Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Számviteli levelek 320. számában megjelent 6557. számú kérdésre és a 325. számban a 6659. számú kérdésre adott válaszban az az álláspont fogalmazódott meg, hogy az osztalékfizetés mértékének a törzsbetétek arányától való eltérítése semmis. Mi a helyzet valójában?
Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény – Ptk.) 2014. március 15-ei hatályba lépésével a gazdasági társaságokra vonatkozó regulákat is újraszabályozták. Ez a Ptk. keretei között a magyar jogszabályi környezetben eddig nagyrészt ismeretlen diszpozitivitás – a rögzített szabályoktól való eltérés megengedése – mentén valósul meg.
Ez a nagyfokú szabadság a polgári jogviszonyok – és ezzel együtt a gazdasági társaságok – szabad alakításának lehetőségét teremti meg a felek számára. Ezzel együtt jár a jogviszonyokban résztvevő személyek különböző érdekérvényesítő képességének konfrontációja is. Ennek kivédésére, illetve az általában gyengébb érdekérvényesítő képességű csoportok védelme érdekében a jogszabályalkotó különböző fékeket épített be a rendszerbe és bizonyos pontokon az eltérés lehetőségét kizárta (kógens szabályok), illetve csak bizonyos irányba enged eltérést azoktól (imperatív szabályok).
Tekintettel arra, hogy ez a fajta szabályozás idegen a magyar jogi szemlélettől, az így létrejött új jogi környezetben a – szövegszerűen esetleg a korábbiakkal megegyező – jogszabályhelyek értelmezési és ezáltal gyakorlati problémákat vetnek fel. Ezeket pedig kizárólag az ítélkezési gyakorlat tudja majd feloldani, aminek a kialakulása – az esetleges módosulásokat is figyelembe véve – jó pár évre tehető. Addig a jogkereső közönségnek a különböző jogelméletek, jogi alapelvek és értelmezési irányvonalak mentén kell meghatároznia magának a jogszerűnek tűnő megoldást, amit adott esetben a különböző államigazgatási szervekkel (pl. NAV) szemben kell majd megvédenie, valószínűleg bírósági eljárások során is.
Az egyik ilyen kérdéskör az osztaléknak a törzsbetétek mértékétől való eltérítésének lehetősége, ami mindeddig a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezései alapján működő gyakorlat volt. Azonban a Ptk. rendelkezéseire hivatkozva, a Számviteli levelek című kiadvány 320. számában megjelent 6557. számú kérdésre adott válaszban némileg felületesen indokolva, a 325. számban a 6659. számú kérdésre adott válaszban azonban részletesen és már-már meggyőzően indokolva az az álláspont fogalmazódott meg, hogy az osztalékfizetés mértékének a törzsbetétek arányától való eltérítése semmis.
Ez a megállapítás nyilván főleg a vállalatcsoportok és konzorciumok esetében jelent komoly gazdasági hátrányt az adófizetési kötelezettség esetleges többszöröződése miatt; illetve az évek alatt a különböző ismérvek szerint kialakított, a törzsbetétektől esetlegesen eltérő mértékű hozzáadott értékhez igazított kifizetések rendszerét is felboríthatja.
Milyen érvelés mentén születtek ezek a megállapítások és miért helytelenek mégis?
A Ptk. belső szabályai
A Ptk. 3:185. § (1) bekezdése rendelkezik az osztalékfizetésről, amely szerint: „A tagot a társaságnak … felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg (továbbiakban: osztalék) illeti meg. …” Ez a szabály lényegében nem tér el a Gt. 132. § (1) bekezdésében található korábbi, a törzsbetétek arányától eltérő mértékű osztalékfizetést lehetővé tevő szabályozástól. Azonban a jelenlegi szabályozás jogszabályi környezete alapot ad a téves jogértelmezésre, ugyanis a gazdasági társaságok létesítésének szabadságával kapcsolatosan a Ptk. 3:4. § (3) bekezdésében megfogalmazott eltérő szabályozás tilalma szerint, ahol a törvény külön nem is jelzi az eltérő szabályozás tilalmát, illetve nem határoz meg bizonyos irányt az eltérés lehetőségére, ott is a semmisséget rendeli ahhoz a jogszabálytól eltérő megállapodáshoz – létesítő okirat rendelkezéshez – ahol a kisebbség, a munkavállalók hátrányára tér el a jogszabályi rendelkezéstől, vagy a felügyelet érvényesülését akadályozza.
