A közintézmények határon átnyúló tartási követelésének joghatósági dilemmái
A 4/2009/EK tanácsi rendelet új alapokra helyezte az Európai Unión belüli tartásdíjigény-érvényesítést. A tartásdíjigények határon átívelő érvényesítésének szabályai között több értelmezési kérdést vetett fel a közintézmények igényérvényesítése. A probléma végére a rendelet hatálybalépése után közel tíz évvel később az Európai Unió Bírósága tett pontot a Landkreis Harburg-ítélettel: a Bíróság az ügyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy a jogosult szokásos tartózkodási helyén alapuló joghatósági szabályra hivatkozhat-e olyan közintézmény, amelyre az eredeti jogosult tartási igénye törvény erejénél fogva szállt át. Az ügy egyik érdekessége, hogy a Bíróság 2004-ben a Blijdenstein-ítélettel már adott választ erre a kérdésre: akkor az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 2. pontjában foglalt rendelkezést értelmezte ugyanebből az aspektusból, a 4/2009/EK rendelet által teremtett új jogi környezetben ugyanakkor szükségessé vált a Blijdenstein-döntésben adott válasz fenntarthatóságának vizsgálata.
