Nem talál szavakat a magyar jog a bitcoin-ra

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bitcoin polgári jogi megítélése kapcsán felmerülő kérdéseket, illetve a jogalkalmazó előtti kihívásokat vizsgálja az Advocatus, a DLA Piper blogjának legújabb bejegyzése.

Mielőtt elkezdenénk foglalkozni a bitcoin felhasználási lehetőségeivel, illetve ezek pénzügyi jogi vonatkozásaival, először az alapvető polgári jogi kategóriák között kell elhelyezünk, azaz meg kell vizsgálnunk, hogy (i) dolognak, (ii) jognak, vagy (iii) követelésnek minősül-e a bitcoin (illetve a hasonló elven működő virtuális valuták).

1. A bitcoin mint dolog

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: “Ptk.”) szerint dolog alatt birtokba vehető testi tárgyat kell érteni. A virtuális pénzek azonban fizikai megnyilvánulással, térbeli körülhatároltsággal nem rendelkeznek. Tekintettel arra, hogy az immateriális, testetlen tárgyakat nem ismeri el a magyar jog dologként, a fizikai formában meg nem jelenő bitcoin nem dolog, így tulajdonjog tárgya sem lehet.

I.1. Pénz

A Ptk. a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni rendeli a pénzre, ezért vizsgálnunk kell, vajon a bitcoin a pénz fogalma alá tartozhat-e? A kérdés eltérő eredményre vezet a dologi jogban, illetve a kötelmi jogban.

Dologi jogi szempontból pénznek kell tekinteni a fizikai formában megjelenő törvényes fizetőeszközt (érme, bankjegy), ideértve a külföldi hivatalos fizetőeszközt is. A dologi jog szempontjából tehát nem pénz a bitcoin.

Kötelmi jogi szempontból már más a bitcoin megítélése. Az Alaptörvény meghatározza, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: “MNBtv.”) értelmében az MNB jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által Magyarországon kibocsátott bankjegy és érme – ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is – Magyarország törvényes fizetőeszköze. A bitcoin tehát nem minősül törvényes fizetőeszköznek, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a felek megegyezése esetén a tartozásokat ne lehetne bitcoinban kiegyenlíteni. A törvényes fizetőeszköz jelleg ugyanis pusztán annyit jelent, hogy az adós jogosult ezzel kiegyenlíteni tartozását, a hitelező pedig követelheti, hogy ezzel a fizetőeszközzel teljesítsen az adós. A Ptk. diszpozitivitásából fakadóan azonban a törvényes fizetőeszköz akkor alkalmazandó, ha a felek másként nem rendelkeztek. Ha a felek megállapodnak abban, hogy a tartozást bitcoinnal is ki lehet egyenlíteni, akkor az adós jogosult bitcoinnal rendezni tartozását, a hitelező pedig követelheti, hogy bitcoinnal teljesítsen az adós.

Dologi értelemben tehát nem, kötelmi jogi szempontból azonban minősülhet pénznek a bitcoin.

I.2. Értékpapír

A Ptk. a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni rendeli az értékpapírokra is, ezért vizsgálnunk kell, vajon a bitcoin az értékpapír fogalom alá tartozhat-e?

A Ptk. szerint, ha valaki

• elektronikus formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott (dematerializált) módon
• egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt más személy
• a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére biztosítja,
• vagy az elektronikus úton rögzített nyilatkozat szerinti szolgáltatást az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére teljesíti,
• a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat értékpapírnak minősül.

A dematerializált értékpapír fogalmi eleme tehát a kibocsátó, ami bitcoin esetén nem értelmezhető, ezért értékpapírnak sem tekinthető.

1. A bitcoin mint jog

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjtv.) értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A bitcoin alapjául szolgáló technológia egy nyílt forráskódú szoftver, azaz szerzői jogi védelem illeti, maga a bitcoin azonban, mint fizetésre szolgáló vagyontárgy nem tekinthető szellemi alkotásnak.

III. A bitcoin mint követelés

A bankszámlapénz analógiájára felmerülhet a bitcoin követelésként való kezelése. Ez azonban feltételezne egy relatív jogviszonyt, azaz meghatározott jogosultat és kötelezettet. A bitcoin esetében azonban nincs kibocsátó, akitől követelhetnénk, ezért önmagában a bitcoinnal való rendelkezés relatív jogviszonyként sem értelmezhető.

Ettől eltérő megítélése lehet bizonyos esetekben a bitcoin tárcában való tárolásának. A bitcoin tárca lehet asztali (desktop), mobil, webes (online), papír, illetve hardware alapú. A tárcákban sosem magát a bitcoint tároljuk, hanem azt a nyilvános, illetve titkos kulcsot, amivel a bitcoin címünket elérhetjük, tranzakcióinkat aláírhatjuk. Ha nem magunk töltjük le és telepítjük fel a bitcoin klienst a számítógépünkre, hanem webes szolgáltatóhoz fordulunk, akkor ez azzal a következménnyel fog járni, hogy bizonyos esetekben lényegében a webes szolgáltató lesz a rendelkezésre jogosult és nem mi. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben a tényleges rendelkezési jogot nem mi gyakoroljuk, hanem pusztán követelésünk keletkezik a bitcoin kiadására a webes szolgáltatóval szemben. Ugyanígy a kereskedési felületet üzemeltetők felé is egy követelésünk keletkezik az adott virtuális valuta kiadására.

A bitcoint tehát sem dologként, sem jogként, sem pedig követelésként nem tudja értelmezni jelenleg a magyar jog. A bitcoin a legközelebb a dolog kategóriájához áll, azonban ennek megállapításához a magyar bírói gyakorlatnak meg kellene haladnia jelenlegi álláspontját a testetlen, fizikai megnyilvánulással nem rendelkező dolgokról.

---