Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Prezi, Ustream, LogMeln – ismert programok, felhasználói eszközök, a nagyvilágban már háromszázmillióan(!) használják őket, talán éppen mi is élvezzük előnyeiket. És nem is gondolnánk, sőt nem is tudjuk, hogy mind magyar fejlesztésű alkalmazások. Alkotóit mutatja be tanulságos új kötetében Veiszer Alinda, akinek könyve jóval több, mint interjúk sorozata.
A Kossuth Kiadó gondozásában 2013 végén megjelent Bridge Generáció című, Álmokból üzletet: Prezi, Ustream, LogMeIn alcímet viselő tanulságos mű egyszerre szolgálhat kézikönyvként vagy a jelen valóságát bemutató történetmesélő kötetként. De egyszerűen érdekes olvasmány is lehet azoknak, akik a szerző eddigi televíziós, majd abból kinőtt könyves munkáit szeretik, becsülik. Kézikönyv, mert az elmesélt történetek hőseit, legfontosabb fogalmait, intézményeit, a témához kapcsolódó szereplőit külön kis keretes írásban is megismerhetjük (az Y Combinatortól a Dropbox cégekig, a lean-szemlélet, a business angel, a seed fogalmakig, Justin Kantól György Péterig). A kötet végén lévő név- és tárgymutató pedig még inkább segíti az eligazodást. Történetmesélő könyv, mert oly könnyedén vezet be a startup világába, mintha az a legismertebb és legegyszerűbb fogalom lenne. Akik pedig Alindát a Záróra című, öt éven át futó televíziós portréműsora miatt szerették meg, most sem csalatkoznak, mert ezúttal is értelmes, logikus, kíváncsi, olykor rácsodálkozó, nem hivalkodó kérdései nyomán ismerhetik meg a startup-világból kinövő nagyvállalkozások magyar főszereplőit. (A szerző egyfajta terápiaként is írhatta könyvét, mely szinte egybeesett azzal, hogy 2013-ban, egy hosszú folyamat részeként, gyakorlatilag kiutálták az állami televízióból, eltávolították az MTVA kötelékéből.) Mindemellett az alapos írás elsősorban riportkötet, nem interjúk sorozata, ráadásul olyan összefüggésekkel, következtetésekkel lepi meg az olvasót, melyek tanulságokkal is szolgálhatnak számára. Három világhírű, ám Magyarországon kevéssé ismert, a startup világából kinövő cég születésével, eredményességével, világsikerével és magyar alkotóival ismertet meg bennünket, olvasmányos, szinte regényszerű módon.
A könyv rövid, de annál izgalmasabb nyitó fejezete éppen e startup-világot mutatja be, szakértők segítségével tudjuk meg a szomorú különbséget, mi jellemzi az ötletek felkarolását a tengerentúlon és mi Magyarországon. Reményt keltő lehet azonban, hogy a külföldről átvett néhány módszer már idehaza is segíthet felkutatni az igazi ötleteket, kibontakoztatni a valódi tehetségek tudását, támogatókat találni e tehetségekhez, s erre szerencsére már megszülettek a szervezeti formák is.
A szerző ezt követően alaposan bemutatja és elemzi a három Magyarországról elindult vállalkozás útját, a harmincas éveikben járó vagy azokat éppen elhagyó alapítók vallomása alapján.
*
A Prezi internetes prezentációkészítő szoftver, ötletmegosztó program, mely egyben kreatívvá is teszi a prezentáció készítőjét. A Microsoft PowerPointjának vetélytársaként is emlegetett eszközzel kiválóan lehet előadást illusztrálni, gondolatok, összefüggések képi megjelenítésére remekül használható – jellemzik használói, illetve a világ harmincmillió felhasználója is igazolni tudja. A könyv szerzője nem csupán interjúkban mutatja be a Prezi három alkotóját, hanem a történések sorrendjében beszélteti őket, vagy foglalja össze pályafutásukat, részvételüket az alkotói folyamat kialakulásában, meneteiben. Érdekes megtudni, hogy Somlai-Fischer Ádám édesanyja grafológus, édesapja építész, csakúgy, mint ő, aki egyben médiaművésszé is vált, bár gyermekkorában feltaláló akart lenni. Stockholmban járt egyetemre, ahol elkezdett azon gondolkodni, sőt dolgozni, hogy kötelező prezentációit a saját maga által kidolgozott programmal tartsa meg.
