A közintézmények határon átnyúló tartási követelésének joghatósági dilemmái


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 4/2009/EK tanácsi rendelet új alapokra helyezte az Európai Unión belüli tartásdíjigény-érvényesítést. A tartásdíjigények határon átívelő érvényesítésének szabályai között több értelmezési kérdést vetett fel a közintézmények igényérvényesítése. A probléma végére a rendelet hatálybalépése után közel tíz évvel később az Európai Unió Bírósága tett pontot a Landkreis Harburg-ítélettel: a Bíróság az ügyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy a jogosult szokásos tartózkodási helyén alapuló joghatósági szabályra hivatkozhat-e olyan közintézmény, amelyre az eredeti jogosult tartási igénye törvény erejénél fogva szállt át. Az ügy egyik érdekessége, hogy a Bíróság 2004-ben a Blijdenstein-ítélettel már adott választ erre a kérdésre: akkor az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 2. pontjában foglalt rendelkezést értelmezte ugyanebből az aspektusból, a 4/2009/EK rendelet által teremtett új jogi környezetben ugyanakkor szükségessé vált a Blijdenstein-döntésben adott válasz fenntarthatóságának vizsgálata.

Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-540/19. WV kontra Landkreis Harburg ügyben 2020. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:732

Alkalmazott jogszabályhelyek: 4/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikk (1) bekezdés 10. pont, 3. cikk b) pont, 64. cikk

Címkék: tartási ügy; joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben; a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság; a tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény által indított visszkereset; tartásra jogosult

1. Az ügy tényállása és az alapeljárás

[1] Az ügy tényállása szerint a szülőtartásra köteles alperes Bécsben (Ausztria) rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel, az alperes 1948-ban született édesanyja 2009 óta egy kölni (Németország) idősotthonban élt. Mivel a tartásra jogosult szülő saját bevétele és vagyona nem fedezte az idősotthon térítési díját, az alperes édesanyja a Landkreis Harburgtól (harburgi járás, Németország) a német szociális biztonságról szóló törvény tizenkettedik fejezete (Sozialgesetzbuch XII, a továbbiakban: SGB XII) alapján folyamatosan szociális ellátásban részesült. [2] A Landkreis Harburg a németországi Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság) előtt keresetet terjesztett elő a bécsi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező alperessel szemben a 2017 áprilisa és 2018 áprilisa közötti időszak tekintetében a hátralékos tartásdíj, valamint 2018 májusától kezdődően a folyamatos tartásdíj megfizetésére kötelezés iránt. Az állami intézmény azt állította, hogy az alperes édesanyjának a lányával szemben érvényesített tartásdíj-követelése az SGB XII 94. § (1) bekezdése alapján átszállt rá. E rendelkezés szerint amennyiben a jogosult személyt az ellátások nyújtásának időtartama során a polgári jog alapján tartási igény illeti meg, ez az igény a felmerült kiadások összegének erejéig – a tartással kapcsolatos tájékoztatáshoz való joggal együtt – a szociális ellátást nyújtó intézményre száll át. [3] Az alperes az alapeljárásban joghatósági kifogást terjesztett elő. [4] Az elsőfokon eljárt Amtsgericht Köln megvizsgálta a joghatósági kifogást, és a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította. Álláspontja szerint a 4/2009/EK rendelet 3. cikk b) pontja (a továbbiakban: 4/2009/EK rendelet[1]) alapján „jogosult” csak a tartásra jogosult személy lehet, olyan állami intézmé…

Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom csak regisztrált felhasználóink számára érhető el, a regisztráció INGYENES!

Ha már rendelkezik felhasználónévvel kérjük, jelentkezzen be felhasználói nevével és jelszavával. A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, regisztráljon. A regisztráció ingyenes.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 16.

Mesterséges intelligencia a jogszolgáltatásban

Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-540/19. WV kontra Landkreis Harburg ügyben 2020. szeptember 17-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:732

Alkalmazott jogszabályhelyek: 4/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikk (1) bekezdés 10. pont