Szakmai gyakorlat iskolaszövetkezeten keresztül – lehetőségek és akadályok


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítása megteremtette az elméleti lehetőséget arra, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók kötelező szakmai gyakorlatukat iskolaszövetkezeti foglalkoztatás keretei között teljesíthessék.


A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítása megteremtette az elméleti lehetőséget arra, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók kötelező szakmai gyakorlatukat iskolaszövetkezeti foglalkoztatás keretei között teljesíthessék.

 A törvénymódosítás értelmében a gyakorlati képzéshez kapcsolódó, a felsőoktatási intézmény által meghatározott szakmai feltételeket az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója (azaz az a vállalkozás, akivel az iskolaszövetkezet polgári jogi szerződés alapján szolgáltatás nyújtására szerződést köt) együttesen biztosítja.

Az iskolaszövetkezet útján megszervezett gyakorlati képzés esetén a szakmai gyakorlatot – a szolgáltatás fogadója nyilatkozata alapján – az iskolaszövetkezet igazolhatja, feltéve, hogy a munkavégzés az iskolaszövetkezet hallgató tagjának felsőoktatási képzésben megszerzett elméleti ismereteinek felhasználását igényli, továbbá a szolgáltatás fogadója megfelel a szakmai gyakorlóhellyel, a munkavégzés tartalma pedig a szakmai gyakorlattal szemben jogszabály által támasztott követelményeknek.

A továbbiakban sem változik tehát annyiban a helyzet, hogy a szakmai gyakorlat elvégzéséhez szükség van a szakmai gyakorlóhelyen a megfelelő feltételek biztosítására, csupán annyi történik, hogy a gyakorlat elvégzését az iskolaszövetkezet igazolhatja le.

A megfelelő feltételek biztosításának ellenőrizhetősége érdekében az iskolaszövetkezet a szolgáltatás fogadójával kötött megállapodást köteles az Oktatási Hivatalnak annak megkötésétől számított öt munkanapon belül megküldeni. Az Oktatási Hivatal pedig a szakmai gyakorlattal kapcsolatos követelmények teljesülését a szolgáltatás fogadójánál is jogosult ellenőrizni.

Látszólag tehát minden akadály elhárult az elől, hogy iskolaszövetkezeten keresztül is lehessen teljesíteni a kötelező szakmai gyakorlatot, ez a kép azonban csalóka. A jogalkotó ugyanis nem hozta összhangba a szakmai gyakorlatra és az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásra vonatkozó jogterületek – jelenlegi állapotban – egymásnak ellentmondó szabályait.

Ugyan a szövetkezeti törvény módosításra került, de ezzel párhuzamosan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) iskolaszövetkezeti munkaviszonyra vonatkozó szabályai, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) és annak végrehajtási rendelete nem kerültek megfelelően módosításra.

A hatályos szabályok alapján az iskolaszövetkezet az Mt. XVII. fejezete szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszony keretében foglalkoztatott tanuló, hallgató tagjaival jogosult a szolgáltatás fogadója részére szolgáltatást nyújtani. A hallgató ugyanakkor az Nftv. szerinti hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatható a szakmai gyakorlat ideje alatt.

Az iskolaszövetkezeti munkaviszony és a hallgatói munkaszerződéssel létrejött munkaviszony egymással nem felcserélhető jogintézmények. Eltérő szabályok vonatkoznak a munkavégzés feltételeire, a szerződések tartalmára, de még a kötelezően fizetendő legkisebb munkabérre is. Így például hallgatói munkaszerződés esetén a hat hetet el nem érő szakmai gyakorlatért nem kötelező díjazást fizetni, míg hosszabb tartamú gyakorlat, illetve duális képzés esetén a díjazás minimuma hetente a minimálbér 15%-a. Ezzel szemben iskolaszövetkezeti foglalkoztatás során a szakmai gyakorlatot teljesítő hallgató legalább a garantált bérminimumra lesz jogosult, hiszen olyan tevékenység keretében foglalkoztatják, aminek legalább egy érettségi az előfeltétele, anélkül ugyanis nem is lehetne felsőoktatásban hallgató.

Ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iskolaszövetkezeten keresztül teljesített szakmai gyakorlat és a közvetlenül a gyakorlóhelyen, hallgatói munkaszerződéssel teljesített gyakorlat adózási szabályai is eltérően alakulnak.

Amíg ugyanis az iskolaszövetkezeti foglalkoztatással a hallgatónak adóköteles jövedelme keletkezik, addig a szakmai gyakorlat teljesítésére kapott díjazás nappali tagozaton tanuló hallgatók esetén havonta a minimálbér összegéig mentes a személyi jövedelemadó alól.