Halácsy Péter média- vagy internetes polihisztor akart lenni. Apja mérnök volt, számítógépeket hozott be az országba, így fiának hamar meglett az első, ZX Spektrum névre hallgató számítógépe. Már tízévesen programozott, majd mérnöknek tanult. Később fejlesztésekben dolgozott, mint amilyen a Hunspell helyesírás-ellenőrző és alaktani program is, és keresőprogramokkal foglalkozott. Ketten hozták létre a Kitchen Budapest médialabort 2007-ben, mely még ma is szakkollégiumszerűen nyújt lehetőséget új technológiákat, használatokat alkotni, hogy idővel eladható termékek jöhessenek létre. A cégépítéshez viszont nem értettek, ezért is kerestek maguk fölé egy vezetőt.
Ő lett Árvai Péter, a Prezi harmadik meghatározó alkotóembere. Édesanyja titkárnő, édesapja esztergályos, akik különleges körülmények között hagyták el Magyarországot, s ő már Svédországban született. Az iskolában remek matekos volt, kedvtelésből japánul is tanult, majd az egyetemen médiatechnológia és mérnök szakon végzett. Később egy évig Japánban dolgozhatott egy üzleti tanácskozások felvételeit indexáló programon, majd Svédországban egy mobilinternettel foglalkozó svéd startup-cégnél. Ott találkozott Halácsy Péterrel, ő hívta a Prezihez. Kétnapi budapesti beszélgetés és gondolkodás után mondott igent. Mindent feladva költözött Budapestre, és vállalta a kihívást jelentő feladatot. Másfél évig csak a tartalékaiból élt. A hármas meghatározta fő célját: a Prezi önálló termék lesz, nem egy mogul mobiltelefon-társaság egyik alkalmazása a sok közül. Az emberek közötti ötletek megosztását fogja szolgálni újfajta prezentációs eszközként.
2009 áprilisától lehet használni az ingyenesen hozzáférhető Prezit, ám azt is kitalálták, hogyan lehet bevételük is fejlesztésükből. Bizonyos szolgáltatásukat fizetőssé tették. Azt is megfogalmazták maguknak, hogy nem ők kajtatnak befektetők után, azok keresik majd fel őket – és számításuk bevált.
*
A Ustream az interneten élő közvetítést lehetővé tevő program, melyhez elég egyetlen kamera és egy számítógép. Brad Hunstable és John Ham amerikai katonák az interneten bukkantak Fehér Gyulára; az amerikaiak egy fotómegosztó portált álmodtak meg, de szükségük volt egy technológiai szakemberre. Az eredetileg jogász végzettségű magyar fiatalember programozói munkája sikerült, de a katonák fél évre eltűntek: az öbölháborúba vezényelték őket a kétezres évek elején, a második iraki háborúba. Aztán újra felbukkantak: ismét megkeresték Gyulát, és hármójuk gondolatából született meg az élő videomegosztó rendszer.
|
Bogár Bence (Kitchen Budapest), kezdő vállalkozások támogatásának előkészítője: „A pénz sok embert elkényelmesít, és arra sarkall, hogy ötlet nélkül boldoguljon, abban a hitben, hogy pénzen minden megvásárolható. Pedig egy startup működéséhez elengedhetetlen a folyamatos innováció.” Somlai-Fischer Ádám (Prezi) a magyar egyetemisták többségéről: „Mire odáig jutnak, hogy kreatív dolgokkal foglalkozzanak, már rég kiábrándultak az egyetemből a sok hülyeség miatt, így leginkább csak krediteket kérnek, de nincs kedvük részt venni a munkában.” Árvai Péter, a Prezi egyik alapítója: Amikor egy rákkutató leül, hogy megmutassa az eredményeit, a munkája összefüggéseit, és ehhez olyan eszköz van a kezében, amellyel mindezt hatékonyabban teheti, és ez újabb ötletek születéséhez vezet, akkor ezzel jobbá teszi a világot.” Fehér Gyula, a Ustream társalapítója: „Miről szól a történelem? Hogy megértsük, hogy a korábbi korokban milyen motivációik voltak a döntéshozóknak. Miért alakultak úgy a folyamatok, ahogy. Ez egy vállalkozás építésénél nagyon jól jön.” Anka Márton, LogMeIn alapítója: „Engem tényleg nem érdekelt a pénz, ma sem érdekel, mert nincs mire elköltenem. A szenvedélyem a számítógép, az előtt ülök a legtöbbet, hiányzik, ha nem csinálhatom, de emellett nincsenek nagy igényeim… Nem járok golfozni, vitorlázni, csak programozom.” Fehér Gyula: „Ahhoz még nincsen kedvem, hogy életem hátralévő részében lógassam a lábamat.” Somlai-Fischer Ádám: „… a jól működő társadalmakban a korrupció a kivétel, nem a norma.” Árvai Péter (Prezi), egyben a Bridge Budapest egyik alapítója: „Ha folyamatosan azt mondogatjuk magunknak, hogy nincs értelme megpróbálni sem, mert valaki úgyis keresztbe tesz majd, akkor sosem fog létrejönni az a Magyarország, ahol büszkék lehetünk az eredményekre és tudásra, melyet elértünk.” Az idézetek Veiszer Alinda Bridge Generáció című kötetéből valók. |
