Pénz helyett utalvány

A német javaslat szerint a fogyasztók kötelesek elfogadni az utalványt, ha a korona-járvány miatt mondták le a rendezvényt vagy utazást.

A művészek fellegezhetnek

A német Ptk. (BGB) általános rendelkezései szerint, ha a rendezvényszervező nem tud teljesíteni, a jegy ellenértéke visszajár (Erstattungspflicht, §§ 346 I, 326 V, 275 BGB). A szervező felajánlhat utalványt, de a fogyasztó nem köteles elfogadni. A rendezvények korona-válság miatti tömeges elmaradása miatt a szervezőcégek képtelen a visszafizetésre. A német kormány engedett a nyomásuknak. A közvetlen költségvetési segítségnyújtás szükségességét, ill. a csődhullámot megelőzendő lex specialis került a BGB-be.

A fogyasztók kötelesek elfogadni az utalványt, ha a korona-járvány miatt történt a lemondás. A változás vonatkozik minden kulturális, sport és egyéb szabadidős rendezvényre, valamint a kulturális-, sport és egyéb szabadidős intézményekbe elővételben váltott jegyekre és bérletekre. A voucher legalább 2021. december 31-ig felhasználhatók és a fogyasztó szabadon döntheti el, a szervező melyik rendezvényére váltja be. Nem köteles az elmaradt, de egy későbbi időpontban bepótolandó rendezvényre szóló jegyet akceptálni. A bérlet automatikusan annyi időre hosszabbodik meg, ameddig az üzemeltető zárva tartott.

„Így tudunk a leghatékonyabban segíteni a jövedelem nélkül maradt művészeknek és a bevételeiktől esett szervezőknek. Egyúttal teszünk a gazdag németországi kulturális és szabadidős kínálat megőrzéséért” – indokolt a módosítást Christiane Lambrecht igazságügyi miniszter.

A szerződések hatásai harmadik személyekre

Az idegenforgalmi vállalkozások bizonytalanságban

Az utazásszervezők, utazásközvetítők és a közlekedési cégek továbbra is bizonytalanságban vannak. Vissza kell fizetniük a részvételidíjat, ill. a jegyárat, ha törölték az utat, ill. a járatot. Az utas nem köteles akceptálni a vouchert. A bevételt nélkül maradt vállalkozások többség a csőd szélére került.

A német kormány tehetetlen. Az EU rendelkezik jogalkotási hatáskörrel (EUMSZ 26. cikk 2.bek és 49. cikk 169. cikk 1. és 2bek.). Berlin a kulturális rendezvényekre vonatkozó német szabályozáshoz hasonló javaslatával kereste meg április 2-án Brüsszelt.[1] Az utasoknak is meg kellene elégedniük az utalvánnyal. „A pénzvisszafizetési kötelezettség a legtöbb iroda, szálloda és közlekedési cég számára a biztos csődöt jelenti” – indokolja a javaslatot Lambrecht.

Az uniós jog módosításának esélyét növelte, hogy más tagállami kormányok és az idegenfogalomból élők hetek óta hasonló javaslatokkal ostromolják az Európai Bizottságot (EB). Sőt, 12 tagállam önhatalmúlag döntött az utalvány-megoldás belevetéséről. A német idegenforgalmi vállalkozások a jelenlegi szabályok alkalmazásának felfüggesztését kérik, amíg Brüsszelben döntés születik. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen eddig csak a fogyasztók szolidaritására apellált: „Akinek a gazdasági helyzete megengedi, fogadja el az utalványt!” Egy kötelező jogszabályról szkeptikusan nyilatkozott. Szerinte figyelembe kell venni a gazdaságilag részben szintén nehéz helyzetbe került fogyasztók érdekeit is. Hivatalos döntés még nincs.

