A vezető tisztségviselő felelőssége a cég tartozásáért


A témakörben meglehetősen sok cikket, részletes jogirodalmat lehet találni jogi oldalakat böngészve. Mindezekre tekintettel magának a (volt) vezető tisztségviselői felelősségnek a kérdését alapjaiban, avagy részleteiben a jelen cikk nem tárgyalja. Ugyanakkor, egy nemrégiben közzétett kúriai határozat egy érdekes elvi jellegű megállapítást tett az ilyen jellegű perekben alkalmazandó bizonyítási érdek tekintetében.

A Gfv.VI.30.072/2023/5 határozat elvi tartalma szerint: „A vezető tisztségviselőnek az ügyvezetői tevékenységből fakadó lényeges kötelezettsége a rábízott vagyonról való fokozott gondoskodás, az azzal való elszámolás. A cég számlájáról felvett összeg további felhasználása tekintetében a bizonyítás a készpénzt felvevő vezető tisztségviselőt terheli.”

Tekintsük meg ezt a megállapítást kicsit közelebbről, avagy – látszólagosan vagy valóságosan – mely jogi érdekek konkuráltak a határozat meghozatalakor.

A Csődtörvény 33/A. § (1) bekezdés rendelkezése szerint a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a 6. § szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.

A 33/A. § (4) bekezdés rendelkezése szerint pedig mentesül a felelősség alól a vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, illetve az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve (döntéshozó szerve) intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.

A tárgyi pernek is ez volt az alapja.

A per történeti tényállása szerint a volt vezető tisztségviselő, egyben egyszemélyi tulajdonos a cég számlájáról jelentős összeget vett fel olyan időpontban, amikor a cégnek már fennálló adótartozása volt. A tulajdonos hónapokkal később az üzletrészét felosztotta, azokat értékesítette harmadik személyek részére. A cég értékesítése során maga az alperes is úgy nyilatkozott, hogy a társaság nem rendelkezik vagyonnal. Azaz, a korábban készpénzben felvett összeg jogi sorsa ismeretlen, rendezetlen volt.

A per alperese, a volt ügyvezető természetesen arra hivatkozott, hogy ő a felvett készpénzt a cég házipénztárába korábban befizette. Azonban, a peres eljárás során ezen állítását alátámasztani nem tudta, bizonyítékot nem szolgáltatott, valamint, ennek a ténynek önmagában ellentmondott az is, hogy jelentős készpénzfelvételt mellett pár hónappal később a céget, mint vagyonnal nem rendelkezőt értékesítette.

Peres eljárás lévén ugyanakkor létezik egy perjogi „aranyszabály”: bizonyítania minden esetben a felperesnek kell, hacsak a felperes mellett nem szól valamely vélelem, avagy, egyéb okból a bizonyítási érdek nem alperesnél áll fenn.

A volt vezető tisztségviselővel szembeni megállapítási perben a főszabály érvényesül, azaz bizonyítani a felperesnek kell. Felperest terheli annak igazolása, hogy a vezeti tisztségviselő a feladatát nem a hitelezők védelme érdekében látta el és ezzel a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. Ha csak ezt a logikai sort nézzük, akkor ebben a perben elméletileg a felperesnek kellett volna azt igazolnia, hogy a felvett készpénz kifejezetten jogellenesen lett felhasználva. Kétségtelen tény, hogy az alperes sem bizonyította a jogszerű felhasználást (pl. házipénztárba történő befizetést), de a felperes sem bizonyította a későbbi jogszerűtlen felhasználást.

Egy „átlagos perben” ilyen esetben a „kölcsönös bizonyítatlanság” a felperes terhére esik. A kúriai döntés értelmében azonban a tárgyi perben egy kvázi megosztott bizonyítási érdek érvényesül.

A döntés kifejezetten kimondja, miszerint felperesnek nem kellett bizonyítania, hogy mi lett a felvett készpénz sorsa, elegendő volt annak igazolása, hogy a bankszámla felett rendelkezni jogosult azt kivette, és annak mikénti felhasználása nem ismert. Ez következik abból is, hogy a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetői tevékenységből fakadó lényeges kötelezettsége a rábízott vagyonról való fokozott gondoskodás, az azzal való elszámolás.

Fontos kiemelni, hogy a kúriai döntés nem arról szól, hogy valamilyen módon megfordult volna a – korábbi fogalomhasználattal élve – bizonyítási teher, avagy a jelen pertípusban valamiféle eltérő joglogikai szabály érvényesülne a bizonyítási érdekre vonatkozóan.

A kúriai döntés tulajdonképpen egyfajta határt szab a felperes bizonyítási érdekének és azt mondja, hogy annak igazolása, hogy egy adott összeg felett a vezető tisztségviselő rendelkezett és az összeg későbbi sorsa igazolatlan, a Csődtörvény 33/A. § (1) bekezdés szerinti marasztalási feltételt kielégíti és az alperes esetleges ellenbizonyítása már a 33/A. § (4) bekezdés szerinti mentesülési alakzat körébe tartozó bizonyítási cselekmény, azaz, ez már alperes érdekköre.

A cikk szerzője dr. Hortobágyi Sándor partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107


Kapcsolódó cikkek

2024. április 10.

Randstad: a karrierépítési lehetőségnél fontosabb a munka és a magánélet egyensúlya a munkahelyválasztásnál

A Randstad 34 ország 27 000 munkavállalóját kérdezte meg arról, hogy mi a fontos számukra a munka világában és mit várnak el munkáltatójuktól. A legfrissebb Workmonitor felmérésből kiderül, hogy a munkavállalói elvárások hogyan írják át a munkaerő-menedzsment ABC-jét: hogyan kell átgondolniuk a cégeknek a munkaerő-menedzsment stratégiájukat annak érdekében, hogy a legkiválóbb tehetségeket magukhoz vonzzák és meg is tudják tartani őket.

2024. április 10.

Due diligence az ESG támogatására

A vállalati fenntarthatóságról szóló irányelv tervezete várhatóan még áprilisban az Európai Parlament elé kerülhet. Az úgynevezett due diligence-folyamat elsőként csak az 1000 főt meghaladó alkalmazottal és 450 millió euró feletti árbevétellel rendelkező cégekre fog vonatkozni.

2024. április 9.

Szellemi alkotások az üzleti forgalomban

Dr. Borbás Máté, ügyvéd, az SBGK Ügyvédi- és Szabadalmi Ügyvivői Iroda partnere és Keményvári Bálint, szabadalmi ügyvivő, gépészmérnök, az SBGK Ügyvédi- és Szabadalmi Ügyvivői Iroda munkatársa beszéltek a Wolters Kluwer Hungary által szervezett webináriumon az üzleti hasznosítási célok által befolyásolt oltalomszerzési stratégiákról, a szellemi alkotások hasznosítását lehetővé tevő különböző szerződéses konstrukciókról, valamint az IP (Intellectual Property – szellemi tulajdon – a szerk.) értékéről, értékeléséről és jelentőségéről a befektetések kapcsán.