Munkavégzés egyetemi, főiskolai hallgatóként hagyományos munkaviszonyban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az iskolaszövetkezet és tagja közötti atipikus munkaviszony sajátosságait egy korábbi írásunkban részleteztük. Ugyanakkor elsősorban a kötetlenebb szorgalmi időszakkal együtt járó felsőoktatási tanulmányok folytatása esetén merül fel joggal a kérdés a hallgatóban, hogy tanulmányai, valamint megélhetése költségeinek (pl. tandíj, könyv-és jegyzetköltség, albérleti díj) forrását nem biztosíthatja-e az egyetem, főiskola mellett hagyományos munkaviszonyban, akár általános teljes napi munkaidőben, azaz napi 8 órában történő munkavégzéssel.
Nincs olyan munkajogi, vagy felsőoktatási szabály, amely ezt az elvi lehetőséget kizárná vagy korlátozná. Nem kizárt tehát, hogy egy egyetemi hallgató minden nap reggel 8 órától délután 4 óráig egy iroda adminisztrációs feladatait lássa el munkaviszonyban, majd ezt követően még beballagjon az egyetemre kötelező szemináriumaira. Természetesen ezt az elvi lehetőséget számtalan gyakorlati tényező befolyásolja. Elsősorban a felsőoktatási képzés jellege, hiszen egyes szakokon sokkal inkább a kiscsoportos képzés a jellemző, amelyeken kötelező a jelenlét. Ezt a hallgató egy teljes munkaidős munkaviszonnyal nehezen tudja összeegyeztetni. A részmunkaidős munkaviszony azonban ilyen esetekben is megoldás lehet. Arra is figyelemmel kell lennie a hallgatónak, hogy vizsgaidőszakban is ugyanúgy fennáll a munkavégzési kötelezettsége, mint szorgalmi időszak alatt. A vizsgákra való felkészüléshez, a vizsganapokra a hallgató rendelkezésére állhat a szabadság, azonban azt is érdemes szem előtt tartani, hogy főszabály szerint a munkáltató adja ki a szabadságot. Ennek során a munkáltató köteles ugyan előzetesen meghallgatni a munkavállalót, de a munkavállaló kérésének nem köteles eleget tenni. Kivétel ez alól az a hét munkanap, amellyel a munkavállaló szabadon rendelkezhet. Azonban a munkaviszony első 3 hónapjában ez sem irányadó.
Meglehetősen komoly logisztikát, a munkáltatóval történő együttműködést és segítőkész munkáltatói hozzáállását igényel tehát egy felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló hallgató hagyományos munkaviszonyban történő napi 8 órás munkavégzése. Az általános munkajogi szabályok vonatkoznak az egyetem mellett főállásban dolgozó hallgatóra is, és mivel 18. életévét betöltött munkavállalóról van szó, így a fiatal munkavállalókra vonatkozó speciális munkaidő szabályok nem alkalmazhatók. A munkáltató és a munkavállaló megállapodásukban a munkavállaló javára természetesen eltérhetnek, és kialakíthatnak egy olyan egyedi munkajogi szabályrendszert, amely a munkavégzés mellett a szorgalmi és vizsgaidőszak megfelelő teljesítését is lehetővé teszi.
Az eddig tárgyalt munkaviszonyt meg kell különböztetnünk a Felsőoktatási törvény által nevesített hallgatói munkaszerződéssel létrehozott munkaviszonytól. A hallgatói munkaszerződéssel történő munkavégzésre ugyanis a képzés részeként megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés során, illetve a képzéshez közvetlenül nem kapcsolódóan a felsőoktatási intézményben vagy az általa létrehozott gazdálkodó szervezetben kerülhet sor. Ez a munkavégzés tehát mindenképpen a felsőoktatási képzéssel, illetve a felsőoktatási intézménnyel van összefüggésben, tipikusan a kötelező 6 hetes szakmai gyakorlatként jelenik meg. A Felsőoktatási törvény a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit rendeli alkalmazni a hallgatói munkaszerződéssel létrejött munkaviszonyra is, azonban a törvény és végrehajtási jogszabálya, a 230/2012. (VIII.28.) Korm.rendelet a jogviszony sajátosságára figyelemmel garanciális követelményeket határoz meg. Így például a hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató számára éjszakai munka és rendkívüli munkaidő nem rendelhető el, a napi munkaidő nem haladhatja meg a 8 órát, a munkaidőkeret legfeljebb 1 hét lehet, legalább 12 óra napi pihenőidőt biztosítani kell, továbbá egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok nem oszthatók be egyenlőtlenül, valamint a heti legalább 48 óra pihenőidő helyett nem adható heti legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magában foglaló egybefüggő heti pihenőidő. A hallgatói munkaszerződés esetén tehát a jogalkotó tulajdonképpen a hagyományos munkaviszonyban a fiatal munkavállalókra vonatkozó garanciális munkaidő szabályokat rendelte el alkalmazni. Amennyiben az egyetemista nem hallgatói munkaszerződés alapján végez munkát, a felsorolt munkaidő szabályok nem alkalmazandók.
Előfordulnak olyan esetek is, amikor a leérettségizett fiatal, akármennyire tehetséges, valóban nem tudna felsőoktatási intézménybe beiratkozni anélkül, hogy az egyetem, főiskola mellett ne dolgozzon rendszeresen, akár napi 8 órában, mivel otthonról nem, vagy csak nagyon kis összegű támogatást kap. A félárva, árva fiatalok esetében többnyire még ez az otthoni támogatás is hiányzik, és csak a minimális összegű árvaellátás nyújt csekély segítséget. Felmerül ezért a kérdés, hogy az állami támogatás kiegészítése érdekében folytathat-e keresőtevékenységet hallgatói jogviszonya alatt a fiatal. A társadalombiztosítási nyugellátási szabályok nem zárják ki az árvaellátás melletti munkavégzést. Ezért a jogosultsági feltételek megléte esetén, felsőoktatási intézményben nappali képzésben a tanulmányok folytatásáig, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig árvaellátást kap a hallgató akkor is, ha mellette akár hagyományos munkaviszonyban, akár iskolaszövetkezettel létesített atipikus munkaviszonyban munkát végez.