A jelenlegi szabályozás

A 2015/2302 utazási csomagokról és utazási szolgáltatásokról szóló uniós irányelv szerint, ha a szervező lemondja a csomagba foglalt utazási szolgáltatást, a fogyasztó kérésére 14 napon belül vissza kell fizetnie a teljes részvételi díjat. A német Fogyasztóvédők Szövetségéhez (Verbraucherzentrale) befutó információk szerint sok iroda képtelen erre, és szabotálja a jogszabály végrehajtását: nem érhető el telefonon, csak vouchert ajánl fel, az ígéret ellenére sem utalja vissza a pénzt. A kifizetés még európai legnagyobb légitársaságánál a Lufthansánál, ill. fapados leányánál, a Eurowingsnél is lassú. A cégek bónuszokkal próbálják a voucher elfogadására bírni az utasokat. A Lufthansa 50 euróval többet ad. A legnagyobb német és egyben európai utazási iroda, a TUI desztinációtól függően akár 200 eurót is kínál.

A Német Utazási Irodák Szövetség (DRV) becslése szerint a német utazásszervezőknek 3,5 milliárd eurót kellen visszafizetniük! „Ha ezt megteszik, a többség csődbe megy” – figyelmeztet a DVR elnöke, Norbert Fiebig. A DRV felmérése szerint az irodák 20 százaléka megkezdte az elbocsátásokat, 60 százalékuk közvetlenül a csőd előtt áll, 80 százalékuk pedig állami segítség nélkül nem fogja túlélni a válságot. A DRV szerint a 11 ezer német utazási irodából 2.300 biztos bezár. A szektor március óta 4,8 milliárd euró bevételtől esett el – áll a DRV elemzésében.[2]

Még nehezebb a légitársaságok helyzete. Járattörlés esetén 7 napon belül kötelesek a pénzvisszafizetésre – írja elő a 261/2004 az utasoknak nyújtandó kártalanítás szabályairól szóló uniós rendelet. Hatálya kiterjed minden EU-n belüli és onnan induló járatra, valamit az EU-ban székellyel rendelkező légitársaságok valamennyi gépére. Az EU-n kívülről induló, de a közösségbe érkező gépekre, ha a légitársaság nem európai a kiindulási ország szabályai vonatkoznak.

Ha az utas áll el

A részvételi díj nem csak akkor jár vissza, ha a szervező törli az utat. A 2015/2302 irányelv és a 261/2004 rendelet, ill. az ezeket a német jogba implementáló §651a BGB szerint sztornódíj nélkül lehet elállni az utazástól, ha az úticélt a foglalás után Külügyminisztérium (Auswärtiger Amt) ’figyelmeztetési listájára’ került (Reisewarnung), vagy ha elérése lehetetlenné vált. Napjainkban mind a kettő fennáll az összes külföldi út esetén: A Külügyminisztérium néhány hete nem frissíti a listát, globális figyelmeztetést adott ki. E mellett a világ szinte minden országa lezárta a határait a turisták előtt.

Csomagot foglalók és egyéni utazók 

A 2015/2302 irányelv tárgyi hatálya az utazási csomagokra terjed ki. Főszabály szerint az „utazási csomag legalább két különböző típusú utazási szolgáltatás kombinációja ugyanazon utazás részeként, ha a szolgáltatásokat egy szervező egyesíti” (3. cikk 2a pont). Létrejöhet utazási csomag több utazási szolgáltatóval külön-külön kötött szerződésekből is, többek között, ha (1) a fogyasztó ugyan abban az irodában, vagy egyazon online platformon köti a szerződéseket; (2) az ár összesítve van feltüntetve; (3) a szolgáltatás ’csomag’ vagy hasonló jelzővel van megnevezve (3. cikk 2b pont). Például szállás mellé egyidejűleg egy portálon autót is foglalt az utas, amelyet az oldaltól független kölcsönzőcég kínál, de a platform közvetít.

