Mikor nem kell munkavállalói hiba a kárfelelősséghez?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkavállaló felelősségre vonásához jellemzően valamilyen vétkes magatartás, munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése szükséges. Léteznek azonban olyan munkakörök, illetve feladatok, amelyek esetén a kárfelelősség megállapításához nem kell munkavállalói hiba. A pénzt, értéket, árukészletet kezelő munkavállaló a keletkezett hiányért helytállni tartozik, függetlenül attól, hogy a hiányt nem ő idézte elő. Ezen szigorú kárfelelősség érvényesítéséhez azonban meghatározott formai és tartalmi előfeltételeknek kell megfelelni és a kárt nem lehet automatikusan a munkabérből levonni. Az új Mt. által bevezetett munkavállalói biztosíték az ilyen jellegű kárigények érvényesítését hivatott elősegíteni.

A gyakorlati példa

Néhány évvel ezelőtt könnyek között mesélte az egyetemen a takarítónő, hogy a kar vezetősége egy olyan nyilatkozatot akar aláíratni vele, miszerint az előadótermekben elhelyezett táblák megőrzéséért felelősséget vállal. A szegény asszony a helyzetet azért találta különösen kétségbeejtőnek, mert a termek reggel fél nyolctól általában késő estig tárva nyitva álltak, és az épületben abban az időszakban igen csak elszaporodtak a lopások. Néhány nappal korábban például a férfimosdóból a mosdókagylók tűntek el teljesen észrevétlenül.

– Én megmondtam a rektor úrnak, hogy képtelenség napi huszonnégy órában a táblákat felügyelni – fakadt ki a takarító néni az éppen munkajogi vizsgára készülő hallgatótársaim előtt.

A felkészülésben és a sok áttanult éjszakában megfáradt hallgatók egyikétől azonban kisvártatva jött a megváltó ötlet. Nem azt tanultuk a megőrzési felelősségnél, hogy ahhoz a dolog munkavállaló általi kizárólagos őrizetben tartása kell?

A fenti példa nagyon jól érzékelteti, hogy a munkavállaló vétkességre tekintet nélküli kárfelelősségének hol vannak az ésszerű korlátai, mert bár a törvény lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalóval – anélkül, hogy az konkrét hibát vétene – kárigényt érvényesítsen, ehhez azonban szigorú formai és tartalmi előfeltételeknek kell megfelelni, és a biztonságos őrzés érdekében a munkáltatónak is mindent meg kell tennie.

A megőrzési felelősség

A megőrzési felelősség olyan objektív – vétkességre tekintet nélküli – kárfelelősségi forma, amelynek lényege, hogy a munkavállaló a munkáltatótól visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dologban bekövetkezett hiányért teljes kárfelelősséggel tartozik. Ennek azonban lényeges előfeltétele, hogy a munkavállaló a dolgot jegyzék, vagy elismervény ellenében vegye át, vagyis az átadás-átvétel kétséget kizáróan bizonyítható legyen, valamint, hogy az adott dolog a munkavállaló kizárólagos őrizetében, használatában, kezelésében legyen (Mt. 180.§).

A fentiek hiányában a tárgyalt szigorú kártérítési alakzatról nem lehet szó. Az említett példában tehát a takarítónő nem felelhet az előadóban elhelyezett táblákért, hiszen azt nyilvánvalóan nem tarthatja kizárólagos őrizetében, azt nem viheti haza, nem zárhatja el, azok az egyetem épületébe bejutó személyek számára hozzáférhetők.

Munkajogi kiskönyvtár 5.: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése
A szerző a bírósági esetjog során tipikusan felmerülő jogalkalmazási kérdésekkel foglalkozik közérthetően. A kiadvány az új Ptk. hatálybalépésével módosult jogszabályi rendelkezésekre is felhívja a figyelmet, mellékleteként iratminták is segítik a jogalkalmazást. Bővebb információk és megrendelés

Gyakori, hogy a munkáltatók a munkavégzéshez különféle eszközöket biztosítanak a munkavállalóik részére. Ilyen tipikusan a céges telefon, laptop, céges autó, szerszámok stb. Sokszor előfordul, hogy a munkavállalók a kiadott eszközökkel pl. a munkaviszony végén nem tudnak elszámolni, vagy akár már a munkaviszony alatt a dolog eltűnését, megrongálódását jelentik be.

