Távmunka: mit mond a munkajog?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A távmunka munkavédelmi és munkajogi szempontú megítélésével kapcsolatban adott ki a tájékoztatót a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztálya és Munkaerőpiaci Szabályozási Főosztálya.


Mi a távmunka?

A távmunka a munka és magánélet összehangolásának eszközeként az Európai Unió által is támogatott munkavégzési forma – olvasható a tájékoztatóban.

A távmunkavégzésnél a munkavállaló a munkáját rendszeresen, a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen – jellemzően lakhelyén –, számítástechnikai eszközök útján végzi, és annak eredményét elektronikusan továbbítja. A távmunka térnyerésével egyre inkább számolni kell hazánkban is. A munkavégzésnek e fajtája úgynevezett atipikus foglalkoztatási forma, mivel speciálisan eltér a munkaerőpiacon jelenleg jellemző munkaviszony általános jegyeitől. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 87. számú alfejezete (196-197. §) szabályozza a távmunkavégzésre vonatkozó különös munkajogi szabályokat, az általánostól eltérő munkavédelmi szabályokat pedig a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) VII/A. fejezete (86/A. §) tartalmazza. Az Mt. és az Mvt. rendelkezéseit a távmunkavégzés sajátosságainak figyelembevételével, értelemszerűen kell alkalmazni. Az Mt. szerint távmunkavégzés valósul meg, ha

– azt információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel lehet végezni és a munka eredményét is elektronikusan lehet továbbítani (pl. adatfeldolgozói tevékenységre alapozott munkakörök, így szoftverfejlesztő, rendszergazda, fordító, lektor, bérszámfejtő, stb.),
– az a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott tevékenység,
– ha a munkáltató és a munkavállaló eltérően nem állapodik meg a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki.

Meg kell jegyezni, hogy a bedolgozói munka, az esetenkénti otthon végzett munka vagy a változó helyen végzett munka nem minősül távmunkának, így ezekre az esetekre a távmunkavégzésre vonatkozó speciális szabályok nem alkalmazhatók. A bedolgozói munka és a távmunka megkülönböztetésekor elsősorban azt szükséges vizsgálni, hogy a munkavégzés milyen munkára irányul. Bedolgozói munka keretében végezhető tevékenységek: pl. termék összeszerelés, mennyiségileg mérhető adatrögzítés, alkatrészek válogatása, csomagolás, kézműves termékek készítése stb. A távmunka ettől eltérően tipikusan szellemi tevékenység ellátására irányul. Továbbá vizsgálni szükséges, hogy a munka díjazása kizárólag teljesítménybérrel történik-e, mert ez esetben a távmunka kizárt, annak díjazása nem történhet teljesítménybérrel.

Az Mt. 198-200. §-ai szerinti bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára hozható létre, amelynél
– a munka természeténél fogva kizárólagosan lehetséges a teljesítménybérezési forma alkalmazása,
– a munkahely a munkavállaló lakóhelye vagy a felek által meghatározott más hely,
– ha a munkáltató és a munkavállaló eltérően nem állapodik meg a munkavállaló feladatát a saját eszközeivel végzi,
– a munkáltató utasítási joga a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására terjed ki, azonban a munkáltató és a munkavállaló ettől eltérően is megállapodhat.

Az esetenkénti otthon végzett munka szintén nem minősül távmunkának. Otthon végzett munka esetén azt szükséges megvizsgálni, hogy arra a felek megállapodása alapján milyen feltételekkel kerül sor, azaz a munkaszerződésben meghatározott munkahelytől eltérően, kivételesen, alkalomszerűen, ad hoc jelleggel a munkavállaló otthonában hogyan tehet eleget a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségének. A távmunkavégzéssel történő foglalkoztatásról meg kell állapodni a munkaszerződésben.

A távmunkavégzés rendszeres jellegű, így nem tekinthető annak például az, ha a munkáltató a munkavállaló részére – meghatározott feltételek esetén – megállapodásuk alapján engedélyezi, hogy a munkáját az otthonában végezze, és ennek során valamilyen információtechnológiai eszköz útján tartsa a kapcsolatot a munkáltatóval vagy más munkatársakkal (pl. gyermek betegsége miatt a munkavállaló egy-két napig otthonról dolgozik).

