A munkáltató felelőssége a bekövetkezett kárért


A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán akkor sem zárható el annak bizonyításától, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, ha a balesetnek nem volt szemtanúja. A bíróság a szükséges különleges szakértelem hiányában nem dönthet a munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséről – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes házastársa munkaviszonyban állt az alperesnél, mint a világosítók vezetője volt. A kötelező munkavédelmi oktatásokon részt vett. Ismerte a színházakban napi rutintevékenységnek számító magasban létrahasználatot igénylő munkákkal kapcsolatos munkavédelmi előírásokat (pl. a kétágú létra használata előtt hevederek ellenőrzése, a stabil talapzat szükségessége, 1 m-nél magasabban történő munkavégzés esetén másik személy közreműködése). A házastárs egyik alkalommal felmászott a díszletfal mögött lévő kétágú létrára, amely a műszaki előírásoknak mindenben megfelelt. Nem kérte meg egyik kollégáját sem arra, hogy biztosítsa számára a létra stabilitását, annak ellenére, hogy mások is tartózkodtak ebben az időpontban a színpadon a közelben. A létrán felmászva megkezdte a lámpabúra visszaszerelését, miközben a szájában lévő zseblámpával világított. Néhány másodperccel később a létra megmozdult, ő pedig lezuhant és életét vesztette. Az alperes a balesetet üzemi balesetnek elismerte.

A felperes vagyoni kártérítést és sérelemdíjat kért, álláspontja szerint a baleset bekövetkeztének pontos oka nem tisztázható, nem tudni, hogy a létra mozdult el, vagy egyéb körülmények folytán esett le a munkavállaló arról. Elkerülhető lett volna a leesés, ha valaki a létrát alulról biztosítja. Az alperesnek az elkerülhető veszélyeket értékelni kellett volna, és a munkavállalókat ennek megfelelő utasítással ellátnia, illetőleg kockázatelemzést készítenie.

Az alperes szerinte a munkavállaló mulasztása miatt következett be a baleset, mivel ismerte a színházak működésének szokásos menetét, így a díszletállítást is, valamint kellő munkavédelmi ismerettel rendelkezett. A baleset elkerülhető lett volna, ha valamelyik világosítót a létra eldőlése elleni biztosításra utasította volna. A halálos baleset kizárólag a munkavállaló saját felróható magatartására vezethető vissza, mivel az általa irányított munkaműveletek során súlyosan megsértette a munkavédelmi előírásokat, ezáltal a balesetet a munkáltató sem megakadályozni, sem elhárítani nem tudta.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a munkavállaló balesetét az alperes ellenőrzési körébe esőnek tekintette, ezért nem találta alkalmazhatónak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat („a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa”). A károsult elháríthatatlan magatartása kapcsán kifejtette, hogy az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a munkáltató minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva sem tudta befolyásolni a baleset bekövetkezését, illetőleg az ahhoz vezető okokat. Az elsőfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a munkavállaló egészségileg alkalmas volt az általa betöltött munkakör ellátására. A balesetkor megfelelő létszámú munkavállaló volt jelen a világosítói feladatok elvégzéséhez. A sérült a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásokon rendszeresen részt vett, ahol téma volt a magasban végzett munka, a létrán történő munkavégzésnél a biztosítás a leesés ellen, valamint a létra felállításának szabályai. Oktatási tematika is tartalmazta külön a világosítóknál a nem rendeltetésszerű létrahasználatra vonatkozó tájékoztatást, és azt is, hogy mely esetekben kétszemélyes a magasban végzett munka. A munka elvégzéséhez a megfelelő létra rendelkezésre állt.

