Digitális megfelelés: A jövő elkezdődött – I. rész Mit értünk digitális compliance alatt?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunk első részében arra a kérdésre keressük a választ, mit értünk digitális megfelelés alatt. Ezáltal gyakorlati megközelítési pontokat kívánunk adni ahhoz, hogyan lehet megragadni a digitális transzformáció lényegét megfelelési szempontból. Ehhez kiindulásként meg kell határoznunk a digitális megfeleléssel érintett szabályozási kört, és láthatjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk.

digitális megfelelés

A digitális transzformáció már régóta nem pusztán technológiai kérdés, hanem olyan üzleti stratégia, amely teljesen átalakította és átalakítja a vállalatok közötti (B2B) és vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) tranzakciók jellegét és tartalmát.

Az európai jogalkotás egyik kulcsterülete a gazdaság digitális transzformációjának kezelése. A technológiai környezet fejlődése a gazdasági környezetet is átformálta. Az ikerrendeletek, azaz a Digital Markets Act és a Digital Services Act elfogadásával nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalati mindennapokban a digitális megfelelés ágazattól függetlenül megkerülhetetlen.

A vállalkozások versenye új működési rend szerint zajlik, amely az online térben mozgó e-fogyasztók számára is újszerű keretrendszert jelent ügyleti döntéseik meghozatalához. E keretrendszer biztonságossá tétele döntően a jogalkotó és a vállalkozások feladata, míg a fogyasztók általi jobb megismerése a fogyasztói edukáció szükségességét is indokolttá teszi.

1. Egy új ágazat születése?

A Digital Markets Act címében azt ígéri, hogy a digitális ágazat vonatkozásában fogalmaz meg új játékszabályokat. Ebből úgy tűnik, hogy egy új ágazati szabályrendszer van születőben.

De mit is jelent ez, hogyan határozza meg a Digital Markets Act a digitális szektort? A rendelet az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások révén vagy azokon keresztül nyújtott termékek és szolgáltatások ágazataként, egy utalószabályból kiindulva határozza meg a fogalmat.[1] A fogalmat a hazai gyakorlatban elsősorban az e-kereskedelem szabályozása kapcsán ismerhettünk meg, mivel az online kereskedelmi tevékenység is ebbe a körbe tartozik. A digitális ágazatnak tehát az online kereskedelem csupán egy részlete, messze nem az egyetlen szegmense. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősülnek mindazok az (általában ellenérték fejében nyújtott) szolgáltatások, amelyek

  • távolról (azaz a felek egyidejű jelenléte nélkül),
  • elektronikus úton (azaz a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására – beleértve a digitális tömörítést is – és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint a szolgáltatás elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik),
  • a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére valósulnak meg.

A Digital Markets Act még kiegészíti a fenti meghatározást az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások révén vagy azokon keresztül nyújtott termékek és szolgáltatások körével.

2. Miért más az online világ logikája?

ĺgy közelebbről nézve kissé parttalannak tűnik a meghatározás, ugyanakkor világosan jelzi, hogy a digitális átalakulás nem csupán a gazdasági interakciók folyamatát és környezetét változtatta meg azáltal, hogy platformokat és online piactereket hozott létre. Az e-kereskedelemben ez például azt jelenti, hogy az online tranzakciók tárgya maga is új formákat öltött, ezért a „hogyan” és a „hol” mellett már a „mit értékesítünk” kérdése is a korábbiaknál részletesebb jogi vizsgálatot igényel.

Azon túl tehát, hogy a hagyományos „fizikai” termékek és szolgáltatások értékesítése mind jelentősebb arányban terelődött át a digitális csatornákra, mára a digitális világban elérhető szolgáltatások és termékek mind nagyobb hányada részben vagy teljesen az online világhoz kapcsolódik, önmagukban véve az offline világban ezek nem rendelkeznek használati értékkel. A legújabb fogyasztóvédelmi jogi definíciók terén ez az átalakulás jól tükröződik a digitális tartalom, a digitális szolgáltatások és a digitális elemekkel rendelkező áruk fogalmának megjelenésében a fogyasztó és a vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021 (VI.30.) Kormányrendelet égisze alatt.