Nagyon lényeges, hogy ilyen esetekben a dolog eltűnését, megsemmisülését a dolog megrongálódásától el kell különítenünk. A megőrzési felelősség kapcsán ugyanis csak olyan esetekről beszélhetünk, amikor a dolog nincs meg, azzal a munkavállaló nem tud elszámolni, nem tudja visszaszolgáltatni. A dolog megrongálódása esetén a munkavállaló az általános kárfelelősségi szabályok szerint vonható felelősségre, vagyis csak akkor, ha a keletkezett kár tekintetében vétkesség terheli.

Lényeges továbbá, hogy önmagában az, hogy a munkáltató tulajdonát, vagy jogos birtokát képező dolog nincsen meg, nem jelenti automatikusan azt, hogy a munkavállaló a teljes kárért köteles helytállni. Egyes kivételes esetekben ugyanis a munkavállaló kimentheti magát. Ehhez azonban az szükséges, hogy bizonyítani tudja azt, hogy a hiány részéről elháríthatatlan ok következtében állt elő.

A vis maior típusú helyzetek jellemzően ilyen elháríthatatlan oknak minősülnek. Amennyiben például a munkavállaló a céges telefonnal azért nem tud elszámolni, mert a lakása leégett és a telefon odaveszett, vagy kirabolták és a telefont eltulajdonították tőle, és az említett körülményeket igazolni tudja, úgy a telefon értéket nem köteles a munkáltató felé megtéríteni.

Az olyan jellegű hivatkozások azonban, mint például a gyerek ráült, beleesett a fürdőkádba stb., a munkavállalót a kárfelelősség alól nem mentesítik.

Fontos megemlíteni, hogy a megőrzési felelősség kizárólag olyan dolgok vonatkozásában értelmezhető, amelyek a használat során nem használódnak el. Ebből következően tehát pl. a munkavállalónak átadott üzemanyag tekintetében megőrzési felelősségről nem beszélhetünk, hiszen azt a munkavállaló éppen azzal a céllal kapja, hogy a munkaköri feladatai teljesítése során azt felhasználja.

A megőrzési felelősség egy speciális formája a pénz- és értékkezelő felelőssége. Ez esetben ugyanis a munkavállaló felelősségre vonásához az nem szükséges, hogy a pénzt, értékpapírt, egyéb értéktárgyat jegyzék vagy elismervény ellenében vegye át, elegendő a pénz-, illetve értékkezelés ténye. Amennyiben a munkavállaló az átvett pénzzel, értékpapírral, értéktárggyal nem tud elszámolni, úgy a teljes hiányért köteles helytállni.

Kivételt képeznek természetesen ebben az esetben is azok a helyzetek, amikor a hiány a munkavállaló által elháríthatatlan ok (pl. bűncselekmény) következtében állt elő. Lényeges, hogy az ilyen esetekben alaposan vizsgálni kell azt, hogy a hivatkozott körülmény valóban elháríthatatlan volt-e és a munkavállaló kellő gondossággal járt-e el.

2014. június 17.: Karriermenedzsment tréning

Egy szervezet sikerének elengedhetetlen feltétele a kulcsemberek, kiemelkedő tehetségek megtartása és motiválása, ezért fontos, hogy olyan perspektívát nyújtson nekik a munkáltató, mely megtartóerővel bír. Emellett nem feledkezhetünk meg a megfelelő utánpótlás biztosításáról sem. Egy hatékonyan működő rendszer egyszerre igényli az egyéni karriervágyak és a vállalati érdekek összeegyeztetését.                                     Jöjjön el 2014. június 17-én szakmai konferenciánkra!                                     Helyszín: Wolters Kluwer Kft. Előadóterme, 1117 Budapest Prielle Kornélia u. 21-35.                                     Bővebb információk és jelentkezés itt

A leltárfelelősség

A leltárfelelősség a megőrzési felelősségnek egy speciális alakzata, amelynek az a lényege, hogy a munkavállaló az általa értékesítésre, forgalmazásra, vagy kezelésre átvett anyagban, áruban ismeretlen okból bekövetkezett hiányért helytállni tartozik (Mt. 183.§).