A változó helyen végzett munka sem minősül távmunkának. A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben meg kell határozni. Így a felek kiköthetik pl. a munkavállaló lakását vagy más egyéb, a munkáltató telephelyétől eltérő helyszínt is a munkavégzés helyéül. Távmunkavégzés azonban csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése az Mvt. 2. § (2) bekezdése értelmében – így távmunka esetén is – a munkáltató felelőssége, amelyet nem érintenek a munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei.

 

A távmunka során alkalmazott munkaeszközök Általános esetben a munkáltató telephelyén a munkavállalók a munkáltató által biztosított, saját tulajdonú/bérelt munkaeszközökkel végzik munkafeladataikat, azonban távmunka esetén az Mvt. és az Mt. lehetőséget biztosít arra, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy a munkafeladat ellátásához szükséges munkaeszközöket a munkavállaló maga biztosítja. A távmunkavégzés során könnyen behatárolható, hogy a munkavállaló milyen munkaeszközöket biztosíthat saját maga számára. A munkáltató azonban a munkavállalóval kötött ezirányú megállapodással nem mentesül az Mvt. 2. § (2) bekezdésében foglalt objektív felelőssége alól, azaz meg kell győződnie arról, hogy a munkavállaló által beszerzett, illetve igénybe vett munkaeszközök megfelelnek az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményének, mert csak így tud a jogszabályi kötelezettségének eleget tenni.

Az Mvt. 86/A. § (2) bekezdés a távmunkára használt saját eszközök megfelelőségének, azaz használatra való alkalmasságának, biztonságosságának, egészséget nem veszélyeztető voltának garanciális feltételeit tartalmazza. Az előírás csak irányadóként, nem pedig kötelezően lefolytatandó eljárásként hivatkozik az Mvt. 21. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltakra, így távmunka esetén az eljárás nem azonos a veszélyes munkaeszközök munkavédelmi üzembe helyezésével, továbbá a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzésétől még nem válnak a munkavállaló által használt eszközök veszélyes munkaeszközökké.

A munkaeszköz állapotának vizsgálatához (ideértve a dokumentációk, megfelelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, az üzemeltetéshez szükséges utasítások meglétének ellenőrzését) viszont elengedhetetlen a munkavédelmi előírások ismerete, így értelmezésünk szerint a vizsgálat elvégzésének szakszerűségére a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakember bevonása jelenthet garanciát. Hozzátesszük, hogy a munkavállaló az Mvt. 60. § (1) bekezdés a) pontja értelmében távmunka esetén is köteles az általa használt munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni. Az Mvt. 60. § (3) bekezdése szerint a munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval. Az Mt. 197. § (2) bekezdése szerint továbbá a munkáltató előírhatja, hogy az általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a munkavállaló kizárólag a munkavégzéshez használhatja.

A távmunkavégzés helyszíne Az Mvt. 87. § 5. pontja alapján munkahelynek minősül minden olyan szabad vagy zárt tér, ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló abban állapodnak meg, hogy a munkavállaló saját otthonában, vagy az általa választott egyéb konkrét helyen végzi rendszeresen a munkáját infokommunikációs vagy számítástechnikai eszközzel, akkor az a hely, ahol ezt a tevékenységet folytatja munkahelynek tekintendő, függetlenül attól, hogy az nem a munkáltató székhelye, telephelye, illetve nem áll a munkáltató közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt.

Álláspontunk szerint, ha a távmunkavégzés a munkavállaló otthonában történik, nem az egész lakás minősül munkahelynek, csak az a kb. 2-4 m2-es terület, ahol a munkaasztal, munkaszék, számítógép, irattároló szekrény stb. van elhelyezve. Előzőek értelmében, amennyiben a munkavállaló olyan helyen tartózkodik, ahol nem a munkáját végzi, vagy nem a munkájával összefüggésben van jelen (pl. konyha, mosdó, kert), akkor ott (szervezett) munkavégzésről, így távmunkavégzésről sem beszélhetünk.

