Banki széfszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói viták


A törvényi szabályozás, felügyeleti engedély mind azt szolgálják, hogy a széfszolgáltatást igénybe vevőknek a vállalkozás átlátható, biztonságos szolgáltatást nyújtson, ám egyszerű definíciója ellenére számos fogyasztói vita alakulhat ki.


A széfszolgáltatás egy olyan vállalkozási tevékenység, mely pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) alapján, és amelyre a Hpt. külön szabályokat állapít meg. Ebből kifolyólag a szolgáltatás nyújtása üzletszerűen kizárólag MNB-engedély birtokában végezhető. Természetesen rendszeresen felbukkannak olyan hírek, hogy az MNB vizsgálatot folytat jogosulatlan széfszolgáltatás miatt és megbírságol cégeket. Egyértelmű, hogy a szolgáltatás jellegéből eredően szükséges a felügyeleti kontroll, belső szabályzatok kidolgozása, sőt a fogyasztók esetében bíróságon kívüli vitarendezési fórum biztosítása. A törvényi szabályozás, felügyeleti engedély mind azt szolgálják, hogy a széfszolgáltatást igénybe vevők részére a vállalkozás átlátható, biztonságos szolgáltatást nyújtson. Nem szabad összetéveszteni ezzel a szolgáltatással a szállodai letétet, melyet a Ptk. szabályoz, mint a szállodai főszolgáltatáshoz kapcsolódó letéti szolgáltatást.

A Hpt. értelmében az üzletszerű széfszolgáltatás lényege, hogy a pénzügyi szolgáltató az ügyféllel kötött megállapodás alapján, az ügyfél számára – állandóan őrzött – helyiségben széfet bocsát a rendelkezésére, melybe értékeit az ügyfél maga helyezi el és veszi ki.

A szolgáltatás jellege tehát viszonylag egyszerűnek tűnik, hiszen a pénzügyi szolgáltató – amelynek erre engedélye van – az ügyfelei számára is nyitva álló üzlethelyiségeiben tart olyan zárható kazettákat, melyekben az ügyfelei szerződés alapján saját értékeiket elhelyezhetik és ki is vehetik saját maguk. Ebből az egyszerű definícióból azonban számos fogyasztói vita alakulhat ki, melyeket jellemzően az MNB mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület vizsgál ki egyedi panasz alapján és ugyanezen testület hoz benne döntést.

A Hpt. alapján a pénzügyi szolgáltatók csak a széf rendelkezésre bocsátását biztosítják, az már nem a szolgáltatás része, hogy megvizsgálják és nyilvántartsák az elhelyezett értéktárgyakat. Ebből eredően a szolgáltatók az általános szerződési feltétekben kikötik, hogy mit nem lehet elhelyezni a széfben. Ebbe a körbe tartoznak nyilvánvalóan a romlandó dolgok, azaz olyanok, melyek állagamegóvása gondoskodást igényel. Ugyancsak kizárják a pénzügyi szolgáltatók a törvényes fizetőeszköznek minősülő pénzt, valamint olyan dolgokat, amely a bank épületének vagy alkalmazottainak biztonságát vagy épségét veszélyeztetik. Olyan dolgokat sem lehet széfbe helyezni, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, ilyen tipikusan a vegyszer, a gyógyszer, az élelmiszer, a sugárzó vagy hasadóanyag, a lőfegyver, a lőszer, a robbanóanyag, a robbantószer és a kábítószer.

A szolgáltatók azon túl, hogy meghatározzák, mit nem lehet elhelyezni, nem vizsgálják, hogy az ügyfelük mit tesz a széfbe, ez pedig egy fontos körülmény. Sőt biztosítják számára azt, hogy abban a helyiségben, ahol a széf van, ott egyedül maradhasson megfelelő időre, amíg az értékeiket elhelyezi, vagy kiveszi. A szolgáltatók a széfhez tartozó összes kulcsot átadják az ügyfélnek, ezzel biztosítják, hogy kizárólag nekik legyen hozzáférésük.

Alapvetően tehát a széfszolgáltatás során a pénzügyi szolgáltató a széfet biztosítja és a biztonságot, úgy, hogy közben nem tudja, hogy mi került a széfbe és azt nem is ellenőrzi.