Ezen szigorú kártérítési felelősség fennállásának lényeges előfeltétele, hogy a felek előzetesen, írásban leltárfelelősségi megállapodást kössenek egymással, az áru átadás-átvétele szabályszerűen történjen, és a hiány a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során kerüljön megállapításra (Mt.182.§ (2) bek.).

Hangsúlyozandó, hogy leltárfelelősségről kizárólag abban az esetben beszélhetünk, amennyiben a hiány ismeretlen okból állt elő. Amennyiben a hiány oka ismert – pl. az áru az üzletbe történő betörés során tűnt el – úgy a munkáltató az ilyen módon előállt kárt a munkavállalóktól nem követelheti.

Munkáltatói szempontból nagyon fontos, hogy a leltárfelelősségi megállapodások újabb és újabb leltári időszakokra való megkötését, illetve csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén valamely munkavállaló ki-/belépése kapcsán a megállapodás aktualizálását folyamatosan nyomon kell követni.

A gyakorlatban elterjedt megoldás, hogy a leltárfelelősségi megállapodást a munkáltatók a munkaszerződés részeként kezelik. Álláspontom szerint ugyanakkor szerencsésebb azt külön dokumentumba foglalni.

A leltárfelelősségi megállapodás megszűnik, amennyiben a munkavállaló a munkaköre megváltozása folytán a leltári készletet már nem kezeli (Mt. 184.§ (4) bek.). A megállapodást bármelyik fél felmondhatja. A munkavállaló a felmondás jogát csak a leltári időszak utolsó napjára szólóan gyakorolhatja. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felmondás csak a jognyilatkozatot tevő munkavállaló viszonylatában szünteti meg a megállapodást (Mt. 184.§ (5) bek.).

A felek a leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség mértékét is rögzíthetik, a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban például az egyes munkavállalókhoz kapcsolódóan százalékos mértékben is meghatározhatják, azzal, hogy egyetemleges felelősség nem köthető ki. A felek kifejezett rendelkezése hiányában a felelősség az alábbiak szerint alakul:

A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Amennyiben a leltári készletet – a felelős munkavállaló hozzájárulásával – nem felelős munkavállaló is kezeli, a munkavállaló a hiányért legfeljebb hat havi távolléti díjának megfelelő összeggel felel.
Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hat havi együttes összegét (Mt. 186.§).

A munkavállalói biztosíték

A munkavállalói biztosíték intézményét az új Mt. vezette be. A jogintézmény lényege az, hogy a munkaköréből következően pénz vagy érték átvételével, kiadásával vagy az említett tevékenység ellenőrzésével rendszeresen foglalkozó munkavállalótól írásbeli megállapodás alapján – az esetleges munkáltatói kárigény érvényesítése céljából – biztosíték kérhető (Mt.189.§ (1) bek.).

A biztosíték maximális mértéke a munkavállaló egyhavi alapbérének összege (Mt.189.§ (2) bek.).

A munkáltató a biztosítékot legkésőbb annak átvételét követő munkanapon köteles az e célra elkülönített számlán elhelyezni és abból kielégítést csak a munkavállaló által okozott kár esetén, de ebben az esetben is csak jogerős fizetési felszólítás vagy bírósági határozat birtokában kereshet, a munkabérből való levonás szabályai szerint (Mt. 189.§ (5) bek.).

A munkáltató a biztosíték jegybanki alapkamattal növelt összegét haladéktalanul köteles a munkavállalónak visszafizetni, amennyiben a munkaköre megváltozása folytán pénz, érték átvételével, kiadásával, illetve ezek ellenőrzésével már nem foglalkozik rendszeresen, illetve amennyiben a munkaviszonya megszűnik (Mt. 189.§ (4) bek.).

A biztosíték felhasználása esetén a munkavállalóval újabb biztosíték adásáról szóló megállapodás köthető. A pótlás azonban a munkavállalónak nem automatikus kötelezettsége.

---