A 2015/2302 irányelv alkalmazásnál, ill. a kérdésben, melyik tagállam nemzeti joga az irányadó, irreleváns a fogyasztó személyes joga. A népszerű közvetítő portálokra, mint a Booking és az Airbnb székhelyük joga vonatkozik, ha a fogyasztó lakóhelye szerinti országban nincs telephelyük. Az utazók szerencséje, hogy a koronával összefüggő lemondások a legtöbb portálon díjmentesek, függetlenül attól, mi áll az ászf-ben. Mindez méltányosából történik és tipikusan csak a március 11-e előtti foglalásokra vonatkozik. Az egyéni utasoknál az utazás minden elemére vonatkozhatnak különböző szabályok, a szolgáltatók szék-, ill. telephelyétől függően. Így például a közvetlenül a külföldi hotelnél foglalókra a szálloda helye szerinti ország joga vonatkozik.

A javaslat

A német javaslat szerint pénz helyett csak utalvány járna a március 8. előtt foglalt és a korona miatt az irodák által törölt, ill. az utasok által lemondott utazási csomagok és repülőjegyek esetében. A voucher 2021 végéig lenne beváltható.

A nemzeti kormányok helytállnának az utalványokért az utazásszervező csődje esetén. Fontos biztosíték az utasoknak szektorban elkerülhetetlen csődhullám miatt. A legutóbbi, még a korona-krízis előtti nagy bedőlés, a Thomas Cook, ill. a Neckermann csődje megmutatta, hogy az irodák kötelező csődbiztosítása nem feltétlenül fedezik az utasok követeléseit.

Utazási csomagokra teljes egészében vonatkozna a garancia, ahogy az utazásközvetítőnél vásárolt repülőjegy helyébe lépő voucherre is. Viszont nem állna a közvetlenül a légitársaságoktól vásárolt jegy helyébe lépő utalvány mögött. A javaslatnak ez a megszorítása annyiban konzekvens, hogy a légiközlekedési cégek az utazás szervezőkkel- és közvetítőkkel ellentétben nem kötelesek vagyoni biztosítékkal rendelkezni, ill. ezt kiváltó csődbiztosítást kötni. Ez a privilégium viszont évek óta jogos kritikára ad okot.

Kivételes, ’különös méltánylást érdemlő esetben’ (Härtefallklausel), elsősorban, ha a fogyasztótól gazdasági helyzete miatt nem elvárható, pénz járna vissza. A javaslat a ’különös méltánylást érdemlő körülménynek’ példálózó felsorolást sem tartalmaz. A méltányossági szabály a repülőjegyekre is vonatkozna.

Kritikák

Ha Brüsszelben keresztülmenne a 2015/2302 irányelv és a 261/2004 rendelet a módosítsa, azok járhatnak rosszul, akik korábban önként elfogadták a vouchert, mert például segíteni akartak a nehéz helyzetben lévő irodán. Nem profitálnának a javaslattal létrejövő állami csődgaranciából – figyelmeztetnek német fogyasztóvédők.[3] A berlini tervek nyilvánosságra kerülése akár kontraproduktív is lehet. A változás reménye sokakat visszatarthat az utalványok elfogadásától – fűzhető tovább a gondolatmenet.

A német fogyasztóvédők részben maguk is kivárásra bíztatják a fogyasztókat. Vagy legalábbis a voucherek alapos tanulmányozására.  Számos iroda ugyanis 2020 végén lejáró utalványt ad. „Messzinek tűnhet az év vége, de nem tudni, hogy alakul a járványügyi helyzet. Lehet, hogy alig lesz olyan út, amire egy voucher év végéig beváltható lenne” – figyelmeztet Parsya Baschiri, utazási szakügyvéd, a német Fogyasztóvédők Szövetségének (Verbraucherzentrale) szakértője. A fogyasztók mozgásterét tovább csökkenti a névre szóló utalvány – teszi hozzá.