Röviden összefoglalva a jelenlegi jogszabályi környezet ellentmondásait, két út áll nyitva az iskolaszövetkezetek számára a szakmai gyakorlaton történő foglalkoztatással kapcsolatban:

  • a hallgatókat az Mt. szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszonyban foglalkoztatják, és leigazolják a szakmai gyakorlat teljesítését, ezzel megszegve az Nftv. hallgatói munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit;

  • a hallgatókat hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatják, ezzel megszegik az Mt. vonatkozó rendelkezéseit.

Elméletileg az előbbi esetben a hallgatók kockáztatják, hogy egy esetleges Oktatási Hivatal általi ellenőrzés esetén fény derül a jogellenességre, és ezzel akár a szakmai gyakorlatuk elismerését is elveszíthetik, addig az utóbbi esetben az iskolaszövetkezeteknek kell igen súlyos (adózási és munkajogi) jogkövetkezményekkel számolniuk.

Tekintettel arra, hogy a szakmai gyakorlat igazolására a hallgatói munkaszerződést nem kell a hallgatóknak bemutatniuk, csak az igazolást várja tőlük az oktatási intézmény, ezért a gyakorlat könnyedén „leszakadhat” a fenti, elméleti fejtegetéstől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak ne kellene mihamarabb a fentebb ismertetésre kerülő ellentmondásokat felszámolnia, megteremtve az összhangot a különböző jogszabályok rendelkezései között.

 

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítása megteremtette az elméleti lehetőséget arra, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók kötelező szakmai gyakorlatukat iskolaszövetkezeti foglalkoztatás keretei között teljesíthessék.

 A törvénymódosítás értelmében a gyakorlati képzéshez kapcsolódó, a felsőoktatási intézmény által meghatározott szakmai feltételeket az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója (azaz az a vállalkozás, akivel az iskolaszövetkezet polgári jogi szerződés alapján szolgáltatás nyújtására szerződést köt) együttesen biztosítja.

Az iskolaszövetkezet útján megszervezett gyakorlati képzés esetén a szakmai gyakorlatot – a szolgáltatás fogadója nyilatkozata alapján – az iskolaszövetkezet igazolhatja, feltéve, hogy a munkavégzés az iskolaszövetkezet hallgató tagjának felsőoktatási képzésben megszerzett elméleti ismereteinek felhasználását igényli, továbbá a szolgáltatás fogadója megfelel a szakmai gyakorlóhellyel, a munkavégzés tartalma pedig a szakmai gyakorlattal szemben jogszabály által támasztott követelményeknek.

A továbbiakban sem változik tehát annyiban a helyzet, hogy a szakmai gyakorlat elvégzéséhez szükség van a szakmai gyakorlóhelyen a megfelelő feltételek biztosítására, csupán annyi történik, hogy a gyakorlat elvégzését az iskolaszövetkezet igazolhatja le.

A megfelelő feltételek biztosításának ellenőrizhetősége érdekében az iskolaszövetkezet a szolgáltatás fogadójával kötött megállapodást köteles az Oktatási Hivatalnak annak megkötésétől számított öt munkanapon belül megküldeni. Az Oktatási Hivatal pedig a szakmai gyakorlattal kapcsolatos követelmények teljesülését a szolgáltatás fogadójánál is jogosult ellenőrizni.

Látszólag tehát minden akadály elhárult az elől, hogy iskolaszövetkezeten keresztül is lehessen teljesíteni a kötelező szakmai gyakorlatot, ez a kép azonban csalóka. A jogalkotó ugyanis nem hozta összhangba a szakmai gyakorlatra és az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásra vonatkozó jogterületek – jelenlegi állapotban – egymásnak ellentmondó szabályait.

Ugyan a szövetkezeti törvény módosításra került, de ezzel párhuzamosan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) iskolaszövetkezeti munkaviszonyra vonatkozó szabályai, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) és annak végrehajtási rendelete nem kerültek megfelelően módosításra.

A hatályos szabályok alapján az iskolaszövetkezet az Mt. XVII. fejezete szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszony keretében foglalkoztatott tanuló, hallgató tagjaival jogosult a szolgáltatás fogadója részére szolgáltatást nyújtani. A hallgató ugyanakkor az Nftv. szerinti hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatható a szakmai gyakorlat ideje alatt.

Az iskolaszövetkezeti munkaviszony és a hallgatói munkaszerződéssel létrejött munkaviszony egymással nem felcserélhető jogintézmények. Eltérő szabályok vonatkoznak a munkavégzés feltételeire, a szerződések tartalmára, de még a kötelezően fizetendő legkisebb munkabérre is. Így például hallgatói munkaszerződés esetén a hat hetet el nem érő szakmai gyakorlatért nem kötelező díjazást fizetni, míg hosszabb tartamú gyakorlat, illetve duális képzés esetén a díjazás minimuma hetente a minimálbér 15%-a. Ezzel szemben iskolaszövetkezeti foglalkoztatás során a szakmai gyakorlatot teljesítő hallgató legalább a garantált bérminimumra lesz jogosult, hiszen olyan tevékenység keretében foglalkoztatják, aminek legalább egy érettségi az előfeltétele, anélkül ugyanis nem is lehetne felsőoktatásban hallgató.

Ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iskolaszövetkezeten keresztül teljesített szakmai gyakorlat és a közvetlenül a gyakorlóhelyen, hallgatói munkaszerződéssel teljesített gyakorlat adózási szabályai is eltérően alakulnak.

Amíg ugyanis az iskolaszövetkezeti foglalkoztatással a hallgatónak adóköteles jövedelme keletkezik, addig a szakmai gyakorlat teljesítésére kapott díjazás nappali tagozaton tanuló hallgatók esetén havonta a minimálbér összegéig mentes a személyi jövedelemadó alól.

Röviden összefoglalva a jelenlegi jogszabályi környezet ellentmondásait, két út áll nyitva az iskolaszövetkezetek számára a szakmai gyakorlaton történő foglalkoztatással kapcsolatban:

  • a hallgatókat az Mt. szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszonyban foglalkoztatják, és leigazolják a szakmai gyakorlat teljesítését, ezzel megszegve az Nftv. hallgatói munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit;

  • a hallgatókat hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatják, ezzel megszegik az Mt. vonatkozó rendelkezéseit.

Elméletileg az előbbi esetben a hallgatók kockáztatják, hogy egy esetleges Oktatási Hivatal általi ellenőrzés esetén fény derül a jogellenességre, és ezzel akár a szakmai gyakorlatuk elismerését is elveszíthetik, addig az utóbbi esetben az iskolaszövetkezeteknek kell igen súlyos (adózási és munkajogi) jogkövetkezményekkel számolniuk.

Tekintettel arra, hogy a szakmai gyakorlat igazolására a hallgatói munkaszerződést nem kell a hallgatóknak bemutatniuk, csak az igazolást várja tőlük az oktatási intézmény, ezért a gyakorlat könnyedén „leszakadhat” a fenti, elméleti fejtegetéstől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak ne kellene mihamarabb a fentebb ismertetésre kerülő ellentmondásokat felszámolnia, megteremtve az összhangot a különböző jogszabályok rendelkezései között.

 

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítása megteremtette az elméleti lehetőséget arra, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók kötelező szakmai gyakorlatukat iskolaszövetkezeti foglalkoztatás keretei között teljesíthessék.

 A törvénymódosítás értelmében a gyakorlati képzéshez kapcsolódó, a felsőoktatási intézmény által meghatározott szakmai feltételeket az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója (azaz az a vállalkozás, akivel az iskolaszövetkezet polgári jogi szerződés alapján szolgáltatás nyújtására szerződést köt) együttesen biztosítja.

Az iskolaszövetkezet útján megszervezett gyakorlati képzés esetén a szakmai gyakorlatot – a szolgáltatás fogadója nyilatkozata alapján – az iskolaszövetkezet igazolhatja, feltéve, hogy a munkavégzés az iskolaszövetkezet hallgató tagjának felsőoktatási képzésben megszerzett elméleti ismereteinek felhasználását igényli, továbbá a szolgáltatás fogadója megfelel a szakmai gyakorlóhellyel, a munkavégzés tartalma pedig a szakmai gyakorlattal szemben jogszabály által támasztott követelményeknek.

A továbbiakban sem változik tehát annyiban a helyzet, hogy a szakmai gyakorlat elvégzéséhez szükség van a szakmai gyakorlóhelyen a megfelelő feltételek biztosítására, csupán annyi történik, hogy a gyakorlat elvégzését az iskolaszövetkezet igazolhatja le.

A megfelelő feltételek biztosításának ellenőrizhetősége érdekében az iskolaszövetkezet a szolgáltatás fogadójával kötött megállapodást köteles az Oktatási Hivatalnak annak megkötésétől számított öt munkanapon belül megküldeni. Az Oktatási Hivatal pedig a szakmai gyakorlattal kapcsolatos követelmények teljesülését a szolgáltatás fogadójánál is jogosult ellenőrizni.

Látszólag tehát minden akadály elhárult az elől, hogy iskolaszövetkezeten keresztül is lehessen teljesíteni a kötelező szakmai gyakorlatot, ez a kép azonban csalóka. A jogalkotó ugyanis nem hozta összhangba a szakmai gyakorlatra és az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásra vonatkozó jogterületek – jelenlegi állapotban – egymásnak ellentmondó szabályait.

Ugyan a szövetkezeti törvény módosításra került, de ezzel párhuzamosan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) iskolaszövetkezeti munkaviszonyra vonatkozó szabályai, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) és annak végrehajtási rendelete nem kerültek megfelelően módosításra.

