A nemzetközi munkaerő-kölcsönzés szabályai az Európai Unióban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelen írásunkban a munkaerő-kölcsönzés azzal az esetével foglalkozunk, amikor a munkaszerződés ugyan azonos honosságú felek között jön létre, de a munkavállaló egy másik tagállamban letelepedett kölcsönvevőnél kerül foglalkoztatásra (a továbbiakban ezt értjük nemzetközi munkaerő-kölcsönzésen).
Posting irányelv és társadalombiztosítási szabályok
A bevezetőben említett tényállást a közösségi jog két szempontból is szabályozza. Egyrészt, ez a 96/71/EK irányelv (posting irányelv) alapján a szolgáltatásnyújtás keretében megvalósuló kiküldetés egyik tényállása.
Másrészt a 883/2004/EK rendelet meghatározza, hogy az így külföldre kölcsönzött munkavállaló melyik tagállam társadalombiztosítási szabályainak hatálya alatt áll.
A posting irányelv 3. cikkében meghatározza, hogy a kölcsönzött munkavállalóra a fogadó tagállam mely munkajogi szabályait kell alkalmazni (feltéve, hogy azok kedvezőbbek, mint a kiküldő állam szabályai). Ezek a szabályok a fogadó állam munkajogi szabályainak legfontosabb garanciális szabályai mindenképpen védik a kölcsönzött munkavállalókat (pl. maximális munkaidő és minimális pihenőidő, szabadság; minimális munkabér szint; várandós nők és fiatalkorúak védelmére vonatkozó szabályok).
Ez egyben megakadályozza azt is, hogy a munkaerő-kölcsönzést rugalmasan szabályozó tagállamok kölcsönbeadói illetéktelen előnyhöz jussanak egy olyan másik tagállam piacán, ahol a kölcsönzött munkavállalót szigorú törvényi védelem illeti meg.
Társadalombiztosítási szempontból a rendelet főszabálya az, hogy a munkavállaló a munkavégzés helye – jelen esetben a kölcsönvevő (fogadó országbeli) székhelye – szerinti biztosítási rendszer hatálya alá kerül, azaz a kölcsönzött munkavállaló külföldön válik biztosítottá és ott fizeti a kötelező járulékokat, a fogadó ország szabályai szerint.
Ugyanakkor, ha a kölcsönvevő székhelye egy másik tagállamban van, úgy a várhatóan 24 hónapot meg nem haladó kikölcsönzésnél a munkavállaló továbbra is a kölcsönbeadó székhelye szerinti biztosítási jogszabályok hatálya alatt maradhat, ha megfelel az alábbi feltételeknek és kiküldése nem egy másik személy leváltása érdekében történik.
|
Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről!
Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból.
|
A kivétel – azaz a hazai társadalombiztosítás hatályának fenntartása – feltételei az alábbiak:
- közvetlen kapcsolat a kiküldő munkáltató (kölcsönbeadó) és a kiküldött munkavállaló között;
- a kiküldő munkáltatónak (kölcsönbeadó) a letelepedése szerinti tagállamban történő szokásos tevékenykedése.
E második feltételről az Európai Bíróság kapcsolódó ítéletében [Fitzwilliam eset (C-202/97.)] kimondta, hogy az mindig csak az eset összes körülményei alapján vizsgálható. A bíróság példálózó felsorolást adott az elbírálásnál figyelembe vehető szempontokról (pl. a székhely és központi ügyintézés helye, az alkalmazott belsős munkavállalók létszáma, a kiküldött munkavállalók toborzásának helye, a kölcsönvevőkkel való szerződéskötések helye, a munkaszerződésekre és a kölcsönvevővel kötött szerződésekre alkalmazandó jog, a bevétel aránya stb.).
Munkaerő-kölcsönzési irányelv
Az Európai Parlament és Tanács 2008/104/EK irányelve a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről közösségi szinten határozott meg bizonyos minimum standardokat az EU-n belüli munkaerő-kölcsönzésre. Ezek a szabályok azonban elsősorban a tagállami szabályozás számára bírnak relevanciával, és a nemzetközi munkaerő-kölcsönzésre közvetlenül nem vonatkoznak.
A terjedelmi korlátokra tekintettel az irányelv részletes ismertetésétől eltekintünk, azonban mindenképpen szót kell ejtenünk legfontosabb vívmányáról, az egyenlő bánásmód (ekvivalencia elv) munkaerő-kölcsönzésbe történő bevezetéséről.
Főszabály szerint a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeknek – a kölcsönvevő vállalkozásnál töltött kikölcsönzés időtartamára – legalább olyan szintűnek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel őket.
Az irányelv alapján az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek a „törvényben, rendeletben, közigazgatási rendelkezésekben, kollektív szerződésekben és/vagy a kölcsönvevő vállalkozásnál hatályban lévő egyéb kötelező erejű általános rendelkezésekben megállapított munka- és foglalkoztatási feltételek a következők vonatkozásában:
- a munkaidő hossza, túlmunka, szünetek, pihenőidő, éjszakai munka, szabadságok és munkaszüneti napok,
- fifizetés.
Ezt a rendelkezést azonban alapvetően gyengíti az, hogy a rendelet három – meglehetősen rugalmas – kivételt is enged az egyenlő bánásmód szabályának alkalmazása alól, és végül a lényeg elveszik a kivételek, és „gumiszabályok” között.
