Szigorú faktorálási előírások
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Magyarország továbbra is szigorú a faktorálással kapcsolatban.
A faktorálás egy egyre népszerűbb, bármilyen méretű vállalati ügyfél számára vonzó banki termék, mivel vele az ügyfél számára likviditás és stabil pénzforgalom biztosítható. A faktorálásra általában úgy kerül sor, hogy az ügyféllel kapcsolatban álló vevő nem kap információt a faktorálásról, a bank pedig a háttérben marad. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy továbbra is az ügyfélhez fog befolyni az az összeg, amellyel a vevő tartozik, annak ellenére, hogy az adott összeg már nem az ügyfelet illeti meg. Az sem szokatlan, hogy a behajtás kezdeti fázisa is az ügyfél kötelessége marad, ha a vevő késedelmesen teljesíti fizetési kötelezettségét, azaz továbbra is az ügyfélnek kell a vevőit felszólítania, hogy fizessenek.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a múltban számos, a faktorálással kapcsolatos állásfoglalást bocsátott ki, amelyek egyéb kérdések mellett az ügyfélnek ezt a szerepét is elemzik banki szabályozási szempontból, de ezek az állásfoglalások vagy másra összpontosítanak, vagy nem adnak egyértelmű választ a problémát illetően. Annak alapját ugyanis az a bizonytalanság képezi, hogy az ügyfél a fentiekben vázolt struktúrában a faktoráló bank közvetítőjének minősül-e, és ha igen, akkor milyen feltételek mellett járhat el e minőségében.
Az MNB nemrégiben egy olyan állásfoglalást bocsátott ki, amelyben kifejezetten az ügyfelek faktorálás során betöltött szerepét elemzi, és amelyben teljes mértékben egyértelművé teszi, hogy amennyiben az ügyfél bármilyen szerepet tölt be a banknak eladott követelésből származó összegek behajtásában, akkor a bank közvetítőjévé válik (vagyis a faktorálást nem lehet „csöndben” végezni anélkül, hogy az ügyfélre ne vonatkozna a banki szabályozás). Az ügyfél szempontjából ez azt jelenti, hogy minden olyan szabályozási követelménynek meg kell felelnie, amelynek egy közvetítő rendszerint meg kell, hogy feleljen; többek között például a vezető állású személyekre vonatkozó szakmai követelményeknek – magától értetődik, hogy az ilyen közvetítői tevékenységet nem végző ügyfelek ritkán tudnak megfelelni e követelményeknek. A bank szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy az ügyfelet vagy közvetítőként kell regisztrálnia a Magyar Nemzeti Banknál, vagy engedélyt kell kérnie az MNB-től ahhoz, hogy az ügyfelet közvetítőként alkalmazhassa. Ez utóbbira akkor van szükség, amikor az ügyfél a faktoringszerződés alapján jogosult a vevőivel kötött kontraktusok fizetési feltételeit módosítani, mivel a faktorálás után az ügyfél ezt csak a faktoráló bank kockázatára teheti meg.
Bár ez a szigorú állásfoglalás a külföldi jog alatti faktorálásokra is vonatkozik (mindaddig, amíg az ügyfél Magyarországon található), ugyanakkor nem teszi teljesen lehetetlenné a faktorálást Magyarországon. Gondos strukturálással ki lehet kerülni a szabályozási követelmények buktatóit, mindazonáltal ez némi rugalmasságot kíván meg mind a bankok, mind pedig azok ügyfelei részéről.
A cikk szerzője dr. Szalóki Gergely partner ügyvéd. A Schoenherr Hetényi Ügyvédi Iroda a Jogászvilág.hu szakmai partnere.