Jogeset: mit jelent a továbbkölcsönzés tilalma?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban olyan jogeseteket és bírósági döntéseket mutatunk be, amelyek a megváltozott szabályozási környezet ellenére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alatt is iránymutatásul szolgálhatnak mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára, illetve akár korábban nem létező szabályok értelmezéséhez is segítséget nyújthatnak. Ez alkalommal a munkavállalók tovább kölcsönzésének tilalmához kapcsolódó jogesetet tárgyaltunk.

A továbbkölcsönzés tilalmát értelmezte és bontotta ki a Legfelsőbb Bíróság az alábbi jogeset kapcsán.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes munkáltatónál az eljáró felügyelő 2005. november 11-én tartott munkaügyi ellenőrzést, melynek során feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt a felügyelőség vezetője határozatával munkaügyi bírságot szabott ki. A határozat szerint a felperes megsértette a munkaszerződés írásba foglalásra vonatkozó kötelezettségét egy munkavállaló tekintetében, tizenkilenc munkavállaló esetében nem tudta igazolni, hogy eleget tett bejelentési kötelezettségének, és tizenkét főt érintően megsértette az 1992. évi Mt. 193/D. § (5) bekezdését, amely szerint a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.

A felperes keresetében az alperes bírságot kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozatban kiszabott munkaügyi bírság mérséklését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A bíróság tényként állapította meg, hogy az S. Kft., mint kölcsönbeadó munkaerő-kölcsönzési szerződést kötött a felperessel, és a kölcsönzés céljából kötött munkaszerződés szerint foglalkoztatott munkavállalókat a felperes továbbkölcsönözte a J. C. Kft.-nek. Az S. Kft. mint kölcsönbeadó és a J. C. Kft. között kölcsönzési szerződés nem jött létre. A felperes megsértette a továbbkölcsönzés tilalmára vonatkozó jogszabályi előírást.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a bírság összegének meghatározása érdekében a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte az Mt. 193/D. § (5) bekezdése megsértésére, annak téves értelmezésére hivatkozva. Azzal érvelt, hogy az érintett munkavállalók a munkaerő-kölcsönző S. Kft.-vel kötöttek munkaszerződést, és e szerződésekben már a J. C. Kft. t.-i székhelyét jelölték meg a felek a munkavégzés helyeként.

Az érintett munkavállalók vonatkozásában ezért továbbkölcsönzésről nem lehet szó. Ez nem sérti az Mt. 193/D. § (5) bekezdését, mert a kölcsönbevevő munkáltató a kölcsönbeadó munkáltató által már megjelölt munkavégzési helyet nem módosította, más munkavégzési helyen nem kötelezte munkavégzésre a munkavállalókat.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozva, hogy a nem vitás tényállás alapján a munkaerő továbbkölcsönzése megtörtént. Nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönbeadóval kötött munkaszerződésben már megjelölték a harmadik munkáltatónál történő munkavégzési helyet.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósági az alábbiak miatt nem tartotta alaposnak.

A peres iratok alapján megállapítható volt, hogy a munkaerő-kölcsönzési szerződés szerint az S. Kft. mint kölcsönbeadó a felperesnek, mint kölcsönbevevőnek volt köteles munkavállalókat munkavégzés céljából átengedni díj ellenében. E szerződés értelmében tehát a felperes kölcsönvevő munkáltatónak minősült, és mint ilyen a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására volt köteles [1992. évi Mt. 193/C. § c) pont].

A nem vitatott tényállás szerint a felperes által kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására nem a felperesnél, hanem egy harmadik munkáltatónál, a J. C. Kft.-nél került sor. Felperes, mint kölcsönvevő, a munkavállalókat ily módon más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezte, amely az 1992. évi Mt. 193/D. § (5) bekezdésébe ütközött.

E jogszabálysértést sikertelenül vitatta arra hivatkozva, hogy az érintett munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésében már eredetileg is a J. C. Kft.-t jelölték meg munkavégzési helyként. Ez a szerződéses rendelkezés ugyanis a törvénybe ütközött [1992. évi Mt. 193/C. § c) pont, 193/D. § (5)–(6) bekezdés], ezért semmis. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (EBH2007. 1641).

Az Mt. 53. § (1) bekezdése feljogosítja a munkáltatót arra, hogy a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztassa. Ezt a jogosultságot korlátozza az Mt. 216. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.

Számviteli változások 2014

Először alkalmazzuk a mikrogazdálkodói beszámolót A hibajavításokkal kapcsolatos gyakorlati tudnivalók Milyen változásokat kell figyelembe vennünk a 2014-es üzleti évben? Milyen hatása van  az új Ptk. hatályba lépésének  a számvitelre? Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak dr. Andor Ágnesnek és Tomcsányi Erzsébetnek, jöjjön el 2014. február 25-én szakmai konferenciánkra! A továbbképzésen való részvétel mérlegképes könyvelőknek, vállalkozási szakterületen, számviteli témakörben 8 kreditpontot ér. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Bővebb információk és jelentkezés itt

Ennek megfelelően az ítélet indokolása jelenleg is iránymutató, és a munkaerő továbbkölcsönzésének tilalmába ütközik, ha a munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésben nem a kölcsönvevő, hanem egy harmadik munkáltató telephelyét jelölik meg a munkavégzés helyeként és a munkavállalók tényleges foglalkoztatása is ott történik.

---