Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Rég elmúltak azok az idők, amikor azon illett keseregni, hogy a kazetta-, videó-, CD- és mp3-korszak után világszerte százmilliók töltik le ingyen az internetről kedvenc zenészeik számait. Ma már az iparág előre menekül, és havonta néhány dollárért zenék tízmillióit kínálja letöltésre. A sikert látva most a YouTube is beszállt a versenybe.
Mivel napjaink zenehallgatója már nemigen vásárol régi típusú adathordozót, egy mai muzsikus két lehetőség közül választhat: legújabb albumát rajongója vagy megszerzi ingyenesen az internet valamelyik zegéből-zugából – így jogdíjat nem lát érte –, vagy lehetővé teszi, hogy sokmillió más felvétel mellett, pár dollárért legálisan letöltse. Egyre több szolgáltató állt rá erre a módszerre, felismerve a lehetőséget: ha kellően nagy mennyiségű zeneszámot kellően kis összegért – jellemzően havi 10-20 dollárért – elérhetővé tesz, akkor az kecsegtető lehetőség lesz sokak számára. Mert gondoljunk csak bele: egyetlen CD áráért törvényesen és kényelmesen meghallgathatjuk akár a legújabb felvételeket, akár a zenetörténelem szinte bármelyik számát.
Az internetes piacon a legnépszerűbb ilyen szolgáltatók, a Deezer vagy az iTunes (30, illetve 37 millió zeneszámmal) több napon keresztül ingyenes tesztelési lehetőséget nyújtanak, így a konzervatívabb érdeklődőknek akár arra is módjuk van, hogy kíváncsiságból belehallgassanak kedvenc előadójuk legújabb albumába, mielőtt megveszik a CD-t. Erre a területre tör most be a YouTube, a világ legnépszerűbb vidómegosztója. A portál eredendően nem alkalmas arra, hogy onnan bármely zeneszámot a számítógépünkre vagy a telefonunkra telepítsünk, újabban azonban elérhetőek olyan programok, amelyek segítségével le tudjuk tölteni a tartalmat, és akár internetes kapcsolat nélkül is élvezhetjük kedvenc zeneszámainkat.
Magyar hippik rockkoncerten. A zenehallgatás átalakul, a dal ugyanaz marad…
A YouTube elvben tiltja a jogvédett tartalmak megjelenítését, de 2010-ben már percenként 24 órányi videót töltöttek fel a felhasználók, így ennek az előírásnak egyre nehezebb érvényt szerezni. Korábban úgy próbálták kivédeni a törvénytelen megosztásokat, hogy 10, majd 15 percben korlátozták a feltölthető tartalmak hosszát, majd ezt a korlátot eltörölték, legalábbis azon felhasználók számára, akik korábban tiszteletben tartották a szerzői jogokat. Ma már nem minden esetben törlik az illegális forrásból származó jogvédett anyagokat, hanem csupán regisztrálják őket, s a hozzájuk társított hirdetések bevételeiből kárpótolják a jogtulajdonosokat.
A 2005-ben alapított megosztó tulajdonosának, a Google-nek (a keresőóriás 2006-ban 1,65 milliárd dollárt fizetett a vállalkozásért) már eddig is volt fizetős zenecsatornája, a Google Play Music All Access, most viszont maga a YouTube fog kínálni húszmillió zeneszámot havi tízdolláros előfizetői díjért. És mit nyújt ez az opció a hagyományos változathoz képest? Elsősorban azt, hogy ebben az esetben a zenét meghallgathatjuk anélkül is, hogy előtte kényszerűen megtekintenénk a reklámot (bár élelmes netezők már eddig is megtalálták a módját annak, hogyan kapcsolják ki a hirdetéseket), illetve a számot a hozzá tartozó videó nélkül is élvezhetjük. Mindezt akár offline üzemmódban is, mert a rendszer – más szolgáltatókhoz hasonlóan – lehetővé teszi, hogy a bennünket érdeklő tételeket lementsük számítógépünkre, telefonunkra.
A YouTube a sokadik lesz ebben a versenyben, így nem valószínű, hogy az újdonság erejével fog megjelenni a piacon, sokkal inkább az lehet a cél, hogy a napi kétmilliárd látogatót vonzó videómegosztó az ismertségét kamatoztassa ilyen módon egy újabb üzletágban. A legnagyobb kérdés innentől fogva az, hogy az új szolgáltatást mennyire sikerül elfogadtatni a hirdetőkkel, illetve az így keletkező bevételek megosztásának algoritmusát a kiadókkal, hiszen bár egy előfizető esetében csak néhány dollárról van szó, összességében nagy pénzek múlhatnak a rendszer megtervezésén.
