„Hogy van a beteg?” – A keresőképtelenség felülvéleményezése a munkáltató kezdeményezésére


Beköszöntött a vírusos időszak, a munkahelyeken egyre több a keresőképtelen állományban lévő munkavállaló. De vajon minden betegállomány mögött valódi betegség van?

A munkajogban a keresőképtelenségi státusz fő funkciója, hogy a beteg, a beteg gyermekét ápoló, a veszélyeztetett várandós (stb.) munkavállaló mentesülhessen a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Mégis előfordul, hogy a betegállományra – annak céljától eltérően – egyfajta menekülőútként tekintenek azok a munkavállalók, akik valamilyen szorult munkaügyi helyzetből, várható konfliktus elől akarnak elrejtőzni, vagy legalábbis időt akarnak nyerni. Van olyan is, hogy az a dolgozó, aki nem tud, vagy nem akar szabadságot kivenni, táppénzes állománnyal akarja megoldani a távollétét például egy elmérgesedett munkahelyi konfliktus idején, netán másodállásában, magánéleti tevékenységben való részvételét akarja ezzel biztosítani. A betegség miatti keresőképtelenség ugyanis a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülés mellett munkajogi védelemmel is jár. Ugyan – a korábbiaktól eltérően – a betegség miatti keresőképtelenség már nem számít felmondási tilalmi időnek, az ez idő alatt közölt felmondás esetén a felmondási idő csak a visszatérés után – de legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy év után – indul el.

Ha a dolgozó a keresőképtelenségét szabályszerűen igazolja, a munkáltatónak azt – főszabály szerint – el kell fogadnia. Megtörténhet azonban, hogy a munkáltató gyanút fog a tekintetben, hogy a munkavállaló esetleg alaptalanul került betegállományba, és visszaélésszerűen tartja fenn ezt a státuszt. A Kúria egyik eseti döntése szerint a betegség cáfolatára utaló, szabadidős tevékenységet bemutató fényképek önmagukban nem feltétlenül elegendően annak alátámasztására, hogy a munkavállaló valójában nem volt beteg, ezért ezekre hivatkozva az együttműködési kötelezettség megszegésére alapított, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ának (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felmondás nem okvetlenül jogszerű. A keresőképtelenség felülvizsgálatára – az alább ismertetendő – hivatalos eljárásban van lehetőség, s ha ez nem történik meg, a munkavállaló keresőképtelennek tekinthető (Mfv.II.10.974/2011/5.). Egy másik kúriai határozat szerint annak megítélése, hogy a munkavállaló keresőképességének elbírálása és az orvosi naplónak a háziorvos által történt vezetése megfelelt-e a vonatkozó jogszabályoknak, a munkaügyi vita keretein kívül esik, a munkaügyi bíróság a háziorvos által igazolt keresőképtelenség felülvizsgálatára nem jogosult (Mfv.II.10.381/2012/11.).

A bírói gyakorlatot tovább árnyalja a Debreceni Ítélőtábla nemrégiben hozott döntése (Mf.I.50.013/2022/6.), mely az alábbiak szerint – az eset összes körülményét figyelembe véve – jogszerűnek ítélte azt az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésére alapított azonnali hatályú felmondást. Ami a konkrét esetet illeti, a munkáltató a tüdőgyulladással betegállományba vett, de a közösségi oldalakon esküvői zenekarban aktívan részt vevő munkavállalóval szemben alkalmazta ezt a szankciót. Az ítélőtábla kifejtette, hogy „[a] keresőképtelen, valóban beteg munkavállaló esetében ezt a körülményt a munkáltatónak tudomásul kell venni, azonban, ha arról értesül, hogy rendezvényeken zenél a munkavállaló ez alatt az idő alatt, úgy azt alappal szankcionálja. Ebben nem annak van elsődlegesen jelentősége, hogy a háziorvos megalapozottan nyilvánította-e keresőképtelenné, hiszen az azonnali hatályú felmondás is csak gyanúról szól, hanem annak, hogy az állapotában esetleg bekövetkező javulásról a munkáltatót (és a kezelőorvost) nem tájékoztatta, vele nem működött együtt, gyógyulását késleltette.”

A fenti határozatban hivatkozott tájékoztatási kötelezettség a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII.25.) Korm. rendelet (Korm. r.) szabályain alapul, melyek szerint a keresőképtelen biztosított köteles:

a) betartani az orvos utasításait, így különösen a gyógyulását elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra, valamint a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozóan,

b) az elrendelt vizsgálatokon megjelenni,

c) a keresőképtelensége alatt más orvos is kezeli, erről a keresőképtelen állományban tartó orvost tájékoztatni.

Mit tehet az a munkáltató, amelyiknek kétségei támadnak afelől, a keresőképtelen munkavállaló valóban beteg-e, mivel például a közösségi oldalain megjelenő fotók vagy bejegyzései alapján inkább arra lehet következtetni, hogy makkegészséges? A jogszabály lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy ilyen esetben a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezze a Korm. r. szabályai szerint.

E rendelet szerint a munkáltató a , illetve a táppénz igénybe vétele alatt jogosult a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezni a fővárosi/megyei kormányhivatalnál. Az eljárásnak díja van, melyet külön rendelet (50/1996. (XII. 27.) NM rendelet) határoz meg: jelenleg munkavállalónként 15.800 forintot kell fizetni érte. A kormányhivatal a keresőképtelenség és a keresőképesség elbírálását szakértő főorvos, valamint felülvéleményező főorvos útján ellenőrzi. A szakértő főorvos jogosult a munkavállaló személyes vizsgálatára (a kezelőorvos jelenlétében akár a tartózkodási helyén is), a betegdokumentációba való betekintésre, az érintettet szakorvosi vizsgálatra utalhatja stb. A munkavállaló köteles részt venni az elrendelt vizsgálaton, ellenkező esetben a szakértő főorvos a táppénzellátásának megszüntetését kezdeményezi. Az ellenőrzés után dönt arról, hogy a munkavállaló keresőképes-e vagy sem, és erről értesíti – többek között – a vizsgálatot kezdeményező munkáltatót is. A döntést megfelelően dokumentálja.