A rangsorolási problémákra, avagy a szerződésszerű teljesítés feltételei között az interoperabilitási elvárásokra gondolva pedig azt is beláthatjuk, hogy mind nagyobb számban beazonosíthatók olyan szabályozási elemek, melyekre nem találhatunk megfelelő analógiát a fizikai világban. Ezek az új elvárások átívelnek gyakorlatilag a digitális szabályozás valamennyi területén, a gyártástól a forgalmazásig új követelményeket hozva be a vállalkozások életébe. A folyamat azonban korántsem zárult le, a tendencia várhatóan tovább erősödik a Web 3.0 és a Metaverse korszakában, ahol a fogyasztók belépnek a kiterjesztett és virtuális valóságba (AR/VR), ami új változást hoz majd az online működés logikájában, újabb nagy kihívást jelentve majd mind a vállalkozások, mind a szabályozó hatóságok számára. A fizikai világ és az AR/VR között egyre elmosódottabbá válik a választóvonal, ezért hosszú távon is azzal kell számolnunk, hogy a digitális szektor szabályozási határai, sarokpontjai sokkal kevésbé jól körülírhatóak, mint a hagyományos ágazati szabályozásnál azt megszokhattuk.

3. Mit értünk digitális megfelelés alatt?

A digitális szektor szabályrendszere sokkal inkább egy olyan sokelemű horizontális szabályozási rétegként írható le, amely az online jelenlét szinte minden dimenzióját érinti. De mit jelent ez a gyakorlat nyelvére lefordítva?

Jelentős leegyszerűsítéssel elmondható, hogy a digitális szabályozás egyrészt a digitális tranzakciók megvalósulásának módját és helyszínét (webshopok, platformok, online piacterek, stb.), másrészt az érintett termékek és szolgáltatások természetét (digitális tartalom, digitális szolgáltatások, digitális elemeket tartalmazó áruk, stb.), harmadrészt ezen termékek és szolgáltatások sajátos hozzáférhetőségét és biztonságosságát (rangsorolás, interoperabilitás, akadálymentesség, kiberreziliencia), negyedrészt a termékek és szolgáltatások létrehozásához, valamint a digitális tranzakciókhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó adatfolyamatokat, módszereket (Data Act, Artificial Intelligence Act) igyekszik kezelni.

A már megvalósult, illetve jelenleg folyamatban lévő szabályozási változások ugyanakkor szükségessé teszik a vállalati működés, valamint a vállalati termék- és szolgáltatás-portfolió áttekintését és annak beazonosítását, milyen pontokon szükséges a működés és a portfolió kezelésének és a jogi dokumentációnak a digitális szabályozáshoz történő adaptációja.

4. E-fogyasztók: melyek a hazai prioritások?

Ahogyan azt a Magyar Közlöny 2022. július 21-én megjelent 122. számában kihirdetett 1353/2022. (VII.21.) Kormányhatározat d) pontjában rögzíti, a hazai fogyasztóvédelmi politikai célkitűzések egyike a közösségi média térnyerésére tekintettel és a digitális világ folyamatosan megújuló eszköztárára reagálva megvédeni a fogyasztókat az online térben is. Ehhez a szükséges jogi környezetet is biztosítani kívánja a jogalkotó. Az idei évre meghirdetett ún. Ellenőrzési és Vizsgálati Program egyes témavizsgálatainak címeit nézve pedig egyértelmű, hogy nem pusztán az illetékes tárca – az Igazságügyi Minisztérium (IM) – egyes sajtótájékoztatóiban hangoztatott, jól csengő prioritás a digitális fogyasztóvédelem, hanem olyan valódi célkitűzés, melynek megvalósításához hivatalos és jó előre betervezett fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzések egész sora társul.

