Rendet tett a Kúria a munkaidő-nyilvántartás alkalmazásában
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria szerint a törvény kifejezetten nem írja elő a munkáltatónak, hogy a munkaidő-nyilvántartást a munkavégzés helyszínén tartsa, ugyanakkor azt objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé tévő módon kell vezetnie.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §-a meghatározza a munkáltató munkaidő nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségét, valamint annak tartalmát. A törvény szerint a nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
De hol kell tárolnia a munkáltatónak a nyilvántartást? A munkavégzés helyén, ami adott munkavállalók tekintetében eltérő lehet, vagy lehet egy központi helyen? Különösen aktuális a kérdés arra tekintettel, hogy a nyilvántartás vezetése gyakran már nem papíralapon, hanem digitálisan történik.
Ebben a kérdésben tett rendet a Kúria egy nemrég meghozott jogegységi határozatában [1/2022. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.014/2022/9.)], melyben egyértelmű iránymutatást ad a munkaidő-nyilvántartási kötelezettség értelmezésével kapcsolatban.
A Kúria rögzítette, az Mt. kifejezetten nem írja elő a munkáltatónak, hogy a munkaidő-nyilvántartást a munkavégzés helyszínén tartsa, ugyanakkor azt – a szabályozás céljára tekintettel – objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé tévő módon kell vezetnie.
A Kúria által elbírált indítvány alapja az volt, hogy az indítványozó szerint a Kúria munkaügyi hatósági ellenőrzéssel összefüggő két korábbi ítélete eltérő megállapításokat, részben ellentétes követelményeket tartalmaz a munkaidő-nyilvántartás munkavégzés helyszínén tartásával összefüggésben.
Az egyik döntés elvi tartalma szerint a munka törvénykönyve 134. §-a által meghatározott munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető. A döntés alapját képező ügyben a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság a határozatában azt hangsúlyozta, hogy a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének törvényi követelménye akkor teljesül, ha az „eseményszerű”, a valóságon alapuló és nem utólagosan, a nap végén készül el.
A másik döntés elvi tartalma pedig azt rögzíti, hogy a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelményéből nem vonható le az a következtetés – tételes jogszabályi rendelkezés hiányában –, hogy annak a munkavégzés helyén ténylegesen elérhetőnek kell lennie.
A határozat indokolása szerint ugyanis számos technikai megoldás (pl. elektronikus nyilvántartás-vezetés) áll a munkáltató rendelkezésére, amellyel a munkaidő-nyilvántartás munkavégzési helyen tartása nélkül is eleget tehet a naprakészség követelményének.
A legfőbb ügyész is kifejtette álláspontját a jogegységi indítvánnyal kapcsolatosan, és ennek keretében rögzítette, hogy a munkaidő-nyilvántartási kötelezettség legfontosabb elemeként az Mt. annak naprakész vezetését emeli ki. A nyilvántartásnak megkülönböztethető a közjogi és magánjogi funkciója, melyek érvényesülése érdekében abból minden olyan adatnak megállapíthatónak kell lennie, amelyet az Mt. előír, annak meg kell felelnie a hitelesség, az ellenőrizhetőség és a naprakészség elvének.
Az Mt. a munkaidő-nyilvántartás „hol tartásával” kapcsolatban kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, annak nem minden, a nyilvántartás szempontjából releváns esemény bekövetkezésével egyidejűleg kell tükröznie a tényleges állapotot. A naprakészség törvényi követelménye tehát nem sérül akkor, ha a napi munkaidő kezdetét csak a munkaidő végén tüntetik fel a nyilvántartásban. A munkaidő-nyilvántartás pedig akkor is naprakésznek tekinthető, ha az ellenőrzés pillanatában nem szerepelnek benne hiánytalanul az aznapi legutolsó aktuális adatok, amelyekre a nyilvántartási kötelezettség kiterjed.
A Kúria álláspontja szerint a munka törvénykönyve vonatkozó szabályaiból megállapítható, hogy a „naprakészség” törvényi követelménye valójában nem a munkaidő-nyilvántartás vezetésének az időbeliségéhez, hanem annak a tartalmához kötődő követelményt jelent.
A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak fellelhetőségi helye között tehát nincs közvetlen összefüggés, így a naprakészség törvényi követelményéből nem vonható le alappal olyan következtetés, hogy a munkaidő-nyilvántartást a munkavégzés helyszínén kell tartani. Erre utal egyebekben a munka törvénykönyve főszabálytól eltérő ama rendelkezése is, amely lehetővé teszi a munkaidő-nyilvántartás napi vezetésének mellőzését is, ha az írásban közölt munkaidő-beosztástól nincs eltérés.
A munkaidő-nyilvántartási kötelezettség céljából kiindulva lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a nyilvántartásnak milyen követelményeknek kell megfelelnie, szerepel-e ezek között a „munkavégzési helyen való tartás” kötelezettsége.
A Kúria álláspontja szerint az Mt. nem tartalmaz arra vonatkozó kifejezett előírást, rendelkezést, hogy a munkáltatónak a munkavégzés helyén való azonnali megtekintést lehetővé tévő módon kell a munkaidő-nyilvántartást vezetnie, ugyanakkor annak céljából az egyértelműen következik, hogy az abban foglaltaknak – a naprakészségen túl – megbízhatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie mind magánjogi szempontból az érintett munkavállaló, mind közjogi szempontból az ellenőrzést végző hatóság számára.
A munkaidő-nyilvántartási rendszerek és a munkavégzés jellegének sokszínűsége manapság azt eredményezi, hogy csak konkrét esetben, a nyilvántartás munkáltató által alkalmazott módszerére és a munkavégzés körülményeire, jellegére tekintettel lehet eldönteni azt, hogy az említett célokat figyelembe véve a munkáltató eleget tett-e a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályi kötelezettségének.
A munkaidő-nyilvántartás céljából pedig nem következik általános érvénnyel a „helyben tartás” kötelezettsége, azonban, ha a munkáltató azt csak olyan módon képes bemutatni az azt ellenőrizni jogosultak számára, hogy annak következtében a munkaidő-nyilvántartással szemben támasztott követelmények (naprakészség, hitelesség) ellenőrizhetősége sérül, nem tesz eleget a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogszabályon alapuló kötelezettségének.
A vonatkozó és a Kúria által vizsgált jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből az következik, hogy a munkaidő-nyilvántartás ellenőrizhetőségét az adott ellenőrzés során, de nem feltétlenül az ellenőrzéssel érintett munkavégzési helyszínen kell biztosítani.
A cikk szerzője dr. Bihary Ákos partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.