta az ítéletet és kimondta, hogy az önkormányzat a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kiemelte, hogy a visszahívás az ügyvezetői tisztséget szünteti meg a Ptk. szerint, míg a munkaviszony megszüntetésére az Mt. szabályai az irányadók. Ha a tisztségből való visszahívás egyben az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetéssel azonos, akkor a közgyűlés határozatára az azonnali hatályú felmondás szabályai az Mt.-ben megfogalmazottak szerint irányadók. Az azonnali hatályú felmondásnál az Mt. az alapul szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos szubjektív és egyéves objektív határidőt fogalmaz meg. Vezető állású munkavállalók esetén nincs olyan rendelkezés, hogy az irányadó jogszabályi határidőket ne kellene vizsgálni. Az azonnali hatályú felmondást a vezető állású munkavállaló esetén is mindenképpen indokolni kell külön jogszabályi rendelkezés hiányában, hiszen kizárólag az alapul szolgáló ok feltárása és megjelölése esetén van mód arra, hogy a szubjektív és objektív határidő vizsgálatára sor kerülhessen. Így a közgyűlésének módjában állt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntetni, de ez esetben azt indokolással kellett volna ellátnia.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint az Mt. alapján a vezető munkaszerződése az Mt. második részében foglaltaktól eltérhet, és vezető állású munkavállalónál az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint értelmében a munkáltatói felmondás esetén az Mt. 66. § (1)-(6) bekezdését nem kell alkalmazni, azaz a munkáltató a felmondást nem köteles indokolni. Úgy vélte, a törvényszék „egybemosta” a peres felek által kötött munkaszerződést a „rendes felmondás” és az azonnali hatályú felmondás viszonyában. Figyelmen kívül hagyta a jogszabály és a munkaszerződés mint generális és speciális szabályok egymáshoz való viszonyát.

A felperes nem munkaviszony mellett töltötte be az ügyvezetői tisztséget, hanem kizárólag ügyvezető munkakörre kötött az alperessel munkaszerződést. Az Mt. alapján a felek a vezető állású munkavállaló munkaszerződésében az Mt.-ben taxatíve meghatározott kivételektől eltekintve az Mt. teljes második részéről szabadon eltérhettek, azaz akár a munkavállaló javára, akár hátrányára is. A perbeli munkaviszony megszüntetésére a jelen esetben nem az Mt. rendelkezései az irányadóak, mert azt a munkaszerződés visszahívás esetén az Mt.-től eltérően szabályozta. A perbeli esetben a munkaviszony megszüntetése nem a súlyos szerződésszegésre alapított felmondás esete, hanem „rendes felmondás”, amelyre vonatkozó felmondási időt a munkaszerződésben a felek az Mt.-től eltérően határozták meg. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetében a megbízatás és a munkaviszony nem válik el egymástól, így az ügyvezető visszahívása a munkaviszonyt is megszünteti.

A Kúria megállapításai

A Kúria nem fogadta el az alperesi érvelést. A felperes munkaviszonya kizárólag ügyvezető munkakör betöltésére létesült. A bírói gyakorlat szerint pedig a gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással. Amennyiben azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek, a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes munkaviszonyát a visszahívással azonnali hatállyal kívánta megszüntetni. Álláspontja szerint azonban erre az intézkedésére nem az Mt. azonnali hatályú felmondásra, hanem a felmondásra vonatkozó rendelkezése az irányadó azzal, hogy a felek a munkaszerződésben akként állapodtak meg, hogy felmondás esetén nincs felmondási idő. A Kúria szerint a munkaszerződésből ugyanis, miszerint a munkáltató a munkavállalót ügyvezetői tisztségéből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, amely egyben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését is eredményezi, a logika szabályai szerint sem következik, hogy a felmondásra irányadó Mt.-ben foglalt felmondási idő szabályaitól eltértek.

A Ptk.-ban szabályozott visszahívásnak munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén való alkalmazásakor a munkajogi előírásoknak is meg kell felelnie. Indokolás nélkül történő visszahívásra jogszerűen van lehetőség, ha az intézkedés a felmondás követelményének megfelel, mert vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatót ilyenkor indokolási kötelezettség nem terheli. A perbeli esetben a visszahívással a munkáltató azonnali hatállyal a munkaviszonyt is meg kívánta szüntetni, amelyre vonatkozóan azonban a munkáltatót indokolási kötelezettség terheli. Az Mt. szerint vezető állású munkavállaló munkaviszonya is csak közös megegyezéssel, felmondással, azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. Amennyiben a megszüntető jognyilatkozatot indokolni kell, annak az indokolásból világosan ki kell tűnnie. Vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató felmondásakor nincs törvényi kötelezettség annak indokolására. A törvényi előírás alapján az indokolási kötelezettség – figyelemmel arra, hogy az azonnali hatályú felmondás szubjektív és objektív határidejét az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani – a vezető állású felperes munkaviszonyában is irányadó.

A munkaszerződés azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, a fentiek alapján az azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli – indokolás nélkül kiadható – felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv.I.10.530/2017.) a Kúriai Döntések 2018/12. számában 345. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. tv. 27. §, 64. §, 85. §, 210. §.


Kapcsolódó cikkek

2022. július 14.

A munkáltató felelőssége a bekövetkezett kárért

A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán akkor sem zárható el annak bizonyításától, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, ha a balesetnek nem volt szemtanúja. A bíróság a szükséges különleges szakértelem hiányában nem dönthet a munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséről – a Kúria eseti döntése.
2022. június 30.

A munkáltató kártérítési felelőssége

A munkáltató kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha a munkavállaló bizonyítja a munkaviszony fennállását, a kárát, továbbá a kárnak a munkaviszonnyal való okozati összefüggését – a Kúria eseti döntése.