Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltatónak érdeke fűződik ahhoz, hogy a gazdasági tevékenysége eredményes folytatásához szükséges létszámú és képzettségű munkaerő álljon rendelkezésre. A munkáltató szakemberszükségletét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján több módon is biztosíthatja: tanulmányi szerződés kötése útján (Mt. 229. §), tanulmányok folytatására irányuló polgári jogi szerződés kötése útján (amelyet a polgári jog szerződési joga szabályoz). A jogszabályok az Mt. szabályozási körén túl is támogatják a szakképzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerő elhelyezkedését, amelynek egyik eszköze a támogatott ösztöndíjas foglalkoztatás.
Az ösztöndíjas foglalkoztatotti jogviszony szabályozási alapját a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény jelenti, amely 2005. január 1-jétől szabályozza e foglalkoztatási formát.
A jogalkotó célja az volt, hogy a támogatott foglalkoztatási formával megkönnyítse a pályakezdő fiatal, diplomás munkavállalók munkaerő-piaci megjelenését és szakmai tapasztalatszerzését. Az ösztöndíjas foglalkoztatás szakmai készségek megszerzése céljából munkatapasztalat-szerzés biztosítására és ennek keretében az egyéni szakmai programban foglalt feladatok ellátására létrejött jogviszony [2004. évi CXXIII. törvény 1. § (2) bekezdés 4. pont]. Fontos rögzítenünk, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatás nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony.
Atipikus foglalkoztatási jogviszonyként az Mt.-ben nem szabályozott jogviszony, amelynek ugyan háttérjogszabálya az Mt., de annak rendelkezéseitől számos ponton eltérést enged. Az ösztöndíjas foglalkoztatott élethelyzetét tekintve tér el a tipikus munkavállalótól: fiatal kora és frissen szerzett (legfeljebb kétéves) diplomája miatt indokolt munkajogi megkülönböztetése.
A fogalmi elhatárolások körében meg kell különböztetnünk a diákmunkát, az iskolaszövetkezeti munkavégzést és a tanulmányi szerződéssel végzett munkát az ösztöndíjas foglalkoztatástól. Az ösztöndíjas foglalkoztatás a munkaviszony munkavállalói oldala szempontjából mutat hasonlóságot a fenti foglalkoztatási formákkal. Közös elemük, hogy a munkavégzés és a tanulmányi előmenetel a jogviszonyban szoros kapcsolatban áll.
| HR & Munkajog |
|---|
|
|
Fontos azonban rögzítenünk, hogy míg diákmunka, iskolaszövetkezeti munkavégzés vagy tanulmányi szerződéssel egybekötött munkaviszony esetében olyan jogalanyok szerepelnek munkavállalói oldalon, akiknek a képzése folyamatban van, addig ösztöndíjas foglalkoztatott csak az lehet, aki felsőfokú tanulmányait már lezárta, a végzettséget megszerezte, a harmincadik életévét még nem töltötte be, és akinek a diplomája a jogviszony létesítését megelőző két éven belül került kiadásra.
Az ösztöndíjas foglalkoztatotti jogviszony létrejötte, alanyai
A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a felek között szerződés hozza létre, fontos azonban kiemelni, hogy ennek elnevezése nem munkaszerződés. A szerződést kötelező írásba foglalni, amelynek elkészítéséről a foglalkoztató gondoskodik. Az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell:
A jogviszony alanyai egyrészt a pályakezdő, felsőfokú végzettséggel rendelkező foglalkoztatott, másrészt a foglalkoztató, aki az Mt., a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 1. § e) pontja, és 2. §-a, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és egyéni cég [2004. évi CXXIII. törvény 1. § (2) bekezdés 7. pont, 9. § (1) bekezdés]. A jogviszony szereplői között, kvázi harmadik félként jelenik meg a szakmai segítő, aki a 2004. évi CXXIII. törvény 11. §-a alapján kapcsolatot tart a foglalkoztató és az ösztöndíjas foglalkoztatott között.