A hatályos szabályok alapján az iskolaszövetkezet az Mt. XVII. fejezete szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszony keretében foglalkoztatott tanuló, hallgató tagjaival jogosult a szolgáltatás fogadója részére szolgáltatást nyújtani. A hallgató ugyanakkor az Nftv. szerinti hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatható a szakmai gyakorlat ideje alatt.

Az iskolaszövetkezeti munkaviszony és a hallgatói munkaszerződéssel létrejött munkaviszony egymással nem felcserélhető jogintézmények. Eltérő szabályok vonatkoznak a munkavégzés feltételeire, a szerződések tartalmára, de még a kötelezően fizetendő legkisebb munkabérre is. Így például hallgatói munkaszerződés esetén a hat hetet el nem érő szakmai gyakorlatért nem kötelező díjazást fizetni, míg hosszabb tartamú gyakorlat, illetve duális képzés esetén a díjazás minimuma hetente a minimálbér 15%-a. Ezzel szemben iskolaszövetkezeti foglalkoztatás során a szakmai gyakorlatot teljesítő hallgató legalább a garantált bérminimumra lesz jogosult, hiszen olyan tevékenység keretében foglalkoztatják, aminek legalább egy érettségi az előfeltétele, anélkül ugyanis nem is lehetne felsőoktatásban hallgató.

Ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iskolaszövetkezeten keresztül teljesített szakmai gyakorlat és a közvetlenül a gyakorlóhelyen, hallgatói munkaszerződéssel teljesített gyakorlat adózási szabályai is eltérően alakulnak.

Amíg ugyanis az iskolaszövetkezeti foglalkoztatással a hallgatónak adóköteles jövedelme keletkezik, addig a szakmai gyakorlat teljesítésére kapott díjazás nappali tagozaton tanuló hallgatók esetén havonta a minimálbér összegéig mentes a személyi jövedelemadó alól.

Röviden összefoglalva a jelenlegi jogszabályi környezet ellentmondásait, két út áll nyitva az iskolaszövetkezetek számára a szakmai gyakorlaton történő foglalkoztatással kapcsolatban:

  • a hallgatókat az Mt. szerinti iskolaszövetkezeti munkaviszonyban foglalkoztatják, és leigazolják a szakmai gyakorlat teljesítését, ezzel megszegve az Nftv. hallgatói munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit;

  • a hallgatókat hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatják, ezzel megszegik az Mt. vonatkozó rendelkezéseit.

Elméletileg az előbbi esetben a hallgatók kockáztatják, hogy egy esetleges Oktatási Hivatal általi ellenőrzés esetén fény derül a jogellenességre, és ezzel akár a szakmai gyakorlatuk elismerését is elveszíthetik, addig az utóbbi esetben az iskolaszövetkezeteknek kell igen súlyos (adózási és munkajogi) jogkövetkezményekkel számolniuk.

Tekintettel arra, hogy a szakmai gyakorlat igazolására a hallgatói munkaszerződést nem kell a hallgatóknak bemutatniuk, csak az igazolást várja tőlük az oktatási intézmény, ezért a gyakorlat könnyedén „leszakadhat” a fenti, elméleti fejtegetéstől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak ne kellene mihamarabb a fentebb ismertetésre kerülő ellentmondásokat felszámolnia, megteremtve az összhangot a különböző jogszabályok rendelkezései között.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. november 7.

Mit várhatunk a tervezett lakhatási cafetéria programtól?

Az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv részeként a Kormány az országos lakhatási feltételek fejlesztése érdekében, november 30. határidővel elkezdte ismét kidolgozni a 2019. január elsejével kivezetett munkáltató által adókedvezménnyel adható lakhatási támogatást. A money.hu szakértői megvizsgálták a korábbi támogatási forma felépítését és rávilágítottak néhány nyitott kérdésre az új béren kívüli juttatás bevezetésével kapcsolatban.

2024. november 7.

A cégbíróság feladatai az új, elektronikus ingatlan-nyilvántartás rendszerében

Az elmúlt években állandóan központi téma volt a magyar ingatlan-nyilvántartás megújítására vonatkozó törvényalkotói szándék, lassan, több alkalommal történő halasztással meg is jelentek az irányadó jogszabályok. Mivel ez a változás jelentős informatikai fejlesztéseket, új rendszerek munkába állítását és több adatbázis összekapcsolását és igényel, a számítástechnikai feltételek megteremtése is további késedelmet generált.

2024. november 7.

Az Európai Unió és a munkajog – jogalkotás és joggyakorlat

A Wolters Kluwer Hungary 21. alkalommal rendezte meg a munkajoggal foglalkozók elsőszámú szakmai találkozóját, a Magyar Munkajogi Konferenciát 2024. októberében. Uniós csatlakozásunk 20. évében a szakmai program fókuszában az uniós jog magyar jogalkotásra és joggyakorlatra gyakorolt hatása állt.