Az Nmjtv. a bírósági gyakorlatban – Joghatósági kérdések


A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a nemzetközi magánjogi törvénnyel kapcsolatos bírói gyakorlat vizsgálatára. Cikkünk első részében a joghatósággal kapcsolatos megállapításokat vesszük górcső alá.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint bizonytalanság tapasztalható a joghatóságot meghatározó nemzetközi magánjogi szabályok azonosításakor. A magyar bíróságok számára irányadó joghatósági szabályrendszer háromosztatú: az Nmjtvr. illetve utódja a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Kódex) egyre szűkebb körben érvényesül, helyüket fokozatosan uniós szabályozás, illetve nemzetközi szerződések veszik át. Az univerzális alkalmazású uniós kollíziós rendeletekkel szemben az uniós joghatósági rendeletek bizonyos körben teret engednek a tagállami joghatósági szabályok alkalmazásának egyes joghatósági típusoknál, illetve a peres felek körülményeitől függően.

A Kódex hatálybalépésével a Kúria szerint visszaszorult az a korábbi helytelen jogalkalmazás, amely viszonylag jelentős számban az uniós joghatósági rendeletek figyelmen kívül hagyásával kizárólag az Nmjtvr.-t alkalmazta. Ez részben annak köszönhető, hogy az új nemzetközi magánjogi kódexben elhelyezésre került egy általános rendelkezés arról, hogy a Kódex rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket közvetlenül hatályos uniós rendelkezés szabályoz.

A magyar nemzetközi magánjog megfogalmazása igen szigorúan perbebocsátkozásnak minősít a joghatóság hiányának kifogásolása nélkül tett, bármilyen nyilatkozatot, a joggyakorlatnak érthetően nem célja belekényszeríteni a felet egy olyan eljárásba, amire egyébként a magyar bíróság joghatósága nem állapítható meg, vagy amire korábban érvényesen másik állam bíróságának vagy külföldi választottbíróságnak a joghatóságát kötötték ki.

Már a Kódexet megelőző magyar bírói gyakorlat sem volt egységes abban, hogy szerződéssel összefüggő jogviták esetén kifejezett kikötés hiányában egyes szerződéstípusok tekintetében mi minősül a teljesítés helyének. A minősítés tekintetében a magyar bíróságok rendszerint automatikusan a magyar belső joghoz nyúlnak vissza, nemzetközi adásvételi szerződés esetében volt precedens arra, hogy a bíróság a teljesítés helyét a Bécsi Vételi Egyezmény alapján határozta meg.

A Kódex hatálybalépése előtti joggyakorlatból is ismert olyan eset, amely a szerződéses láncolat esetében kimondta, hogy joghatóság szempontjából kizárólag a per tárgyává tett szerződés teljesítésének helye irányadó, a felek további gazdasági kapcsolatai nem relevánsak.

A joghatóság megállapításának egyik klasszikus alapkérdése a Kúria szerint: a joghatóságról való döntés meghozatalakor a tényállás általában nem állapítható meg egyértelműen és erre csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság már megállapította a joghatóságát.

A joggyakorlat-elemző csoport kiemelte, hogy a kár bekövetkezésének helye, mint a joghatóság és az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából is fontos fogalom értelmezésében érzékelhető némi bizonytalanság a joggyakorlatban.

A fórumválasztási szabadság a privátautonómia nemzetközi magánjogi elismerésének egyik lenyomata. A Kódex miniszteri indokolása szerint a 99. §-ban foglalt rendelkezésekkel a jogalkotó a felek autonómiáját a “lehető legszélesebb körben” igyekezett biztosítani. A felek dönthetnek úgy, hogy valamely már felmerült vagy jövőben felmerülő jogvitájuk tekintetében joghatósági megállapodást kötnek. A kikötésben a feleknek nem kell feltétlenül pontosan (név szerint) megjelölni az eljáró bíróságot (vagy bíróságokat), elegendő ugyanis, ha a kikötés alapján a kikötött bíróság egyértelműen azonosítható.

A jogalkotó az Nmjtv. megalkotásakor úgy döntött, hogy “tisztán belföldi vonatkozású ügyben, figyelemmel a Javaslat hatályára, a felek nem köthetik ki külföldi bíróság joghatóságát.”

Külföldi elemnek tehát nem (csupán) a joghatósági megállapodásban, hanem a jogvita alapjául szolgáló magánjogi jogviszonyban (is) kell szerepelnie.

A magyar felsőbírósági gyakorlat korábban egységes volt abban, hogy a joghatósági kikötést megszorítóan kell értelmezni: a kikötés csak a szerződő felek szerződéses jogviszonyára vonatkozik, vagyis nem terjed ki a szerződést biztosító kötelmekre még akkor sem, ha annak alanyai azonosak a főkötelem alanyaival61, és engedményezés esetén az engedményesre sem száll át. Az utóbbi években ez a szilárd álláspont elmozdulni látszik, és több ítélőtábla hozott a joghatósági kikötéseket kiterjesztően értelmező döntéseket a szerződést biztosító kötelmek,65 illetve az engedményezés körében.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2022. november 22.

A bírósági ügyvitel gyakorlati kérdései – 3. rész

Az alábbiakban a műnek „A bírósággal való elektronikus kapcsolattartás és az elektronikus bírósági iratkezelés részletes szabályai” című fejezetéből olvashatnak egy részletet. A részlet szerzője dr. Palotás Gergely.