Kinek a rizikója? Kockázattelepítés a munkaviszonyban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Áttekintjük azokat a főbb új szabályokat, amelyek jelentős változásokat eredményeznek a munkaviszony alanyainak „kockázattérképén”.Jelen írás a X. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzó előadáshoz kíván bevezetőt, némi hátteret és vázlatot, ajánlót szolgáltatni.

A joggazdaságtan – mint modern jogtudományi elemzési módszer – kulcsfogalmai közé tartoznak olyan kategóriák, mint a kockázat, hatékonyság, ösztönzők stb. A joggazdaságtan – egyebek mellett – vizsgálja, hogy a jog miként alakítja a gazdasági kockázatok telepítését, a  jogrendszer milyen hatással van a gazdaságra, illetve a jogi normák miként hathatnak a jogalanyok viselkedésére.

Az Mt. határozottan izgalmas új dilemmákat generál e vonatkozásban. Ezért az előadás fő célja, hogy egy átfogó dogmatikai megalapozás után, és annak keretében tekintse át azokat a főbb új szabályokat, amelyek jelentős változásokat eredményeznek a munkaviszony alanyainak „kockázattérképén”.

További célja, az előadásnak, hogy reflexiókat vessen fel arra nézve, hogy ezek az újszerű kockázat-átrendező rendelkezések milyen normatív üzeneteket közvetítenek – direkten, avagy áttételesen – a munkaerőpiac szereplői számára. Jelen írás a konferencia-előadáshoz kíván bevezetőt, némi hátteret és vázlatot, ajánlót szolgáltatni.

E tanulmány alapját képező, a X. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzó előadás célja, hogy a munkajog egyes alapintézményeit, és – ennél konkrétabban – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyes – dogmatikai és gyakorlati szempontból is – jellegadó jogintézményeit egy új, sajátos látószögből vizsgálja, nevezetesen joggazdaságtani kontextusban.

Ez a cikk dr. Kun Attila a X. Magyar Munkajogi Konferencián tartandó előadásanyagának részlete. Az előadás 2013. október 16-án 10.45-től lesz Visegrádon A konferenciára még lehet jelentkezni!

Kockázat a magánjogban és a munkajogban

A magánjog alapintézménye a szerződés. Az is vitathatatlan, hogy a munkajog alapvetően szerződéses alapozású, és mint ilyen, a magánjogi rend része. Sőt, amint az ismeretes, az Mt. „jelentősen bővíteni kívánja az úgynevezett kontraktuális alapú szabályozás szerepét, az individuális és a kollektív autonómia lehetőségeit, azaz a munkaviszonyban álló felek és a kollektív munkajogi jogalanyok megállapodásainak szabályozó szerepét.”

Ezen háttér ismeretében indokolt lehet a munkajogtudományban is nagyobb hangsúllyal alkalmazni az úgynevezett joggazdaságtani (law and economics) elemzések szempontrendszerét. A joggazdaságtan központi kategóriája a szerződés, egyik alaptétele – és egyben az előadás egyik vezérfonala – pedig az a megfontolás, hogy az „ideális szerződéseknél” az előre nem látható veszteségek kockázatát a hatékonyabb kockázatviselőre kell terhelni.  Ehhez érdemes tisztázni a kockázat fogalmát, illetve megvizsgálni, hogy a munkaviszony tekintetében ki a hatékony(abb) kockázatviselő.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kockázat „valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége”. Etimológiailag a kockajátékban használt kocka adja eredetét, ebből a kiindulópontból a kockázat kvázi szerencsejáték-termék.

Előfordul, hogy mintegy szinonimaként használjuk a bizonytalanság és a kockázat kifejezéseket, mindkettőt alapvetően negatív kontextusban, utalva a külső tényezők okozta fenyegetettségre, valamilyen veszélyre. A gazdaság egyik fő mozgatórugója a kockázat, a kockázatvállalás a vállalkozó attribútumának tekinthető. Sőt, éppen ezzel nyer társadalmi legitimációt a profit, hiszen a profit forrása a kockázat. Az üzleti döntések általában a bizonytalanság körülményei között születnek, így kockázat és bizonytalanság az üzlet törvényszerű velejárói.