A távmunkavégzésre szolgáló munkahely munkavédelmi szempontból megfelelő kialakításáról a munkáltatónak az Mvt. 86/A. § (3) bekezdése alapján előzetesen meg kell győződnie, továbbá el kell végeznie a kockázatértékelést is. A helyiségnek többek között megfelelően szellőztethetőnek, fűthetőnek, természetes és mesterséges megvilágítással ellátottnak kell lennie, a munkaeszközöknek meg kell felelniük a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek. E feltételek meglétének szemrevételezéses ellenőrzése a tevékenység jellege miatt rövid időt vesz igénybe. Arra való tekintettel, hogy az Mvt. nem mondja ki, hogy távmunka esetén a munkakörülmények ellenőrzése kizárólag helyszíni ellenőrzés keretében történhet, a munkavállaló részéről egy ellenőrző lista kitöltése, valamint a távmunkahely fényképekkel történő dokumentálása is elegendő lehet a munkavédelmi szakember számára a munkavégzési feltételek megfelelőségének elbírálásához.

A dokumentumok (pl. a munkahelyül szolgáló lakás érintésvédelméről készült jegyzőkönyv, a számítástechnikai eszköz használati útmutatója), fotók elemzése, illetve a munkavállaló által nyújtott információk alapján a munkahelyet a munkáltató munkavédelmi szempontból megfelelőnek minősítheti.

Ugyanakkor a munkáltatónak vagy megbízottjának az Mvt. 86/A. § (4) bekezdése értelmében távmunkavégzés esetén is rendszeresen meg kell győződnie arról (ez megvalósulhat akár helyszíni ellenőrzéssel, akár a munkavállalótól információk bekérésével), hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállaló ismeri, illetve megtartja-e a rá vonatkozó rendelkezéseket. A munkavédelmi hatóság csak előzetes tájékoztatás alapján, kizárólag munkanapokon 8 és 20 óra között végezhet ellenőrzést a távmunkavégzés helyén, erről rendelkezik az Mvt. 86/A. § (7) bekezdése.

 

Kockázatértékelés Az Mvt. 54. §-ában foglaltak alapján a munkáltatónak minden általa végzett tevékenység vonatkozásában el kell végezni a kockázatértékelést, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, valamint a munkahelyek kialakítására, mely alól a távmunkavégzés kockázatai sem jelentenek kivételt.

A kockázatok felmérése nélkül a munkáltató nincs abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést tudjon hozni a tekintetben, hogy a munkavállalóval köthet-e távmunkavégzésre irányuló megállapodást, ugyanis – ahogyan azt a fentiekben kifejtettük – előzetesen meg kell győződnie arról, hogy a munkavállaló által választott, rendszeres munkavégzés helyéül szolgáló hely, valamint az alkalmazott munkaeszközök – akár a munkáltató, akár a munkavállaló biztosítja azokat – megfelelnek az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés követelményeinek. A munkáltató csak ezáltal tud megfelelni az Mvt. 2. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének.

De ahogy azt már a korábbiakban is kifejtettük a távmunkavégzés helyét illetően, a kockázatértékelési tevékenységbe a távmunkás munkavállaló is bevonható, így a kockázatok felmérése akár egy előre elkészített és a munkavállaló által kitöltött, aláírt checklista, valamint a távmunkahely fényképekkel történő dokumentálása útján is megvalósulhat, de az értékelés természetesen csak munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenység keretében történhet.

Munkavédelmi oktatás A távmunkavégzés speciális jellegére tekintettel ugyancsak különösen fontos szerepe van annak, hogy a munkáltató a kockázatok felmérésének eredménye alapján, de még a munkavégzés megkezdése előtt a munkavállaló munkavédelmi oktatása során térjen ki a távmukavégzés során felmerülő veszélyekre és hívja fel a figyelmet az együttműködés fontosságára.

