Jogeset: elbocsátás indoklás nélkül
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az unió alapjogi chartája a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogviszonyára alkalmazandónak minősül‑e? – kérdezte a Kúria az Európai Bíróságot. A testület azonban úgy döntött, nem illetékesek a kérdésben. A passzust az Ab eltörölte, de az alkalmazásának időpontjában viszont hatályos volt.
Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez – áll az Európai Unió alapjogi chartájában.
A korábbi magyar szabályozás, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény viszont kimondta:
„A kormánytisztviselői jogviszonyt
a) a kormánytisztviselő lemondással,
b) a munkáltató felmentéssel
indokolás nélkül megszüntetheti.”
A Kúria egy konkrét ügy kapcsán fordult az Európai Bírósághoz, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve.
A Kúria az alábbi kérdéseket tette föl az Európai Bíróságnak:
„1) A [Charta] a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogviszonyára alkalmazandónak minősül‑e?
2) [A Charta] 30. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy ennek az indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó rendelkezése arra tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a tagállam az [1996. május 3‑án Strasbourgban módosított, 1961. október 18‑án Torinóban aláírt] Európai Szociális Charta 24. cikkét nem ismerte el magára nézve kötelezőnek?
3) Ha igen, [a Charta] 30. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az »indokolatlan elbocsátás« fogalmával megegyező az a tagállami rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselő felmentésekor nem kell vele közölni a döntés indokát?
4) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének »az uniós joggal, valamint a nemzeti szabályokkal és gyakorlattal összhangban« szövegrészét úgy kell‑e értelmezni, hogy tagállam jogszabállyal meghatározhat olyan kivételes személyi kört, akik jogviszonya megszüntetésénél nem kell alkalmazni a 30. cikket?
5) A 2), 3) és 4) sz. kérdés függvényében [a Charta] 51. cikkének (1) bekezdését kormánytisztviselőre vonatkozóan úgy kell‑e értelmezni, hogy a 30. cikkel ellentétes tagállami szabályozást a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia?”
Az Európai Bíróság szerint azonban az alapjogi charta „rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre”, márpedig szerintük az ügy semmiképp nem értelmezhető úgy, hogy „a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintené”. A teljes ítélet itt olvasható.
|
Előjelentkezési akció!
Ha október, akkor Visegrád! Megkezdődött az előjelentkezés a XIII. Magyar Munkajogi Konferenciára. December 31-ig még a 2015-ös áron jelentkezhet a jövő évi rendezvényre.
További információ és jelentkezés >>
|
A Kúria a konkrét ügyben úgy döntött, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján „a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg …, az 2011. május 31-én veszti hatályát” [8/2011. (II.18.) AB határozat 6. pont]. Ebből az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján – figyelemmel az MK. 95. számú állásfoglalás IV. pont indokolására is – azonban a felperesnek a munkáltató részéről történő rendeltetésellenes joggyakorlást kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy az adott esetben a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt. 4. § (2) bekezdésében foglalt valamely körülmény miatt. Ilyen azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható. Önmagában a jogszabályon alapuló jogviszony megszüntetés „indokolás hiányában sem” valósította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást – indokolta ítéletét a Kúria.