Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2022/140-142. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, ismételten a Kúria Döntések augusztusi számának a tartalmából válogattunk.
E heti összeállításunkban az azonnali hatályú munkavállalói felmondáshoz kapcsolódó juttatások visszaköveteléséről, illetve a külföldön tett örökséget visszautasító nyilatkozat érvényességéről olvashatnak.
Az alperesi munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogellenességét állapította meg a Kúria (az eljáró bíróságok álláspontjával egyezően az alábbiakban hivatkozott döntés szerinti felülvizsgálati eljárásban).
A felperes keresetében a jogellenesség megállapításán túl a munkavállaló azonnali hatályú felmondására tekintettel önkéntesen teljesített kifizetések (12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, prémium jogcímén kifizetett munkabér és ennek késedelmi kamata, felmondási időre járó bér, végkielégítés) visszafizetését kérte.
A Kúriai Döntések (Bírósági határozatok) 2022. augusztusi számában megjelent eseti döntés elvi tartalma szerint a munkavállaló azonnali hatályú felmondásához kapcsolódó juttatások önkéntes munkáltatói teljesítése nem zárja ki a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményének utóbb, perben történő érvényesítését és a már kifizetett összeg visszakövetelését.
A Kúria a fentiekkel összefüggésben utalt arra, hogy: „A munkavállalói azonnali hatályú felmondáshoz kapcsolódóan a munkáltató az Mt. 78. § (3) bekezdése alapján történő önkéntes teljesítésből azt a következtetést alappal nem lehet levonni, hogy a munkáltató – amint erre utóbb jogos igénye nyílik – nem kérheti a korábbi teljesítés visszafizetését. Az igényérvényesítés a felperes részéről a már hivatkozott Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontja értelmében elévülési időn belül megtörtént: az azonnali hatályú felmondás jogellenességét a bíróságok megállapították, így a jogszerű azonnal hatályú felmondáshoz kapcsolódó Mt. 78. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre alperes nem jogosult.”
A BH2022. 213. számú eseti döntés elérhető itt.
A brémai (helyi) bíróság (Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Uniós Bíróságához (a továbbiakban: EUB) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és a tanács rendelet (a továbbiakban: Öröklési Rendelet) 13. és 28. cikke értelmezésére vonatkozóan. Az örökséget visszautasító nyilatkozat érvényessége, eltérő tagállamú tartózkodási hellyel rendelkező örökösnek a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban tett nyilatkozata kapcsán kérdésként merült fel ugyanis, hogy: „[…] milyen formai követelményei vannak az ilyen nyilatkozat érvényességének, és különösen, hogy elegendő‑e tájékoztatni az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságot az ilyen nyilatkozat létezéséről, továbbítani neki a releváns okiratok másolatát, illetve az e nyilatkozat nyelvén írt információkat, vagy pedig továbbítani kell e bíróságnak a visszautasítással kapcsolatban egy másik tagállam bírósága által kiállított okiratok eredeti példányait, valamint az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróság nyelvén készült hiteles fordítást”.
A Kúriai Döntések 2022. augusztusi számában megjelent határozat szerint (az EUB honlapján egyelőre az ítélet magyar nyelvű fordítása még nem érhető el): „[az Öröklési Rendelet] 13. és 28. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az örökös által a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságán tett, örökséget visszautasító nyilatkozatot alakilag érvényesnek kell tekinteni, ha betartották az e bíróságon alkalmazandó alaki követelményeket, és ezen érvényességhez nincs szükség arra, hogy a nyilatkozat megfeleljen az öröklésre alkalmazandó jog által előírt alaki követelményeknek.”
Az alábbiakban hivatkozott ítélet 37. pontja szerint az Öröklési Rendelet 13. cikke vagylagos joghatóságról rendelkezik, lehetővé téve azon örökösök számára: „[…] akik nem abban a tagállamban rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel, amelynek bíróságai joghatósággal rendelkeznek az öröklés tárgyában történő határozathozatalra, hogy az örökséget elfogadó vagy visszautasító nyilatkozataikat azon tagállam bíróságán tegyék meg, amelyben szokásos tartózkodási helyük található.”
Az ítélet 38. pontja ugyanakkor utal arra, hogy Öröklési Rendelet 13. cikke szerinti joghatósági szabályt a 28. cikkben foglalt kollíziós szabály egészíti ki, amely szerint az örökséget elfogadó vagy visszautasító nyilatkozatok alaki szempontból érvényesek, ha megfelelnek az öröklésre alkalmazandó jog (lex successionis) vagy azon állam joga követelményeinek, amelyben a nyilatkozó személy szokásos tartózkodási helye található.
„Következésképpen az örökös által a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága előtt tett és az e bíróságon alkalmazandó alaki követelményeknek megfelelő örökséget visszautasító nyilatkozatnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy jogkövetkezményeket váltson ki az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságon, ha ez utóbbi tudomást szerzett e nyilatkozat létezéséről, és az öröklésre alkalmazandó jog további alaki követelményei nem vonatkoznak az ilyen nyilatkozatra” (ítélet 49. pontja).
Az EUB C-617/20. számú ügyben született ítéletének magyar fordítása elérhető itt.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