Távmunkavégzés során történt baleset Az Mvt. azokat a baleseteket tekinti munkabalesetnek, amelyek a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben következnek be. A felek a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodás megkötésekor meghatározzák, hogy a távmunkavégzés mely munkatevékenységre és munkahelyre terjed ki. A munkatevékenységet és a munkahelyet célszerű úgy körülhatárolni, hogy az egyértelműen azonosítható legyen. Amennyiben tehát a munkavállaló a tevékenységét a megjelölt 2-4 m2-es helyen végzi, úgy az őt ezen a munkaterületen érő baleset olyan balesetnek tekintendő, mely a munkavégzés során következik be, így munkabalesetnek minősül.

Nem minősül azonban munkabalesetnek, ha a munkavállaló munkahelyét elhagyja, azaz pl. kimegy a konyhába, mosdóba vagy kertbe, és ott éri baleset. Ugyanis míg az Mvt. 87. § 3. pontja szerinti „munkavégzéssel összefüggő” tevékenységekért, a munkáltató által nyújtott szolgáltatásokért a munkáltató tartozik felelősséggel, addig a távmunka keretében foglalkoztatott munkavállaló saját maga által kialakított mosdó, konyha, kert állapota már a munkavállaló felelősségi körébe esik.

Amennyiben munkaeszköz használata során következik be munkabaleset, a balesetet követően az érintett munkaeszközt az Mvt. 23. § (2) bekezdése alapján soron kívüli ellenőrzésnek kell alávetni. Abban az esetben, ha a munkavállaló a munkáltató telephelyén tartózkodik (pl. megbeszélésen, értekezleten, tréningen való részvétel céljából) és eközben éri baleset, az esemény természetesen munkabalesetnek tekintendő.

A munkavállaló tájékoztatása A munkáltató – az Mt. 46. §-ában foglaltakon túlmenően – tájékoztatja a munkavállalót
a) a munkáltató általi ellenőrzés, és
b) a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályairól, továbbá
c) arról a szervezeti egységről, amelyhez a munkavállaló munkája kapcsolódik. A munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más munkavállalónak biztosít, továbbá az Mvt. 86/A. § (6) bekezdése értelmében tájékoztatást nyújt az Mvt. VI. fejezetében meghatározott munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdek-képviseleti lehetőségekről és gyakorlatról, az ezzel összefüggő feladatot ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól.

A munkáltató ellenőrzési jogának gyakorlása az Mt. szerint A felek a munkaszerződésben megállapodhatnak a munkáltató ellenőrzési joga gyakorlásának módjáról és feltételeiről. Eltérő megállapodás hiányában ugyanakkor a munkáltató állapítja meg az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet. A munkavégzés ellenőrzése során a munkáltató nem tekinthet be a munkavállalónak a munkavégzéshez használt számítástechnikai eszközön tárolt, nem a munkaviszonyból származó kötelezettséggel összefüggő adataiba. A betekintési jogosultság tekintetében a munkaviszonyból származó kötelezettséggel összefügg – zárul a minisztérium tájékoztatója.


Kapcsolódó cikkek

2021. december 2.

EY: a cégek többsége számontartja a koronavírusos kollégákat   

A COVID-19 miatti technológiai átállás kapcsán egyre több kibertámadás éri a vállalatokat, miközben az IT-biztonság mellett az adatvédelem és a munkavállalók egészségi állapotának nyomon követése is kiemelt jelentőségű területté vált. Mára a cégek több mint fele rendelkezik adatokkal a koronavírussal diagnosztizált foglalkoztatottakról és ötödük megosztotta a fertőzött munkatársak nevét más kollégákkal vagy kormányzati szervekkel – derül ki az EY és az adatvédelmi szakértők nemzetközi szövetségének (IAPP) közös kutatásából.

2021. december 2.

Az internetes kereskedelem alakulása

Napról napra egyre több és több terméket és szolgáltatás vásárolunk online platformokon. Az online vásárlás térnyerése ráadásul a COVID-19 járvány alatt megjelenő korlátozások lazítását követően sem esett vissza.