A foglalkoztató nevében utasítást ad és szakmai támogatást nyújt az ösztöndíjas foglalkoztatott számára, folyamatosan irányítja és értékeli az ösztöndíjas foglalkoztatott tevékenységét, valamint elkészíti az ösztöndíjas foglalkoztatott egyéni programját és ajánlólevelét. Feladatköre hasonló a munkaviszony esetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladataihoz azzal az eltéréssel, hogy munkaviszony esetében nem beszélhetünk egyéni programról vagy ajánlólevélről, illetve a szakmai segítő esetében a tevékenységet támogató feladatok hangsúlyosabbak, míg munkaviszony esetében inkább az ellenőrzési, felügyeleti feladatok jelentősebbek.
Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt csak határozott időre lehet létrehozni, az ösztöndíjas foglalkoztatott felsőfokú végzettsége megszerzését követően egy alkalommal legalább kilenc hónapig, legfeljebb egy évig terjedő időre [2004. évi CXXIII. törvény 9. § (2) bekezdés].
A felek jogai és kötelezettségei
Az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíj ellenében köteles a foglalkoztató által kiadott feladatokat a jogszabályok, a felek megállapodása, a foglalkoztató belső szabályzatai, valamint a foglalkoztató utasításai alapján ellátni, továbbá a foglalkoztató által munkatapasztalat céljából előírt szakmai megbeszéléseken, képzésben, egyéb programokon részt venni. Az ösztöndíjasnak a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt tartózkodnia kell minden olyan magatartás tanúsításától, amely veszélyeztetheti a foglalkoztató jogos gazdasági érdekeit, valamint a munkavállalókhoz hasonlóan a tevékenysége során tudomására jutó minősített adatot külön jogszabály rendelkezései szerint köteles megőrzni [2004. évi CXXIII. törvény 9. § (4) bekezdés a) pont, (7) bekezdés].
A foglalkoztató köteles az ösztöndíjas foglalkoztatottat a jogszabályok, a felek megállapodása, a foglalkoztató belső szabályzatai, valamint az egyéni programban foglaltak szerint munkatapasztalat-szerzés céljából feladatokkal ellátni, biztosítani a szakmai készségek megszerzésének és gyakorlásának lehetőségét. A foglalkoztató köteles továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatott számára ösztöndíjat fizetni, valamint a biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. Az ösztöndíjas foglalkoztatott által végezhető tevékenység több korlátozás alá esik: az ösztöndíjas csak olyan feladatokat láthat el, amelyek a munkatapasztalat-szerzést szolgálják, s amelyek közvetlenül kapcsolódnak az egyéni programjában foglaltakhoz. Az ösztöndíjas foglalkoztatott önálló munkakör ellátásával nem bízható meg, hatósági, igazgatási tevékenységet nem láthat el [2004. évi CXXIII. törvény 9. § (4) bekezdés b) pont, 10. § (2) bekezdés].
A foglalkoztatott nem munkabért, hanem ösztöndíjat kap a munkavégzés ellentételezésére. A foglalkoztatási ösztöndíj mértéke havonta – az Mt. 92. § (1) bekezdésében meghatározott teljes munkaidő esetén – nem lehet kevesebb a mindenkori legkisebb kötelező munkabérnél (2004. évi CXXIII. törvény 12. §).
Társadalombiztosítási tekintetben a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) értelmében az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy biztosítottnak [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont], az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj járulékalapot képező jövedelemnek minősül [Tbj. 4. § k) pont 1. alpont]. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú mellékletének 4.15. alpontja értelmében havonta a minimálbér erejéig adómentes az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíja.
Az Mt. szabályaitól való eltérés körében a törvény rögzíti, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján nem kerülhet sor próbaidő kikötésére, az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződéstől eltérően való foglalkoztatásra, munkakörbe történő átirányításra, helyettesítésre, más munkáltatóhoz való kirendelésre, rendkívüli munkavégzésre, ügyeletre és készenlétre. Az ösztöndíjas foglalkoztatottra a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki [2004. évi CXXIII. törvény 13. §, 15. § c) pont].