A szervezet a ’különös méltánylást érdemlő’ esetekre vonatkozó speciális szabályt is kritizálja: Sérül a fogyasztó méltósága, ha fel kellene tárnia vagyoni viszonyait, nehéz gazdasági helyzetét az utazási iroda előtt. Nyitott, ki döntene vitás esetben. „Különös méltánylást igénylő körülmény-e, ha a szülők az idei esedékes érettségi után utolsó ’szabad nyáron’ mentek volna hosszabb útra gyermekükkel. Jövőre, munkába állása után, viszont már nem lenne erre lehetőségük? – teszi fel a költői kérdést Baschiri egy interjúban.[4]

A Verbraucherzentrale az utalvány helyett, ill. mellett egy állami alap létrehozását javasolja. A tőke több célra is felhasználható lenne: (1) rövid távú likviditási segítség a szektornak az üzlet újraindulásáig; (2) biztosíték a fogyasztóknak a szervező csődje setére; (3) támogatás az utazásszervezőknek a jövő évi szezonra. „Idén a rövid távú likviditási problémák miatt vannak fokozott csődveszélybe. Jövőre az vezethet csőhullámhoz, hogy az utalvány beváltása miatt jóval kevesebb bevételük lesz az irodáknak, mint amennyit az utak után a partnereknek, hoteleknek, külföldi szervezőknek, légitársaságoknak, buszos alvállalkozóknak kell fizetniük” – magyarázza az utolsó pontot Christian A. Rumpke, a Verbraucherzentrale ügyvezetője.

Hasonlók, mégis különböznek

A küszöbön álló csődhullám megelőzése érdekében és Brüsszel tétlenségére hivatkozva 12 ország módosította nemzeti jogszabályát. Szinte mindegyik szem bemegy az 2015/2302 irányelvvel és a 261/2004 rendelettel és megszünteti a fogyasztó pénzvisszafizetés és utalvány közötti választási szabadságát. Vannak azonban különbségek:

  • Hollandiában 1 évig váltható be az utalvány, az út viszont lehet a távolabbi jövőben is. Az esetleges maradványösszeget pénzben kell kifizetni. Az állam kezességet válla a voucherekért. A fogyasztó elutasíthatja az utalványt, de pénzre nem jogosult helyette, viszont a jogigénye sem veszik el. Reménykedhet tehát a későbbi jogszabálymódosításban.
  • Franciaországban is megszűnt a választás joga. Viszont, ha a fogyasztó nem használja fel a 18 hónapig érvényes utalványt, lejárata előtt készpénzre kell váltania az utazásszervezőnek. Az irodák tehát csak időt nyertek. A francia állam is jótáll a voucherekért.
  • Itáliában 1 évig érvényes az utalvány. El nem fogadása, ill. fel nem használata esetén a követelés elveszik. Állami garancia nincs.
  • A hasonló belga szabályozás annyival egészül ki, hogy az utazásszervezőknek csődbiztosítást kell kötniük az általuk kibocsátott utalványokra.

A kormányzati mulasztás drága következményei 

„A német állam nem tett eleget jogalkotói, ill. alapjogvédelmi kötelezettségeinek, ezért a garanciaalapot magában foglaló jogszabályváltoztatás elfogadásával kell helytállnia a fogyasztókkal szemben az utazásszerveők fizetésképtelensége esetén” – áll a Német Utazási Irodák Szövetségének (DRV) felkérésére készült szakvéleményben. A német jogszabály azonban az uniós irányelv implementációja. Utóbbi revíziója nélkül, nem változtatható meg az előbbi. Egyoldalú, az európai direktívának ellentmondó berlini módosítása kötelezettségszegési eljárást (EUMSZ 258. cikk) vonna maga után. Ezt nem vitatja a ’Beiten Burkhardt Ügyvédi Iroda’ állasfoglalása sem. Ugyanakkor „az európai jogszabályok a garanciaalap létrehozásában nem akadályozza a német államot”. Egy irányelvnek nem ellentmondó, azt kiegészítő nemzeti szabályozás nem sérti a közösségi jogot.