A bíróság a rendőrkapitányság által lefolytatott eljárás alapján megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a munkavállaló a munkavédelmi szabályokat megszegve biztosítás, második személy közreműködése nélkül mászott fel egy olyan létrára, amely teljesen nem volt kinyitva a mászáskor, mivel a csúszásgátló hevederek lazák voltak. Ebben az állapotban a létra instabil volt, használat közben meg is billent. Az elhunyt nem szabályosan vette igénybe a létrát, és annak biztosításáról sem gondoskodott. A baleset elkerülhető lett volna, ha a létra terheletlen lába biztosítva van. Szükségtelennek ítélte a munkavédelmi szakértő kirendelését, úgy ítélte meg, a lefolytatott bizonyítás alapján a baleset okai megállapíthatóak voltak. A munkáltatói kockázatértékelés hiányosságainak szintén nem tulajdonított érdemi jelentőséget. Önmagában a magasban történő munkavégzés nem minősül egyedi kockázatnak a színházak működése során, ugyanakkor a munkavédelmi oktatásokon a létrahasználat szabályaira valamennyi munkavállaló figyelmét felhívták. Újabb kockázatértékelésre nem volt szükség, mivel azt aktualizálni csak újabb kockázat felmerülése esetén indokolt. A létra használata azonban a napi rutin része volt. Mindezek alapján elutasította a keresetet.

A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását. Az eset rögzítő videofelvételen a díszletfal miatt a létra nem látható, csupán annak árnyéka, az árnyékkép alapján azonban utólag nem lehetséges pontosan beállítani egy tárgy elhelyezkedését. A felvételen semmilyen rendellenes mozgás, billenés nem volt látható a baleset pillanatáig. A létra szükségszerűen mozdult akkor, amikor arra felkapaszkodott, de ez nem tekinthető billegésnek az elsőfokú bíróság által levont következtetéssel ellentétben. A jelen lévő munkatársak nem látták a balesetet, csak következtettek annak okaira. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítottság hiányában állapította meg, hogy a sérült úgy mászott fel a létrára, hogy az nem volt szabályosan kinyitva, és nem gondoskodott második személy közreműködéséről. A baleset pontos körülményeire a bírósági eljárásban értékelt bizonyítékok nem adtak megnyugtató választ. Az esést kiváltó okok ismerete nélkül nem lehetett azt sem megállapítani ítéleti bizonyossággal, hogy a létra nyitottsága, az azt támasztó személy hiánya befolyásolta-e a baleset bekövetkezését. Nem lehetett megállapítani, hogy a sérült ellenőrizte-e a létrát az arra való fellépés előtt, akár közvetlenül, akár valamikor korábban, a létra stabil volt-e a munkaművelet elkezdésekor, és elkerülhető lett volna-e a baleset, amennyiben a létrát alulról valamelyik munkatárs fogja. Mindezekre tekintettel ítéleti bizonyossággal nem lehetett állást foglalni a néhai munkavállaló munkavédelmi szabályszegését illetően. A baleset oka nem volt bizonyítható, ezért a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a törvényszék úgy változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy annak érdemi okát nem adta, a tényállást pedig megalapozatlanul, iratellenesen találta tévesnek. A rendelkezésre álló kamerafelvételen nemcsak a baleset, hanem az azt megelőző és azt követő időszak is látható, így az is, hogy honnan lépett a létrához a sérült, és hogy arra nyomban fellépett. A létra helyzetét, azt hogy stabilan áll-e, kellően feszes-e, a szétcsúszást gátló hevedert minden használat előtt ellenőrizni kell. Ha ezt tette volna a sérült, az a felvételeken látszódna. Az események rekonstruálása bevett bizonyítási módszer, erre a rendőrség részéről került sor akként, hogy a balesetkori viszonyokat állították vissza. Eszerint az árnyékok egyezésekor látható volt, hogy a létra csak úgy adhatta a kérdéses árnyékot, hogy nem volt teljesen kinyitva a két szárát összekötő hevederek lazán lógtak. Nem értékelte továbbá, hogy a sérült a világosítók vezetője volt, hogy az ő feladata volt a létrahasználati szabályok betartatása, amely szabályokat ő maga szegett meg a felvétel szerint.

Kiemelte továbbá, hogy a kockázatértékelés nem veszítheti érvényét azért, mert időszakonként felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat elcsúszása nem hozható közvetlen összefüggésbe a balesettel. A világítási tartók használatára leeresztett állapotban a földön kerül sor. Amennyiben erre nincs mód, az oktatási tematikában összefoglaló néven szereplő „magasban történő munkavégzésre” vonatkozó szabályok alkalmazandók a tartón lévő lámpákkal kapcsolatos tevékenységekre is. Az alperes oktatási tematikája erre vonatkozóan tartalmazott előírást. Hangsúlyozta továbbá, hogy ha a tényállást nem találta a törvényszék megalapozottnak, a szakértőt kellett volna kirendelnie.

