Méltatlanság, mint felmentési ok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési okot munkahelyen kívüli magatartás és hivatali kötelezettségszegés egyaránt megalapozhat, ha alkalmas arra, hogy a munkáltató jó hírnevét rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az ügy felperese a földhivatal működést támogató osztályán dolgozott, és kijelölt kapcsolattartója volt a földhivatal épülete akadálymentesítésére elnyert TIOP pályázatnak. Ennek keretében adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség is terhelte. 2011-ben és 2012-ben ennek eleget tett, 2013. április 30-ig teljesítendő kötelezettségét azonban elmulasztotta, és sem az ellenőrző európai szerv, sem az alperes felszólítására sem tett eleget munkaköri kötelezettségének, valamint a helyszíni ellenőrzésről sem tájékoztatta munkáltatóját. Az ellenőrzés hatására kérdőre vonták a szakigazgatási szerv vezetőjét a felperes mulasztása miatt. A munkáltató 2013. október 28-án méltatlanságra hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. Indoklásában rámutatott, hogy a felperes egy éven belül több folyamatos mulasztásban, nem teljesítésben megnyilvánuló kötelezettségszegő magatartása a nagyobb részben orvosolható anyagi hátrány mellett jelentős és helyrehozhatatlan kárt okozott az alperesnek. Hanyag és felelőtlen magatartása, sokszoros mulasztása alkalmas volt az alperesi pénzügyi szakterület munkájának hivatali szervezeten belüli és több államháztartáson belüli és kívüli pénzügyi partner szemében történő lejáratására, az általa betöltött beosztás tekintélyének rombolására, így hivatalára méltatlanná vált.

A felperes közszolgálati panasszal fordult a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, ami a felperesi panaszt elutasította.

A kereset tartalma

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 64. § (3) bekezdése értelmében a méltatlanság jogcímén történő felmentés jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A felperes szerint az alperes megsértette ezt a rendelkezést, mert nem a tizenöt napos szubjektív határidőn belül bocsátotta ki intézkedését. Vitatta továbbá, hogy elkövette volna a kötelezettségszegést, és vitatta, hogy a terhére rótt mulasztás rossz színben tüntette volna fel az alperest.

 

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, és megállapította, hogy a felperes magatartása alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, valamint munkáltatója és közvetetten az alperes jóhírnevét, valamint a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja. Megállapította továbbá, hogy a munkáltató a felmentési jogát a 15 napos határidőn belül gyakorolta, mivel 2014. október 15-én az ellenőrök elmondásából szembesült a munkáltatói jogkör gyakorlója azzal, hogy a felperes a jelentést nem készítette el.

A törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint a munkáltató nem a 2013. október 15-én megtartott helyszíni ellenőrzéskor értesült mulasztásáról. Szakmai felettese 2013. július 23-án, illetve 25-én tudomást szerzett arról a tényről, hogy a már korábban fennálló jelentéstételi kötelezettségének nem tett eleget, és a főosztályvezető 15 napos határidővel ennek pótlására szólította fel. Érvelése szerint, amennyiben a főosztályvezető, illetve a hivatalvezető figyelemmel kísérte volna e határidőt és ellenőrzik az általuk kiadott utasítás végrehajtását, már 2013. augusztus 9-én tudomásul bírtak volna arról, hogy az ismételt felhívásnak sem tett eleget. Így intézkedése elkésettnek tekinthető.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a méltatlanság, mint kötelező felmentési ok akkor áll fenn, ha a kormánytisztviselő olyan magatartást tanúsít – akár hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül – amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét akár a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Nem mulasztotta el ugyanakkor álláspontja szerint a 15 napos határidőt. A felperes szerint, ha az alperes ellenőrizte volna, hogy eleget tett-e a munkáltató írásbeli felszólításának, korábban juthatott volna tudomására az a tény, hogy nemcsak a jelentéstételi kötelezettségét mulasztotta el, hanem a munkáltató utasításának sem tett eleget.

A Kúria szerint a körülmény, hogy a munkáltató – bízva abban, hogy a felperes korábbi mulasztását mielőbb pótolva az utasításnak haladéktalanul eleget tesz – nem ellenőrizte utasítása végrehajtását, nem mentesítheti a felperest magatartása következményei alól. A munkáltató 2013. október 15-én szerzett tudomást a felperes magatartását, ami alkalmas volt arra, hogy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, így az alperes ettől az időponttól számított 15 napon belül élhetett a felmentés eszközével.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv. II. 10.516/2015.) a Kúriai Döntések 2016/10. számában 287. szám alatt jelent meg.

A kép forrása: http://static3.businessinsider.com/image/56095ceaecad049a1aa7fd7d-960/fired-layoffs-let-go-box-leaving-work.jpg

---