A munkaalkalmassági vizsgálat megváltozott feltételei

Alábbi cikkében a szerző az idén szeptembertől hatályos módosítások alapján mutatja be, mikor kell a cég munkavállalói részére munkaalkalmassági vizsgálatot végezni?

A munkavédelemről szól törvény szerint a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult.

Milyen volt az eredeti szabályozás?

Korábban a munkára való alkalmasságról minden munkakörben orvosi vizsgálat alapján volt lehetőség dönteni, ez a foglalkoztatás előtt kötelezően megtörtént. Ez az előírás változott 2024 szeptemberében a jogalkotó döntése alapján.

Hogyan változtak az előírások?

A módosítást követően már csak abban az esetben szükséges a munkavállaló orvosi vizsgálata, ha ezt az adott munkakör tekintetében jogszabály írja elő vagy erről a munkáltató saját – akár a munkáltató, akár a munkavállaló érdekeinek figyelembevételével – hozott egyedi, döntése alapján teszi kötelezővé.

A megváltozott előírások alapján már csak a külön rendeletben meghatározott munkakörökben foglalkoztatottaknak szükséges az orvosi vizsgálat.

De melyek ezek a munkakörök, milyen feltételek esetén szükséges mégis a dolgozó egészségügyi vizsgálata?

Az e tekintetben kiemelt munkakörökben jellemzően olyan hatásokkal kell számolni, ahol vagy a munkavállaló, vagy a tevékenységgel kapcsolatba kerülő egyéb szereplő, másik dolgozó vagy ügyfél egészsége kapcsán jelenik meg fokozottabb mértékben vagy nagyobb valószínűséggel egészségkárosító tényező.

A károsító hatásnak való kitettségek közé sorolja a jogszabály (i) a fokozott baleseti veszélyt, (ii) a megterhelő meleg vagy hideg munkahelyi hőmérsékletet, (iii) a hangos zajt, (iv) az ionizáló sugárzást, (v) a mesterséges optikai sugárzást (pl. lézer), (vi) a vibrációt, (vii) a veszélyes kémiai tényezőket, (viii) a járványügyi érdekből kiemelt munkaköröket, (ix) a tüdőfibrózist okozó porokat vagy az azbesztártalmat, (x) a biológiai kórokozókat, (xi) az éjszakai műszakban végzett munkát és (xii) a 10 kg-nál nehezebb terhek kézi mozgatását.

Melyek a leggyakoribb károkozó tényezők részletszabályai?

A jogszabály az egyes, fent említett károkozó tényezőket részletesen is meghatározta. A teljesség igénye nélkül ismertetünk itt a néhány példát. Így a fokozott baleseti veszély körébe tartozik a 2 métert meghaladó magasságban végzett, a földalatti, mélyfúrási bányászati, a tűz- és robbanásveszéllyel járó, az erősáramú villamos berendezéseken veszélyes közelségben végzett tevékenység.

Az utóbbi időben főleg nyáron tapasztalt kánikulai időszak kapcsán érdemes azt is kiemelni a károkozók tényezők összefüggésében, hogy már melegnek minősül az a munkahely, ahol a szabadtéri munkahelyen a napi középhőmérséklet legalább 1 napig meghaladja a 25 °C-ot, és az országos tisztifőorvos a hőség miatt a figyelmeztetést vagy a hőségriasztást kiadta. Ha valaki zárt térben dolgozik, akkor a károkozó tényezők kapcsán akkor beszélünk munkahelyi melegről, ha ott a hőmérséklet 24 °C komplex levegőkörnyezeti mutatószámot/klímaindexet meghaladja. Ez az index figyelembe veszi a hőmérsékleten túlmenően a levegő relatív nedvességtartalmát, a légsebességet és a hősugárzást is.

A munkahely hidegnek akkor minősül, ha a hőmérséklet a munkaidő 50%-ánál hosszabb időtartamban, szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot, illetve zárt téri munkahelyen a +10 °C-ot nem éri el.

A munkahelyi hőmérséklet mellett még példaként hivatkozunk az éjszakai munkavégzés meghatározására, amelyet a jogszabály szerint a huszonkét és hat óra közötti időszakban folytatott, munkavégzésre irányuló tevékenység valósítja meg.

A cikk szerzője dr. Zalavári György partner ügyvéd. Az Ecovis Zalavári Legal Hungary a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

---