A kártérítési felelősség alóli mentesülés bizonyítása az alperes terhére esett, ezért az elsőfokú eljárásban indítványozta munka- és balesetvédelmi szakértő bevonását. Szakkérdésnek minősül, hogy a magasban végzett munka során a baleset elkerülése érdekében mely szabályok azok, amelyek enyhébb szakmai szabályszegések, és melyek a súlyosak, továbbá ezek bármelyikét megszegte-e a munkavállaló. Szakvéleményhez szakértőnek tanulmányozni kellett volna a baleset bekövetkezésének kiváltó okait és mechanizmusát, ezáltal megállapításai megalapozottabbá tehették volna az elsőfokú ítéletet, és nem ébresztett volna kétséget a másodfokú bíróságban a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során. A tényállást amennyiben az elsőfokú ítélettől teljesen ellentétesen értékelte, az nyilvánvalóan kiegészítésre szorult, ezért a bizonyítási eljárás további folytatása szükséges a tényállás kiegészítése érdekében. A szakértői bizonyítás nem mellőzhető, ezért új eljárást kellett volna a törvényszéknek elrendelnie. Annak megítélése, hogy a bekövetkezett munkabaleset során történt-e szakmai szabályszegés a munkavállaló részéről, ha igen, az milyen súlyú és elháríthatatlannak minősíthető-e, az előzmények és a baleset mechanizmusa alapján, szakkérdés.

A Kúria megállapításai

Az Mt. 166. § (2) bekezdés első mondata alapján a munkáltatónak kell a kárfelelősség alóli mentesülési okokat bizonyítania, vagyis azt, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Erre vonatkozóan az elsőfok a tájékoztatási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Ezzel szemben a törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével úgy állapította meg a tényállást, hogy az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményekre vonatkozó tények bizonyítatlanságát az alperes hátrányára értékelte, elzárta őt a bizonyítás lehetőségétől. A Kúria meglátása szerint a törvényszék helyesen állapította meg, hogy a baleset pontos körülményei a per eddigi adatai alapján nem állapíthatók meg. Annak szemtanúja nem volt, a rendőrségi helyszínelés során az elhunyt mozgásának árnyképét rögzítő videofelvétel alapján rekonstruálták a baleset mechanizmusát. A rendőrségi helyszínelés jegyzőkönyve megállapításait a törvényszék a videofelvétel alapján megalapozatlannak ítélte a létra kibillenthető állapota és az instabil színpadi talapzat vonatkozásában. A bíróságoknak az ebből levont következtetése a baleseti körülmények rekonstruálása nélkül és különleges szakértelmük hiányában nem megalapozott. A törvényszék a bizonyítatlanságot úgy értékelte az alperes terhére, hogy az alperes által megtett és az elsőfokú ítélet szerint elutasított szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt figyelmen kívül hagyta annak ellenére, hogy ítéletében a baleset körülményeinek rekonstruálásához rendelkezésre álló adatokat, technikai eszközöket nem találta megfelelőnek ahhoz, hogy a baleset előzményeit és konkrét folyamatát, kiváltó okait aggálytalanul megállapíthassa. Ugyanakkor az alperes terhére felrótt munkavédelmi hiányosságokat – az elsőfokú bíróságtól eltérően – értékelte az alperes kárfelelősség alóli mentesülése vizsgálata során. A rendelkezésre álló peradatok azonban nem igazolják, hogy a kockázatértékelés, oktatási tematika munkavédelmi hatóság által megállapított hiányosságai a balesettel összefüggésbe hozhatóak-e.

Mivel a bizonyítási eljárás kiegészítése szükséges, ezért a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, amely során műszaki, munkavédelmi szakértő kirendelése szükséges a baleset előzményei és bekövetkezési mechanizmusa megállapítása érdekében.

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv.I.10.713/2017.) a Kúriai Döntések 2019/2. számában 56. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 166. § (2) bekezdés b) pont.


Kapcsolódó cikkek

2022. július 8.

Az azonnali jogvédelem

Amennyiben az alperes döntése végrehajtható rendelkezést (magatartásra, cselekvésre, tűrésre kötelezést) nem tartalmaz, azonnali jogvédelem keretében a végrehajtás felfüggesztésének nincs helye – a Kúria eseti döntése.