Ebben a körben a Számviteli levelek 325. számában a 6659. kérdésre adott válasz teljesen helytelenül hivatkozik a Ptk. 3.106. paragrafusában foglalt – kizárólag a kisebbség érdekeinek sérelme esetére szóló –, az eltérést nem engedő rendelkezésére, mivel az kizárólag a Ptk. XVIII. fejezetének (legfőbb szerv összehívása, könyvvizsgálat kezdeményezése, igényérvényesítés kezdeményezése kisebbségvédelmi szempontból) rendelkezéseire vonatkozik, tehát az osztalékfizetéshez semmi köze nincsen.
A másik, az osztaléknak a törzsbetétektől eltérő mértékben történő fizetésének semmisségével kapcsolatos jogszabályhely, a Ptk. 3:187. paragrafusa, amely szerint a társaság által teljesített kifizetésekre vonatkozóan a XXVI. fejezet rendelkezéseitől való eltérés semmis. Ez a Ptk. kommentárja szerint szintén nem az osztalékfizetés arányára vonatkozik, hanem a Gt. 132. paragrafusa által is tartalmazott szabályt emeli át, amely az osztalékfizetésről való döntés, illetve az osztalékra jogosultság feltételeire vonatkozik, és tőkevédelmi szabályokat fogalmaz meg, hitelezővédelmi szempontból. Ennek keretében értendő még a Ptk. 88. paragrafusának (1) és (2) bekezdésében rögzített szabály, miszerint a társaság tagjai a nyereségből részesednek és a veszteséget is közösen viselik, főszabályként a vagyoni hozzájárulásuk arányában, de az ettől való eltérést semmilyen módon nem tiltja a jogszabály. Tiltás kizárólag arra vonatkozik, hogy a nyereségből való részesedésből, illetve a veszteség viseléséből egyik tagot sem lehet érvényesen kizárni.
Megállapítható tehát, hogy egyik felhívott kizárási hivatkozás sem állja meg a helyét, illetve, hogy nincsen olyan, a Ptk.-ban megfogalmazott tiltó rendelkezés, amely bármilyen módon akadályozná az osztalék mértékének a törzsbetétek arányától való eltérítésének lehetőségét.
A Ptk.-hoz képest külső jogszabályi hivatkozások
Az eddigiekben bemutatottakon túl további, a Ptk.-n kívüli jogszabályi rendelkezés is alátámasztja az osztalék mértékének a törzsbetétek arányától való eltérítésének lehetőségét. Ez pedig a 21/2006. (V. 18.) IM-rendelet, amelynek 6. számú melléklete tartalmazza a kft. szerződésmintáját. E minta 10.2. pontjában rendelkezhetnek a tagok az eredmény felosztásának kérdéseiről, ahol két választási lehetőség illeti meg őket: egyrészt a törzsbetétek arányában határozható meg az osztalékfizetés, vagy pedig egyedileg megadott arány szerint (tehát a törzsbetétek arányától eltérően).
A cégeljárásról szóló 2006. évi V. tv. (Ctv.) 128. paragrafusának a) pontja alapján lett meghatározva a fenti rendeletben a társaságiszerződés-minta, amelynek jelentősége, hogy a Ctv. rendelkezései szerint az egyszerűsített cégeljárásban (alapításkor) a fenti minta nem módosítható, csak a választási lehetőség szerinti részek kitöltendőek. Tehát a cégeljárási és társasági jogi kérdésekben általános jellegű jogszabálynak (lex generalis) minősülő Ptk. rendelkezéseihez (pl. 3:185. paragrafus) képest a rendelet mint speciális jogszabály (lex specialis) szabályozza az eltérés lehetőségét. Erre abszolút módja van, és feltétlenül érvényre juthat a rendeletben meghatározott minta szerinti eltérési lehetőség, tekintettel a római jog óta alkalmazott lex specialis derogat legi generali (a speciális jogszabály felülírja/lerontja az általános jogszabályt, illetve annak rendelkezéseit) általi jogelvére.