|---|
Fehér Gyula mamája és nevelőapja egykoron könnyűipari vállalkozók voltak. Fiuk kilencéves korában kapott egy Commodore 64-es számítógépet, és ez lett a mindene: programokat kezdett írni BASIC nyelven. Majd elvégezte a jogi egyetemet, és internetes munkákat végző céget alapított: weboldalakat, bannereket készített. A hármas csapat új technológiájával 2007 elején indult el a neten. A közvetítő és a néző között különös kapcsolat alakulhatott ki, s mindez kis beruházással mindenki számára elérhetővé vált. Miután elérték az amerikai blogos véleményvezéreket, akik őszinte ódákat kezdtek zengeni az új lehetőségről, egyre nőtt a program népszerűsége. Megtalálták a politikusok is a benne rejlő előnyöket. Olyannyira, hogy 2008-ban Obama amerikai elnök beiktatását és eskütételét már Ustreammel is követhette az internetes világ. Az eszköz legjobb reklámja önmaga, illetve felhasználói. Közéjük tartozik a dalai láma, vagy a Sony, melynek show-ját a Play Station egyik új változatának bemutatásakor 16 millióan követték élő adásban.
A hármas 2007-ben két szerverrel indult, számuk mára több mint ezerre nőtt. Ehhez szükség volt befektetőkre, melyeket a két amerikai társ hajtott fel a Szilícium-völgyben, San Franciscóban. Ám mindenki kíváncsi volt „a magyar agyra is”. Fehér Gyula, aki igencsak megedződött a jogi egyetem szóbeli vizsgáin, s akinek az angol nyelvvel sem volt gondja megannyi angol nyelvű munka és szakfordítás után, sehol sem okozott csalódást a bemutatkozással. Hamarosan már 60 millió dolláros tőkeinjekció repítette előre a céget, melyből 36 millió Japánból érkezett. Mindez az ázsiai terjeszkedést is segítette.
Ma a Ustream irodát tart fenn Tokióban, Szöulban, San Franciscóban, Los Angelesben, valamint Budapesten, az Andrássy úton. Fehér Gyula elárulta jelenlegi stratégiájukat is: visszaforgatják bevételeiket, ezért egyelőre még nem nyereségesek. Szolgáltatásuk ingyenes, a felhasználóknak csak néhány plusz szolgáltatásért kell fizetni. Jelenleg 250 ember tartozik a csapatukhoz – valamint 80 millió felhasználó.
*
A LogMeIn Anka Márton szoftvermérnök nevéhez fűződik, akinek hobbija a számítógép. Apja takarékszövetkezeti vezető volt, az ő kérésére, munkájának könnyítésére írta első szoftvereit. Idővel pedig a játékprogramírásból nőtte ki magát a számítógépek távelérését, távvezérlését lehetővé tévő szoftver. Majd magához vett két programozót, s megindult a szekér, de az ezredforduló idején már érezte, a tudatos cégépítéshez, marketinghez több kell: erre egy amerikai céget bíztak meg. Végül 2003-ban csatlakozott a csapathoz vezérigazgatónak Mike Simon, aki mellett Márton a technikai igazgató szerepét vállalta fel. Lekerült a válláról a cégvezetés terhe. Vállalkozásuknak akkor már kétmillió dolláros éves bevétele volt, s folyamatosan fejlődött. 2006-ban vette fel a cég a termékük nevét. Idővel a vállalatnak Bostonba kellett áttenni székhelyét, hogy további befektetőkre leljen, s 2007-ben Márton is odaköltözött. A céget 2009-ben bejegyezték az amerikai tőzsdére is. Az Intel négyszázalékos részesedést szerzett a vállalkozásban, melynek termékei a biztos előfizetők révén egyre sikeresebbek lettek, bevételei pedig kiszámíthatókká váltak a befektetők előtt. A felhasználók között megtalálhatók a Microsoft vagy a Hewlett-Packard óriáscégek is. Magyarországon nincs előfizetőjük, pedig több nagyvállalattal is tárgyaltak. Szegeden és Budapesten viszont kiépült a vállalkozás fejlesztőmérnöki bázisa.
