Uniós állampolgár magyarországi foglalkoztatása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása és a munkavállalási korlátok megszűnése óta a magyar állampolgároknak – EU-s polgárként– joguk van bármely uniós országban munkavállalási engedély nélkül alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként dolgozni. Ez fordítva is igaz: az uniós állampolgárok is szabadon vállalhatnak munkát hazánkban, ám vannak bizonyos bejelentési és egyéb adminisztratív kötelezettségek, amiket teljesíteni kell ahhoz, hogy a foglalkoztatás jogszerű legyen.

Az Európai Unió (EU) Működéséről szóló Szerződés 45. cikke úgy rendelkezik, hogy az unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. Ez a jog magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között. A munkavállalók szabad mozgása alapján a munkavállaló jogosult tényleges állásajánlatokra jelentkezni és e célból a tagállamok területén szabadon mozogni, továbbá joga van munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodni az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően. Ezt a jogot csak közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján lehet korlátozni, illetve a közszolgálatban történő foglalkoztatás képez kivételt a munkavállalók szabad áramlásának elve alól. A horvát állampolgárok európai uniós munkavállalására még mindig vonatkoznak bizonyos ideiglenes korlátozások, de Magyarország nem tart fenn ilyen korlátozó intézkedést.

Az EU-országok állampolgárainak tehát alapesetben nem kell munkavállalási engedélyt kiváltaniuk ahhoz, hogy valamelyik tagállamban munkát vállaljanak, önfoglalkoztatóknak pedig semmilyen esetben sem kell munkavállalási engedélyt beszerezniük.

A magyar szabályozás

Nincsen szükség tehát munkavállalási engedélyre a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy magyarországi foglalkoztatásához. Ezt a személyi kört a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény határozza meg a következők szerint:

–           EGT-állampolgár (EU, Svájc, Norvégia, Izland és Lichtenstein állampolgárai),

–           EGT-állampolgár családtagja,

–           magyar állampolgár családtagja,

–           EGT-állampolgárt vagy magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó személy, aki a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akiről súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, továbbá – abban az országban, ahonnan érkeznek – az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele egy háztartásban élt, illetve akiről súlyos egészségügyi okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik, és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Az engedélymentesség azonban nem jelenti azt, hogy a foglalkoztatónak ne lenne bejelentési kötelezettsége – az engedélymentességet ugyanis be kell jelenteni. A Magyar Köztársaság által a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tekintetében alkalmazott, a munkaerő szabad áramlásával összefüggő átmeneti szabályokról szóló 55/2007. (XII. 23.) számú kormányrendelet értelmében a foglalkoztató köteles a foglalkoztatás helye szerint illetékes járási hivatalnak bejelenteni a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy foglalkoztatását. Ez a bejelentés személyazonosításra alkalmatlan módon tartalmazza a foglalkoztatottak számát, életkorát, iskolai végzettségét, állampolgárságát, munkakörének FEOR-számát, a foglalkoztatási jogviszony formáját, hozzátartozó esetében a hozzátartozói jogállás megjelölését, a foglalkoztató statisztikai törzsszámát, továbbá arra vonatkozó adatot, hogy a foglalkoztatási jogviszony létrejött-e vagy megszűnt. A járási hivatal a bejelentés teljesítését igazolja, és a bejelentett adatokról nyilvántartást vezet. A foglalkoztató köteles a bejelentés tárgyát képező foglalkoztatási jogviszony létesítéséről és megszűnéséről szóló dokumentumot és igazolást a foglalkoztatási jogviszony megszűnését követő három évig megőrizni, és az ellenőrzés során bemutatni.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a kormányrendelet nem vonatkozik a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra – ezekben az esetekben a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező állampolgárok foglalkoztatására külön szabályok az irányadók.