Évek óta működik és több száz webshop általános vásárlási feltételeit, ún. ászf-jeit monitorozza az IM keretén belül működő IT Labor, melynek szakemberei például az elektronikus kereskedelmi jogsértések gyanúja esetében szignalizálnak az illetékes kormányhivatal fogyasztóvédelmi főosztályának, hogy utóbbi megindíthassa a szükséges fogyasztóvédelmi hatósági eljárást.

A fogyasztóvédelmi hatósági fókusz a digitális ágazat szabályozásának bővülésével értelemszerűen maga is tágul. Gondoljunk csak az influeszer-marketing iránti hatósági figyelemre, vagy arra, hogy például a termékbiztonsági vizsgálatok az online értékesített termékekre is kiterjednek, míg elektronikusan is kiállítható és a fogyasztó rendelkezésére bocsátható a jótállási jegy kötelező jótállás esetében. Úgyszintén, a 2022. május 28-ával hatályba lépett számos új elvárás új hatósági ellenőrzéseket generál: többek között a fogyasztói vélemények közreadása is ellenőrzés tárgya lehet és az online keresések során a fogyasztóknak tudniuk kell, ha fizetett reklám vagy fizetett rangsorolás befolyásolta, módosította az organikus találatok sorrendjét. Emiatt értelemszerűen fogyasztóvédelmi jogsértést jelenthet, ha nem biztosítja a vállalkozás, hogy valós fogyasztói vélemények kerüljenek publikálásra, vagy nem alkalmaz moderálási szabályzatot, vagy nem átlátható a keresési eredmények rangsorolása, arról a fogyasztó nem kap egyértelmű tájékoztatást. Úgyszintén, tájékoztatni kell a fogyasztót arról is, kivel szerződik, valójában kitől vásárol egy-egy online platformon, méghozzá jó előre, a szerződéskötést megelőzően, mert nem elégséges, ha ezekről csupán az ászf-ben vagy egyéb szerződéses dokumentumban kap információt. A fogyasztói eligazodás a digitális világban is a szabályozás egyik sarokpontja, a megfelelő online védelmi szint biztosítására pedig biztosítania kell az érintett vállalkozásnak, hogy a digitális térben ne alkalmazzon ún. sötét mintákat, vagyis ne befolyásolja rejtett módszerekkel – akár vizuális hangsúlyokkal, vagy jó előre megadott alapértelmezésekkel – a fogyasztók döntéseit.

[1] Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozóan egy technológiai elvárásrendszert leíró irányelvet hív be. A műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló – egymást követő – irányelvek 1998 óta tartalmazzák ezt a fogalmat.

A cikk szerzői Dr. Firniksz Judit, PPKE Versenyjogi Kutató Központ, kutató  és Dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, Dr. Nagy Andrea Magdolna Ügyvédi Iroda




Kapcsolódó cikkek

2024. május 21.

A GVH hat magyar véleményvezérrel és számos hirdető céggel szemben indított eljárásokat

Az influenszereket követő fogyasztók és a tiszta piaci verseny elősegítése érdekében a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenyfelügyeleti eljárásokat indított hat magyar influenszerrel, számos hirdető céggel, közreműködő reklámügynökséggel szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt – közölte a hatóság kedden.

2024. május 15.

Fontos határidő közeledik a gazdasági szankciókkal érintett magyar cégeknek

Az ukrán-orosz háborúra reagálva az Európai Unió a közelmúltban újabb gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Az egyik legfontosabb változás, hogy bizonyos, az orosz cégek vagy szervek részére nyújtható, biztosítható vagy értékesíthető szolgáltatások, amelyek eddig a szankciók alól mentességet élveztek, 2024. június 20. napjától csak hatósági engedély birtokában végezhetők majd. Melyek ezek a szolgáltatások? Honnan szerezhető be az engedély és milyen feltételeknek kell majd megfelelni? Mivel a határidő vészesen közeleg, ezért a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda munkatársai, dr. Bognár Alexandra és dr. Suller Noémi segítenek eligazodni az új szabályozásban a fenti kérdések megválaszolásával.