Az ügyvédi iroda szerinti jogalkotói mulasztás, ill. alapjogvédelmi kötelezettségeinek hátterében a Thomas Cook 2019-es csődje áll. A brit utazási iroda német leányvállalata, a Neckermann a foglalások után az európai, ill. a német jogszabályban előírtakkal összhangban 110 milliárd euróig fedezetet nyújtó csődbiztosítást kötött (17. cikk 2015/2302 irányelv, §651a BGB). A pénz azonban nem volt elég az utasok követeléseinek kielégítésére. A német kormány akkor – méltányosából – pótolta a hiányzó összeget. Mindenkit hazahozott külföldről és kártalanította a későbbi időpontra kifizetett foglalással rendelkezőket. Konzekvenciaként tervbe vette a jogszabálymódosítást, leginkább a csődbiztosítási kötelezettség összeghatárainak a megemelését. Ennek mértékét lépcsőzetesen, az előző évi forgalomhoz igazodva határozza meg a jogszabály.

A német utasok elő foglalási összesen 330 millió euróra vannak biztosítva. Ez töredéke, az ügyvédi iroda tanulmány által becsült a 3,5 milliárdos összeértéküknek. A különbség akkor, hogy valószínűleg szinte minden utazásszervező alulbiztosított. A kormány a Neckermann 2019-es fizetésképtelensége óta ismeri a problémát. Mégsem tett a megoldásáért. A korona-válságig nem kezdeményezett jogszabály-módosítást Brüsszelben, ill. nem hozott létre csődalapot. Ezzel sérül az Art. 80 I 1 GG-ben lefektetett jogbiztonság elve, amelynek érvényre jutásáról a jogalkotónak kell gondoskodnia – foglalható össze a Frankfurter Allgemeine Zeitungban részletesen ismertetett tanulmány indokolása.[5] A szakvélemény szerint nem elegendő egy elvi szintű állami garanciavállalás. A jogbiztonság elve megköveteli az alap feltőkésített az élő foglalások értékének megfelelő összeggel.

Az ügyvédi iroda szakértői felhívják a figyelmet, hogy az alapot nem feltétlenül a költségvetésből kellett volna feltőkésíteni. A német jogalkotás, az európai jogszabályok megsértése nélkül, kötelezhette volna az utazásszervezőket az alapba történő befizetésre.

A tanulmány szerint a Neckermann csődjétől függetlenül sem kielégítő a szabályozás. Az ügyvédi iroda felrója a jogalkotónak, hogy nem készült fel jogszabállyal arra az esetre, ha az utazás lehetetlenné válása nem csak egyes országokat érint. A Külügyminisztérium tipikusan háború, terrortámadás vagy természeti katasztrófák miatti szokott figyelmeztetést kiadni. Ezek ritkán fordulnak elő párhuzamosan a frekventált turisztikai célpontokon. Így nem jellemző, hogy ezek közül több is fent lenne a listán. Az úttörlések és lemondások tehát csak az irodák kínálatának egy szegmensét érintik. Így rend szerint nem okoz gondot a pénzbeli visszatérítés.  A jogalkotó csak ilyen esetekkel kalkulált. Elméletileg azonban a mostani szcenáriót sem lett volna szabad megfelejtkeznie: Globális fellépő ok, például egy világjárvány, amely az utazást általában lehetetlenné teszi. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az irodák képtelenek minden foglalást visszafizetni. A jogalkotónak, például az utalvány-megoldást alkalmazó jogszabállyal kellett volna erre az esetre készülni. „Ezt megköveteli a jogbiztonság garantálására vonatkozó kötelezettsége. Mivel nem teljesítette a kötelezettségét, helyt kell állni a mulasztása miatt kárt szenvedőkkel szemben” – áll a szakértői véleményben.

Vasutazók és buszozók

A vasúti és buszjegyekkel egyszerű a helyzet, ha a szolgáltató törölte a járatot: a jegyár visszajár.

Az ár nem szempont?!