Az ösztöndíjas foglalkoztatás távmunkában is megvalósulhat a 2004. évi CXXIII. törvény 15. § a) pontja alapján, így a foglalkoztatott esetében az atipikus munkaviszonyok kumulálódhatnak. Ugyanezen jogszabályhely alapján az Mt. tanulmányi szerződésre vonatkozó szakaszait is megfelelően alkalmazni kell az ösztöndíjas foglalkoztatottra. Abból kiindulva, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatás időtartama legalább kilenc hónap, legfeljebb egy év, amely nem hosszabbítható meg, valószínűsíthető, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatottal nehézkes lenne tanulmányi szerződést kötni, hiszen mire megszerzi a képesítést, addigra le is jár jogviszonyának időtartama, így véleményem szerint e jogviszonyok együttes megjelenése nem jellemző.
A jogviszony megszűnése
A 2004. évi CXXIII. törvény 14. §-a szabályozza az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megszűnését, amely szerint az megszűnhet a munkaviszonyhoz hasonlóan a foglalkoztatott halálával, a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével, illetve a szerződésben meghatározott időpontban. A feleknek lehetőségük van a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntetni, illetve élhetnek az azonnali hatályú felmondás jogával, ha a másik fél a jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ebben az esetben különös szabály, hogy a foglalkoztató az ösztöndíjas foglalkoztatott azonnali hatályú felmondása esetén a szerződés megszűnéséig még hátralévő időre járó ösztöndíjat egy összegben megfizeti [2004. évi CXXIII. törvény 14. § (1)–(2) bekezdés].
A jogviszony megszűnésének specifikuma az igazolás és az ajánlólevél kiállítása. Az igazolás tartalmazza a foglalkoztatott személyi adatain kívül a foglalkoztatás tényét, időtartamát, az ezt kiegészítő ajánlólevél pedig az egyéni programban kitűzött, valamint az ösztöndíjas foglalkoztatott által ellátott feladatok leírását, az ösztöndíjas foglalkoztatott kérésére tevékenységének értékelését, a foglalkoztató döntésétől függően az ösztöndíjas foglalkoztatott munkavégzésre való ajánlását más munkáltatók részére. E dokumentumok kiállításával valósítja meg a foglalkoztatás a célját, hiszen a munkatapasztalat igazolásán túl könnyebbé teheti a munkaerő-piaci foglalkoztatást, ha az ajánlólevél pozitív értékelést tartalmaz a foglalkoztatottról.
Egy különleges ösztöndíjas jogviszony: a doktorandusz foglalkoztatása
Annak ellenére, hogy a doktoranduszok foglalkoztatása nem tartozik az eddig ismertetett jogszabály hatálya alá, témakörében mégis idekívánkozik e különleges jogviszony.
A doktorandusz hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. § (5) bekezdése szabályozza a doktorandusz munkavégzését. Eszerint a doktorandusz a tanulmányi kötelezettségeinek keretében a heti teljes munkaidő húsz százalékának megfelelő időtartamban az intézmény oktatási, tudományos tevékenysége körében munkavégzésre kötelezhető, de a doktorandusz által végzett munka ideje egy félév átlagában nem haladhatja meg a heti teljes munkaidő ötven százalékát. A munkadíj havi összege, a teljes munkaidő ötven százalékának megfelelő idejű foglalkoztatás esetén nem lehet kevesebb, mint a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér), eltérő idejű foglalkoztatás esetén ennek időarányos része. Vagyis a hatályos szabályok alapján a doktorandusz tevékenysége munkavégzésnek minősül, foglalkoztatását doktoranduszszerződés szabályozza, amelynek tartalmát a felek az Mt. rendelkezéseire figyelemmel, illetve a fenti korlátozások betartásával határozzák meg.