A LogMeIn százmillió dollár éves bevételű vállalkozássá nőtte ki magát – kétszázmillió felhasználóval. A magyar alapító 2013 nyarán lemondott posztjáról, de tanácsadó és részvényes maradt. A cég már túl nagy lett számára, és őt továbbra is inkább az apróbb számítógépes feladatok érdeklik.
*
A könyv zárófejezete megismertet a Bridge Budapest szervezettel, melyet az e könyvben bemutatott három magyar startup-vállalkozás alapítói-irányítói hoztak létre 2013-ban. Egyrészt, hogy megosszák tapasztalataikat a feltörekvő, vállalkozó kedvű magyar fiatalokkal, másrészt, hogy a Magyarországon furcsán csengő vállalkozó szónak megmutassák az igazi értelmét. Hogy végre feledésbe kerüljön pejoratív értelmezése, s ne az ügyeskedés, a korrupció, a sunyi emberek szinonimája legyen. 300 ezer dollárt és 7 millió forintot bocsátottak a szervezet részére az első évre. Például ösztöndíjat kínálnak fiataloknak, akik a Szilícium-völgybe utazhatnak tanulmányútra. A Bridge Budapest inspirálni szeretne, hogy minél többen legyenek saját sorsuk kovácsai. Célja, hogy visszaadja a becsületes munka értékét, azt, hogy minden esetben csak a tudás, a tehetség, a rátermettség számítson. Az alapítók azt is szeretnék, hogy a magyar médiumok jobban figyeljenek rájuk, s velük együtt a generációvá érett digitális nemzedékre, a belőlük kinőtt sikeres emberekre, vállalkozásokra. Árvai Péter, aki egyben a szervezet egyik alapítója is, maga is tapasztalhatta a hazai média érdektelenségét: „… bármilyen sikeres is lett a Prezi, azt éreztem, hogy a magyar média nem segít abban, hogy elmeséljük, kemény munkával, jó ötlettel és egy kis szerencsével más embereknek is van lehetőségük megcsinálni ezt.”
*
Veiszer Alinda értékes könyvében kérdőjellel fogalmazza meg: vajon hősei lennének az a generáció, a Bridge Generáció, annak a nemzedéknek a tagjai, akik hidat építhetnek a tengerentúli, működő üzleti filozófia, kultúra, valamint a hazai közé? Akik összekötő kapocs lehetnek a mainstream és a startup-világ között? A pályakezdők és a rutinos felső vezetők között? Akik összeköthetik szüleik, nagyszüleik analóg nemzedékét a saját, digitális generációjával? Akik hidat jelenthetnek a tisztességes üzleti modell elmélete és gyakorlata között? Az életigenlő tehetség, a kreatív szemlélet, a tudás szárba szökkenése, és az igazi teljesítmény között a világ egy korrupciómentes szeletében? Ami talán már jóval több, mint híd, hanem a megvalósult gyakorlat?
Veiszer Alinda, a Bridge Generáció szerzője
Csak bizakodhatunk abban, hogy a kötetben megismert egyedi példák, az orrunk előtt felnőtt néhány elszánt, kitartó fiatalember valóban generációvá sokasodik és nem a kivételt jelenti. Talán ezt jelzik Alinda szavai is. Azé az íróé, akit a maga műfajában joggal sorolhatunk a Bridge Generáció tagjának: „A szerző reménykedik, és a hosszú beszélgetések végére otthonosabban érezte magát megfigyelése tárgyának világában, mint abban, ami a hétköznapok valójában körülveszi.”