Konkrét fogyasztóvédelmi ügyben már volt olyan eljárás folyamatban a Pénzügyi Békéltető Testület előtt, ahol a széfszolgáltatást igénybe vevő ügyfél halála után az örökösei vitatták a széf tartalmát. A konkrét esetben a széfszolgáltatás igénybe vevője ráadásul társtulajdonost is megjelölt, akinek azonos jogai voltak a széf felett, tehát saját maga idézett elő olyan helyzetet, mely során a széfhez rajta kívül harmadik személy is hozzáfért és halála esetén változatlanul használhatta a széfet. A széf esetén a bankszámlákhoz hasonló szabályok alapján a társtulajdonos azonos feltételekkel használhatja tovább a széfet, hiszen ő is a szerződéses jogviszony alanya, és emiatt a pénzügyi szolgáltató nem köteles a hagyatéki eljárásban bejelenteni a szerződést.

Mivel a pénzügyi szolgáltató nem ismeri a széf tartalmát, így a széfszolgáltatás igénybe vevőjének az örökösei nem tudnak eredményesen fellépni a szolgáltatóval szemben.

Egy másik eljárásban az ügyfél maga jelezte, hogy a széf tartalma megváltozott, onnan kikerültek bizonyos tárgyak. Ebben az ügyben a szolgáltató ugyancsak arra tud hivatkozni, hogy sem a jogszabály, sem pedig a széfszerződés nem biztosít számára jogot arra, hogy megismerje a széf tartalmát és azért felelősséget vállaljon. A széfben elhelyezett tárgyakért csak akkor felel a szolgáltató, ha az ő felelősségi körén belül történik káresemény, vagy ő szegi meg a rá vonatkozó szabályokat. Amennyiben bizonyítani tudja, hogy a kulcsok az ügyfélnek lettek kiadva, a széfen nincs külsérelmi nyom, és egyébként pedig egy olyan zárt helyiségben van a széf, ahova az ügyfelek azonosítás alapján nyilvántartott belépéssel léphetnek be, akkor nem állapítható meg, hogy felelősséggel tartozik a széfben elhelyezett tárgyakért, amiket az ügyfél egy adott időpontban nem talál meg.

A széfszolgáltatás egy biztonságos szolgáltatás, azonban előfordulhatnak olyan esetek, amikor az ott elhelyezett értéktárgyak vonatkozásában a széfszolgáltatás igénybe vevőjének halála esetén a hozzátartozói nem rendelkeznek tényleges ismerettel arról, mi lett elhelyezve, és esetleg a jogosult mit vett ki onnan. Emiatt pedig jogi úton próbálják jogaikat érvényesíteni, miközben a szolgáltatók nem ismerik a széf tartalmát és nem vállalnak felelősséget azért, hogy a jogosult valamit oda betett, vagy kivett és az öröksége várományosai erről ellentétes információval rendelkeznek.

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2021. december 1.

Akiknek hiányosak lesznek az adatai, tiltólistára kerülhetnek a pénzintézeteknél

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény értelmében már 2017 óta kötelező a vállalkozásoknak minősített adatokat szolgáltatni magukról, de hamarosan mindenki számára elérhetővé válik a nyilvántartási rendszer, ami hatással lesz a cégek mindennapjaira, olvasható a Jogászvilághoz eljuttatott közleményben. Dr. Tóth Judit Lenke adatvédelmi szakjogász elmondta, azok a tényleges tulajdonosok, akiknek hiányosak lesznek az adatai, tiltólistára kerülhetnek a pénzintézeteknél. Ez azt jelenti, hogy azok a cégvezetők, akik nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek és megbízhatatlan minősítést kapnak, tiltó listára kerülnek az adott pénzintézetnél. Ez azért nagyon aggasztó, mert ebben az esetben a pénzintézet mindaddig megtagadja a 4, 5 millió Ft felett a kifizetéseket, amíg az ügyfél nem kerül át a megbízható kockázati besorolásba. Kiemelte, a módosítás minden olyan területet hatványozottan érint, ahol nagyobb a kockázata annak, hogy legalizálni tudják a fekete pénzeket: példaként említette az ingatlan adás-vétellel foglalkozó cégeket és a generálkivitelezőket is.

2021. december 1.

Sok cégnek talált pénz az EUB döntése, de figyelni kell a jogvesztő határidőkre

Az FGSZ Földgázszállító Zrt. és a NAV Fellebbviteli Igazgatósága közötti ügyben az Európai Unió Bírósága (EUB) döntése új lehetőségeket nyitott meg az elévült behajthatatlan követelések áfájának visszaigénylésére. A számos hazai vállalkozást nem várt bevétellel kecsegtető lehetőségek igénybevételéhez azonban két szoros – december eleji – jogvesztő határidő kapcsolódik, hívja fel az érintett vállalkozások figyelmét a Mazars.