2012-ig Németországban gyakorlatilag nem volt távolsági busz közlekedés. Ennek oka, hogy a személyszállítási törvény  (Personenbeförderungsgesetz, PBefG) szerint vonatösszeköttetéssel párhuzamosan csak akkor kínálható távolsági buszos szolgáltatás, ha utóbbi „a személyszállítás jelentős javulásához vezet” (§12 II 3b PBEfG). ’Távolsági szolgáltatás’ áll fenn a törvény definíciója szerint, ha a két megálló közötti távolság meghaladja az 50 kilométert vagy egy órás menetidőt (§8 I 2 PBEfG). Az évtizedekig változatlan joggyakorlat szerint a ’jelentős javulás’ fennállását az összes körülmény figyelembevételével kellett eldönteni. Az alacsonyabb jegyár önmagában nem vezetett ehhez, ha például hosszabb menetidővel párosult. A távolsági buszok azonban tipikusan ilyen szolgáltatást tudnak nyújtani: lassabb, de jóval olcsóbb összeköttetést teremtenek. Ez sok fogyasztó számára versenyképesebbé teszi őket, de nem volt elegendő a jogalkotónak. Mióta a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló 1370/2007 uniós rendelt kikényszeríti, hogy a tagállamok valós versenyt biztosítsanak minden tömegközlekedési szolgáltatónak, változott a joggyakorlat. Gombamódra szaporodnak a buszos vállalkozások. A 2012-es liberalizáció évében 2,5, 2018-ban már 23 millió utast szállítottak. Piaci részesedésük 13,5 százalékra nőtt.

A piacot 95,5 százalékos részesedéssel gyakorlatilag monopolizáló Flixbus a koronára tekintettel valamennyi bel- és külföldi járatát törölte. Így minden elővételben váltott jegy visszaváltható. A szolgáltatók, a legtöbb utazásszervezőhöz és légitársasághoz hasonlóan először utalványt kínálnak, ezt azonban nem kötelesek elfogadni a fogyasztó.

A német államvasút, a DB ugyan a menterendinél kevesebb vonatot közlekedtet belföldön és sok nemzetközi összeköttetését törölte, de korán sem mindet. Ennek ellenére – méltányosságból – valamennyi március 13. előtt vásárolt bel- és külföldi vonatjegyet visszaváltja. Illetve helyjegyváltási kötelezettség nélkül bármelyik, a jegyen feltüntetett viszonylatban közlekedő vonaton felhasználható június 30-ig.

[1] https://www.bundesregierung.de/breg-de/aktuelles/im-sogenannten-corona-kabinett-der-bundesregierung-wurde-heute-folgender-beschluss-fuer-eine-gutscheinloesung-bei-pauschalreisen-flugtickets-und-freizeitveranstaltungen-gefasst–1738744

[2] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/gutscheine-reise-pauschalreise-ausfall-erstattung-corona-streit-bundesregierung-eu-kommission-tourismusbranche-krise/

[3] https://www.verbraucherzentrale-brandenburg.de/pressemeldungen/presse-bb/gutscheinzwang-schwaecht-verbraucher-46323

[4] https://www.sueddeutsche.de/reise/corona-reiserecht-gutscheine-frage-antworten-1.4870228

[5] https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/gutachten-bund-soll-fuer-reisegutscheine-haften-16705722.html

Kapcsolódó cikkek:


Az áfa változásának hatása a szerződés teljesítésére
2020. május 28.

Az áfa változásának hatása a szerződés teljesítésére

A bírói gyakorlat alapján az áfa utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni (BH2020. 39.).

A nyertes ajánlattevő is bírságolható
2020. május 21.

A nyertes ajánlattevő is bírságolható

Az EUB döntése értelmében az uniós jog elveinek megfelelően a közbeszerzési ajánlattevőre is kiszabható bírság a közbeszerzési szerződés jogellenes módosítása esetén.

Home office örökre?
2020. május 15.

Home office örökre?

A Twitter lehetővé teszi alkalmazottainak, hogy „örökre” home officeból dolgozzanak, ha akarnak.

Diszkriminatív álláshirdetés
2020. május 14.

Diszkriminatív álláshirdetés

Diszkriminatív az álláshirdetés, ha a munkáltató csak hölgyek jelentkezését várja, miközben a munkakört férfi alkalmazott is el tudná látni.