Labour Law Summit Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről! Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból. Már lehet jelentkezni!

A munkáltatás az üzleti szereplők számára további, fokozott kockázatot jelent. Arturo Bronstein megfogalmazása szerint az üzleti kockázat a munkajog egyik alapja, hiszen a vállalkozó, aki az üzleti kockázat hasznait (a profitot) learatja, kell, hogy viselje a kockázat indukálta veszélyeket is, beleértve ebbe az alárendelt emberi munkaerő – a munkavállalók – foglalkoztatásának széleskörű kockázatait.

A munkaszerződés megkötésekor a – magánjogban megszokott – rizikóanalízis, kockázatmérlegelés fogalmi képtelenség. A munkajogviszonyban a legritkább esetben analizálhatóak előre és egyensúlyozhatók ki a szerződéssel, üzleti alapon azok a potenciális kockázatok, amelyek a felek tartós jellegű, a munkáltatói utasítási jogkör mentén „napról-napra” dinamikusan konkretizálódó, változó jogviszonyában előállhatnak. A munkajog dogmatikája ezért klasszikusan eleve abból indul ki − tulajdonképpen félretéve bármiféle előreláthatósági-alapú kontraktuális rizikóanalízist −, hogy a munkavégzésnek önmagában, jellegénél fogva mindenkor van valamiféle kockázata (veszélye). Ide kapcsolódik az úgynevezett „szakmai kockázat” − vagy üzemi kockázat, Betriebsrisiko – fogalma is. A gazdasági kockázatokat a munkajog ezért hagyományosan, objektív alapon – lényegében kockázati analízistől mentesen − a munkáltatóra hárítja. Kollonay Csilla megfogalmazásában egyebek mellett azért a tulajdonos, a vállalkozó a kockázatviselő, mert a tulajdon eleve kockázat, és még inkább kockázat a tulajdon működtetése (például munkaviszonyok létesítése). „Az egyéni munkavállaló munkabére pedig nem tartalmaz az üzletmenettel kapcsolatos kockázati többlet-elemet, és döntési hatalma sincs a kockázatként jelentkező károk megelőzésére, kivédésére, kompenzálására.”

Joggazdaságtani vonatkozásban különbséget lehet tenni úgynevezett speciális és generális kockázatok között. Előbbi a felek információs asszimetriájából ered, utóbbi pedig az igazi kockázat, amely mindkét fél felelősségén, érdekkörén és tudásán kívül esik. Nehéz amellett meggyőzően érvelni (igazságossági, hatékonysági stb. szempontokból), hogy a munkaviszony sajátosan asszimetrikus függelmi struktúrájában az előre nem látható, szokatlan körülményekből fakadó kockázatokat (generális kockázatokat) ne a munkáltató viselje. Az előadás fő fókuszát az Mt. azon szabályainak elemzése képezi, amelyek – akár ex lege, akár a felek megállapodásra „felhatalmazottsága” útján – jelentős átrendeződést eredményez(het)nek a munkaviszony alanyainak klasszikus kockázatviselési szerkezetében.

Alapvető dilemmaként fogalmazható meg tehát, hogy ha az új munkajogi szabályozás csakugyan csökkenti a munkáltatás gazdasági költségeit és jogi kockázatait, akkor az így „felszabaduló”, „gazdátlan” költség és kockázat milyen irányban – és milyen arányban – „hárul tovább” – például a munkavállalóra, az államra, a társadalomra stb. -, azaz végső soron csakugyan a leghatékonyabb kockázatviselőre települ-e?

A teljes cikket a HR&Munkajog októberi számában olvashatják. Megrendelhető papíralapon és online verzióban is, valamint csomagban más online termékekkel együtt.

---