Álképviselet vagy okirathamisítás?

A Ptk. 6:14. § alapján az a személy, aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, álképviselőnek minősül, és nyilatkozata csak a képviselt jóváhagyásával vált ki a képviseltet érintő joghatást.


Egy szerződéses megállapodás létesítése kapcsán ez azt jelenti, hogy az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így a képviselt utólagos elismerése hiányában az álképviselő által megkötött szerződés nem jön létre. Amennyiben a képviselt jóváhagyja az álképviselő által megkötött ügyletet, a szerződés érvényesen létrejött.

Az álképviselet a gyakorlatban széles körben előfordul, talán a leggyakrabban a közeli hozzátartozók között, például közös családi vállalkozások ügyvitelében jelenhet meg, ahol a felek között érdekazonosság áll fenn. Ha a képviselt személy utólagosan jóváhagyja az álképviselő eljárását és jognyilatkozatát, az joghatás kiváltására alkalmas és olyannak minősül, mintha maga a képviselt járt volna el, meghatalmazottja útján.

Gyakran előfordul, hogy az okirathamisítást elkövető személy megpróbálja eljárását álképviseletként feltüntetni utólag, ami jogi szempontból komoly akadályokba ütközik. A két eset elhatárolásánál az elsődleges különbség az, hogy az álképviselet a képviselet szabályai között található és a képviselő felfedi saját személyét, tehát a képviselt képviseletében úgy ír alá, hogy feltünteti azt a fontos körülményt, hogy a kézjegy nem a képviselttől származik, hanem a képviselőtől. Az álképviseletnél tehát el lehet különíteni a képviselt személyt és a képviselő személyét, valamint a képviselő vonatkozásában a jogosultság meglétét vagy hiányát kell vizsgálni. Ehhez képest nem lehet álképviseletről beszélni olyan esetekben, amikor a „képviselt” személy neve fölött az eljáró személy úgy ír alá, hogy abból harmadik személy arra a következtetésre juthat, az aláírás a „képviselttől” származik, tehát nem lehet álképviseletnek nevezni azt az esetet, ha az álképviselő a „képviselt” személy aláírását „hamisítja”. Ez ugyanis már azt a látszatot kelti, mintha saját maga írta volna alá a „képviselt” személy. Okirathamisításnál tehát annak elkövetője nem akarja személyazonosságát felfedni és nem akar jogi értelemben képviselőként eljárni.

Az okirathamisítás tekintetében további lényeges elhatárolási pont az álképviselethez képest, hogy nem polgári jogi, hanem büntetőjogi kategória, a Btk. a 342. § szerinti közokirathamisítást, valamint a hamis magánokirat felhasználását – Btk. 345. § – a törvény büntetni rendeli. Az a személy, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közokirathamisítás esetében – bűntett miatt – három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, vagy közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.

Míg az álképviselet esetében nem lehet kizárni, hogy az álképviselő jóhiszemű magatartást gyakorol, az okirathamisítás, illetve a hamis okirat felhasználása kapcsán az elkövető rosszhiszemű módon jár el, ezért utóbbi esetben nincs lehetőség arra, hogy a képviselt személy a hamis vagy hamisított jognyilatkozatot utólagosan jóváhagyja, mert a jóváhagyás jogalapja ebben az esetben hiányzik.

Nem volt lehetőség a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására – illetve a kezes által nem volt erre vonatkozó szándék sem – abban a jogesetben, melyben a készfizető kezesi szerződés kötelezettje a szerződésben szereplő aláírás valódiságát vitatta. A szerződés egy családi vállalkozás által igényelt hitel felvétele kapcsán készült, az érintett felek – apa és fia – elmondták, az ügyvitel folytonossága érekében korábban többször alkalmazott gyakorlat volt köztük, hogy a másikat távollétében helyettesítve a szerződéseket aláírták, majd az álképviselet szabályai szerint gondoskodtak a jognyilatkozatok utólagos jóváhagyásáról. Az említett kezességvállalási szerződés kapcsán azonban a kezes kifejezetten tagadta, hogy a jognyilatkozaton szereplő aláírás tőle származott volna. Az ügyben írásszakértőt rendeltek ki, majd a vizsgálat megállapította, hogy valóban nem a kezességet vállaló féltől származik az aláírás, hanem a közeli hozzátartozótól. A tényállásból kiderült, hogy a jognyilatkozat megtétele az álképviselet feltételeinek nem felel meg, a kezességet vállaló fél nem ismerte el sajátjának az aláírást, így a szerződést más személy helyett aláíró közeli hozzátartozó magatartása a továbbiakban a Btk. vonatkozó szabályai szerint vizsgálandó. Fontos körülmény az ügy megítélése szempontjából az is, hogy fogalmilag kizárt lett volna egy ilyen esetben az utólagos jóváhagyása a képviseletnek, hiszen az aláírásból az tűnt ki, mintha azt maga a „képviselt” személy írta volna alá, és nem képviselő járt volna el. Ilyen esetben nincs lehetőség arra, hogy az eljárás az álképviselet analógiájára legyen megítélve.

A jogesetből egyértelműen kiderül, hogy a képviselet szabályai körében nem lehet az eleve okirathamisítással keletkezett iratokat utólagosan álképviselet szabályai szerint értelmezni.

ECOVIS új logo

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd és dr. Édes Fanni ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek:


Cégek kölcsönnyújtása, avagy az üzletszerűség kérdése
2020. október 29.

Cégek kölcsönnyújtása, avagy az üzletszerűség kérdése

Cégvezetők gyakori kérdése, hogy a nem pénzügyi intézményként működő vállalkozások – a tagi kölcsöntől eltekintve – adhatnak-e kölcsönt más gazdasági szereplők részére. Az alábbiakban bemutatjuk, hol is húzódik a határvonal a felügyeleti engedély nélkül történő kölcsönnyújtás jogszerűsége és jogszerűtlensége között.

Törvénymódosítás készül a feketemunka ellen
2020. október 28.

A kormány törvénymódosítási javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről.

Megbírságolta a versenyhivatal a Heinekent
2020. október 21.

Megbírságolta a versenyhivatal a Heinekent

A GVH megállapította, hogy a Heineken nem megfelelően igazolta a kizárólagos szerződésekkel értékesített sör mennyiségének csökkentésére vonatkozó vállalásait, ezért a hatóság bírságot szabott ki a cégre.