Noha a bejelentési kötelezettség teljesítése, illetőleg annak igazolása nem feltétele a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésének, és az annak alapján végzett tevékenység megkezdésének, ennek elmulasztása 5 ezertől 500 ezer forintig terjedő rendbírsággal sújtandó, így a bejelentést nem érdemes elbliccelni.

Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 45. cikke úgy rendelkezik, hogy az unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. Ez a jog magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között

TAJ-szám és adószám

A munkaviszony bejelentéshez elengedhetetlen a TAJ-kártya és az adószám (adókártyán szereplő adóazonosító jel) igénylése.

A TAJ-kártya igényléséhez szükséges nyomtatványt (úgynevezett Megrendelőt) a Nemzeti Egészségbiztosítási Adatkezelő (NEAK – korábban OEP) oldaláról lehet letölteni. A belföldinek nem minősülő biztosított részére a foglalkoztatója a foglalkoztatás megkezdése előtt a foglalkoztató székhelye szerinti járási hivatalánál, Pest megye és a főváros vonatkozásában pedig Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. kerületi hivatalánál kérheti a TAJ kiadását.

Az adóazonosító jelet az úgynevezett 0534-es adatlap kitöltésével lehet igényelni, mely letölthető a NAV honlapjáról. Az első igénylés illetékmentes, azonban ha a munkavállaló elveszíti az adókártyáját vagy megrongálódik, akkor 2.200 forint az illeték, de ha csak adatváltozás miatt kell új kártyát igényelni, akkor az igénylés illetékmentes.

Tartózkodás bejelentése

Nem csak a foglalkoztatónak, hanem a munkavállalónak is van egy bejelentési kötelezettsége, ha három hónapot meghaladóan tartózkodik egy másik tagállamban. Az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK-irányelv 8. cikke akként rendelkezik, hogy a három hónapnál hosszabb tartózkodási idő tekintetében a fogadó tagállam megkövetelheti az uniós polgártól a megfelelő hatóságoknál történő bejelentkezést. Ez utóbbi határideje nem lehet rövidebb a megérkezés időpontjától számított három hónapnál. A bejelentkezésről szóló igazolást azonnal ki kell állítani, feltüntetve a bejelentkező személy nevét és címét, valamint a bejelentkezés időpontját. A bejelentkezési kötelezettségnek meg nem felelő személy arányos és megkülönbözetés-mentes szankcióval sújtható – kizárólag a bejelentkezés elmulasztása miatt azonban senkit nem lehet kiutasítani egy tagállamból.

Bejelentkezéskor az uniós állampolgár regisztrációs igazolást kap, amely tanúsítja, hogy jogában áll a fogadó országban tartózkodnia. A regisztrációs igazolást az illetékes hatóságnak azonnal ki kell adnia, és ennek költsége nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az fogadó tagállam állampolgárai a személyi igazolvány kiállításáért fizetnek.

Magyarországon a 2007. évi I. törvény 21. §-a szerint az EGT-állampolgár legkésőbb a beutazástól számított kilencvenharmadik napon – a jövőbeni lakóhelye szerinti, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (régen BÁH) illetékes regionális igazgatóságánál – köteles a tartózkodását személyes adatainak közlésével bejelenteni. A kérelem benyújtásához szükséges rendszeresített formanyomtatvány letölthető a hivatal honlapjáról.

A munkavállalónak személyesen kell megjelennie, kivéve, ha erre az egészségi állapota miatt képtelen. A tartózkodás bejelentésekor érvényes úti okmányt vagy személyazonosító igazolványt kell bemutatnia, illetve csatolnia a tartózkodási feltételek fennállását igazoló – külön jogszabályban meghatározott – okiratokat is, így például a munkaszerződést. A törvényben foglalt feltételek igazolása esetén a tartózkodás bejelentéséről szóló igazolást (regisztrációs igazolás) a hatóság azonnal kiállítja; ennek díja ezer forint, melyet illetékbélyegben a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell leróni. A regisztrációs igazolás – érvényes úti okmánnyal vagy személyi igazolvánnyal – határozatlan ideig érvényes.

---