A joggyakorlat
A társasági jog a tekintetben szerencsés helyzetben van, hogy a cég-, illetve a változásbejegyzések sokasága miatt talán a leghamarabb alakul ki mérvadó joggyakorlat a szabályait illetően. A jelen cikkben tárgyalt osztalékeltérítés kérdésében a cikk szerzőjének is több törvényszéket érintő gyakorlata alapján kialakult tapasztalata, hogy a törzsbetétek arányától eltérő mértékű osztalék fizetésére vonatkozó megállapodásokat minden aggály nélkül bejegyezték.
E gyakorlat és a fenti eszmefuttatások helyességét támasztja alá a Debreceni Ítélőtábla (Gf. 30 718/2014/6.) ítélete is. Eme határozatában az ítélőtábla a fent taglalt eszmefuttatásokat lényegében megismétli, illetve részben kiegészíti. Eszerint az Alaptörvény 28. cikkével ellentétes értelmezésnek találta azt az okfejtést, hogy a Ptk. 3:88. paragrafusának (2) bekezdésében írtakhoz képest a Ptk. 3:185. paragrafusának (1) bekezdése speciális szabályt tartalmaz, ezért tilos a törzsbetétek arányától eltérő arányban meghatározni az osztalékra és osztalékelőlegre való tagi jogosultság arányát. (Alaptörvény 28. cikk: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józanésznek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”)
Az ítélőtábla hivatkozott továbbá arra, hogy az osztalék tagok közötti megosztásának aránya nem érinti a hitelezők érdekeit, ezért a Ptk. 3:187. paragrafusának a hitelezővédelmi érdekeket szolgáló rendelkezései nem jelentik, és nyelvtani értelmezéssel sem jelenthetik a Ptk. 3:185. paragrafusának (1) bekezdésétől való eltérés tilalmát.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Végezetül hivatkozott a Debreceni Ítélőtáblán 2014. február 4-én megtartott szakmai tanácskozáson elfogadott, a Céghírnök 2014/4. számában megjelent egyhangú állásfoglalásra, miszerint a Ptk. 3:175. paragrafusának (2)-(3) bekezdéseiben rögzített, a saját üzletrészre eső osztalék tagok közötti felosztásának arányára vonatkozó rendelkezés diszpozitív. Bár ez az állásfoglalás nem a vitatott Ptk. 3:185. paragrafusának (1) bekezdésére vonatkozik, de a két jogszabályhely tartalmi egyezősége is azt erősíti, hogy a Ptk. 3:185. paragrafusának (1) bekezdése is diszpozitív rendelkezés.
Helytállónak mondta ki továbbá azt, hogy a Ptk. 3:4. paragrafusának (2) bekezdése, a jogi személyekre vonatkozó szabályozás általános elveként fogalmazza meg a diszpozitivitást, azaz a jogi személy tagjai a Ptk.-ban mintaszabályként megadott előírásoktól – főszabály szerint – eltérhetnek a létesítő okiratukban mind a jogi személy szervezetének és működésének, mind pedig a tagok egymás közötti, és a jogi személyhez fűződő viszonyuk szabályozása során. Az ítélőtábla megjegyezte, hogy a Ptk. 3:164. paragrafusának (2) bekezdésében található előírás – miszerint az üzletrésznek mint a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összességének a mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik – szintén diszpozitív szabály. Azaz: ez is lehetőséget teremt arra, hogy a tagok az egyes üzletrészekhez eltérő – a törzsbetét nagyságához viszonyítottan több, vagy arányában kevesebb – szavazati jogot, illetve osztalékhoz/osztalékelőleghez való jogot rendeljenek a társasági szerződésben.”
(A cikk a 2015. július 28-ai állapot szerinti jogértelmezést tartalmazza.)
A szerző ügyvéd, a PwD Consulting Hungary Kft. partnere