A döntéssel szemben a munkáltató vagy a munkavállaló a közléstől számított 8 napon belül az orvosszakértői feladatkörében eljáró kormányhivatalnál orvosi felülvizsgálatot kezdeményezhet (természetesen ugyanazon kormányhivatal nem járhat el, amely szerv szakértő főorvosának vagy felülvéleményező főorvosának döntése a felülvizsgálat tárgyát képezi).

A szakértő főorvos ellenőrzési tevékenysége kiterjed a keresőképtelenségi adatok célzott ellenőrzésére is. E tevékenység során a szakértő főorvos igénybe veheti szakmai véleményezés és konzultáció céljából a felülvéleményező főorvos közreműködését. Utóbbi hasonló jogosultságokkal rendelkezik, mint a szakértő főorvos. 30 napot meghaladó keresőképtelenség esetén a felülvéleményező főorvos havonta legalább egyszer felülvéleményezi a keresőképtelenséget.

Ha a keresőképtelenséget elbíráló orvos, illetve a felülvéleményező főorvos vagy a szakértő főorvos a keresőképtelenséget illetően nem ért egyet, a vita eldöntése érdekében az orvosszakértői feladatkörében eljáró kormányhivatalhoz lehet fordulni. A kormányhivatal e feladatkörében már bizottságban jár el: az úgynevezett főorvosi bizottságot (FOB) két orvosszakértő alkotja, akik közül az elnök a munkavállaló fődiagnózisa szerint illetékes szakorvos. A FOB alapvetően az orvosi dokumentáció alapján dönt, de a fekvőbeteget az ápolás helyén is megvizsgálhatja.

A fentiekből látható, hogy a kétkedő munkáltatónak lehetősége van a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezni. Az eljárásba ráadásul – vita vagy felülvéleményezés esetén – több szakembert is be lehet vonni, így biztosított lehet a megfelelő szakmai kontroll a keresőképtelenség megalapozottsága fölött. Ha az ellenőrzés eredményeképpen a dolgozó keresőképességét állapítják meg, a munkáltató az eset körülményeitől függően mérlegelheti, hogy a munkavállalóval szemben fegyelmi típusú szankciót alkalmazzon (írásbeli figyelmeztetés, az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmény, a munkavállaló magatartására alapított felmondás, az Mt. 78. §-a szerinti, a munkavállaló minősített kötelezettségére alapított azonnali hatályú felmondás).

Kérdésként merülhet fel még, ha a munkáltató nem kezdeményezett a keresőképtelenség ideje alatt a fentiek szerinti felülvizsgálatot, később, egy esetleges munkaügyi perben megkísérelheti-e bizonyítani, hogy az igazolt keresőképtelenség idején a munkavállaló valójában keresőképes volt. A Debreceni Ítélőtábla egy másik, friss eseti döntésében (Mf.I.50.011/2022/7.) kiemelte, hogy a Korm. r. szerint a munkáltató a betegszabadság, illetve a táppénz igénybevétele alatt jogosult megindítani a felülvizsgálati eljárást. Az eme időtartamot követően a munkáltató tudomására jutott körülmény esetén azonban a felülvizsgálat már nem kezdeményezhető. Ez nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy a munkáltató – egyéb jogkövetkezmény alkalmazása jogszerűségének megállapítása érdekében – a betegszabadság, illetőleg a táppénz igénybevétele után nem hivatkozhat a munkavállaló keresőképes, munkára képes egészségi állapotára. Adott esetben ennek bizonyítására a perben indítványt tehet. A munkaügyi perben tehát adott esetben helye van szakértői bizonyításnak arra vonatkozóan, hogy a perbeli időben a munkavállaló keresőképes volt. Ez nem változtat azon a fent idézett kúriai gyakorlaton, miszerint a munkaügyi vita keretein kívül esik – vagyis a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatja –, hogy a keresőképtelenség háziorvosi igazolása megfelelt-e a jogszabályoknak. A munkáltató a háziorvosi igazolás szabályszerűségét utólag már nem vitathatja, ám az annak alapjául szolgáló egészségi állapotot igen.


Kapcsolódó cikkek

2023. február 7.

A fogyasztói jogok kollektív védelme a vállalkozások jogsértő tevekénységével szemben I. rész

A tanulmány a fogyasztóvédelem egyik tipikus eszközének, a közérdekű igényérvényesítésnek a szabályozását, a kollektív fogyasztói érdekek védelmének alapvető jogintézményeit tekinti át. Ismerteti a kollektív fogyasztói érdekek védelmének fejlődését, a perben megjelenő feleket (a vállalkozás, a keresetindításra jogosult), továbbá a perindítás feltételeit és a feltételek perjogi értelmezését. A perindítás feltételei közül a tanulmány most közlésre kerülő első része csak a jogszabályba ütköző tevékenységet vázolja fel, míg a perindítás további feltételeit a tanulmánynak a Fogyasztóvédelmi Jog Online következő számában publikálásra kerülő második része fogja a joggyakorlati szempontokra fókuszálva tárgyalni.

2023. február 6.

Változások a munka világában

2023. január 1-től módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.). A változás számos fontos területet is érintett, ezek többségét az alábbiakban tekintjük át. A mostani módosítócsomag két EU-s irányelv (2019/1152 és 2019/1158) átvételére vezethető vissza.