Tiltható-e a munkahelyi dohányzás?

A füst zavarja a többi kollégát, az ügyfeleket, a dohányzók pedig minden órában hosszú percekig „lógnak” a munkából. Megtilthatja, illetve korlátozhatja-e a munkáltató a munkahelyi dohányzást, vagy tűrnie kell az alkalmazottai káros szenvedélyét?

Első megközelítésben a dohányzás magánügy. A munkáltató nem szólhat bele, hogy a munkavállaló dohányzik-e vagy sem. Ennek a szokásnak azonban több esetben lehet relevanciája a munkaviszonnyal összefüggésben is.

Egyrészt, a dohányzás időigényes tevékenység, a rendszeresen cigarettázó munkavállaló a munkaidő alatt is többször érezheti igényét, hogy rágyújtson. Hangsúlyozni kell, hogy a dohányzásra tekintettel a munkavállalónak nem jár több pihenőidő. A munkáltató dohányzás céljára nem köteles több munkaközi szünetet biztosítani, mint amennyi a törvény szerint egyébként jár. Így a dohányzó munkavállalók rendelkezésére is csak a munkaközi szünet áll, amelynek tartama hat órát meghaladó napi munkaidő esetén 20 perc, kilenc órát meghaladó napi munkaidő esetén pedig további 25 perc. Ez akkor is így van, ha a kijelölt dohányzóhely szabadtéren (pl. az udvaron) van, és ezért a megközelítése önmagában jó pár percet vesz igénybe. Ugyanakkor, a munkaközi szünet kiadható több részletben is. Ezért a munkáltató rendelkezhet úgy is, hogy a szünet egy részét pár perces „cigiszünetekre” osztja szét. A törvény szerint azonban legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően legalább 20 perc szünetet egybefüggően kell kiadni. Így a szünet „szétosztásának” akkor lehet jelentősége, ha a munkavállaló egy nap kilenc órát meghaladóan dolgozik, vagy a felek a törvényinél hosszabb munkaközi szünetben egyeztek meg.

Ami a füstmentesség biztosítását illeti, a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény szerint a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével a munkahelyen tilos a dohányzás. Dohányzásnak minősül az elektronikus cigaretta vagy dohányzást imitáló elektronikus eszköz használata is. A munkáltatónak nemcsak joga, de kifejezetten kötelessége is, hogy érvényt szerezzen ennek a tilalomnak, ellenkező esetben (az egyéb jogkövetkezményeken túl) egészségvédelmi bírsággal sújtható.

Teljes dohányzási tilalmat – amely a dohányzóhely kijelölését is mellőzi – a munkáltató csak akkor rendelhet el, ha a törvény alapján a munkáltatónál dohányzóhely kijelölésére alkalmas hely nincs (például mert csak zárt légterű helyiségek vannak, vagy a törvény a nyílt légtérben is tiltja a dohányzást, például közoktatási vagy gyermekjóléti intézményben). Más esetben a munkáltató egyoldalúan nem tilthatja ki a dohányzást a munkahelyről.

Ugyanakkor, a kollektív szerződés alapján, ennek hiányában a munkavállalók egyetértésével „nem dohányzó munkahellyé” lehet minősíteni a munkahelyet, vagy a munkáltató egyik különálló telephelyét. Ebben az esetben a munkáltató kizárólagos rendelkezése alatt álló létesítményekben, illetve helyiségekben dohányzóhelyet kijelölni egyáltalán nem lehet. A nemdohányzó munkahellyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával kell jelölni.

A nem dohányzó munkahellyé minősítés tehát megállapodáson alapul, erről a munkáltató saját hatáskörben nem dönthet. Ha a munkáltató rendelkezik kollektív szerződéssel, akkor ebben kell rendelkezni a cigarettázás kitiltásáról is. A jogszabály arra már nem tér ki, hogy ez milyen hatályú kollektív szerződést jelent, így álláspontom szerint akkor is csak kollektív szerződésben írható elő a nem dohányzó munkahellyé minősítés, ha a munkáltatóra alkalmazandó megállapodás több munkáltatóra kiterjedő, vagy ágazati hatályú.

Kollektív szerződés hiányában is szükséges a munkavállalói oldal jóváhagyása. Ha a munkáltatónál megállapodás ugyan nincs, de van a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, akkor e szakszervezet beleegyezése szükséges. Ez a feltétel azt jelenti, hogy a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalóknak legalább a 10 százaléka tagja. Ha ilyen szakszervezet a munkáltatónál nem működik, akkor a munkáltatónál a megállapodás megkötésekor foglalkoztatott munkavállalók legalább 50 százalékának egyetértését kell megszerezni. Érdekes ellentmondás, hogy ennél az 50 százaléknál jóval kisebb támogatottsága is lehet a kollektív szerződéskötési képességgel bíró szakszervezetnek, aki mégis áldását adhatja a dohányfüstmentessé válásra. Arra már nem tér ki a jogszabály, hogy egy ilyen szavazást hogyan kell lebonyolítani. Az viszont világos, hogy minden munkavállaló szavazhat, akinek a munkáltatóval fennálló munkaviszonya van, így a próbaidejüket, felmondási idejüket töltők is, vagy azok is, akik valamiért éppen távol vannak a munkából (pl. fizetés nélküli szabadságon).

Fontos végül, hogy a füstmentes munkahelyeken is ki lehet jelölni dohányzóhelyet, ha azt a kollektív szerződés előírja, vagy a fentiek szerint a szakszervezet, illetve a munkavállalók azzal egyetértenek.

Kapcsolódó cikkek:


Két munkavállaló egy munkakör – a munkakörmegosztás szabályai
2019. október 17.

Két munkavállaló egy munkakör – a munkakörmegosztás szabályai

A leggyakoribb munkaviszonytípus az, amikor egy adott munkaszerződést egy munkáltató és egy munkavállaló köt meg. Előfordulhat azonban az, hogy akár munkavállalói, akár munkáltatói oldalon több személy van jelen. Előbbi esetében munkakörmegosztásról, utóbbi esetben pedig több munkáltató által létesített munkaviszonyról beszélhetünk. Jelen írásunkban a munkakör megosztására fókuszálunk.

III. Wolters Kluwer Versenyjogi Konferencia – Ahol mindenki győztes
2019. október 15.

Idén november 19-én a Wolters Kluwer Hungary Kft. a Magyar Versenyjogi Egyesülettel közösen immáron harmadik alkalommal rendezi meg versenyjogi tematikájú tanácskozását. A Hilton Budapest City Hotelbe ebben az évben is sok szeretettel várjuk a vállalati jogtanácsosokat, ügyvédeket, illetve a jogterülettel munkájuk során egyéb úton kapcsolatba kerülő szakembereket.