Jogeset: a hanyag HÉV-vezető

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alperes alkalmazásában álló HÉV járművezető több alkalommal is hanyagul végezte munkáját ezért munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették. A Kúria jogesete.

A felperes 2009. február 23-ától állt az alperes alkalmazásában HÉV járművezető munkakörben. A munkáltató 2010. szeptember 27-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mert a vonatszerelvényt nem továbbította a kocsiszínbe, hanem azt az állomáson őrizetlenül hagyva, munkaidejének lejárta előtt szolgálati helyéről engedély nélkül eltávozott. 2011. május 26-án HÉV állomás épülete és a V. megállóhelye között egy 70-80 év körüli hölgy elesett. Ennek következtében megsérült, a feje vérzett. A baleset helyszínére siető I.K. pénztáros egyedül nem tudta a sérültet a kijelölt elsősegélynyújtó helyiségbe vinni, ezért M.J.G., a HÉV J. Szolgálat helyi csoportvezetője megkérte a felperest, nyújtson segítséget. A felperes a kérésnek nem tett eleget, azt megtagadta arra hivatkozással, hogy a munkaideje már pár perce lejárt.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2011. június 10-én  rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint 2011. május 26-án a segítségnyújtást megtagadta, hazafelé indult, közönyös magatartást tanúsított, ezzel súlyosan vétett az általános együttműködési szabályok és emberi normák ellen, megszegte az Etikai és Viselkedési Kódex előírásait.

A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását kérte, álláspontja szerint a rendkívüli felmondás elkésett, annak okát képező esetről a munkáltató 2011. május 26-án tudomást szerzett.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A csatolt iratokból, és a tanúvallomásokból megállapítható volt, hogy a 2011. május 26-án történtekről a felperes  2011. május 31-én „eseményjelentést” készített, amelyben elismerte a segítségnyújtás megtagadását. Ezen időponthoz képest is a tizenöt napos határidőben élt a munkáltató a rendkívüli felmondás jogával. Az a körülmény, hogy 2011. június 7-én a felperest személyesen is meghallgatta biztosítva számára a védekezés lehetőségét, azt támasztja alá, hogy a munkáltató teljes körűen tisztázni kívánta az eset körülményeit és a felperes magatartását, mielőtt a jogviszony megszüntetés jogával élt volna. Mindebből következően a szubjektív határidő betartásra került, a munkáltató intézkedése eljárásjogi szempontból megfelelt a törvényi előírásoknak.

A felperes alaptalanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelmében, hogy a munkáltató olyan magatartást kért tőle számon, amely elkövetése munkaidőn kívül történt. A fenti utasításokban – és az Etikai Kódex szerint is – egyértelműen az került rögzítésre, hogy az azokban foglalt előírásokat be kell tartani a munkaviszony fennállása alatt munkaidőn kívül is.

A felperes közömbös, segítségnyújtást elmulasztó, és azt kifejezetten megtagadó magatartása nemcsak munkaviszonyban elfogadhatatlan [Mt. 103. § (1) bekezdés], hanem a mindennapi együttélési szabályokkal, az emberi kapcsolatokban elvárt általános magatartási normákkal is ellentétes. A felperesnek M.J.G. kérésének akkor is eleget kellett volna tennie, ha ezen személy egyébként utasítási joggal felette nem rendelkezett.

Munkajogi kiskönyvtár csomag 2015
A csomag tartalma: – Atipikus munkajogviszonyok – Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – Külföldiek magyarországi foglalkoztatása Rendelje meg csomagban 20% kedvezménnyel >>

Az időskorú utast I.K. nem tudta egyedül olyan helyre kísérni, ahol megfelelő körülmények között várhatott a mentő érkezésére, a felperesnek pedig ilyen esetben – beosztásától, és a munkaköri feladataitól függetlenül – haladéktalanul segítségére kellett volna sietnie akkor is, ha egyébként a munkaideje néhány perce lejárt. Ezen alapvető és általánosan elvárt magatartás hiánya pedig jogszerű indoka lehetett a rendkívüli felmondásnak [Mt. 96. § (1) bekezdés] akkor is, ha korábban nem részesült volna figyelmeztetésekben.

(Mfv.I.10.366/2014.)

---